"Bocsánatot kérni,vagy megbocsájtani. Változni,vagy változtatni.Elengedni,vagy magunkhoz ölelni;vagy a szerelmet választani. A döntés mindig nehéz. Tagadni az érzéseket lehet,de nem éri meg. Próbálkozni,élni,szeretni és elengedni kell azt;aminek mennie kell.
Talán,ennyi az élet titka!!

2013. december 8., vasárnap

YoungBae-nek igaza volt (6.rész)


JaeKyung szemszöge:


Másnap délután már az orvosnál voltam. De a hír amit kaptam,megdöbbentett. YoungBae-nek mégis igaza volt?!
-Ön asszonyom édesanya lesz 9 hónap múlva. Gratulálok!
-Hogy mi? –majd elájultam mikor megtudtam..
-Talán nem várt terhesség?
-Hát nem…épp egy pár hete mentünk szét a vőlegényemmel….Mondjuk most van egy újj kapcsolatom,de mindegy azt hagyjuk is….A lényeg,hogy nem gondoltam volna…
-Értem,szóval biztosan azt sem tudja,hogy ki lehet a gyermek édesapja…
-Nem,…De nem tudná megmondani,hogy most mennyi idős lehet,mert akkor talán tudnám…
-Maga 2 hetes terhes! -  mondta az orvos,és én majd hogy nem ott vágtam hanyatt magam…
-Hogy mi? Hisz akkor JiYong…Jézusom!
-JiYong? Talán rájött a lehetséges édesapa nevére?
-Igen,de…de sajnálom most mennem kell…és köszönöm….Viszlát! – Siettem ki gyorsan a rendelőből, eléggé megdöbbenten. És arra gondoltam rögtön,hogy ki más is lehetne az,hisz JiYonggal kb. akkor voltunk utoljára úgy együtt. Ren nem lehet az,vagyis akkor ott nem történt köztünk semmi,egy csókon kívül. Csakis JiYong lehet az apa. De erről akkor neki is tudnia kell,vagy mégsem?! Miért is mondanám el,még a végén ugyan az lesz,mint 4 éve mikor véletlen estem tőle teherbe,hogy a pénzére hajtok,vagy az,hogy így akarom visszaszerezni őt. Mondjuk akkor sajnos elvesztettük a babánkat,mert akkoriban nagyon feszült voltam és nagyon ideges….és ez nem tett jót a babának.Igaz JiYong nem rég  kijelentette,hogy ő már szeretne gyereket,de az akkor volt…most meg most van..Igaz a levélben is megírta,hogy szeretne,sőt akar….de azóta meg rengeteg dolog változott…meg hát ott van neki Lee Hi,ha szerencséje van,majd ő tőle lesz neki; nekem pedig itt van Ren…
Mikor haza értem már Ren is otthon volt,közben azon gondolkoztam,hogy elmondjam-e neki…de hát előbb-utóbb úgy is rájönne,meg hát még a vak is észre venné…így úgy döntöttem elmondom neki,lesz ami lesz…

Ren szemszöge:
-Figyelj csak Ren,el kell mondanom valamit – mondta JaeKyung,még köszönni sem köszönt
-Jézusom mi a baj?mond már! – mondtam rémülten
-Hát tudod,mondtam,hogy megyek orvoshoz…
-Igen,de mond már mit mondott,megijesztesz…!
-Az orvos azt mondta,hogy…hogy..
-Mit? Mond már!
-Gyereket várok…! – mondta elcsukló hanggal…
-Hogy mi? – nagyon megijedtem,hogy én vagyok az édesapja,nem voltam még felkészülve erre
-Nyugodj meg,nem a tiéd! – nyugtatott  meg,nagy kő esett le a szívemről
-Bocsi! szeretem a piciket,de még nem szeretnék,nem állok rá készen,hogy apa legyek,majd szeretnék,de később…és….Tőled..! De most nagy kő esett le a szívemről,hogy nem az enyém… De természetesen támogatlak amiben csak tudlak,és melletted állok mindenben…– mondtam – És öhm szabad tudni ki az édesapa?
-Ji…az az a volt vőlegényemé…
-És ő tudja már?
-még nem,de nem is fogja…
-De hát joga van tudni…! Nem?
-De igen,de nem tudom,hogy hogyan is mondhatnám el neki..ehhez hasonló kérdések járnak a fejemben,nem tudom mit tegyek… - majdnem összeesett,de épp eltudtam őt kapni…
-Elhiszem,de attól még el kell,hogy mond neki,tudnia kell,hogy apa lesz…
-Rendben,ha készen állok,ha összeszedtem magam és a gondolataimat,akkor majd elmondom neki!
-Minél hamarabb tudnia kell. Szerintem holnap menj el hozzá,és mondj el neki mindent,ez a helyes.. – mondtam neki,hogy biztassam őt

JaeKyung szemszöge:

-Rendben,holnap elmegyek és mindent elmondok neki – mondtam neki helyeslően,hogy legalább megnyugtassam,bár nem voltam biztos benne,hogy el kell mondanom neki.
-De most már későre jár! Az újdonsült édesanya is menjen szépen aludni!
-Vicces vagy! – mondtam neki flegmán…de elnevettem magam
Reggel mikor felébredtem Ren nem volt ott mellettem,biztosan dolgozni ment,közben épp azon gondolkoztam,hogy mit is mondhatnék JiYongnak,hogyan is mondhatnám el neki.De ekkor megcsörrent a telefonom…Ren hívott
-Jó reggelt szerelmem.Hogy aludtál? - szólt bele a telefonba
-Jó reggelt neked is Oppa. Oh,hát jól…!
-Na és mikor indulsz?
-De hát hova?
-Szerintem tudod te azt?
-Ja,persze értem,hát szerintem most ha már a telefon a kezemben van felhívom és megkérem,hogy találkozzunk valahol… - mondtam neki,hogy megnyugodjon,hogy elmegyek és beszélek vele..
-Na akkor Szia,Hívd! – küldött egy puszit a telefonba,és letette..
Kicsit később hívtam fel JiYongot:

JiYong Szemszöge:

Mikor megláttam a telefonom kijelzőjén JaeKyung nevét,nem haboztam…rögtön felvettem.
-Szia! JaeKyung vagyok! – szólt bele édes,mégis kissé mélyebb hangjával a telefonba…már nagyon hiányzott az ő mélyebb,magabiztos hangja.
-Szia! – a szívem majd kiugrott a helyéről,mikor végre nagy nehezen visszatudtam neki köszönni. De ezt nem akartam neki a hangommal is mutatni,hogy mennyire örültem neki,hogy felhívott.
-Tudnánk találkozni valahol? Mondjuk otthon…vagyis ahol laktunk?
-Rendben,10 perc múlva ott vagyok. Szia – letettem a telefont és már indultam is,hogy mielőbb oda érjek.

JaeKyung szemszöge:

 Én gyorsan odaértem,hisz már úton voltam oda mikor hívtam őt…
Ekkor kinyílt az ajtó,JiYong az. A szívem hevesen és hevesebben kezdett el verni,mikor oda lépett hozzám.
-Szia,na szóval mit is szerettél volna nekem mondani? – kérdezte sexy hangján,ahogy szokta,érdekes hangja van,már csak a hangja hallatán beleremegtem…
-Hát igazából azt sem tudom,hogy hogyan kezdjek bele. Nem tudom YoungBae vagy JanDi mondta-e,hogy voltam tegnap orvosnál. – erre JiYong ideges lett,mert félt,hogy nekem esett valami bajom
-Igen,tudok róla,mondták… - gondoltam,hogy JanDi mondta el neki,pletykás,olyan,mint én...
-És az orvos azt mondta,hogy….hogy…
-Igen,hogy mit?
-Gyereket várok!! – JiYong szava és lélegzete elakadt

JiYong szemszöge:

-És ezt miért nekem mondod?! – nem akartam  bunkó lenni,sőt legszívesebben olyan szorosan megöleltem volna őt,de hát nem lehetett,pedig  nem volt megtiltva,csak én voltam az aki elhagytam,nem zavarhattam össze..még jobban,és ezt „tiszteletben” tartottam. Ahogy csak tudtam,de legbelül teljesen máshogy éreztem,sőt már vártam a picit,már most,pedig hohóó sok idő lesz még mire megszületik. De hisz sztár vagyok,meg hát Férfi is,nem adhatom fel a büszkeségemet. Pedig legbelül tudtam,hogy ez lenne a helyes!
-Szerinted,ugyan miért neked…Mert te vagy a…Tudod mit hagyjuk. – erre egy könnycsepp gördült le arcán
-Ne,ne hagyjuk,mond…- erre nagy nehezen kinyögtem egy : – Kérlek….
-Tudod 2 hete együtt voltunk…úgy is…érted?!!
-Igen tudom.
-Leeshetne,hogy  te vagy az édesapja,a pocakomban növekvő gyereknek…- mikor kimondta azt hittem kiugrok a bőrömből is….nagyon őrültem,ahogy még talán sosem
-Hogy mi? Ez most komoly?! Apa leszek? – egy öröm könnycsepp is folyt le arcomon,már most nagyon vártam,hogy a gyermekem tarthassam a kezemben,mint újdonsült édesapa,és talán majd férj is.
-Igen…Na szóval,hogy döntesz,mi legyen?
-Ez kérdés volt? Megtartjuk,még lehet bármi,még lehetünk együtt!! – közelebb léptem hozzá
-Mi csoda? ezt,hogy érted? – kérdezte,teljesen nem értette,hogy ezzel mit akartam sugallni
-Úgy,ahogy mondtam! – mondtam neki és csak mosolyogni tudtam
-De hisz nekem már van barátom..!
-Igen,és? Attól még én küzdeni fogok érted! – kacsintottam rá
-De hát neked meg ott van Lee Hi!
-Jajj,de hogy csak YG miatt vagyunk/voltunk együtt!
-értem…vagyis nem, nem értem…már megint YG…Tudod mit innentől kezdve nincs miről beszélnünk,YG-nek meg üzenem,hogy elmehettek a sunyiba. Szia! – kiment és még az ajtót is becsapta maga után. Nagyon haragudtam magamra,hogy megint mindent elrontottam…ami csak a kezembe került a földhöz vágtam,és ordibáltam….Egy „kisebb” dührohamban törtem ki…
 (UI:Ne értsétek félre Imádom YG Papát,de ezt kívánta szöveg környezet*-* :D)

JaeKyung szemszöge:

Újabb 2 hét telt el és a pocakom csak nő és nő. Már valamennyire látszik is,hisz 1 hónapos terhes lettem.
És ezt a terhességet a NU’EST többi tagja is elfogadta,és olyan aranyosak voltak velem végig,mert mindig hoztak vagy valami kis kaját,amit épp megkívántam,vagy valami,kis édességet,vagy mindegy mit de mindig hoznak valamit. Sőt mikor megkívánok valamit akkor elszaladnak boltba és hoznak is rögtön…És van mikor odafekszenek mellém mikor TV-zek és simogatják a pocakom,és már most a kis ruháit „próbálják” rá,vagyis rakják rá a pocakomra.Olyan jó,hogy ennyire elfogadták és,hogy ilyenek,jó nézni ilyenkor őket.Pedig tudják,hogy nem Ren az édesapja,mégis úgy állnak hozzá. Az utolsó veszekedés óta JiYong mindennap felhívott,de egyszer sem vettem fel,mert nem akartam ideges lenni,és újra meg újra veszekedni vele,azt meg pláne nem akartam,hogy az legyen a vége,mint az előző terhességemnek,bele is őrültem volna. Valamelyik nap DaeSung hívott telefonon,ezen nagyon meglepődtem ,érdeklődött,hogy mi újság velem mostanság…Inkább megbeszéltem vele,hogy találkozzunk valahol,hogy „kényelmesebben” tudjunk beszélgetni.
1 óra múlva már találkoztunk is.
-Jó végre látni téged DaeSung sunbae! Hogy vagy? – kezdtem el én a beszélgetést
-Oh,köszönöm,hát jól!  De kérdezhetném ezt én tőled?!
-Hát nagyjából én is,csak tudod,ezek a reggeli rosszullétek…
-Jajj,nem baj az,az csak jót jelent… Nem akarom elrontani a kedved,de rólad vagyis rólatok áradozik JiYong egész nap,bent  a YG-ben.
-Gondolom persze név nélkül említ minket,hisz Lee Hi-vel jár.
-Már nem,mikor megtudta,hogy apa lesz,bement YG-hez és mindent elmondott neki…
-Na,ne mond,JiYongból ezt nem nézem ki..- csodálkoztam is rajta
-Pedig sokat változott…. azóta,többet akar veletek lenni. És szeretne veled találkozni újra,és még sűrűbben. – DaeSung mosolygott – és felszeretné vállalni a kapcsolatotokat és szó szerint idézem : „A pocakodat szeretné a kamerák előtt mutogatni,hogy napról-napra,hétről-hétre,hónapról-hónapra,hogy nő.”
-Mikor szeretne találkozni?
-Hát most koncerteket tart,de szerintem miután haza ér Szöulba.
-A munkája,hidd el,ezt nem fogja engedni neki,bármit is tervez vagy akármit is szeretne.
-De szakít rád időt!!
-Persze,mint mindig,igaz? – elszomorított ez egy kicsit,és teljesen nem értettem,hogy miért,hisz azt hittem,hogy nem érdekel már JiYong,vagy mégis,vagy most csak a baba miatt ragaszkodtam így hozzá ( újra )?
-Értem…JaeKyung bocsáss meg,de most nekem mennem kell..
-Jól van,rendben szia…remélem még majd találkozunk.

-Hát ez természetes. – kilépett az ajtón,én pedig rögtön arra gondoltam amiket most DaeSung mondott JiYongról. Talán tényleg megváltozott,és tényleg szeretne már újra kis babát?! Rengeteg kérdés járt a fejemben,és most vártam,hogy találkozzunk….!
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése