JaeKyung szemszöge:
Másnap
délután már az orvosnál voltam. De a hír amit kaptam,megdöbbentett. YoungBae-nek
mégis igaza volt?!
-Ön
asszonyom édesanya lesz 9 hónap múlva. Gratulálok!
-Hogy mi?
–majd elájultam mikor megtudtam..
-Talán nem
várt terhesség?
-Hát nem…épp
egy pár hete mentünk szét a vőlegényemmel….Mondjuk most van egy újj
kapcsolatom,de mindegy azt hagyjuk is….A lényeg,hogy nem gondoltam volna…
-Értem,szóval
biztosan azt sem tudja,hogy ki lehet a gyermek édesapja…
-Nem,…De nem
tudná megmondani,hogy most mennyi idős lehet,mert akkor talán tudnám…
-Maga 2
hetes terhes! - mondta az orvos,és én
majd hogy nem ott vágtam hanyatt magam…
-Hogy mi?
Hisz akkor JiYong…Jézusom!
-JiYong?
Talán rájött a lehetséges édesapa nevére?
-Igen,de…de
sajnálom most mennem kell…és köszönöm….Viszlát! – Siettem ki gyorsan a
rendelőből, eléggé megdöbbenten. És arra gondoltam rögtön,hogy ki más is
lehetne az,hisz JiYonggal kb. akkor voltunk utoljára úgy együtt. Ren nem lehet
az,vagyis akkor ott nem történt köztünk semmi,egy csókon kívül. Csakis JiYong
lehet az apa. De erről akkor neki is tudnia kell,vagy mégsem?! Miért is
mondanám el,még a végén ugyan az lesz,mint 4 éve mikor véletlen estem tőle
teherbe,hogy a pénzére hajtok,vagy az,hogy így akarom visszaszerezni őt.
Mondjuk akkor sajnos elvesztettük a babánkat,mert akkoriban nagyon feszült
voltam és nagyon ideges….és ez nem tett jót a babának.Igaz JiYong nem rég kijelentette,hogy ő már szeretne gyereket,de
az akkor volt…most meg most van..Igaz a levélben is megírta,hogy szeretne,sőt
akar….de azóta meg rengeteg dolog változott…meg hát ott van neki Lee Hi,ha
szerencséje van,majd ő tőle lesz neki; nekem pedig itt van Ren…
Mikor haza
értem már Ren is otthon volt,közben azon gondolkoztam,hogy elmondjam-e neki…de
hát előbb-utóbb úgy is rájönne,meg hát még a vak is észre venné…így úgy
döntöttem elmondom neki,lesz ami lesz…
Ren
szemszöge:
-Figyelj
csak Ren,el kell mondanom valamit – mondta JaeKyung,még köszönni sem köszönt
-Jézusom mi
a baj?mond már! – mondtam rémülten
-Hát
tudod,mondtam,hogy megyek orvoshoz…
-Igen,de
mond már mit mondott,megijesztesz…!
-Az orvos
azt mondta,hogy…hogy..
-Mit? Mond már!
-Gyereket
várok…! – mondta elcsukló hanggal…
-Hogy mi? – nagyon
megijedtem,hogy én vagyok az édesapja,nem voltam még felkészülve erre
-Nyugodj meg,nem
a tiéd! – nyugtatott meg,nagy kő esett
le a szívemről
-Bocsi!
szeretem a piciket,de még nem szeretnék,nem állok rá készen,hogy apa
legyek,majd szeretnék,de később…és….Tőled..! De most nagy kő esett le a
szívemről,hogy nem az enyém… De természetesen támogatlak amiben csak tudlak,és
melletted állok mindenben…– mondtam – És öhm szabad tudni ki az édesapa?
-Ji…az az a
volt vőlegényemé…
-És ő tudja
már?
-még nem,de
nem is fogja…
-De hát joga
van tudni…! Nem?
-De igen,de
nem tudom,hogy hogyan is mondhatnám el neki..ehhez hasonló kérdések járnak a
fejemben,nem tudom mit tegyek… - majdnem összeesett,de épp eltudtam őt kapni…
-Elhiszem,de
attól még el kell,hogy mond neki,tudnia kell,hogy apa lesz…
-Rendben,ha
készen állok,ha összeszedtem magam és a gondolataimat,akkor majd elmondom neki!
-Minél
hamarabb tudnia kell. Szerintem holnap menj el hozzá,és mondj el neki
mindent,ez a helyes.. – mondtam neki,hogy biztassam őt
JaeKyung szemszöge:
-Rendben,holnap
elmegyek és mindent elmondok neki – mondtam neki helyeslően,hogy legalább
megnyugtassam,bár nem voltam biztos benne,hogy el kell mondanom neki.
-De most már
későre jár! Az újdonsült édesanya is menjen szépen aludni!
-Vicces
vagy! – mondtam neki flegmán…de elnevettem magam
Reggel mikor
felébredtem Ren nem volt ott mellettem,biztosan dolgozni ment,közben épp azon
gondolkoztam,hogy mit is mondhatnék JiYongnak,hogyan is mondhatnám el neki.De
ekkor megcsörrent a telefonom…Ren hívott
-Jó reggelt
szerelmem.Hogy aludtál? - szólt bele a telefonba
-Jó reggelt
neked is Oppa. Oh,hát jól…!
-Na és mikor
indulsz?
-De hát
hova?
-Szerintem
tudod te azt?
-Ja,persze
értem,hát szerintem most ha már a telefon a kezemben van felhívom és
megkérem,hogy találkozzunk valahol… - mondtam neki,hogy megnyugodjon,hogy
elmegyek és beszélek vele..
-Na akkor
Szia,Hívd! – küldött egy puszit a telefonba,és letette..
Kicsit később
hívtam fel JiYongot:
JiYong Szemszöge:
Mikor
megláttam a telefonom kijelzőjén JaeKyung nevét,nem haboztam…rögtön felvettem.
-Szia! JaeKyung vagyok! – szólt bele édes,mégis kissé mélyebb hangjával a telefonba…már nagyon
hiányzott az ő mélyebb,magabiztos hangja.
-Szia! – a
szívem majd kiugrott a helyéről,mikor végre nagy nehezen visszatudtam neki
köszönni. De ezt nem akartam neki a hangommal is mutatni,hogy mennyire örültem
neki,hogy felhívott.
-Tudnánk
találkozni valahol? Mondjuk otthon…vagyis ahol laktunk?
-Rendben,10
perc múlva ott vagyok. Szia – letettem a telefont és már indultam is,hogy
mielőbb oda érjek.
JaeKyung szemszöge:
Ekkor
kinyílt az ajtó,JiYong az. A szívem hevesen és hevesebben kezdett el
verni,mikor oda lépett hozzám.
-Szia,na
szóval mit is szerettél volna nekem mondani? – kérdezte sexy hangján,ahogy
szokta,érdekes hangja van,már csak a hangja hallatán beleremegtem…
-Hát
igazából azt sem tudom,hogy hogyan kezdjek bele. Nem tudom YoungBae vagy JanDi mondta-e,hogy voltam tegnap orvosnál. – erre JiYong ideges lett,mert félt,hogy
nekem esett valami bajom
-Igen,tudok
róla,mondták… - gondoltam,hogy JanDi mondta el neki,pletykás,olyan,mint én...
-És az orvos
azt mondta,hogy….hogy…
-Igen,hogy
mit?
-Gyereket
várok!! – JiYong szava és lélegzete elakadt
JiYong szemszöge:
-És ezt
miért nekem mondod?! – nem akartam bunkó
lenni,sőt legszívesebben olyan szorosan megöleltem volna őt,de hát nem
lehetett,pedig nem volt megtiltva,csak
én voltam az aki elhagytam,nem zavarhattam össze..még jobban,és ezt
„tiszteletben” tartottam. Ahogy csak tudtam,de legbelül teljesen máshogy
éreztem,sőt már vártam a picit,már most,pedig hohóó sok idő lesz még mire megszületik.
De hisz sztár vagyok,meg hát Férfi is,nem adhatom fel a büszkeségemet. Pedig
legbelül tudtam,hogy ez lenne a helyes!
-Szerinted,ugyan
miért neked…Mert te vagy a…Tudod mit hagyjuk. – erre egy könnycsepp gördült le
arcán
-Ne,ne
hagyjuk,mond…- erre nagy nehezen kinyögtem egy : – Kérlek….
-Tudod 2 hete
együtt voltunk…úgy is…érted?!!
-Igen tudom.
-Leeshetne,hogy
te vagy az édesapja,a pocakomban növekvő
gyereknek…- mikor kimondta azt hittem kiugrok a bőrömből is….nagyon
őrültem,ahogy még talán sosem
-Hogy mi? Ez
most komoly?! Apa leszek? – egy öröm könnycsepp is folyt le arcomon,már most
nagyon vártam,hogy a gyermekem tarthassam a kezemben,mint újdonsült édesapa,és
talán majd férj is.
-Igen…Na
szóval,hogy döntesz,mi legyen?
-Ez kérdés
volt? Megtartjuk,még lehet bármi,még lehetünk együtt!! – közelebb léptem hozzá
-Mi csoda?
ezt,hogy érted? – kérdezte,teljesen nem értette,hogy ezzel mit akartam sugallni
-Úgy,ahogy
mondtam! – mondtam neki és csak mosolyogni tudtam
-De hisz
nekem már van barátom..!
-Igen,és?
Attól még én küzdeni fogok érted! – kacsintottam rá
-De hát
neked meg ott van Lee Hi!
-Jajj,de
hogy csak YG miatt vagyunk/voltunk együtt!
-értem…vagyis
nem, nem értem…már megint YG…Tudod mit innentől kezdve nincs miről
beszélnünk,YG-nek meg üzenem,hogy elmehettek a sunyiba. Szia! – kiment és még
az ajtót is becsapta maga után. Nagyon haragudtam magamra,hogy megint mindent
elrontottam…ami csak a kezembe került a földhöz vágtam,és ordibáltam….Egy
„kisebb” dührohamban törtem ki…
(UI:Ne értsétek félre Imádom YG Papát,de ezt kívánta szöveg környezet*-* :D)
(UI:Ne értsétek félre Imádom YG Papát,de ezt kívánta szöveg környezet*-* :D)
JaeKyung szemszöge:
Újabb 2 hét
telt el és a pocakom csak nő és nő. Már valamennyire látszik is,hisz 1 hónapos
terhes lettem.
És ezt a
terhességet a NU’EST többi tagja is elfogadta,és olyan aranyosak voltak velem
végig,mert mindig hoztak vagy valami kis kaját,amit épp megkívántam,vagy
valami,kis édességet,vagy mindegy mit de mindig hoznak valamit. Sőt mikor
megkívánok valamit akkor elszaladnak boltba és hoznak is rögtön…És van mikor
odafekszenek mellém mikor TV-zek és simogatják a pocakom,és már most a kis
ruháit „próbálják” rá,vagyis rakják rá a pocakomra.Olyan jó,hogy ennyire
elfogadták és,hogy ilyenek,jó nézni ilyenkor őket.Pedig tudják,hogy nem Ren az
édesapja,mégis úgy állnak hozzá. Az utolsó veszekedés óta JiYong mindennap
felhívott,de egyszer sem vettem fel,mert nem akartam ideges lenni,és újra meg
újra veszekedni vele,azt meg pláne nem akartam,hogy az legyen a vége,mint az
előző terhességemnek,bele is őrültem volna. Valamelyik nap DaeSung hívott
telefonon,ezen nagyon meglepődtem ,érdeklődött,hogy mi újság velem
mostanság…Inkább megbeszéltem vele,hogy találkozzunk valahol,hogy
„kényelmesebben” tudjunk beszélgetni.
1 óra múlva
már találkoztunk is.
-Jó végre
látni téged DaeSung sunbae! Hogy vagy? – kezdtem el én a beszélgetést
-Oh,köszönöm,hát
jól! De kérdezhetném ezt én tőled?!
-Hát
nagyjából én is,csak tudod,ezek a reggeli rosszullétek…
-Jajj,nem
baj az,az csak jót jelent… Nem akarom elrontani a kedved,de rólad vagyis
rólatok áradozik JiYong egész nap,bent a
YG-ben.
-Gondolom
persze név nélkül említ minket,hisz Lee Hi-vel jár.
-Már
nem,mikor megtudta,hogy apa lesz,bement YG-hez és mindent elmondott neki…
-Na,ne
mond,JiYongból ezt nem nézem ki..- csodálkoztam is rajta
-Pedig sokat
változott…. azóta,többet akar veletek lenni. És szeretne veled találkozni
újra,és még sűrűbben. – DaeSung mosolygott – és felszeretné vállalni a
kapcsolatotokat és szó szerint idézem : „A pocakodat szeretné a kamerák előtt
mutogatni,hogy napról-napra,hétről-hétre,hónapról-hónapra,hogy nő.”
-Mikor
szeretne találkozni?
-Hát most
koncerteket tart,de szerintem miután haza ér Szöulba.
-A
munkája,hidd el,ezt nem fogja engedni neki,bármit is tervez vagy akármit is szeretne.
-De szakít
rád időt!!
-Persze,mint
mindig,igaz? – elszomorított ez egy kicsit,és teljesen nem értettem,hogy
miért,hisz azt hittem,hogy nem érdekel már JiYong,vagy mégis,vagy most csak a
baba miatt ragaszkodtam így hozzá ( újra )?
-Értem…JaeKyung bocsáss meg,de most nekem mennem kell..
-Jól
van,rendben szia…remélem még majd találkozunk.
-Hát ez
természetes. – kilépett az ajtón,én pedig rögtön arra gondoltam amiket most
DaeSung mondott JiYongról. Talán tényleg megváltozott,és tényleg szeretne már
újra kis babát?! Rengeteg kérdés járt a fejemben,és most vártam,hogy
találkozzunk….!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése