JaeKyung szemszöge:
Rennel még
órák múltán is csak beszélgettünk. És ez olyan jól esett,hogy valakinek
elmondhattam,hogy mi bánt vagy,hogy éppen mi a baj….Úgy éreztem,hogy vele
legalább olyan dolgokat is megbeszélhettem,amiket JiYonggal nem.
-már ennyi
az idő?! – néztem rá órámra - már későre jár,lassan mennem kéne. –szólaltam
meg
-Hisz nem
zavarsz,maradhatsz,ha akarsz…de ne vedd tolakodásnak! – mondta
Ren,mosolygott,és várta,hogy igent mondjak és közben engem nézett gyönyörű
szép,kis kutya szemeivel…
-Hát nem is
tudom,tényleg nem akarok zavarni…
-Akkor nem
mondtam volna te butus,nem gondolod! – simította meg az arcom
-Rendben,akkor
maradok,rávettél,boldog vagy? – és erre mosolyogtam én is
-Igen,el sem
hiszed mennyire! – erre odalépett hozzám,szorosan megölelt,és nyomott egy
puszit a homlokomra.
-És hol
fogok aludni? – szívem szerint,sőt majdnem úgy is kérdeztem rá,hogy „hol fogunk
aludni”,de még mindig néhány érzelem,néhány emlék JiYonghoz húzott,de valahogy már
éreztem,hogy Ren iránt is érezni kezdtem valamit. Ezen először
csodálkoztam,hogy ilyen gyorsan,de végül eszembe jutott Lee Hi és JiYong,hogy ő
is milyen gyorsan másnál kereste a boldogságot,akkor én miért ne?!
-Hát ahol
akarsz,aludhatunk külön-külön szobában is,ahogy neked kényelmesebb! – mondta
Ren és kaján vigyor jelent meg száján
-Szerintem
külön-külön - én még magamon is meglepődtem,hisz nem is ezt akartam
mondani,csak valahogy ez csúszott kis a számon.
-Rendben,elfogadom
a döntésed…- mosolygott Ren,de belül egy kicsit szomorú lett,hogy nem vele
alszom,ez látszott is rajta…
-Akkor én
megyek is, lezuhanyzom,mindjárt jövök.
Egy óra
múltán jöttem csak ki,lány vagyok sokáig tudok,tusolni…elidőzni a fürdőben…!
Egy póló és Ren egyik alsónadrágja volt rajtam,amit azért adott,hogy tudjak
miben aludni.
-Megyek is
aludni,hosszú és fárasztó volt ez a nap.
Oda mentem
Renhez és adtam egy puszit a szájára,ezen mindketten meglepődtünk,de egyben
mindkettőnknek jól is esett.
-Na akkor Jó
éjt Ren! – kacsintottam rá
-Neked is
szerelmem! – épp elindultam,mikor rácsapott a fenekemre…és még ezt is hozzá
tette : - hmm,milyen jól áll neked a boxerem! – kacsintott
-Héjj,ez az
enyém…! – nevettem,a kis bolondon…Ő felállt közelebb jött hozzám…
-Meg (ha nem
zavar) most már az enyém is! – megölelt,és bele markolt a fenekembe és
megcsókolt,jó mélyen,érzékien..Bementünk a szobába,lefektetett az ágyra,és
levette a pólómat erre én is elkezdtem vetkőztetni őt…! Csókolóztunk
tovább,már kezdtünk belemelegedni. Mikor már eléggé benne voltunk a
szeretkezésben,megszólalt:
-Remélem
neked is tetszik! de ha hagyjuk inkább abba,akkor szólj! – mondta Ren
-Abba ne
merd hagyni,mert hidd el megöllek…legalább most ne…! – mondtam neki,két levegő
vétel között…és nevettem. Már nem sok kellett,hogy elérjem a gyönyör kapuját
és,hogy a Felhők felett három méterrel érezhessem magam…Egy utolsó nagy
nyögéssel értem el Rennel együtt. Ő rám borult és úgy próbálta összeszedni
magát…majd lefeküdt mellém,és mind ketten a plafont kezdtük el bámulni…
-Oh Uram
atyám,ez Isteni volt,Köszönöm! – fordultam felé
-Én is
köszönöm neked ezt a gyönyörű napot,és ezt az eddigi gyönyörű estét! – mondta
Ren
-De hisz hosszú
még az éjszaka,nem? – rá kacsintottam és közelebb mentem hozzá,és hosszan
megcsókoltam. Ő erre válaszként megcsókolta a nyakam elég érzékien…
-Hát
megmondom őszintén én még talán egyszer,ha bírom! – nevetett,ő még mindig
liheget,hisz pasiból van,ez megszokott…
-Rendben,ha
benne vagy,vagy ha nem okoz gondot! – nevettem,és egy kicsit megharaptam a
száját csók közben
-Jól van
akkor mehet! De vigyázz,mert harapok!! – kiáltotta, „lelökött” az ágyra és rám
mászott…elkezdett csókolgatni,egyre lentebb és lentebb,mikor a hasamhoz ért,egy
kicsit beleharapott…és folytatta a csókolgatást….Vissza fölfele jött és
megcsókolt…Majd ahogy az előbb is ,befészkelte magát kényelmesen lábaim közé és
újra meg újra „belém hatolt”….most hamarabb el is ment …de az este attól
még tökéletes volt.
-Jó totál
kész vagyok,fáradt is,huh,ez az este… - mondta,elég szapora levegő vételek
között
-Ne is
mond,maga a tökély volt,sőt Isteni,szavakba önthetetlen,és még sorolhatnám…-
mondtam neki,még javában én is lihegés közepette.
Ő megfogta a
kezem,még egyszer megcsókolt,és elaludt…én még néztem egy ideig,ahogyan
alszik,egyszer csak mosolyogni kezdett álmában,biztos valami olyat
álmodhatott,nagyon aranyos volt..…végül én is elaludtam…
Reggel mikor
felébredtem már szinte azt vártam,hogy majd nem fekszik már ott mellettem,mivel
ő is énekes,ő is nagyon elfoglalt…De meglepődtem,mert ő ott feküdt
mellettem,angyalian mosolygott,és engem nézett,ahogy aludtam…Gyönyörű
barna,igéző szemei rögtön elvarázsoltak…Hát azért ilyenre ébredni..huh…hát
persze,hogy kihat az egészn ap hozzáállásához..
-Jó reggelt
gyönyörű szép szerelmem! – odahajolt és gyorsan meg puszilta a homlokom…,én
magamhoz rántottam a nyakánál fogva,és elkezdtem ölelgetni,mint egy plüss
macit,hisz olyan kis törékenynek látszott…na igen,csak látszott…pedig nem
igazán volt ő törékeny…eléggé erős volt ő…csak hát ilyennek látszott…de olyan
jó volt őt,ott,akkor ölelgetni….
-Neked is jó
reggelt! Jó volt a tegnap éjszaka! – még kicsit fáradtan,de mosolyogtam
-Tudom,hidd
el az nekem is nagyon tetszett! –mosolygott- Jössz reggelizni hercegnőm? –
belecsípett egy kicsit az arcomba..
-Persze,hogy
megyek! – még egy mosoly került az arcomra,ő hamarabb kiment…Én még felültem az
ágyon,kinéztem az ablakon,szép volt a kilátás a Han folyóra nézett az ablak…. majd
megkerestem az ő egyik ingét és én is kimentem…
-Hmmm…mi ez
az isteni illat? – oda léptem hozzá,míg ő még valamit matatott a pulton,mögé
mentem és átöleltem őt hátulról…ő megfordult,és megcsókolt…Az ujjával
megérintette az orrom..
-Az legyen
csak meglepetés,annyit viszont elárulok,hogy az egyik kedvencem a koreai ételek
közül…- mondta,és megcsókolt újra!
-Oh,hát ez
igen jól hangzik!
-Csak ülj
le,mindjárt kész!
-Isteni az
illata,biztos az íze is ilyen finom… - oda jött kezében a két tányérral és letette
az asztalra….:
-Tessék
hercegnőm,Jó étvágyat! remélem ízleni fog! – várta a válaszomat,közben nézte az
arcomat,hogy legalább abból letudjon következtetni,hogy milyen az íze…
-Olyan,mint
az illata,Isteni finom! Nem gondoltam volna,hogy tudsz főzni… - mosolyogtam
-Hidd el,én
sem! – nevetni kezdtünk
-Reggeli
után haza kéne mennem!
-De hát
miért? Ne menj el kérlek…Vagy tudod mit
hozz ide pár ruhát,amire mostanában szükséged lesz….És este úgyis találkozunk!
-Ezt,hogy
érted? – meglepődtem,hogy ezzel vajon mire célozhat és,hogy ilyen gyorsan
letámadott ezzel…
-Hát
úgy,hogy menj haza,és hozz ide magaddal pár ruhát,olyanokat amik kellenek…
-De
hát..amúgy is nem hiszem,hogy ennek a többi NU’EST tag is örülne…
-Miért? ezt
miből gondolod? ha meg zavarjak őket,ami képtelenség,hogy zavarná őket,de ha
igen akkor meg megbeszélem velük. És amúgy is hidd el megoldjuk! – rám
mosolygott,majd elolvadtam gyönyörű mosolya miatt,megsimította az arcom,és
elsöpörte a hajam az arcomból…
-Szerinted
nem gyors ez egy kicsit?
-Nem érzed
magad jól velem?!
-De
igen,csak nem gyors ez egy kicsit?!
-Csak azért
említettem meg,mert mondtad,hogy összevesztetek a vőlegényeddel. De ha szerinted
igen,akkor lassíthatunk is. Nekem a te boldogságod a legfontosabb!
-Annyira
aranyos vagy!- nyakába raktam a kezem és magamhoz öleltem – nem sűrűn mondtak
nekem ilyet…
-és a
férjed,vagyis a vőlegényed?
-Hát tudod,ő
is nagyon elfoglalt…
-Na bumm én
is,és mégis tudok,sőt szakítok rád időt!
-Hmmm…-
egyből JiYong jutott eszembe,és a vele eltöltött 4 év,az sem volt rossz,de Ren-nek
van igaza ezt be kellett látnom.
-De most
sajnos tényleg mennem kell dolgozni,majd szerintem olyan 4 körül
jövök...remélem,hogy téged is itt talállak majd…! – adott egy csókot,meg ölelt
és elment.
Miután
kilépett az ajtón,rögtön sírni kezdtem,hisz szeretem JiYongot,de Ren iránt is
érezni kezdtem ugyanazt,amit JiYong iránt mikor megismerkedtünk 4 éve…és Ren
ezt jobban „megérdemli”,JiYong meg hmmmm JiYong. Bementem a szobába és rögtön a
tegnap este jutott eszembe,ahogy az ágyra néztem,na meg az ágy mellett heverő
ruhákra,ahogy azok összevissza a szobában hevertek.Mosolyogtam...hisz JiYongal mióta megkérte a kezem nem szeretkeztünk
ilyen jót,mint Rennel.Felöltöztem,lementem fogtam egy taxit,és haza
indultam.De mikor beléptem az ajtón azt hittem,hogy a szívem állt meg…JiYong
ott ült a kanapén,és épp engem várt…
-Hol voltál?
Hiányoztál..nagyon…- rögtön felpattant a kanapéról és oda jött,és magához ölelt,nagyon
szorosan ölelt magához.
-Szia…- a
lélegzetem állt el,nem tudtam elképzelni sem,hogy mit keres ő itt,hisz ő
hagyott el engem…
-Mi a baj?
Miért nem mondasz semmit?! – kérdezte JiYong aggódva…
Teljesen
összezavarodtam,még azt sem tudtam,hogy mit mondjak neki…
-Semmi ;csak…
-Csak,csak
mi...?- vágott szavamba
-Hagynád,hogy
elmondjam!?
-Igen….- mondta
JiYong,most szinte úgy viselkedett,mint egy kisgyerek,azt hittem elolvadok az
aranyosságától…sosem aggódott még így értem…
-Köszönöm! Egyik
barátomnál voltam egy buliban. De te mit keresel itt?
-Értem.
Tegnap este jöttem,mert beszélni akartam veled,de te nem voltál itthon…így
vártam hátha jössz,de nem jöttél,így itt aludtam…vártalak,de csak most jöttél.
Hogy vagy azóta mióta?...
-Köszönöm (
sz*rul, - gondoltam magamban), egész jól. Te? – vágtam rá rögtön
-Hát azt nem
mondanám,hogy jól vagyok. Egész nap – be sem bírta fejezni a mondatát,ezt vágtam
a fejéhez:
-Lee Hi járt
a fejedben,igaz?
-Nem dehogy
is! Hogy gondolhatsz ilyenekre? – mondta idegesen JiYong
-Könnyen,kivel
láttalak a plázában a veszekedésünk másnapján? Na és tegnap mikor kávézni voltam
valakivel,erre kijött oda hozzánk,na ki?!!
-SeungRi,…tudom!
–mondta,és lehajtotta a fejét
-Igen! És
azt is elmondta mit mondott nekem? Ja jut eszembe az üzenetemet megkaptad? – mondtam neki
idegesen
-Sajnos meg.Nem
fogok semmiféle gyűrűt adni Lee Hi dongsaeng-nek…főleg nem a te gyűrűdet! –
mondta közben megfogta kezem,de kihúztam a kezem az ő kezei közül. - És nem tudod mit éltem át tegnap ez miatt!
-Chh,most meg hirtelen Dongsaeng lett neked?! - nem hittem a fülemnek,mintha kicserélték volna JiYongot - Oh,igen.
Akkor szerinted én?! Mindennap miattad sírtam te szemét,és még én sajnáljalak
téged? Hát szánalmas vagy…! Tudod mit,most menj el,látni sem akarlak!
-De JaeKyung ,……kedvesem…
-Nincs
JaeKyung,főleg nem kedvesem…Menj!- mutattam az ajtó felé
-Rendben,de
még találkozunk! Nem adom fel!
-Ha rajtam
múlik,hidd el,hogy nem találkozunk soha többé,és most menj…
Kilép az
ajtón,de alig,hogy kiteszi a lábát,a földre rogytam,és sírni kezdtem és arra
gondoltam,hogy a 4 év alatt most vagyunk/vagyok túl életem két
legrosszabb,legfájdalmasabb veszekedésén…Erre átjött YoungBae sunbae és JanDi,hisz hallották,hogy veszekedtünk…megint.Rögtön odajött hozzám YoungBae
mikor meglátta,hogy már megint a földön fekszem,és sírok…
-Mi történt
már megint…? – kérdezte YoungBae
-Aish!nNálatok
ez már mindennapos? – kérdezte JanDi,YoungBae felsegített,barátnőm pedig rögtön
megölelt…
-Amint látjátok
igen,de Hála Istennek elköltözöm,talán csak egy kis időre,de lehet,hogy végleg…
-Jézusom
hova? – kérdezett rá JanDi meglepődötten
-De hát ki
fog akkor majd itt lakni? – kérdezte sunbae – Kihez jövök majd át tanácsot
kérni,ha van valami gondom,hmm….kitől kérek ötleteket JanDi-val kapcsolatban? –
nézett rám nagy kikerekedett szemekkel,mikor ezeket a kérdéseket feltette
nagyon megsajnáltam őt és,hogy ez így alakult,de muszáj volt egy időre itt hagynom ezt az egészet,nem bírtam volna már tovább.
-Közös
lakás,már JiYong is máshol lakik,majd megpróbáljuk megbeszélni,hogy mi
legyen,bár ez egyenlőre nem fog megtörténni…Vagy a legjobb,JiYong csinál a
lakással amit akar…Már nem érdekel!! És JanDi ez egyenlőre legyen titok,de ha
már úgy alakul majd,akkor elárulom… - kacsintottam rá barátnőmre,majd magamhoz
öleltem Tae Baby-t – Aigoo! Ne tedd ezt velem YoungBae bátyuskám – mindig is
bátyámként tekintettem rá,ő pedig úgy kezelt,mintha a kis húga lennék,akit
sosem kapott meg - Ne nehezítsd meg,ezt nekem! Csak hívj ha ,akármi gondod
van,vagy tanács kell vagy bármi rohanok hozzád… - mondtam neki,majd könnyek
csíkozták be arcomat
-Értem,de
azért néha jössz,jössz ugye?! – kérdezték tőlem
egyszerre
-Hát
persze,hogy jövök. Na de most gyorsan összepakolok pár ruhát egyenlőre és
megyek is,túl sok emlék fűz ide,nem maradhatok itt tovább,de majd higgyétek
el,jövök…
Bementem a
szobába,összeszedtem egy bőröndbe pár ruhát,és olyan dolgokat amire egy nőnek
szüksége van…Még egyszer utoljára szét néztem a lakásban,annyi,meg annyi emlék
fűzött ide,és mind JiYonghoz húzott….Mikor kiléptem az ajtó még megálltam előtte a
kulcsot a küszöb alá tettem,ahova mindig,mikor még itt laktunk,majd JiYong
csinál vele valamit,engem már nem érdekelt…Lementem és fogtam egy taxit és
elindultam Renhez…már fél négy van,lassan ő is jön majd haza….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése