Újabb találkozás JiYong-al{Békülés} és a súlyos baleset (7.rész) [+18]

JaeKyung szemszöge:

Már 3 hónapos terhes vagyok,a pocakom már látszik,nem annyira,de azért jól észre lehet venni,és ez engem és Rent is boldogsággal tölt el.


JiYong szemszöge:

Egyre büszkébb voltam arra,hogy apa leszek,és már nagyon  vártam a találkozást  életem szerelmével;gyermekem édesanyjával. Egyik nap mikor haza értem a turnéról,még szinte ki se szálltam a gépből,de már hívtam is őt telefonon,hogy mikor tudnánk találkozni…

-Szia kedv….JaeKyung…- szívem szerint újra úgy szólítottam volna,hogy kedvesem,sőt majdnem így is tettem,hisz minden turné után rögtön felhívtam,hogy mikor érek haza,vagy ha nem meglepetés volt,hogy haza jövök,akkor hívtam is ,miután leszálltam a gépről. – remélem nem zavarok,de szeretnék veled/veletek találkozni…

-Szia JiYong op… - szintúgy ő is majdnem beleesett abba a „csapdába”,hogy Oppa-nak szólítson,de tudtam,hogy már Ren-t hívja oppa-nak,hisz vele van együtt…- értem,és mikor,hol? –majd megőrültem,hisz már nagyon szeretettem volna találkozni velük..- mondjuk mit szólnál a régi lakásunkhoz? Hmmm…?!

-Rendben,mikor? – kérdeztem vissza rögtön,hisz már vártam  azt a pillanatot.

-mondjuk egy olyan 20 perc múlva,mivel gondolom elindultatok a reptérről,így oda tudsz érni,nem? –nagyon tudta,hogy mikor indulok el a reptérről,mindent tudott róla,hogy „mi van” mikor a repülőtérről hívom telefonon,rengetegszer hívtam őt mikor még….hmm,igen akkor…mikor még a menyasszonyom volt.

-huh,ilyen gyorsan,De rendben,ráérek….Szia!

JaeKyung szemszöge:

-akkor 20 perc múlva,szia! – alig,hogy leraktuk a telefont mind a ketten örültünk egy kicsit,hogy találkozhatunk,JiYong talán egy „kicsit” jobban örült ennek. Neki szinte még az a 20 perc is örökké valóságnak tűnt. 20 perc elteltével ő pontosan oda is ért,hát én még késtem egy kicsit,hisz pocakkal nem olyan egyszerű cipőt felvenni,olyan,mintha az Olimpián vettem volna részt,még ekkora pocakkal is nehéz volt…Akkor mi lesz,ha nagyobb lesz a hasam,majd úgy kell rám adni daruval a cipőt…ezen a gondolatomon elnevetgéltem magamban,sőt még az autóban is ezen nevettem…

Mikor oda értem JiYong oda szaladt hozzám,óvatosan,de szorosan ölelt ,( fura)de ez az ölelés még nekem is nagyon jól esett,JiYongnak meg főleg…Lehet azért esett nekem is ilyen jól,hogy megölelt,hisz ő az édesapja a gyerekemnek,és hát mégis csak más,hogy ha  a gyermeked édesapja ölelgeti a pocakod,mint más.Ren közelsége,ölelgetései is jól estek,de ez most más volt;teljesen más…nem értettem miért,de más volt… Ölelés közben közelebb hajolt,és a fülembe súgta : „Szeretlek”

-És,mint a gyermek édesapja,már mintha nem baj,hogy így hívom magam,megsimogathatom a pocakod..? – kérdezte JiYong,közben ráhajtotta fejét a hasamra,és felnézett rám,szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól - Ugye,ugye szabad? – újra visszament „kisgyerekbe”

-De buta vagy,hát persze,hogy megsimogathatod! De remélem,hogy 5 hónap múlva megkímélsz ezektől és nem kérdezel ilyen hülyeségeket…! –nevettem,és ezen JiYong is elmosolyodott

-Hát persze,hogy nem…maximum ehhez hasonlókat - újra nevetni kezdtünk,és most olyan jól esett,hogy aki a pocakomat simogatta az JiYong,a gyermekem édesapja. Jól esett a közelsége,és az is,hogy most legalább nem veszekedtünk.Sosem nevettünk még ilyen jót együtt…de ez a baba tényleg közelebb hozott minket,pedig még meg sem született…

-Még mindig olyan hülye vagy,mint régen… – újra nevettem,mint mostanában mindenen,és az futott át az agyamon,hogy milyen rég volt,mikor JiYongal ilyen jót nevettünk….

-És még mindig ugyanolyan szerelmes,mint 4 éve,…folyamatosan… - Erre felnézett,és angyali szemeivel az én szemembe nézett,tudta,hogy ezzel levesz a lábamról és,hogy ez a gyengém,hát persze,hogy ez most is így történt,elvarázsolt gyönyörű szemeivel. Sőt erre nem tudom mi ütött belém,de megcsókoltam őt. A szoba felé néztem,JiYong tudta,hogy ezzel éppen mire utalok. Felkapott,és bevitt a szobába a kezében,pont úgy,mint egy menyasszonyt…

-Hidd el,ez a nap is eljön majd,hogy ezt,gyönyörű fehér ruhában éld át,egy gyönyörű mosollyal az arcodon és,hogy YoungBae meg JanDi közben a gyerkőcre vigyázzanak,mert hát kelleni fog neki egy kis tesó is.És nem hiszem,hogy végig kéne nézni e a kis tesó projektet – kuncogott - …Csak jussunk át a hullám-völgyön. Megígérem Kedvesem! – rám mosolygott,és miközben a kezében tartott nyomott egy puszit a homlokomra….

JiYong Szemszöge:

Leraktam őt az ágyra,levettem a pólóját,és egy jó ideig a gömbölyödő  pocakját néztem,abban gyönyörködtem…

-tudom most egy kicsit fura lesz,meg hát ami azt illeti többet is eszem így hát… - szólt hozzá és nevetett

-De hogy is,gyönyörű vagy,és hidd el…én így is kívánlak.

-Szeretlek JiYong Oppa!

-Én is! Kedvesem! –annyira örültem,hogy újra így szólított…,majd én is újra kedvesemnek szólítottam őt,de hát mi mást is tehettem volna,ha nem így szólítom a gyermekem édesanyját..

-Na szóval akkor mi lesz? Ugye nemcsak a hasam akarod bámulni,mert akkor meghalsz – nevetett közben,hisz már eléggé kívántam én is őt meg ő is engem,kívántuk egymást…nagyon is…

-Jól van na,de már most várom a picit,hisz apa leszek,ne légy ilyen…- mosolyogtam

-Oh,jól van,de akkor is…Kezd már! – mondta ,már idegesen,”magára rántott”,hisz már nagyon hiányozhattam neki és az igazat megvalva nekem is nagyon hiányzott ő és az érintései és a

z,hogy végre egy jót szeretkezzünk…

JaeKyung szemszöge:

Először a nyakam kezdte el csókokkal ellepni,majd a kulcscsontom puszilgatta,tudta,hogy azt szeretem a legjobban és,hogy arra gerjedek be a legjobban. Majd lentebb haladt a melleimhez,és azt kezdte csókolgatni,puszilgatni. A hasamat nagyon gyengéd puszikkal lepte el,majd mikor leért a fehér neműmhöz,óvatosan lehúzta azt rólam. Először csak egyik ujjával „kereste” a megfelelő pontot,ahol nem árthat a babának. Majd a nyelvével végig nyalt szeméremajkaim közt,és csak utána feküdt lábaim közé,hogy férfiasságával is belém hatolhasson. Nagyon lassan,és óvatosan kezdte,nem tudta,hogy ilyenkor mennyire szabad gyorsnak lennie,ezért inkább mindvégig oda figyelt tempójára és rám meg a babára.

-Már Hiányoztál JiYong oppa…Nagyon…- súgtam fülébe miközben ő fölém hajolt….

-Te is kedvesem!

JiYong Szemszöge:

-Jézusom Ji…JiYong! – már totál kész voltam,hisz nagyon hiányzott ,hogy egy jót szeretkezzünk,ennyi veszekedés után…jól is esett mindkettőnknek,legalábbis azt láttam rajta,hogy neki is nagyon tetszett…

-Kedvesem,sajnálom,de már…már nem bírom tovább…,ez nekem ennyi idő után sok. De huh,egy Istennő vagy még mindig! – erre adott egy csókot miközben még mindig felettem volt,és át dugta a nyelvét a számba,hogy ezzel is elmélyítse a csókot.

-Tudod mit,most én irányítok! – súgta fülembe,és közben megharapta azt

-Ezzel mire célzol?

-Csak figyelj! – rám kacsintott. Lelökött az ágyra,hogy most ő legyen felül. A számtól kezdve,egyre lentebb és lentebb kezdett el csókolgatni,és harapdálni,mikor az alsónadrágomhoz ért, megállítottam őt.

-Ne tedd,ha nem akarod. Ismerlek,nem nagyon szeretnél ilyet csinálni…tudom,vagyis gondolom…

-Psszt! – megcsókolt,hogy legalább hallgassak már végre, és,hogy ne dumáljak annyit ,mindig a szám járt…! – Fogd fel,egy az változtam,kettő meg szeretlek,és bízom benned… - folytatta a mondani valóját

Levette rólam az alsónadrágomat és férfiasságom teljes hosszát szájába vette. Nem gondoltam volna,hogy ennyire profi az ilyen dolgokban. Egy kis idő után haja után kaptam és segítettem neki le-fel mozogni….

-Ne,ne csináld! Ne légy ilyen ,megbolondítasz…!

-jajj már te buta fiú,még,hogy én téged!

-Szünet,szünetet kérek Főnökasszony! – mondtam nagy nehezen,hisz közben levegő után kapkodtam,mikor már éreztem,hogy elfogok menni,felhúztam (neved)-et magamhoz és megcsókoltam őt..Ez meg is történt el mentem,a lepedő eddig is mindenhol nedvünkkel volt tele,de most az enyém tarkította azt…

JaeKyung szemszöge:

Utána még nagyon sok mindenről beszélgettünk,úgy,hogy közben ott feküdtünk egymás mellett…én ráfeküdtem  a karjára és ő pedig közelebb húzott magához,és így beszélgettünk! 4 óra hosszát töltöttünk együtt,most kisebb megszakításokkal,hisz JiYongnak pihennie kellett!

Kimentünk a konyhába.

-Lassan mennem kéne! – szólaltam meg.

-Nehogy azt hidd,hogy ezek után csak így elengedlek…! – mondta mosolyogva JiYong

-De hát…

-Nincs de hát. Még van egy meglepetésem is!

Odahozott egy videó kamerát, majd bekapcsolta majd hozott oda egy gitárt is,és letérdelt elém,és elkezdte énekelni,amit nem rég írt dalt,aminek címe „Without You” /Nélküled/! A dal végén megölelt,megcsókolt,oda fordult a kamera felé és azt mondta: „Ő itt  a menyasszonyom…és szíve alatt pedig az én/mi gyermekünket hordja;Édesapa leszek! És tudjátok mit SZERETEM ŐT/ŐKET!”

 Felvett megpörgetett,és jó mélyen megcsókolt,úgy csókolt,ahogy még talán sohasem! Gyorsan oda szaladt a kamerához,rárakta a videót a telefonjára,onnan pedig felrakta Twitter-re,hogy ezzel is bizonyítsa,hogy szeret!

-Most már elhiszed,hogy szeretlek? – kérdezte

-Oh,JiYong oppa! Persze,hogy elhiszem! Én is szeretlek! – megöleltem

Ekkor megcsörrent a telefonom. Ren hívott.

-Igen,mondd Ren oppa! – szóltam bele a telefonban…de JiYongnak az nem tetszett,hogy Oppa-nak hívtam Rent…Így a háttérben csak ennyit mondott : „Ne is álmodj róla” oda jött hátulról megölelt:  „Ő az enyém”… „Jajj JiYong csönd már”- csitítottam el

-Szia Hercegnőm,csak érdekelt hol vagy?!

-Az egyik barátomnál.

-És azt a barátodat nem úgy hívják véletlen,hogy Kwon Ji Yong??– közben hallottam ahogy Ren sírt

-Ren én elakartam mondani,hogy JiYong a vőlegényem volt…ma tudod,azért találkoztunk,hogy megbeszéljük ezt az egész gyerek dolgot. A többi pedig…pedig,csak úgy jött magától…Sajnálom Ren – erre én is sírni kezdtem, „ hogy hozhattam Rent ilyen helyzetbe?” – Légy szíves  találkozzunk ott a parkban,ahol először…,és elmondok mindent.

-Hát nem tudom,hogy nekem ez most menne-e,találkozni…ááá nem..Inkább csak felejtsük el…Majd túlélem…te meg csak légy boldog…!

-Ren légy Szíves,kérlek gyere el! – szinte könyörögtem neki,sőt… igen azt is tettem; könyörögtem neki..

-Rendben ott leszek,de csak azért,mert el szeretnék tőled búcsúzni…

-Egy félóra múlva érek oda,hisz tudod nehéz felvenni a cipőm most…  - ezzel is csak próbáltam megnevettetni,de hát jó,hogy nem sikerült.. – addig is Szia Oppa!

Lettem a telefont és elkezdtem készülődni…JiYong oda jött:

-Miért hívod még mindig oppa-nak? – kérdőre vont

-Azért,mert ő ott állt mellettem mindig,nem pedig elment más lányokhoz mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá…Ugye? De ezt még, majd megbeszéljük,ha haza jöttem..Szia JiYong! –megpusziltam az arcát,és már mentem is le az autómhoz

Az autóban egész úton az járt a fejemben,hogy mit mondjak neki,vagy, hogyan mondjam el. Hisz őt is szeretem,vele is gyönyörű pillanatokat éltem át ez alatt a 4 és fél hónap alatt,és ő mindig is ott áll mellettem,mikor JiYong nem. De ott van JiYong;JiYong akivel 4 éve vagyok együtt és most gyerekünk is lesz…hmm…!

( http://www.youtube.com/watch?v=3UggIMs8pdE )

Mikor oda értem a parkhoz,és elindultam,egy közeli padon megláttam Rent,amint sír és éppen ír;ír valamit. Oda mentem hozzá,ő felállt és mélyen a szemembe nézett.

-Szia! –  csak ennyit mondott

-Szia,mondanom kell valamit!

-Tudom! – közben elindultunk sétálni

-Szóval tudod van,vagyis mikor megismerkedtünk volt egy vőlegényem…most tőle várok gyereket. És áh… - elsírtam magam,nem tudtam tovább folytatni,csak sírni tudtam. Megálltunk,Ren átölelt,én a mellkasára hajtottam a fejem,erre az ő szeméből is kigördült egy könnycsepp,és végig folyt az arcán…azon a szó  szerint gyönyörű arcán…-Ren oppa…szeretlek,sőt nagyon is megszerettelek ebben a 4 hónapban…nagyon! – mondtam neki sírva,és a mondat végén felnéztem rá,a szemébe,és láttam,hogy ő is sírt…nem is keveset…és,hogy ő most szenved,ahogyan én is. –Gyermekkori szerelmem vagy!  Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod. Mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem:Szerelmes leszek!....  – Ren erre nem tudott mit mondani,most már előttem kezdett el sírni..nem tudta visszatartani könnyeit.-„You Don’t Cry – erre letöröltem a könnyeit- Sarang-hae,Sarang-Hae….Ren I miss You! – énekelni kezdtem neki

Ren szemszöge:

Erre olyan szorosan öleltem meg,hisz tudtam,hogy elfogom,vagy már elveszítettem Őt . Újra sírni kezdtem,letörölte könnyeimet és megcsókolt. Eszméletlenül csókoltam,hisz tudtam,hogy ez az utolsó csókunk…

És csak ennyit mondtam:

JaeKyung szemszöge: 

-My love,Tell me ; goodBye! – újabb könnycsepp gördült le az arcán...A szívem tört ketté,hogy így kellett őt látnom,hisz tiniként is,és a való életben is mindig vidám,mosolygósnak ismertem meg…most meg…most pedig sírt….miattam – Nézz a szemembe kérlek,és így mondd azt,hogy JiYong-ot szereted! Nézz a szemembe,és lásd,ahogy szép lassan összeomlik a világ ennyi kis kijelentés miatt. Észre kell venned,mennyire fáj is ez nekem…és,hogy észre vedd a szavaid következményét!- megölelt,és lassan elballagott… Én még maradtam,nagyon sokáig,és a földre rogyva csak sírtam és sírtam…

”Ültem a földön...csak ültem... Nem tudom, hány percig vagy hány óráig...csak ültem. Arra gondoltam, milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam, amikor puszit adtál, hogyan böktél meg, amikor viccelődtünk...csak magunkat láttam...Együtt...Lehetőségem volt odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni...Akartalak ott, akkor, mindig és most!Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom!Mert kellesz...Mert szeretlek...SZERETLEK!”

Az autóhoz indultam,beültem,és még ott is nagyon sokáig csak sírtam,mikor elindultam akkor is,a könnyektől szinte nem láttam,de elindultam. Alig mentem 2 saroknyit erre egy részeg autós belém hajtott,az én autóm felborult. 5 perc múlva már ott is voltak,a mentők és a tűzoltók is. Rögtön kórházba vittek.

JiYong Szemszöge:

Azonnal odamentem  a kórházba,a többiek vittek oda,hisz nem engedhettek így vezetni….DaeSung felhívta Rent,mivel ő tudta,hogy mostanában vele volt JaeKyung együtt. Ő is gyorsan oda jött és őt is úgy hozták a NU’EST tagok…A szülei csak a holnapi géppel tudnak jönni,így őket JanDi értesítette félóránként telefonon. Két óra telt el mire kijött az orvos.

-Van itt közeli hozzá tartozó?

-Sajnos nincs,mivel a szülei innen nagyon messze laknak így ők csak holnap tudnak jönni – mondta idegesen JanDi – De itt van a barátja,vagyis a vőlegénye…

-Értem ő is jó. hol van?

-Itt vagyok! – szólaltam meg , majd az orvos félre hívott:

-A menyasszonyát megtudtuk menteni,de… - mikor meghallottam  azt a szót,hogy „de” már akkor éreztem,hogy nagy baj van,nagyon nagy baj  – sajnálom a gyermeküket….Nem! –  sírva estem össze…

-JiYong,JiYong…mi történt? – kérdezte tőlem mindenki

-Ne ez nem lehet…meghalt! – szólaltam meg nagy nehezen..ahogy csak a torkomon kifért

-Jézusom,ki,ki halt meg…JiYong?!  JaeKyung…JaeKyung halt meg? – kérdezte aggódva DaeSung

-Nem…ő jól van…de…de egy vadállat miatt nem…nem lesz…nem lesz babánk,nem leszek édesapa…- újra összeestem és sírtam,SeungRi és DaeSung segítettek fel.

-Hagyjatok most,hagyjon mindenki békén…! – kiáltottam és kimentem…ki a friss levegőre…YoungBae jött utánam… - YoungBae mindent elkövetek,hogy ez a szemét börtönben rohadjon meg ezért…ezért amit tett velünk…Esküszöm!

T.O.P szemszöge:

-Szerintem most tényleg jobb lenne ha békén hagynánk! Héjj ti,mindenki menjen haza,majd Ren és JiYong itt maradnak- mondtam

-Pont ők,de hát…de hát ők..össze fognak verekedni… - mondta idegesen BaekHo

-Nem fogunk,hisz érett férfiak vagyunk – jött vissza JiYong

-Amúgy is JaeKyung most fontosabb,ezt érte is meg kell tennünk… - folytatta Ren,még ő is sírva,a többiek tartották,hogy ne essen össze,sok volt neki ez mára..a „szakítás” ,a baleset,és még a baba elvesztése is…

-Fiúk biztos? – kérdezett rá biztos ami biztos alapon YoungBae

-Igen biztos! – szólalt meg egyszerre a két fiú

JiYong szemszöge:

Mindenki elköszönt tőlünk majd mindenki elment . Ren ült és gondolkozott az együtt eltöltött időn,amit JaeKyung-al töltött. Én a földön ülve gondolkoztam,hogy mi tettem,hogy ez történt,hisz  szeretem JaeKyung-ot,de lehet,hogy Ren jobban megérdemli őt…Ekkor Ren-re néztem,láttam rajta,hogy nagyon sok volt neki ez mára,őt is megviselte a baba elvesztése,igaz nem az övé volt, …de megsajnáltam,hisz fiatalabb nálam,és ma még egy másik „traumán” is át kellett mennie …Oda ültem mellé és beszélgetni kezdtünk...Ekkor kitolták JaeKyung-ot a műtőből az intenzívre. Bementünk mi  is. Mindkettőnk  arcára rémület ült ki,hisz mindenhonnan csövek lógtak,hogy életben tartsák Őt.

Ren Szemszöge:

Nem bírtam tovább,kijöttem és csak sírtam,ahogy még egy férfi sosem,hisz nagyon megviselt ez a mai nap és,hogy így kellett látnom Őt…végképp kiverte nálam a biztosítékot…JiYong bent maradt,fogta a kezét,és ő is csak sírt,hisz újra elvesztették a babájukat,újra fel kell ezt dolgoznia neki is és JaeKyung-nak is…

JiYong szemszöge:

Csak Arra tudtam gondolni,hogy lehet Isten nem akarja,hogy JaeKyung-al közös gyermekünk legyen…pedig nem adtam rá okot,vagy mégis?!!