JaeKyung szemszöge:
2 hét telt
el a buli óta,de JiYongal való találkozás még mindig a fejemben mászkált.
JiYong minden nap hívott vagy hajnalban
küldött SMS-eket,ezek miatt a napokban nagyon ideges voltam,azzal az
„okkal” tette ezeket,hogy elmondja nekem,amiért elhagytam megkeseríti az
életem..Ha ez volt a célja akkor ezt tényleg el is érte. Napok óta aludni sem
tudtam,már nagyon ki voltam készülve idegileg. Még senkinek nem mondtam
ezeket,de betelt a pohár és azt sem tudtam,hogy mit csináljak. Kire is
bízhatnám titkaim és kihez is fordulhatnék a bajban,ha nem JanDihoz. Egy az ezt
T.O.P-vel,ugyan megbeszélhettem volna,de az,hogy nézett volna már ki,meg hát
JanDinak aztán bármit elmondhatok,hisz mindenben segítünk egymásnak. Ezért meg
is beszéltünk egy találkozót. Kocsival mentem volna,de Ren reggel elkérte az
autóm és azzal ment be reggel dolgozni. Így mivel nem volt messze a hely,ahova
a találkozót beszéltük meg,elindultam gyalog,meg hát jobb lesz,ha egy kicsit
kiszellőztetni a fejem….rám fér. Épp egy sarokra lehettem mikor (mily meglepően)
JiYong járt arra autóval,természetesen hát persze,hogy észrevett,és (ő nagysága
nem tehetett róla,hogy ilyen) autóval nagyon lassan jött végig mellettem. Egy ideig
csak nézett,de ez engem már kezdett idegesíteni és már az sem jött be,hogy azt
mondogattam magamba,hogy „ Nyugodj meg ,ő nincs itt,hagyd figyelmen
kívül”,hiába mondtam el ezt magamban egy párszor,nem használt,ezért megálltam.
-Te meg mit
akarsz? – kérdeztem tőle flegmán. Legszívesebben leordítottam volna és jól
felpofoztam volna,de van egy „lüktető izé” az emberben,ami nem engedte…
-Téged! –
nevetett
-Hát na
arról lemondhatsz angyalom,ezt garantálom.
-Na jó! de
akkor meg beszélni veled. Szállj be!
-Normális
vagy? Hogy én a te autódba? – kínomban elnevettem magam – JiYong te beteg vagy…
Ezek után,hát te nem vagy egész normális…..-fel néztem az égre és nagy levegőt
vettem- Anyám,miért állok én veled
egyáltalán szóba…- erre elindultam szépen lassan
-Szállj már
be! Mondtam,hogy beszélni szeretnék veled…sőt egyenesen akarok
beszélni veled! – mondta,újra elég erőszakoskodóan
-Még mindig
egy utolsó szemét,rohadék vagy! – mondtam neki lenézően – És JiYong nekem te
nem parancsolsz,nem vagyok a pincsid,mint Lee Hi és az összes többi lány…Engem
nem hat meg az,hogy sztár vagy,attól még
velem nem tehetsz meg azt amit akarsz…Ezt jól vésd az eszedbe! – kezdtem
elég ideges lenni. JiYong kiszállt az autójából és elindult felém,nagyon
megijedtem,de erős maradtam,amennyire csak tudtam. Megállt előttem,elég
közel,mivel magasabb volt nálam,így lenézett rám,de én nem méltattam,hogy
felnézzek rá. Kezdtem félni,hogy meg fog ütni azért,mert ilyet mondtam neki.
-Azt mondtam
szállj be az autóba! Süket vagy?- mondta JiYong és megfogta a karom.
-JiYong!
Légy szíves hagyj békén! – zokogtam – Kwon JiYong engedj el! – ordítottam rá,de
őt ez nem hatotta meg. – Engedj már el JiYong ez fáj! – de ő csak továbbra is
olyan erősen fogta a karom,ahogy eddig.
-Most már
pedig,ha akarod,ha nem velem jössz! – elkezdett rángatni az autójához,valahogy
sikerült neki „ be lökdösnie” az autóba
annak ellenére,hogy küzdöttem…de hát férfi is,meg hát el jár gyúrni
szóval esélyem nem volt ellene….
Ő is
beszállt,majd rögtön bezárta az ajtókat,én az ablak felé fordultam és csak
sírtam.
-GD! –
szólítottam meg,utálta ha így hívom,mert így csak a V.I.P-k hívták őt,így
nagyon mérgesen rám nézett,én vettem egy jó mély levegőt. - Légy szíves,kérlek engedj el! – könyörögtem
neki
-Addig
biztos nem,amíg nem beszéltünk.
- JiYong
tudod,hogy már nincs miről beszélnünk. – még jobban sírni kezdtem
-Még,hogy
nincs miről beszélnünk. – gúnyosan nevetni kezdett – vicces vagy! – mosolygott
és megsimította arcom,de elrántottam… - Jól van,ha neked így jó,nekem
is…én is lehetek veled ilyen…- rá néztem és meglepődtem
-JiYong ezt
nem gondolod komolyan…te ilyen vagy,ilyen vagy velem!- mondtam neki,nagy
meglepettséggel az arcomon…”Chh még ilyet…ez nem normális” gondoltam magamban.
– B*szki fogd már fel,hogy nekünk nincs együtt jövőnk,hát a fr*ncért nem tudod
ezt megérteni. Miért nem,mond!? – mondtam neki már elég idegesen..- Szerinted
ezek után,amiket tettél és teszel velem épp most is,majd ezek után megbocsájtok
neked,elfelejtem és újra beléd szeretek!Chhh.. – dőltem hátra az ülésen és
fogtam a fejem. – Ugyan mit gondolsz,hogy majd egyszer csak oda megyek
hozzád,hogy „Bocs már JiYong hülye voltam,kezdjük már újra mindent elfelejtek”
– játszottam rá egy kicsit az „utánzásra” – Vagy hogy gondoltad? – fordultam
oda felé - hmm..mégis hogy? –
megpofoztam,ő is felemelte a kezét,tudtam,hogy megfog ütni,de azért mégsem
gondoltam volna róla…de mégis megtörtént…megütött… Sírni kezdtem,de nem
azért,mert fájt…,vagyis igen,de ott legbelül,ott nagyon is fájt…Akkorát
csalódtam benne……”Hogy tehette ezt?” tudtam,hogy egy utolsó,szemét,rohadék,de
ezt,ezt nem néztem volna ki belőle…De igaz a mondás: „Mindig abban csalódunk a
legnagyobbat,mindig attól kapjuk a pofonokat,akitől megértést és simogatást
várnánk…”
-JiYong…….ezt..ezt,hogy
gondoltad? Jézusom JiYong,te…te egy állat vagy….de képzeld még ők is jobban
viselkednek,mint te….És most meg engedj el…! – mondtam neki sírva és olyan
fájdalommal a szívemben,hogy az nem igaz. JiYong kinyitotta az ajtókat,gondolta,sőt
tudta,hogy ezzel,hogy megütött ezzel még mélyebbre ásta magát ..hogy most
még jobban utálom,ezért szó nélkül el is engedett. Miután
kiszálltam,elfutottam,nem tudtam merre csak futottam és a könnyeimmel küszködtem. Csak arra tudtam gondolni,hogy
aki egykor életem szerelme volt,most az
a személy lett az életemben,akit a világon a legjobban utálok. A
szeretet átvette a színtiszta gyűlölet,ilyet még sosem éreztem ember iránt…de
persze jogos volt…sőt.
Közben
felhívott JanDi.
-Szia Noona,hol vagy már? – kérdezte
-Szia!
Megyek,vagyis majd csak oda érek…Sajnálom csak az előbb közbe jött valami. –
mondtam szipogva
-Noona
mi a baj? Mi történt?
-Semmi…
-Mi az,hogy
semmi? Ne hazudj nekem. Hallom a hangodon,hogy baj van,a hangod elárul téged!!!
– mondta aggódva
-Találkozunk
és mindent elmesélek. Amúgy is erről szerettem volna veled beszélni! – mondtam neki
-Rendben!
Hol vagy most? Elmegyek érted! –
kérdezte,még mindig aggódott és érdekelte,hogy mi történt
-Nem tudom
pontosan. De talán valahol az SM Town közelében…
-Rendben! Megkereslek!Noona mindjárt ott leszek! – mondta idegesen JanDi
Fél óra
múlva itt is volt,kiszállt az autóból ide szaladt hozzám és nagyon szorosan
ölelt meg. Sírni kezdtem,hisz pont erre volt szükségem,egy ölelésre,egy
ölelésre az igaz barátnőmtől. Rám nézett, meg fogta az arcom,letörölte a
könnyeimet és adott egy puszit a homlokomra,majd felsegített a földről,ahol eddig ültem.
-És most
szépen elmondod,amit szerettél volna és,hogy mi történt. mondta
Beültünk az
autóba és elkezdtem neki,mondhatjuk „mesélni”……
-A buli óta
zaklat telefonon,hívogat és hajnalban küld SMS-eket. Ez nem normális,nem tudom
mit tegyek! A baj az,hogyha a telefon számom lecserélném,akkor mások sem
érnének el…
-De ő sem!
Másnak megtudod újra adni a számod…Olyannak akinek kell és akiben bízol,hogy
nem adja tovább a számod annak add meg…ennyi,meg lehet ezt oldani,látod…-
mosolygott JanDi,kettőnk közül igaz én voltam az idősebb,de JanDi mindig ,mégis
talán egy kicsivel felnőttesebben gondolkodott..
-Tudom de
Ren oppa-nak mit mondanék,hogy miért cserélek számot…??
-Mondhatod,hogy
valaki zaklat már régóta és nem bírod már…Ennyi…
-És mi
van,ha…ha mondjuk fel akarja hívni a zaklatót,hogy elküldje melegebb
éghajlatra….akkor mit mondjak neki,hogy nem kell,mert zaklat ugyan meg elegem
van belőle,de hagyjad…vagy mit?!! Vagy mondjuk,ha fel akarja jelenteni,ami
tuti,mert ő mindig ezt teszi…Na az kéne még…más se hiányzik…- erre fel
nevettem.
-De Noona igaza lenne…nem? – nézett rám JanDi kis kutya szemeivel - Attól,mert sztár,őt is meglehetsz egyszer buktatni...
-Hát
persze,hogyne…Na azt már nem…
-Értem…te
tudod!!! De telefon számot mindenféleképpen cserélned kell…szerintem…
-Rendben! Azt megígérem,hogy fogok,mert már
nem bírom idegileg,hogy hívogat,hogy SMS-eket ír,hogy erőszakoskodik…és még
sorolhatnám…
-Elhiszem!
Na de mond csak mi is jött közbe,azt mondtad a telefonba,hogy majd személyesen
elmondod! – mondta
-Hát nem is
tudom,hogy mondjam el…..
-Ahogy
történt,vagy ami történt! Mond csak nyugodtan,hisz tudod meghallgatlak!
-Bár ilyen
egyszerű lenne elmondani..De el mondom,mert valakinek el kell…ezt nem tudom
magamban tartani…
-Na akkor
épp ezért mond!
-Huh – nagy
levegőt vettem és elkezdtem mondani – Na szóval tudod megbeszéltük,hogy
találkozunk – bólintott JanDi– úgy volt,hogy autóval megyek,de reggel elkérte
Ren az autómat és azzal ment be dolgozni…Így úgy döntöttem,hogy mivel nem
messze beszéltük meg,hogy találkozunk így gyalog megyek… - ekkor csuklott el
hangom….JanDi megsimította hátam,hogy ezzel tudassa,hogy mellettem áll és,hogy
itt van velem bármi történjék - addig
nem is volt semmi baj míg… - ekkor egy könnycsepp gördült le arcomon – míg
autóval meg nem állt mellettem JiYong – most már folytak le arcomon a könnyek –
beszélgetni kezdtünk,na ja ekkor még…de ezt JiYong megunta és kiszállt az
autóból és azt akarta,hogy vele menjek,de én nem akartam… - sírni kezdtem – én ellenkeztem,de
ő megfogta a karom és berángatott az autóba,hiába kérleltem,hogy engedjen
el,nem tette – JanDi arcára az ijedtség és a csalódás ült ki.. – Nagyon sokáig
nem engedett el…és mikor megpofoztam…ő…ő-
JanDi ekkor idegesen kérdezett rá:
-Ugye nem? Mond;mond,hogy
nem ütött vissza. Kérlek mond,hogy nem ütött meg téged JiYong!!!Noona kérlek
mond –már JanDi arcáról is lehullott egy
könnycsepp,hisz ő is csalódott JiYongban…eddig nagyon jó barátok voltak,de ezek
hallatán szégyellte magát,hogy ilyennel valaha is barátkozott vagy egyszerűen csak szóba állt vele..én már zokogtam…
-Bárcsak azt
mondhatnám,hogy nem… - csuklott el hangom és mondani valóm sírásba torkollott,
JanDi nagyon szorosan ölelt át és én is őt…így már mindketten sírni
kezdtünk…Elengedett majd rám nézett…
-Noona…tenned kell valamit ez ügyben…Ugye nem azt akarod,hogy ezt megússza csak
azért,mert ő a híres Kwon JiYong Koreába?
-De
JanDi,ugyan mond mi mást tehetnék?
-Amit ő is
veled…Tedd tönkre…! – kacsintott – nem tehetsz mást!!!
-De igen….,ha
továbbra is zaklat,elköl…elköltözöm…- nyögtem ki nagy nehezen…
-NEM! -kiáltott fel - Ne
tedd boldoggá azzal,hogy eleget teszel a céljának! – megértettem ezt,hisz
teljesen igaza volt ,de nem volt más ötletem…
-De nincs
más választásom!! – sírva fakadtam,de ekkor megcsörrent a telefonom,már megint
ő hívott…JiYong….ahogy szoktam lenémítottam és hagytam,hogy csörögjön,de egy
olyan 5 perc után meguntam,hogy csörög és kinyomtam.. – JanDi most mond,nem
mehet ez így tovább… - újra csörögni kezdett a telefonom,most felvettem..
-Hagyj már
békén…hát ez már nem lehet igaz… - szóltam bele idegesen..
-Szerelmem….
– szólt bele Ren angyalian a telefonba…a szívem majd megállt,szegény Ren oppa
esett áldozatul a haragomnak
-Jajj
Istenem,Ren oppa!! Sajnálom,csak már azt hittem,hogy Ji..vagyis már megint az a
zaklató hív…- nagyon szégyelltem magam,hogy így rá förmedtem Ren-re…
-Szerelmem
nyugodj meg! Meg értem! – mondta,hogy ezzel is nyugtasson – Csak tudni
akartam,hogy Hogy vagy?! – nem sűrűn találkoztunk a buli óta Ren-nel,mert ő
elfoglalt mostanában én pedig a szüleimhez költöztem a hotelbe,ahol most
„laknak” átmenetileg..
-Ren
oppa…mondanám,hogy jól….de nem igazán…
-Miért,mi
történt? – kérdezte aggódva,JanDira néztem és rögtön az jutott eszembe,hogy nem
mondhatom neki rá azt,hogy JiYong miatt,mert zaklat és épp tönkre teszi az
életem….valami mást kellett kitalálnom gyorsan….
-Semmi
csak…csak nagyon hiányzol…és már látni szeretnélek… - ezt tudtam neki csak
mondani…bár ezzel egyáltalán nem hazudtam…,mert ez így is volt…JanDi erre
mosolyogni kezdett..
-Szerelmem
te is nekem! Szeretlek!
-Én is
téged…nagyon! – mondtam neki és éreztem,hogy a fájdalom el tűnt a szívemből és
egyre hevesebben kezdett el verni Ren hangjának hallatán..
-Mikor érsz
rá? – kérdezte – Gondoltam találkozhatnánk,mert már én is nagyon látni
szeretnélek... – mondta boldogan – már nagyon szeretnélek nagyon szorosan
magamhoz ölelni! – majd elolvadtam ennek hallatán,milyen aranyos,és csak az
enyém…
„Mond neki,hogy
akár most is,ha neki jó” – mondta halkan JanDi
-Most éppen
rá érek,ha te is! – mondtam és nyomtam egy puszit JanDi arcára és nagyon
szorosan átöleltem…
-Remek! –
„kiáltott fel Ren” – Érted menjek?
„Nem kell
elviszlek” – mondta ismét halkan JanDi
-Nem kell
oda megyek én…
-Rendben,Várlak!
Addig is szia! – köszönt el
-Szia Ren
oppa!
-Ja,és mond
JanDinak,hogy puszilom… - nevette el magát Ren
-Rendben
átadom! – vele együtt kezdtem el nevetni
-Én is
téged! – kiáltotta JanDi a telefonba… - Amúgy meg egész jó füled van… - nevetett
JanDi
-Noona a
titka annyi;hogy te nem tudsz súgni… - nevetett Ren- csak viccelek,lehet,hogy
tényleg jó a fülem…
-KAMSA…! –
kiáltotta JanDi – Na de akkor most meg csak ülj és várd a hercegnődet…mindjárt
viszem… - JanDi ismét nevetésben tört ki és Ren is a telefonba….Én közben
elgondolkoztam…
„Milyen jó
látni,hogy a legjobb barátnőm a kis dilis és Ren a barátom ilyen jól ki jönnek
egymással…” mosoly ült ki arcomra…
-Jól van! –
nagy nehezen megszólalt a nevetésből – Sziasztok!-szólt a telefonba egyszerre
az 5 fiú….
-Sziaaaaaasztok!
– kiáltottuk JanDival egyszerre a telefonba és leraktuk,vagyis leraktam…
Mikor oda
értünk Ren már kint állt és BaekHo is ott volt vele,mert tudta,hogy JanDi is jön
és nem akarta le késni.Kiszálltam és odafutottam Renhez,felkapott és
megpörgetett,úgy csókolt meg…
JanDi szemszöge:
BaekHo egyre közelebb jött az „autóhoz”,a szívem majd kiugrott a
helyéről mikor BaekHo egyre közelebb és közelebb jött hozzám…
-Szia Noona! – szólalt meg BaekHo először
-Sz-Szia! –
köszöntem vissza
-Hogy vagy?
– „most,hogy látlak jobban”gondoltam. De akkor eszembe jutott a P.O-val történt dolog,nem követhetek el még egy "baklövést"...
-Hát
köszönöm talán jól…
-Nem jössz
be filmezni….Istenem miket is beszélek…Nem jössz be beszélgetni…a többiekkel… - aranyos volt,hogy így össze volt zavarodva,ilyenkor olyan kisfiús volt.
-Oh,köszönöm
a meghívást…de már későre jár…talán majd legközelebb,ha majd akkor is áll
még a meghívás… - mentettem ki magam – Szóval ha nem gond én megyek is!
Noona-nak pedig mond meg,hogy puszilom és majd még beszélünk telefonon… -
folytattam
-Rendben
átadom! – BaekHo bátorságot vett magán,behajolt az autóba és adott egy puszit
arcomra – Ne értsd félre,ez csak egy baráti puszi volt… - igazán jól esett ez a "baráti puszi",de tudtam ennél több nem lehet köztünk,bármennyire is szeretnénk...
-Oh,rendben…bevallom
őszintén ez most jól esett…köszönöm! -
BaekHo számra rakta két úját és beszélni kezdett.
-Ne
köszönd,vedd úgy,mintha…hmmm…mondjuk ajándék lenne… - mosolyodott el BaekHo,ezek után muszáj volt ott hagynom őt,nem bírtam volna tovább,hisz ez a srác,teljesen elvarázsol…P.O baklövés volt,de BaekHo többet érdemelne,mint szimplán szerető,ő értékes srác.
Az autóban végig azon gondolkoztam,hogy vajon kinek
mondhatnám el ezt…kivel beszélhetném meg a P.O-s ügyet..talán DaeSung-al vagy
Seung Ri-val…Végül DaeSung mellett döntöttem,mert tudtam,hogy Seung Ri
milyen pletykás,Dae viszont nagyon megértő..és egyáltalán nem pletykás,sőt…ő
szeret segíteni másoknak…
Fel is
hívtam Dae-t telefonon és megbeszéltük,hogy holnap délelőtt majd találkozunk valahol és beszélgetünk.
JaeKyung szemszöge:
Közben én és
Ren is elvoltunk…természetesen az ágyon ülve egymással szemben beszélgettünk.
Arról,hogy hogyan is tovább és a kapcsolatunkat is sikerült „rendbe”
raknunk. Nagyon sok mindenről
beszélgettünk,jó volt ezeket tisztázni,megbeszélni,de a JiYong-os „ügyről” még
tartottam a szám, egyenlőre. Mikor már úgy éreztük,hogy mindent sikerült
megbeszélnünk úgy döntöttünk,hogy most már ideje aludni. Tehát le is
feküdtünk,Ren mögém bújt és hátulról ölelt át,még egyszer adott egy puszit a
nyakamra,majd végig simítottam a kezét,ami a hasamon pihent meg.
-SZERETLEK!
– mondtam neki elalvás előtt
-Én is
téged! – érkezett a válasz,erre még jobban magához húzott.
Jó volt
végre vele lenni,s vele elaludni.
Reggel mikor felébredtem,annyira örültem,hogy ott
feküdt mellettem,hogy percekig csak néztem ahogy alszik. Mikor ő is felébredt
magamhoz öleltem őt,szorosan.
-Jó reggelt
Ren oppa! – engedtem el,ásítottam egyet és nyújtózkodtam – Hogy aludtál?
-Remekül. És
te hercegnőm?- adott egy puszit az arcomra
-Huh,nagyon
jól! Jó volt végre úgy elaludni,hogy tudom mellettem vagy. Isteni jó érzés ám
téged szeretni. – mondtam neki és kezem átfontam nyakán,megöleltem és hosszan
megcsókoltam
-Ennek
örülök! Én is nagyon szeretlek téged! – mondta
-Héjj Ren
Oppa,tán csak nem? – kuncogtam – Látom,vagyis veszem észre,hogy nem csak neked
hiányoztam,hanem nektek – nevettem,majd rákacsintottam….Majd Ren oppa
elpirult,jól zavarba hoztam szegényt!
-Hát! –
vonta meg vállát – Igen, az "öreg"harcosnak is hiányoztál már.. – mondta majd egy
olyan „ez van” arcot vágott hozzá..
Rámásztam,ráültem
a csípőjére és egyre lentebb kezdtem el csókolgatni,a nyakánál kezdtem majd
egyre lentebb és lentebb….a hasánál álltam meg,mert csörögni kezdett a
telefonom…Anya hívott,nagyon megijedtem,hogy vajon miért hív…ezért gyorsan fel
is vettem..
-Igen
anya,mond!
-Szerintem,sőt
jobb lenne ha ide jönnél…- szólt bele idegesen a telefonba
-Jézusom,mi….mi
történt? – kérdeztem….nagyon megrémültem,hogy történt valami… - Mond már!
-Itt van a
ház előtt JiYong! És már vagy egy órája ordibál,hogy beszélni akar veled….Meg
be van rúgva és gondolom szép koreai szavakat ordibál… - anya nevetett,de azért
hallatszott a hangján,hogy ideges… - Gyere gyorsan!
-Megyek már!
– mondtam idegesen,majd leraktam a telefont
-Hova kell
menned szerelmem?Mi történt?Miért vagy ennyire ideges!? – ült fel az ágyon
Ren,én már épp a farmerem vettem fel
-Majd
elmondom! Hosszú lenne elmesélni! – oda mentem Renhez,adtam neki egy csókot –
Majd jövök! Szia Ren oppa! – és kijöttem a szobából
Az autóban
anyáékhoz menet még jobban ideges voltam. Nagyon sok mindenen kezdtem el
gondolkodni,legfőképp azon,hogy az „Oké,hogy hívogat,hogy erőszakoskodik
velem,de az már sok,hogy megüt és még a szüleimhez is elmegy,na ezzel/ezekkel
betelt a pohár…”
-Mit képzel
ez magáról?! – gondolkoztam kicsit hangosan. Mikor oda értem és megláttam
JiYongot,olyan ideges lettem,hogy akár feltudtam volna őt akár rúgni is!
-Szia Cicám!
Hát te meg hol voltál? – mondta JiYong,Közben ahogy mentem felé és oda értem
hozzá,rögtön felpofoztam őt.
-Egy: Nem
vagyok se a cicád se a drágád,se senkid szóval Kuss! És kettő: Hogy van
bátorságod ahhoz,hogy ide jössz a szüleimhez. Hát ki vagy te,egy szánalmas
ember,aki már el van szállva magától,meg attól,hogy sok pénze van. Bár nem
értem mire fel vagy te magadtól elszállva?! Mikor a pénzed nélkül,te is csak
egy senki vagy,bár a pénzeddel is! – fakadtak ki a gondolatok belőlem,jó volt
kiadni magamból őket…JiYong oda lépett hozzám,és elkapta a copfom és rántott
rajta egyett.
-Kis
csaj,szerintem nem vagyunk egy súlycsoportba,hogy ugass nekem,szóval
befoghatod! Jobban is jársz,ha így teszel,hogy befogod a szád!
-Mert mi
lesz? - kérdeztem tőle – Lefizetsz
valakit,hogy megverjen,ja nem te azon már túl vagy…Akkor meg hmmm valakit aki
tönkre teszi az életem…Mert hát te ilyen
dolgokat nem csinálhatsz,mert még beporolod azt a selyem fiús kis kezed. – erre
rántott még egyet a hajamon,a keze után kaptam,de ő csak még jobban ideges lett és kínjában nevetni
kezdett.
-Vicces
vagy! De tudod…. –ekkor elkezdte puszilgatni a nyakam,és csak minden egyes puszi
után folytatta mondani valóját– ha én nem lennék,akkor most nem lenne miért
élned! – már sírtam,mert ez igaz volt…na igen még régen!!
-JiYong
engedj el! – ekkor már a karomat fogta – hagyj békén. Istenem kezdj már te is új életet! – téptem ki magam karja szorításából és megütöttem,már szinte
vártam,hogy megüt,hogy újra megfog ütni. Sőt még „cukkoltam” is… - Ha kérhetlek
itt üss meg! Itt oké?! – tartottam oda arcom és a kezem oda raktam,ahol
valamelyik nap megütött. JiYong elengedett.
-Ribanc! –
mondta és elment. Újra csalódtam benne,de meg könnyebűltem ,hogy elment,és csak
abban reménykedtem,hogy már nem zaklat majd tovább. Összeszedtem magam,majd
bementem a szüleimhez és el kezdtünk beszélgetni.
-Kicsim,apáddal
úgy döntöttünk,hogy 1 hét múlva haza utazunk,már megvettük a jegyeket is. Sok
volt nekünk az ittlét ebben az idegen országban. – mondta anya
-Értem!
Addig ezt az egy hetet kihasználjuk! – mosolyogtam – van 1-2 ötletem,ahova
elmehetnénk…Mondjuk Rennel megmutatjuk nektek jobban a várost… - mondtam
izgatottan- Vagyis,ha nem baj,hogy ő is jön…
-Dehogy is
baj….Sőt szeretnénk jobban megismerni. – mondta anya és megsimította a
vállam,nagyon boldog voltam – Ugye Drágám? – nézett apára,aki éppen matatott
valamit a szobában és mérgelődött,hogy nem értetette a szöveget ami rá volt
írva. Anyuval megálltunk a szoba ajtóban
és nevettünk rajta.
-JaeKyung,ne
nevess,Inkább gyere! Gyere segíts..Csak te beszélsz Koreaiul…- mondta apa
idegesen
Még nagyon
sokáig beszélgettünk,miközben apának segítettem. Mikor végeztünk és elmentek
aludni,felhívtam Rent:
-Szia Ren
Oppa! – szóltam bele
-Szia
Szerelmem! – mondta
-Sajnálom,hogy
nem mentem vissza hozzád,csak anyáékkal nagyon el voltunk,beszélgettünk….
-Nyugodj
meg…hisz megértem! – nyugtatott meg
-Köszönöm
Ren oppa,hogy ilyen megértő vagy velem.
-Hisz ez
természetes,mert szeretlek te butus! – mondta Ren angyali hangján,nagyon jól
estek szavai és,hogy tényleg ilyen megértő.
-Képzeld,jövő
héten mennek haza anyuék,de megbeszéltük,hogy megmutatom neki Seoult,éééés arra
gondoltam,hogy te is eljöhetnél. Hmmmm mit szólsz hozzá..anyuék is beleegyeztek
és azt mondták szeretnének már megismerni téged…
-Huh,értem!
És mikor is mennénk? – kérdezte Ren összezavarodva
-Bocsi,hogy
az előbb úgy rád zúdítottam mindent – nevettem – Hogy mikor is mennénk,hát az
még kérdéses. De szerintem,vagyis én azt tervezem,hogy mivel jövő hét
péntekig van időm/időnk,így minden nap elvinném őket valahová…
-Értem,ez jól
hangzik,jó lenne ez az egy hét pihenés,kikapcsolódásként…Bár az a baj nem tudom
mikor érek rá…
-Tudom,az
mindegy melyik nap, csak jó lenne minden nap,de végül is mindegy melyik nap
jössz,csak a lényeg jó lenne ha te is eltudnál jönni egyik nap velünk.
-Igaz,az jó
lenne. – mondta Ren
-Akkor,ha
megtudod mondani,hogy melyik nap érsz rá,akkor légy szíves,szólj…
-Rendben!
-Na,de én
most leteszem,mert nagyon fáradt vagyok. Majd beszélünk még! – mondtam neki,közben
ásítottam egyet
-Rendben.
Hallom,hogy az vagy! – kuncogtam – Jó éjt szerelmem! – mondta és,ahogy szokta
egy puszit küldött a telefonba
-Neked is
Ren oppa! Szeretlek!
-Én is
hercegnőm! – ezekkel a „megszólításokkal” mindig le vett a lábamról. Persze
JiYong is mindig becézgetett,eleinte jól is esett,de az utolsó 1 évben,már úgy
éreztem,hogy már csak megszokásból mondja…
Reggel mikor
felébredtem,az volt az első,hogy megkérdeztem anyáékat,hogy hova szeretnének
menni. Hát tervük nem volt,így úgy döntöttem,hogy majd elviszem őket egy olyan
helyre,ahol gyerekkorukban voltak utoljára…a vidámparkba! Rögtön DaeSung-Shi
jutott eszembe..!
(+) 11/1 fejezet
JanDi vallomása
DaeSungnak
JanDi szemszöge:
Nem olyan helyen szerettem volna találkozni DaeSung-al,ahol bárki megláthat minket,így DaeSung azt mondta,hogy találkozzunk a lakásán...
-Szia ! – köszönt DaeSung ,mikor oda értem hozzá. nem tudtam megszólalni,rögtön Dae mellkasára borultam. Ő átölelt…hisz tudta,hogy baj van,hisz
nagyjából meséltem neki a telefonba erről.
-Szia
DaeSung Hyung! - szólaltam meg nagy nehezen
-Gyere
JanDi,gyere csak be! – intett be DaeSung ,leültem a kanapéra és beszélgetni
kezdtünk
-Mond csak ,hallgatlak! – kezdte el a beszélgetést Dae – ahogy gondolod,ahogy
jön,mindegy,hogy kezdesz neki – mondta – Rendben!? – simította meg hátam.
-De,hogy
kezdjem el? – hajtottam fejem tenyerembe
-Kezd
csak,meghallgatlak! Bennem bízhatsz!
-DaeSung
én…én megcsaltam…őt..- zokogtam,láttam DaeSungon,hogy lesújtotta,amit mondtam neki – De…bár tudom nem
hiszed el,amit most mondok,de részeg voltam,leitatott engem – szipogtam –
nem voltam magamnál..
-Értem,de
ki..ki volt az? – azt hittem,hogy DaeSung ordibálni fog velem,hogy megcsaltam YoungBaet,de nem,végig higgadt maradt.
-P.O volt
az..
-Na
látod,így már érthető…róla elhiszem!
-De Hyung,én
YoungBae Oppa-t szeretem…Én nem akartam megcsalni,sőt…de ha nem itatott volna
le P.O,akkor ez meg sem történik… - törtek ki a szavak,gondolatok belőlem.
-Jól
van,elhiszem! Nyugodj meg! – nyugtatott DaeSung
-Hogy
mondjam el YoungBae-nek?
-Úgy,ahogy
nekem..hidd el,ha neki is elmondod,hogy leitattak és,hogy ki volt..megbocsájt
neked!
-Tudom,hogy
nem fog! - sírtam el magam még jobban,még csak belegondolni is rossz volt.
-Ha így
állsz hozzá,nem is fog! De JanDi ismerem őt,ismerem,hogy milyen…és tudom,hogy
Nagyon Szeret téged…nagyon;hidd el megbocsájt! Nekem elhiheted,tudod!
-De
félek,hogy nem…
-JanDi valamit tudnod kell,én mindig melletted állok…Rendben?! – mondta DaeSung
-Igen! – válaszoltam,és a sírás helyett,mosolyogtam DaeSung-al együtt.
-És most
csajszi,összeszeded magad,és jössz velem! – nevetett,majd felállt és megfogta
kezem
-Héjj,hova
megyünk?! – álltam fel én is.
-Csak gyere!
– egy zongora felé vezetett…,meglepődtem – Tudom,hogy szereted a
zongorát,majd én megtanítalak – folytatta DaeSung és mosolygott – Igaz nem
vagyok egy YoungBae. De be kell érned velem…- nevetett
-Jajj,Hyung
– öleltem meg DaeSung-ot – Köszönöm!
-Hisz,ne
köszönd! – mosolygott rám - Jó így téged mosolyogni
látni! – simította meg arcom.
-Ne már
DaeSung! – nevetettem,majd éreztem magam,ahogy elpirultam.
-Jól van na!
– nyújtotta ki nyelvét DaeSung. Leültünk a zongorához,DaeSung kezdett el
játszani.
-Hisz
ez,gyönyörű! – mondtam
-Most te
jössz! – nevetett DaeSung
-De…de…de
hogy? – meg voltam illetődve,hogy mégis hogy játszanék,mikor nem tudok.
-Hajrá! – D-Lite
próbált komoly maradni,de nem ment neki – segítek,te butus! – nevetett,majd
megfogta kezem,és együtt kezdtünk el zongorázni.
-Lassan
mennem kéne! – szólaltam meg
-Értem,de
még úgy is jössz…vagyis jönnöd kell! – mondta nevetve DaeSung
-Jövök ám! –
nevettem vele együtt ,DaeSung kikísért az ajtóhoz
-De aztán
jönni az órákra! – nevetett és kacsintott DaeSung
-Igen is
Tanár úr! – nevetettem és tisztelegtem előtte. Elköszöntünk egymástól,majd eljöttem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése