JiYong húzásai (11.rész [JanDi vallomása DaeSungnak 11/1 rész] )

JaeKyung szemszöge:

2 hét telt el a buli óta,de JiYongal való találkozás még mindig a fejemben mászkált. JiYong minden nap hívott vagy hajnalban  küldött SMS-eket,ezek miatt a napokban nagyon ideges voltam,azzal az „okkal” tette ezeket,hogy elmondja nekem,amiért elhagytam megkeseríti az életem..Ha ez volt a célja akkor ezt tényleg el is érte. Napok óta aludni sem tudtam,már nagyon ki voltam készülve idegileg. Még senkinek nem mondtam ezeket,de betelt a pohár és azt sem tudtam,hogy mit csináljak. Kire is bízhatnám titkaim és kihez is fordulhatnék a bajban,ha nem JanDihoz. Egy az ezt T.O.P-vel,ugyan megbeszélhettem volna,de az,hogy nézett volna már ki,meg hát JanDinak aztán bármit elmondhatok,hisz mindenben segítünk egymásnak. Ezért meg is beszéltünk egy találkozót. Kocsival mentem volna,de Ren reggel elkérte az autóm és azzal ment be reggel dolgozni. Így mivel nem volt messze a hely,ahova a találkozót beszéltük meg,elindultam gyalog,meg hát jobb lesz,ha egy kicsit kiszellőztetni a fejem….rám fér. Épp egy sarokra lehettem mikor (mily meglepően) JiYong járt arra autóval,természetesen hát persze,hogy észrevett,és (ő nagysága nem tehetett róla,hogy ilyen) autóval nagyon lassan jött végig mellettem. Egy ideig csak nézett,de ez engem már kezdett idegesíteni és már az sem jött be,hogy azt mondogattam magamba,hogy „ Nyugodj meg ,ő nincs itt,hagyd figyelmen kívül”,hiába mondtam el ezt magamban egy párszor,nem használt,ezért megálltam.

-Te meg mit akarsz? – kérdeztem tőle flegmán. Legszívesebben leordítottam volna és jól felpofoztam volna,de van egy „lüktető izé” az emberben,ami nem engedte…

-Téged! – nevetett

-Hát na arról lemondhatsz angyalom,ezt garantálom.

-Na jó! de akkor meg beszélni veled. Szállj be!

-Normális vagy? Hogy én a te autódba? – kínomban elnevettem magam – JiYong te beteg vagy… Ezek után,hát te nem vagy egész normális…..-fel néztem az égre és nagy levegőt vettem- Anyám,miért állok én  veled egyáltalán szóba…- erre elindultam szépen lassan 

-Szállj már be! Mondtam,hogy beszélni szeretnék veled…sőt egyenesen akarok beszélni veled! – mondta,újra elég erőszakoskodóan

-Még mindig egy utolsó szemét,rohadék vagy! – mondtam neki lenézően – És JiYong nekem te nem parancsolsz,nem vagyok a pincsid,mint Lee Hi és az összes többi lány…Engem nem hat meg az,hogy sztár vagy,attól még  velem nem tehetsz meg azt amit akarsz…Ezt jól vésd az eszedbe! – kezdtem elég ideges lenni. JiYong kiszállt az autójából és elindult felém,nagyon megijedtem,de erős maradtam,amennyire csak tudtam. Megállt előttem,elég közel,mivel magasabb volt nálam,így lenézett rám,de én nem méltattam,hogy felnézzek rá. Kezdtem félni,hogy meg fog ütni azért,mert ilyet mondtam neki.

-Azt mondtam szállj be az autóba! Süket vagy?- mondta JiYong és megfogta a karom.

-JiYong! Légy szíves hagyj békén! – zokogtam – Kwon JiYong engedj el! – ordítottam rá,de őt ez nem hatotta meg. – Engedj már el JiYong ez fáj! – de ő csak továbbra is olyan erősen fogta a karom,ahogy eddig.

-Most már pedig,ha akarod,ha nem velem jössz! – elkezdett rángatni az autójához,valahogy sikerült neki „ be lökdösnie” az autóba  annak ellenére,hogy küzdöttem…de hát férfi is,meg hát el jár gyúrni szóval esélyem nem volt ellene….

Ő is beszállt,majd rögtön bezárta az ajtókat,én az ablak felé fordultam és csak sírtam.

-GD! – szólítottam meg,utálta ha így hívom,mert így csak a V.I.P-k hívták őt,így nagyon mérgesen rám nézett,én vettem egy jó mély levegőt. -  Légy szíves,kérlek engedj el! – könyörögtem neki

-Addig biztos nem,amíg nem beszéltünk.

- JiYong tudod,hogy már nincs miről beszélnünk. – még jobban sírni kezdtem

-Még,hogy nincs miről beszélnünk. – gúnyosan nevetni kezdett – vicces vagy! – mosolygott és megsimította arcom,de elrántottam… - Jól van,ha neked így jó,nekem is…én is lehetek veled ilyen…- rá néztem és meglepődtem

-JiYong ezt nem gondolod komolyan…te ilyen vagy,ilyen vagy velem!- mondtam neki,nagy meglepettséggel az arcomon…”Chh még ilyet…ez nem normális” gondoltam magamban. – B*szki fogd már fel,hogy nekünk nincs együtt jövőnk,hát a fr*ncért nem tudod ezt megérteni. Miért nem,mond!? – mondtam neki már elég idegesen..- Szerinted ezek után,amiket tettél és teszel velem épp most is,majd ezek után megbocsájtok neked,elfelejtem és újra beléd szeretek!Chhh.. – dőltem hátra az ülésen és fogtam a fejem. – Ugyan mit gondolsz,hogy majd egyszer csak oda megyek hozzád,hogy „Bocs már JiYong hülye voltam,kezdjük már újra mindent elfelejtek” – játszottam rá egy kicsit az „utánzásra” – Vagy hogy gondoltad? – fordultam oda felé -  hmm..mégis hogy? – megpofoztam,ő is felemelte a kezét,tudtam,hogy megfog ütni,de azért mégsem gondoltam volna róla…de mégis megtörtént…megütött… Sírni kezdtem,de nem azért,mert fájt…,vagyis igen,de ott legbelül,ott nagyon is fájt…Akkorát csalódtam benne……”Hogy tehette ezt?” tudtam,hogy egy utolsó,szemét,rohadék,de ezt,ezt nem néztem volna ki belőle…De igaz a mondás: „Mindig abban csalódunk a legnagyobbat,mindig attól kapjuk a pofonokat,akitől megértést és simogatást várnánk…”

-JiYong…….ezt..ezt,hogy gondoltad? Jézusom JiYong,te…te egy állat vagy….de képzeld még ők is jobban viselkednek,mint te….És most meg engedj el…! – mondtam neki sírva és olyan fájdalommal a szívemben,hogy az nem igaz.  JiYong kinyitotta az ajtókat,gondolta,sőt tudta,hogy ezzel,hogy megütött ezzel még mélyebbre ásta magát ..hogy most még jobban utálom,ezért szó nélkül el is engedett. Miután kiszálltam,elfutottam,nem tudtam merre csak futottam és a könnyeimmel  küszködtem. Csak arra tudtam gondolni,hogy aki egykor életem szerelme  volt,most az a személy lett az életemben,akit a világon a legjobban utálok. A szeretet átvette a színtiszta gyűlölet,ilyet még sosem éreztem ember iránt…de persze jogos volt…sőt.

Közben felhívott JanDi.

-Szia  Noona,hol vagy már? – kérdezte

-Szia! Megyek,vagyis majd csak oda érek…Sajnálom csak az előbb közbe jött valami. – mondtam szipogva

-Noona mi a baj? Mi történt?

-Semmi…

-Mi az,hogy semmi? Ne hazudj nekem. Hallom a hangodon,hogy baj van,a hangod elárul téged!!! – mondta aggódva 

-Találkozunk és mindent elmesélek. Amúgy is erről szerettem volna veled beszélni! – mondtam neki

-Rendben! Hol vagy most?  Elmegyek érted! – kérdezte,még mindig aggódott és érdekelte,hogy mi történt

-Nem tudom pontosan. De talán valahol az SM Town közelében…

-Rendben! Megkereslek!Noona mindjárt ott leszek! – mondta idegesen JanDi

Fél óra múlva itt is volt,kiszállt az autóból ide szaladt hozzám és nagyon szorosan ölelt meg. Sírni kezdtem,hisz pont erre volt szükségem,egy ölelésre,egy ölelésre az igaz barátnőmtől. Rám nézett, meg fogta az arcom,letörölte a könnyeimet és adott egy puszit a homlokomra,majd felsegített a földről,ahol eddig ültem.

-És most szépen elmondod,amit szerettél volna és,hogy mi történt. mondta 

Beültünk az autóba és elkezdtem neki,mondhatjuk „mesélni”……

-A buli óta zaklat telefonon,hívogat és hajnalban küld SMS-eket. Ez nem normális,nem tudom mit tegyek! A baj az,hogyha a telefon számom lecserélném,akkor mások sem érnének el…

-De ő sem! Másnak megtudod újra adni a számod…Olyannak akinek kell és akiben bízol,hogy nem adja tovább a számod annak add meg…ennyi,meg lehet ezt oldani,látod…- mosolygott JanDi,kettőnk közül igaz én voltam az idősebb,de JanDi mindig ,mégis talán egy kicsivel felnőttesebben gondolkodott..

-Tudom de Ren oppa-nak mit mondanék,hogy miért cserélek számot…??

-Mondhatod,hogy valaki zaklat már régóta és nem bírod már…Ennyi…

-És mi van,ha…ha mondjuk fel akarja hívni a zaklatót,hogy elküldje melegebb éghajlatra….akkor mit mondjak neki,hogy nem kell,mert zaklat ugyan meg elegem van belőle,de hagyjad…vagy mit?!! Vagy mondjuk,ha fel akarja jelenteni,ami tuti,mert ő mindig ezt teszi…Na az kéne még…más se hiányzik…- erre fel nevettem.

-De  Noona igaza lenne…nem? – nézett rám JanDi kis kutya szemeivel - Attól,mert sztár,őt is meglehetsz egyszer buktatni...

-Hát persze,hogyne…Na azt már nem…

-Értem…te tudod!!! De telefon számot mindenféleképpen cserélned kell…szerintem…

 -Rendben! Azt megígérem,hogy fogok,mert már nem bírom idegileg,hogy hívogat,hogy SMS-eket ír,hogy erőszakoskodik…és még sorolhatnám…

-Elhiszem! Na de mond csak mi is jött közbe,azt mondtad a telefonba,hogy majd személyesen elmondod! – mondta 

-Hát nem is tudom,hogy mondjam el…..

-Ahogy történt,vagy ami történt! Mond csak nyugodtan,hisz tudod meghallgatlak!

-Bár ilyen egyszerű lenne elmondani..De el mondom,mert valakinek el kell…ezt nem tudom magamban tartani…

-Na akkor épp ezért mond!

-Huh – nagy levegőt vettem és elkezdtem mondani – Na szóval tudod megbeszéltük,hogy találkozunk – bólintott JanDi– úgy volt,hogy autóval megyek,de reggel elkérte Ren az autómat és azzal ment be dolgozni…Így úgy döntöttem,hogy mivel nem messze beszéltük meg,hogy találkozunk így gyalog megyek… - ekkor csuklott el hangom….JanDi megsimította hátam,hogy ezzel tudassa,hogy mellettem áll és,hogy itt van velem bármi történjék -  addig nem is volt semmi baj míg… - ekkor egy könnycsepp gördült le arcomon – míg autóval meg nem állt mellettem JiYong – most már folytak le arcomon a könnyek – beszélgetni kezdtünk,na ja ekkor még…de ezt JiYong megunta és kiszállt az autóból és azt akarta,hogy vele menjek,de én nem akartam… - sírni kezdtem – én ellenkeztem,de ő megfogta a karom és berángatott az autóba,hiába kérleltem,hogy engedjen el,nem tette – JanDi arcára az ijedtség és a csalódás ült ki.. – Nagyon sokáig nem engedett el…és mikor megpofoztam…ő…ő-  JanDi  ekkor idegesen kérdezett rá:

-Ugye nem? Mond;mond,hogy nem ütött vissza. Kérlek mond,hogy nem ütött meg téged JiYong!!!Noona kérlek mond –már  JanDi arcáról is lehullott egy könnycsepp,hisz ő is csalódott JiYongban…eddig nagyon jó barátok voltak,de ezek hallatán  szégyellte magát,hogy ilyennel valaha is barátkozott vagy egyszerűen csak szóba állt vele..én már zokogtam…

-Bárcsak azt mondhatnám,hogy nem… - csuklott el hangom és mondani valóm sírásba torkollott, JanDi nagyon szorosan ölelt át és én is őt…így már mindketten sírni kezdtünk…Elengedett majd rám nézett…

-Noona…tenned kell valamit ez ügyben…Ugye nem azt akarod,hogy ezt megússza csak azért,mert ő a híres Kwon JiYong Koreába?

-De JanDi,ugyan mond mi mást tehetnék?

-Amit ő is veled…Tedd tönkre…! –  kacsintott – nem tehetsz mást!!!

-De igen….,ha továbbra is zaklat,elköl…elköltözöm…- nyögtem ki nagy nehezen…

-NEM! -kiáltott fel - Ne tedd boldoggá azzal,hogy eleget teszel a céljának! – megértettem ezt,hisz teljesen igaza volt ,de nem volt más ötletem…

-De nincs más választásom!! – sírva fakadtam,de ekkor megcsörrent a telefonom,már megint ő hívott…JiYong….ahogy szoktam lenémítottam és hagytam,hogy csörögjön,de egy olyan 5 perc után meguntam,hogy csörög és kinyomtam.. – JanDi most mond,nem mehet ez így tovább… - újra csörögni kezdett a telefonom,most felvettem..

-Hagyj már békén…hát ez már nem lehet igaz… - szóltam bele idegesen..

-Szerelmem…. – szólt bele Ren angyalian a telefonba…a szívem majd megállt,szegény Ren oppa esett áldozatul a haragomnak

-Jajj Istenem,Ren oppa!! Sajnálom,csak már azt hittem,hogy Ji..vagyis már megint az a zaklató hív…- nagyon szégyelltem magam,hogy így rá förmedtem Ren-re…

-Szerelmem nyugodj meg! Meg értem! – mondta,hogy ezzel is nyugtasson – Csak tudni akartam,hogy Hogy vagy?! – nem sűrűn találkoztunk a buli óta Ren-nel,mert ő elfoglalt mostanában én pedig a szüleimhez költöztem a hotelbe,ahol most „laknak” átmenetileg..

-Ren oppa…mondanám,hogy jól….de nem igazán…

-Miért,mi történt? – kérdezte aggódva,JanDira néztem és rögtön az jutott eszembe,hogy nem mondhatom neki rá azt,hogy JiYong miatt,mert zaklat és épp tönkre teszi az életem….valami mást kellett kitalálnom gyorsan….

-Semmi csak…csak nagyon hiányzol…és már látni szeretnélek… - ezt tudtam neki csak mondani…bár ezzel egyáltalán nem hazudtam…,mert ez így is volt…JanDi erre mosolyogni kezdett..

-Szerelmem te is nekem! Szeretlek!

-Én is téged…nagyon! – mondtam neki és éreztem,hogy a fájdalom el tűnt a szívemből és egyre hevesebben kezdett el verni Ren hangjának hallatán..

-Mikor érsz rá? – kérdezte – Gondoltam találkozhatnánk,mert már én is nagyon látni szeretnélek... – mondta boldogan – már nagyon szeretnélek nagyon szorosan magamhoz ölelni! – majd elolvadtam ennek hallatán,milyen aranyos,és csak az enyém…

„Mond neki,hogy akár most is,ha neki jó” – mondta halkan JanDi

-Most éppen rá érek,ha te is! – mondtam és nyomtam egy puszit JanDi arcára és nagyon szorosan átöleltem…

-Remek! – „kiáltott fel Ren” – Érted menjek?

„Nem kell elviszlek” – mondta ismét halkan JanDi

-Nem kell oda megyek én…

-Rendben,Várlak! Addig is szia! – köszönt el

-Szia Ren oppa!

-Ja,és mond JanDinak,hogy puszilom… - nevette el magát Ren

-Rendben átadom! – vele együtt kezdtem el nevetni

-Én is téged! – kiáltotta JanDi a telefonba… - Amúgy meg egész jó füled van… - nevetett JanDi

-Noona a titka annyi;hogy te nem tudsz súgni… - nevetett Ren- csak viccelek,lehet,hogy tényleg jó a fülem…

-KAMSA…! – kiáltotta JanDi – Na de akkor most meg csak ülj és várd a hercegnődet…mindjárt viszem… - JanDi ismét nevetésben tört ki és Ren is a telefonba….Én közben elgondolkoztam…

„Milyen jó látni,hogy a legjobb barátnőm a kis dilis és Ren a barátom ilyen jól ki jönnek egymással…” mosoly ült ki arcomra…

-Jól van! – nagy nehezen megszólalt a nevetésből – Sziasztok!-szólt a telefonba egyszerre az 5 fiú….

-Sziaaaaaasztok! – kiáltottuk JanDival egyszerre a telefonba és leraktuk,vagyis leraktam…

Mikor oda értünk Ren már kint állt és BaekHo is ott volt vele,mert tudta,hogy JanDi is jön és nem akarta le késni.Kiszálltam és odafutottam Renhez,felkapott és megpörgetett,úgy csókolt meg…

JanDi szemszöge:

BaekHo egyre közelebb jött az „autóhoz”,a szívem majd kiugrott a helyéről mikor BaekHo egyre közelebb és közelebb jött hozzám…

-Szia Noona! – szólalt meg BaekHo először

-Sz-Szia! – köszöntem vissza

-Hogy vagy? – „most,hogy látlak jobban”gondoltam. De akkor eszembe jutott a P.O-val történt dolog,nem követhetek el még egy "baklövést"...

-Hát köszönöm talán jól… 

-Nem jössz be filmezni….Istenem miket is beszélek…Nem jössz be beszélgetni…a többiekkel… - aranyos volt,hogy így össze volt zavarodva,ilyenkor olyan kisfiús volt.

-Oh,köszönöm a meghívást…de már későre jár…talán majd legközelebb,ha majd akkor is áll még  a meghívás… - mentettem ki magam – Szóval ha nem gond én megyek is!  Noona-nak pedig mond meg,hogy puszilom és majd még beszélünk telefonon… - folytattam

-Rendben átadom! – BaekHo bátorságot vett magán,behajolt az autóba és adott egy puszit arcomra – Ne értsd félre,ez csak egy baráti puszi volt… - igazán jól esett ez a "baráti puszi",de tudtam ennél több nem lehet köztünk,bármennyire is szeretnénk...

-Oh,rendben…bevallom őszintén ez most jól esett…köszönöm!  - BaekHo számra rakta két úját és beszélni kezdett.

-Ne köszönd,vedd úgy,mintha…hmmm…mondjuk ajándék lenne… - mosolyodott el BaekHo,ezek után muszáj volt ott hagynom őt,nem bírtam volna tovább,hisz ez a srác,teljesen elvarázsol…P.O baklövés volt,de BaekHo többet érdemelne,mint szimplán szerető,ő értékes srác.

Az autóban végig azon gondolkoztam,hogy vajon kinek mondhatnám el ezt…kivel beszélhetném meg a P.O-s ügyet..talán DaeSung-al vagy Seung Ri-val…Végül DaeSung mellett döntöttem,mert  tudtam,hogy Seung Ri milyen pletykás,Dae viszont nagyon megértő..és egyáltalán nem pletykás,sőt…ő szeret segíteni másoknak…

 Fel is hívtam Dae-t telefonon és megbeszéltük,hogy holnap délelőtt majd találkozunk valahol és beszélgetünk.

JaeKyung szemszöge:

Közben én és Ren is elvoltunk…természetesen az ágyon ülve egymással szemben beszélgettünk. Arról,hogy hogyan is tovább és a kapcsolatunkat is sikerült „rendbe” raknunk.  Nagyon sok mindenről beszélgettünk,jó volt ezeket tisztázni,megbeszélni,de a JiYong-os „ügyről” még tartottam a szám, egyenlőre. Mikor már úgy éreztük,hogy mindent sikerült megbeszélnünk úgy döntöttünk,hogy most már ideje aludni. Tehát le is feküdtünk,Ren mögém bújt és hátulról ölelt át,még egyszer adott egy puszit a nyakamra,majd végig simítottam a kezét,ami a hasamon pihent meg.

-SZERETLEK! – mondtam neki elalvás előtt

-Én is téged! – érkezett a válasz,erre még jobban magához húzott.

Jó volt végre vele lenni,s vele elaludni.

Reggel  mikor felébredtem,annyira örültem,hogy ott feküdt mellettem,hogy percekig csak néztem ahogy alszik. Mikor ő is felébredt magamhoz öleltem őt,szorosan.

-Jó reggelt Ren oppa! – engedtem el,ásítottam egyet és nyújtózkodtam – Hogy aludtál?

-Remekül. És te hercegnőm?- adott egy puszit az arcomra

-Huh,nagyon jól! Jó volt végre úgy elaludni,hogy tudom mellettem vagy. Isteni jó érzés ám téged szeretni. – mondtam neki és kezem átfontam nyakán,megöleltem és hosszan megcsókoltam

-Ennek örülök! Én is nagyon szeretlek téged! – mondta

-Héjj Ren Oppa,tán csak nem? – kuncogtam – Látom,vagyis veszem észre,hogy nem csak neked hiányoztam,hanem nektek – nevettem,majd rákacsintottam….Majd  Ren oppa elpirult,jól zavarba hoztam szegényt!

-Hát! – vonta meg vállát – Igen, az "öreg"harcosnak is hiányoztál már.. – mondta majd egy olyan „ez van” arcot vágott hozzá..

Rámásztam,ráültem a csípőjére és egyre lentebb kezdtem el csókolgatni,a nyakánál kezdtem majd egyre lentebb és lentebb….a hasánál álltam meg,mert csörögni kezdett a telefonom…Anya hívott,nagyon megijedtem,hogy vajon miért hív…ezért gyorsan fel is vettem..

-Igen anya,mond!

-Szerintem,sőt jobb lenne ha ide jönnél…- szólt bele idegesen a telefonba

-Jézusom,mi….mi történt? – kérdeztem….nagyon megrémültem,hogy történt valami… - Mond már!

-Itt van a ház előtt JiYong! És már vagy egy órája ordibál,hogy beszélni akar veled….Meg be van rúgva és gondolom szép koreai szavakat ordibál… - anya nevetett,de azért hallatszott a hangján,hogy ideges… - Gyere gyorsan!

-Megyek már! – mondtam idegesen,majd leraktam a telefont

-Hova kell menned szerelmem?Mi történt?Miért vagy ennyire ideges!? – ült fel az ágyon Ren,én már épp a farmerem vettem fel

-Majd elmondom! Hosszú lenne elmesélni! – oda mentem Renhez,adtam neki egy csókot – Majd jövök! Szia Ren oppa! – és kijöttem a szobából

Az autóban anyáékhoz menet még jobban ideges voltam. Nagyon sok mindenen kezdtem el gondolkodni,legfőképp azon,hogy az „Oké,hogy hívogat,hogy erőszakoskodik velem,de az már sok,hogy megüt és még a szüleimhez is elmegy,na ezzel/ezekkel betelt a pohár…”

-Mit képzel ez magáról?! – gondolkoztam kicsit hangosan. Mikor oda értem és megláttam JiYongot,olyan ideges lettem,hogy akár feltudtam volna őt akár rúgni is!

-Szia Cicám! Hát te meg hol voltál? – mondta JiYong,Közben ahogy mentem felé és oda értem hozzá,rögtön felpofoztam őt.

-Egy: Nem vagyok se a cicád se a drágád,se senkid szóval Kuss! És kettő: Hogy van bátorságod ahhoz,hogy ide jössz a szüleimhez. Hát ki vagy te,egy szánalmas ember,aki már el van szállva magától,meg attól,hogy sok pénze van. Bár nem értem mire fel vagy te magadtól elszállva?! Mikor a pénzed nélkül,te is csak egy senki vagy,bár a pénzeddel is! – fakadtak ki a gondolatok belőlem,jó volt kiadni magamból őket…JiYong oda lépett hozzám,és elkapta a copfom és rántott rajta egyett.

-Kis csaj,szerintem nem vagyunk egy súlycsoportba,hogy ugass nekem,szóval befoghatod! Jobban is jársz,ha így teszel,hogy befogod a szád!

-Mert mi lesz?  - kérdeztem tőle – Lefizetsz valakit,hogy megverjen,ja nem te azon már túl vagy…Akkor meg hmmm valakit aki tönkre  teszi az életem…Mert hát te ilyen dolgokat nem csinálhatsz,mert még beporolod azt a selyem fiús kis kezed. – erre rántott még egyet a hajamon,a keze után kaptam,de ő csak  még jobban ideges lett és kínjában nevetni kezdett.

-Vicces vagy! De tudod…. –ekkor elkezdte puszilgatni a nyakam,és csak minden egyes puszi után folytatta mondani valóját– ha én nem lennék,akkor most nem lenne miért élned! – már sírtam,mert ez igaz volt…na igen még régen!!

-JiYong engedj el! – ekkor már a karomat fogta – hagyj békén. Istenem kezdj már te is  új életet! – téptem ki magam karja szorításából és megütöttem,már szinte vártam,hogy megüt,hogy újra megfog ütni. Sőt még „cukkoltam” is… - Ha kérhetlek itt üss meg! Itt oké?! – tartottam oda arcom és a kezem oda raktam,ahol valamelyik nap megütött. JiYong elengedett.

-Ribanc! – mondta és elment. Újra csalódtam benne,de meg könnyebűltem ,hogy elment,és csak abban reménykedtem,hogy már nem zaklat majd tovább. Összeszedtem magam,majd bementem a szüleimhez és el kezdtünk beszélgetni.

-Kicsim,apáddal úgy döntöttünk,hogy 1 hét múlva haza utazunk,már megvettük a jegyeket is. Sok volt nekünk az ittlét ebben az idegen országban. – mondta anya

-Értem! Addig ezt az egy hetet kihasználjuk! – mosolyogtam – van 1-2 ötletem,ahova elmehetnénk…Mondjuk Rennel megmutatjuk nektek jobban a várost… - mondtam izgatottan- Vagyis,ha nem baj,hogy ő is jön…

-Dehogy is baj….Sőt szeretnénk jobban megismerni. – mondta anya és megsimította a vállam,nagyon boldog voltam – Ugye Drágám? – nézett apára,aki éppen matatott valamit a szobában és mérgelődött,hogy nem értetette a szöveget ami rá volt írva. Anyuval megálltunk a  szoba ajtóban és nevettünk rajta.

-JaeKyung,ne nevess,Inkább gyere! Gyere segíts..Csak te beszélsz Koreaiul…- mondta apa idegesen

Még nagyon sokáig beszélgettünk,miközben apának segítettem. Mikor végeztünk és elmentek aludni,felhívtam Rent:

-Szia Ren Oppa! – szóltam bele

-Szia Szerelmem! – mondta

-Sajnálom,hogy nem mentem vissza hozzád,csak anyáékkal nagyon el voltunk,beszélgettünk….

-Nyugodj meg…hisz megértem! – nyugtatott meg

-Köszönöm Ren oppa,hogy ilyen megértő vagy velem.

-Hisz ez természetes,mert szeretlek te butus! – mondta Ren angyali hangján,nagyon jól estek szavai és,hogy tényleg ilyen megértő.

-Képzeld,jövő héten mennek haza anyuék,de megbeszéltük,hogy megmutatom neki Seoult,éééés arra gondoltam,hogy te is eljöhetnél. Hmmmm mit szólsz hozzá..anyuék is beleegyeztek és azt mondták szeretnének már megismerni téged…

-Huh,értem! És mikor is mennénk? – kérdezte Ren összezavarodva

-Bocsi,hogy az előbb úgy rád zúdítottam mindent – nevettem – Hogy mikor is mennénk,hát az még kérdéses. De szerintem,vagyis én azt tervezem,hogy mivel jövő hét péntekig van időm/időnk,így minden nap elvinném őket valahová…

-Értem,ez jól hangzik,jó lenne ez az egy hét pihenés,kikapcsolódásként…Bár az a baj nem tudom mikor érek rá…

-Tudom,az mindegy melyik nap, csak jó lenne minden nap,de végül is mindegy melyik nap jössz,csak a lényeg jó lenne ha te is eltudnál jönni egyik nap velünk.

-Igaz,az jó lenne. – mondta Ren 

-Akkor,ha megtudod mondani,hogy melyik nap érsz rá,akkor légy szíves,szólj…

-Rendben!

-Na,de én most leteszem,mert nagyon fáradt vagyok. Majd beszélünk még! – mondtam neki,közben ásítottam egyet

-Rendben. Hallom,hogy az vagy! – kuncogtam – Jó éjt szerelmem! – mondta és,ahogy szokta egy puszit küldött a telefonba

-Neked is Ren oppa! Szeretlek!

-Én is hercegnőm! – ezekkel a „megszólításokkal” mindig le vett a lábamról. Persze JiYong is mindig becézgetett,eleinte jól is esett,de az utolsó 1 évben,már úgy éreztem,hogy már csak megszokásból mondja…

Reggel mikor felébredtem,az volt az első,hogy megkérdeztem anyáékat,hogy hova szeretnének menni. Hát tervük nem volt,így úgy döntöttem,hogy majd elviszem őket egy olyan helyre,ahol gyerekkorukban voltak utoljára…a vidámparkba! Rögtön DaeSung-Shi jutott eszembe..!

                       (+)  11/1 fejezet

JanDi vallomása DaeSungnak 

JanDi szemszöge:

Nem olyan helyen szerettem volna találkozni DaeSung-al,ahol bárki megláthat minket,így DaeSung azt mondta,hogy találkozzunk a lakásán...

-Szia ! – köszönt  DaeSung ,mikor oda értem hozzá. nem tudtam megszólalni,rögtön Dae mellkasára borultam. Ő átölelt…hisz tudta,hogy baj van,hisz nagyjából meséltem  neki a telefonba erről.

-Szia DaeSung Hyung!  - szólaltam meg nagy nehezen

-Gyere JanDi,gyere csak be! – intett be DaeSung ,leültem a kanapéra és beszélgetni kezdtünk

-Mond csak ,hallgatlak! – kezdte el a beszélgetést Dae – ahogy gondolod,ahogy jön,mindegy,hogy kezdesz neki – mondta – Rendben!? – simította meg hátam.

-De,hogy kezdjem el? – hajtottam fejem tenyerembe 

-Kezd csak,meghallgatlak! Bennem bízhatsz!

-DaeSung én…én megcsaltam…őt..- zokogtam,láttam DaeSungon,hogy lesújtotta,amit mondtam neki  – De…bár tudom nem hiszed el,amit most mondok,de részeg voltam,leitatott engem – szipogtam – nem voltam magamnál..

-Értem,de ki..ki volt az? – azt hittem,hogy DaeSung ordibálni fog velem,hogy megcsaltam YoungBaet,de nem,végig higgadt maradt.

-P.O volt az..

-Na látod,így már érthető…róla elhiszem!

-De Hyung,én YoungBae Oppa-t szeretem…Én nem akartam megcsalni,sőt…de ha nem itatott volna le P.O,akkor ez meg sem történik… - törtek ki a szavak,gondolatok belőlem.

-Jól van,elhiszem! Nyugodj meg! – nyugtatott  DaeSung

-Hogy mondjam el YoungBae-nek?

-Úgy,ahogy nekem..hidd el,ha neki is elmondod,hogy leitattak és,hogy ki volt..megbocsájt neked!

-Tudom,hogy nem fog! - sírtam el magam még jobban,még csak belegondolni is rossz volt.

-Ha így állsz hozzá,nem is fog! De JanDi ismerem őt,ismerem,hogy milyen…és tudom,hogy Nagyon Szeret téged…nagyon;hidd el megbocsájt! Nekem elhiheted,tudod!

-De félek,hogy nem…

-JanDi valamit tudnod kell,én mindig melletted állok…Rendben?! – mondta DaeSung

-Igen! – válaszoltam,és a sírás helyett,mosolyogtam DaeSung-al együtt.

-És most csajszi,összeszeded magad,és jössz velem! – nevetett,majd felállt és megfogta kezem

-Héjj,hova megyünk?! – álltam fel én is.

-Csak gyere! – egy zongora felé vezetett…,meglepődtem – Tudom,hogy szereted a zongorát,majd én megtanítalak – folytatta DaeSung és mosolygott – Igaz nem vagyok egy YoungBae. De be kell érned velem…- nevetett

-Jajj,Hyung – öleltem meg  DaeSung-ot – Köszönöm!

-Hisz,ne köszönd! – mosolygott rám - Jó így téged mosolyogni látni! – simította meg arcom.

-Ne már DaeSung! – nevetettem,majd éreztem magam,ahogy elpirultam.

-Jól van na! – nyújtotta ki nyelvét DaeSung. Leültünk a zongorához,DaeSung kezdett el játszani.

 ( http://www.youtube.com/watch?v=Vzx1ZXdAkUc ) 

-Hisz ez,gyönyörű! – mondtam

-Most te jössz! – nevetett DaeSung 

-De…de…de hogy? – meg voltam illetődve,hogy mégis hogy játszanék,mikor nem tudok.

-Hajrá! – D-Lite próbált komoly maradni,de nem ment neki – segítek,te butus! – nevetett,majd megfogta kezem,és együtt kezdtünk el zongorázni.

-Lassan mennem kéne! – szólaltam meg

-Értem,de még úgy is jössz…vagyis jönnöd kell! – mondta nevetve DaeSung

-Jövök ám! – nevettem vele együtt ,DaeSung kikísért az ajtóhoz

-De aztán jönni az órákra! – nevetett és kacsintott DaeSung

-Igen is Tanár úr! – nevetettem és tisztelegtem előtte. Elköszöntünk egymástól,majd eljöttem...

Egy új élet és a buli (10.rész) [+16/+18]

Ren szemszöge:

Vacsora közben csak mosolyogtam és nagyon örültem,hogy végre együtt lehetünk. Jó volt látni,hogy JaeKyung is mosolyog,hisz eddig  szinte  mindig csak sírni láttam őt is,ahogy én is tettem mostanság. De ez a mosoly őszinte volt.

-Na és most fiatalok,hogyan lesz tovább?! – szólalt meg vacsora közben JR,. Mindig elég pont lényegre törő kérdéseket tudott ő is feltenni

-Természetesen most már együtt maradunk! – mondtam

-Igen,ez így van – mivel mellettem ült JaeKyung így megsimította a hátam – De Ren oppa,amíg a szüleim Koreában vannak,addig szeretnék hozzájuk költözni ha neked nem baj. De megígérem,ha elmennek természetesen visszaköltözöm hozzád…Remélem megérted! –  oda fordult felém és mondta,bár kicsit ez meglepett de elfogadtam és megértettem,hisz gondoltam,hogy nem sűrűn találkozott a szüleivel,így szeretne velük lenni – De ma veled alszom,bár abból tuti TV nézés lesz! Igaz Aron? – bólogatott egyet,közben nevetett,majd tovább evett - Hisz te azt TV nézésnek hívod. Akkor hát TV-zünk Rennel,ennyi idő után egy jót. – mondta és közben Aronra nézett és nevetni kezdtünk.

Vacsora után mikor haza értünk,a többiek zuhanyzás után mentek is aludni csak MinHyun maradt a nappaliban és TV-zet,de ő tényleg csak TV-zet…

-MinHyun Hyung,akkor most mi is megyünk zuhanyozni. Rendben? – mondtam

-Rendben,én amúgy mindjárt megyek ám aludni,szóval Sziasztok,Jó éjt! – jött oda és ölelt meg minket,JaeKyung még puszit is kapott…de hát a NU’EST-es tagoktól,mindig..JaeKyung-albementünk a fürdőbe. Én elkezdtem levetkőzni,már csak egy alsónadrágban álltam előtte,ő pedig egy melltartóban és egy francia bugyiban volt. Majd közelebb léptem hozzá „megöleltem” és kikapcsoltam a melltartóját. Beléptünk a zuhanyzóba. Egy ideig  csak néztük egymás testét,ahogy folyik rajta végig a víz. Majd én kezdeményeztem  ,neki „nyomtam” a falnak és elkezdtem puszilgatni a nyakát,amitől persze rögtön megkívántam őt.  Felugrott és a lábaival átfonta a derekam,közben még mindig a nyakát puszilgattam,mondjuk azok már inkább csókok voltak,és jézusom,amit közben ott lent produkált….már a hátam karmolta.

Hát ilyen „zuhanyzásban” sem volt még részem gondolom JaeKyung-nak sem. Egy idő után már a lábai is remegtek,éreztem,hogy nem tudja magát tartani,elengedett,így én tartottam tovább,közben persze átölelt engem.

JaeKyung szemszöge:

-Mit szólnál hozzá,ha ezt máshol folytatnánk? – súgtam fülébe,közben elé szapora levegőket vettem,mert hát még mindig „bennem volt” Ren…

-Rendben! – lerakott,megfogta a nyakam megcsókolt,közben a nyelvét át dugta a számba.  Kiléptünk a zuhanyzóból,mivel MinHyun nem volt már a nappaliban,így törölközővel körbe tekertük magunkat és úgy mentünk,hát inkább szaladtunk át a fürdőből Ren szobájába. Mikor beértünk és megállt előttem,sexyn megharaptam az ajkam.

-Ren oppa az a törölköző szerintem már nem kell,de javíts ki ha tévednék. – erre ő levette és közelebb  lépett

-Szerintem  a tiédre sem lesz már szükség! – erre „letépte” az enyémet is és félre dobta azt,és a törölköző a szoba egyik sarkában végezte. Még mindig kívántam őt és rajta is látszott,hogy ő is engem,így rögtön egymásnak is estünk. Persze,hogy ő nagysága volt felül,na ja most még igen….Vele teljesen más volt,mint JiYongal,Ren szenvedélyesebb talán,mert még fiatal,így ő még elég hiperaktív és még nem annyira tudja,hogy neki még,hogy jobb így mindent ki akart próbálni. Végül „ráadásnak” én kerültem felűre, ő már kezdet elfáradni. Ráültem a „csípőjére” és közben csókolóztunk. Mikor már én is elfáradtam csak egyszerűen ráborultam a mellkasára. De annyi ereje és esze még volt,hogy kiszívja a nyakam….

-Héjj most akkor holnap vehetek fel sálat,ez meg látszik ám fiatal ember?! – csókoltam meg,és ledőltem mellé,ő erre nevetett és megsimította a hasam….

-Kicsim mondanom kell valamit! – hajolt fölém és megsimította az arcom

-Ugyen nem másik lány? – kérdeztem tőle idegesen,magára rántott,újra a mellkasán feküdtem..

-Nem! Dehogy! Nem JiYong vagyok..az én szívem csak te loptad el… -  mondta Ren és közben az ujjával körözött a hátamon..

-Hát most nagy kő esett le a szívemről..akkor mi mond! – fel néztem,fel pont a szemébe…

”Megbabonázva néztem a szempárt, a mélybarna, majdnem fekete szemeket, és éreztem valamit, amit általában csak egyetlenegyszer érez az ember az életben, már akinek egyáltalán megadatik... éreztem, hogy elkap, magával sodor egy erő, amelynek nem is próbálok ellenállni, mert a csontjaimban, a sejtjeimben tudom, hogy minden ellenállás hiábavaló, elkap, magával sodor és a világmindenség legtetejére repít, ahonnan ellátok a legtávolabbi égitestekig é s még azokon túl, ahonnan belelátok a föld gyomrába, ahonnan lelátok az óceán fenekéig... Sok ezer év örömét és fájdalmát láttam azokban a szemekben, napkeltét és napnyugtát, holdat és csillagokat, mediterrán narancs-és olajfaligeteket, sivatagot és esőerdőt, szikrázó-tajtékzó hullámokat láttam. Szeretnék elmerülni azokban a hullámokban, és örökre köztük maradni.” A gondolatomból Ren hangja „ébresztet fel."

-Holnap el kell utaznom,turnéznom kell menni,de 3 nap múlva haza jövök! – erre nagyon szorosan megöleltem,hisz most kaptam vissza ő már is elmegy…ott ,akkor, nem akartam elengedni…egyszerűen nem…

-Értem,el sem hiszed mennyire fogsz hiányozni,de gyorsan eltelik az a 3 nap….remélem.. – búslakodtam,még mindig a mellkasán feküdtem,és még mindig a hátamon körözött az ujjával…

-De jó hírem is van ám! Utána lesz egy buli, hát oly fajta Idoloknak buli és arra együtt megyünk…együtt,mint egy pár…és hát ez így is van…

-Együtt? – megcsókoltam,hisz JiYong sosem hívott,sosem mentünk együtt ilyen helyekre…De Ren éreztem rajta,hogy szeret…és,hogy talán így akar bizonyítani,hogy tényleg és még a kapcsolatunk is felvállalja,mert neki igaz a munkája is fontos…de mégsem azt helyezi előnybe…

-Igen,hát mit gondoltál,hogy leszek olyan hülye,mint JiYong,mert akkor tévedtél – az ujjával megérintette az orrom és végig húzta,végig az ajkaimon is…

-Szeretlek Oppa,nagyon Szeretlek! De most akkor hagylak is aludni,holnap korán kell kelned,utána meg hosszú 3 napod lesz. – ledőltem mellé, majd  lefeküdtem,igaz háttal,mert nagyon szerettem az oldalamon aludni,ő mögém csúszott és hátulról átölelt és még egyszer megpuszilta a nyakam…olyan jó volt így elaludni…

Reggel mikor felébredtem ők épp készülődtek…

-Jó reggelt fiúk! – szólaltam meg a nagy zűrzavarban,mindenki viszont jó reggelt kívánt,Ren még oda is jött:

-Jó reggelt szerelmem! – megölelt és megcsókolt,erre BaekHo jött ki a fürdőből egy melltartóval a kezében:

-Na és ez vajon kié! JaeKyung nincs ötleted? – szólalt meg,de közben nevetett…össze néztünk Rennel,és mi is nevetni kezdtünk

-Őőőőő Ren volt az! – mondtam és Ren-re mutattam megpróbáltam komoly lenni,de végül elnevettem magam…

-óó igen?- szólalt meg Ren – Na gyere csak ide! – elkezdett kergetni a lakásban…én JR mögé bújtam…,de onnan is elszaladtam,be a szobába…ott még futottunk egy két kört,majd a hátára ugrottam és letepertem az ágyra…ő fölém került…és megcsókolt…de mennie kellett tovább készülődni...Én is készülődtem,mert én is kikísérem őket a repülőtérre. Az autóban Ren végig csak ölelgetett,már kezdtem úgy érezni magam,mint egy plüss mackó... Mikor megérkeztünk fájó pillanat következett..

-Ren oppa,el sem tudod képzelni mennyire fogsz hiányozni! – dőltem a mellkasára… Igaz nem 2 hónapra ment el,mint legutóbb JiYong,de ez a 3 nap is irtó lassan fog eltelni. Ő megölelt és megcsókolt,nagyon nehezen engedtük el egymást,de muszáj volt mennie…

-Szerelmem,haza jövök és  egy hatalmasat bulizunk együtt,utána pedig egy elég romantikus hétvégét töltünk majd együtt! Rendben? – fogta meg az arcom és megcsókolt,mikor beszállt a repülőbe elsírtam magam,hisz már most hiányzott.

~-----~

Első este JanDi jött át,hisz az nap YoungBae is nagyon sokat dolgozott,legalább én sem voltam egyedül,ezért JanDi itt aludt… Második este T.O.P hívott fel telefonon:

-Szia JaeKyung! Hogy vagy? Gondoltam felhívlak,hallottam Ren-nek el kellett utaznia.

-Szia T.O.P Hyung! Hát jól! Értem,hát igen,de holnap este vagy utána való hajnalban csak megjön már ő is végre…Igaz minden este beszéltünk eddig telefonon,de azért hiányzik!

-Értem,el hiszem,jön ő biztosan!Na és az edzésekkel mi lesz? – kérdezte nevetve

-Oh,hát tőlem aztán mehetünk holnap is!

-Rendben,akkor csak gyere ide reggel a YG elé!

-A YG elé,na oda nem! De miért? – kérdeztem tőle elég idegesen,hát már miért mennék én oda(?)

-Csak gyere!Edzünk! – erre lerakta a telefont,hogy ne tudjam még csak „visszautasítani”

Másnap így is tettem,ott vártam őt,igaz nem kellett sokat várnom rá,mert nem sokkal később ő is oda ért. Puszival köszöntöttük egymást.

-Szia!

-Szia Tabi!

-Na akkor gyere! – fogta meg a hátam és indult el,de én megálltam

-Hát én ide a lábam be nem teszem – nevettem fel idegesen – már megbocsájts de nem!

-Jajj,nyugi már! Én felelek érted és,hogy ne érjen semmilyen kellemetlen dolog! – mosolygott

-Na az kéne még,kellemetlen dolog! – nehezen,de beadtam a derekam,de hát  T.O.P-nek egy ilyen pasinak,ki is tudott volna ellenállni (?). Bementünk,a recepciópult mögött álló lánnyal már mindent lebeszélt és már mentünk is fel a YG saját edzőtermébe. Mikor beértünk épp CL volt ott,egyből oda lépett hozzám:

-Valahonnan olyan ismerős vagy nekem! De honnan! – gondolkozott el CL

-Hát nem tudom,személyesen még nem találkoztunk,csak ott voltam egy olyan koncerten,amit Te és JiYong tartottatok.. – válaszoltam neki,zavarba jöttem..

-Hát persze JiYong! Te vagy JiYong menyasszonya. –erre meghajolt. –Amúgy bemutatkoznék! – kezet fogtunk – Chae Rin Lee . CL,ahogyan te ismersz

-JaeKyung! – mutatkoztam be én is – Huh,hát ez nekem így egyszerre sok. De amúgy nem kellett volna meghajolnod,mivel egy az fiatalabb vagyok nálad,kettő meg már nem vagyok menyasszony…

-Értem és sajnálom. És azt is,hogy így letámadtalak! – nevettünk,sosem gondoltam volna,hogy CL ilyen kedves,de örülök,hogy őt ismerhettem meg nem pedig a 2NE1 többi tagja közül valamelyiket,bár jobban meggondolva Bom Unnie-val még szívesen megismerkednék. Edzés közben két felé kellett figyelnem,mert T.O.P-vel is beszélgettem és CL-el is. Igazából meglepődtem,hogy ilyen kedves és néha vicces is CL. Edzés után még kávézni is meghívott.

-El sem tudom képzelni milyen lehet most neked JiYong nélkül. Én az én Oppa-m nélkül meghalnék.

-Értem,elhiszem CL Noona! De igazából nekem most boldogabb a párkapcsolatom,mint JiYong-al volt,megmondom neked őszintén.

-Ilyen rossz volt JiYongal? Hmm nem gondoltam volna! – gondolkozott el Cl...ismét.

-Hát egy ideig nem volt az olyan rossz,csak miután elkezdett megcsalni…

-Hogy mi? JiYong megcsalt téged? – vágott szavamba,eléggé meglepve

-Igen,de nyugodj meg eleinte én sem néztem volna ki belőle!

-Huh,hát! De remélem JiYongot jól felpofoztad,a kis csajt pedig jól megtépted! – mondta nevetve mégis komolyan CL

-Áh JiYongot nem is egyszer,de a kis csajt mivel gyengébbeket nem bánthatok,így csak szavakkal „bántottam” meg – nevettünk -…De hát nem alacsonyodom le arra a szintre,hogy hozzá érjek…én elvagyok Ren-nel,és ők is legyenek el magukkal!

-Rennel vagy? Tündéri az a srác…! De amúgy jól tetted! – kacsintott

-Jót beszélgettünk,de most mennem kell! – mondtam neki

-Rendben,de ha van kedved beszélgetni,találkozhatunk bármikor. Tudod hol találsz…Természetesen itt! – felállt,kitárta a két kezét és körbe mutatott

-Rendben! Szia, CL Noona! – köszöntünk el egymástól

Felhívtam T.O.P-t telefonon,ahogy mentem ki az épületből:

-Szia Hyung! Sajnálom,hogy ott hagytalak,csak CL,huh nagyon sokat tud beszélni!

-Jajj értem én,hát na bumm,nem baj,örülök,hogy megismerkedtetek.

-Már kezdtem félni,hogy elveszítem a legjobb fiú barátom,és féltem,hogy haragszol!

-Hogy haragudnék! Na de most leteszem,mennem kell,de nem haragszom! Szia !

-Szia Hyung! – tettem le,és elindultam haza…

Közelgett az este,nem reménykedtem benne,hogy Ren ma haza ér,hisz lehet,hogy még ebben a pillanatban is koncertezik. Így lezuhanyoztam és bementem a szobába lefeküdni. Mikor már aludtam,bár nem mélyen,Ren nélkül sosem tudtam mélyen aludni,ezért is lettem figyelmes valami zajra. Féltem,de lementem,nagyon sötét volt a villany kapcsoló  felé vettem az irányt. Éreztem ahogy valaki mögém jött,nagyon megijedtem,ezért felsikítottam. Mikor megfordultam,nem tudtam ki állt a hátam mögött,ezért hirtelen ijedtemben felpofoztam és ellöktem magam mellől és elszaladtam a kanapé mögé…ekkor valaki felkapcsolta a villanyt. Én közben a fülemet befogva és dúdolászva ültem a kanapé mögött. Ren szaladt oda először:

Ren szemszöge:

-Kicsim,szerelmem! – mentem oda hozzá és megöleltem,de ő csak  sírt,a többiek is oda jöttek és ők is megölelték

-Tudod,hogy nagyon félek,mondtam is miért félek a sötétben,nem? akkor miért ijesztgettek ?Ren oppa neked ezt tudnod kellett volna – elkezdett zokogni,hisz mondta,hogy gyermekkorában  mindig ijesztgették a sötétben,és ez miatt még ennyi idősen is félt,de,hogy lehettem ilyen hülye,hogy ez t felejtettem…. Felállt,rám nézett és beszaladt a fürdőbe és ott sírt tovább. Én az ajtóban „könyörögtem”,hogy engedjen be,hisz nem akartam ennyire rá ijeszteni meg,hogy kiment a fejemből ez az egész,hogy fél a sötétben. Kinyitotta az ajtót,rögtön nagyon szorosan magamhoz öleltem,közben csak puszilgattam,és a fülébe súgtam:

-Látod,ezért is ma jöttem és nem később…és ezért nem akartalak magadra hagyni! – nagyon szorosan magához ölelt,én  felemelt a kezembe és levittem a lépcsőn

-Látjátok ilyen egy „jó” barátnő fél,ez miatt megtudom védeni őt,ezért egy hős lehetek számára! – mondtam nevetve és miközben tartottam a kezemben,majd megpusziltam a homlokát

-Oppa! Te  nekem mindig egy hős vagy,még akkor is,ha csak egy befőttesüveget bontasz fel nekem,amit én nem tudok…! – átölelte a nyakam és a vállamra borult. Ma este nem szeretkeztünk,csak feküdtünk egymás felé fordulva,és néztük a másikat…De még ez is olyan jó volt.

JaeKyung szemszöge:

Másnap nagy mosollyal az arcán készülődött mindenki,hisz ma volt a buli napja. Aron és BaekHo elmentek fodrászhoz. JR és MinHyun napja egy étteremben kezdődött,a hasuk oda vezette őket. Én és Ren viszont leültünk a kanapéra,gabonapehellyel a kezünkben és mesét néztünk. Kis édes,úgy nézte,mint egy kis gyerek.  Ma egész nap mindenki készülődött,mindenki várta az estét,BaekHo és MinHyun kicsit jobban!

-JaeKyung ugye én leszek a leghelyesebb,ugye én?! – kérdezte BaekHo

-JaeKyung ugye lesz elég kaja?! Ugye lesz!? – majd jött oda MinHyun is, ők egész nap ilyen kérdésekkel bombáztak engem. Mikor eljött az este mindenki kezdett ideges lenni. Az autóban is elég jó kérdéseket tett fel a két fiú. MinHyun félt,hogy el fog fogyni a kaja és,hogy nem lesz mit ennie,ez miatt már JR is kezdett ideges lenni. BaekHo már a világáról nem tudott,aggódott,hogy lesz nála helyesebb is. Bár nem volt ő beképzelt,sőt a közelébe nem volt JiYong beképzeltségéhez,JiYong mindig úgy indult el minden ilyen helyre,hogy „már megint én leszek a leghelyesebb” szöveggel. Mikor oda értünk rengeteg fotós volt ott, hát persze,hogy mikor Rennel kézen fogva mentünk az ajtóig minket fotóztak. Az ajtóban találkoztunk YoungBae-vel és JanDival,így mi 4-en lettünk a középpontban. A két fiú természetesen előre engedett minket,nagyon aranyosak voltak. Beértünk,hála Istennek egy fotós sem volt bent,nekem ennyi „hírnév” is elég volt. Sőt meglettem volna nélküle.  Egész este mellettem volt Ren,jó volt 3 nap után együtt lenni vele. 5 órája tartott a buli,ezalatt már volt egy kalandunk a főnök irodájában. De ez érthető,hiányoztunk egymásnak,meg hát miért ne?! 

Csak egy röpke órára ment el táncolni egyedül Ren,de ezalatt  annyi minden történt. Például Zico is odajött, aki már a sok alkoholtól elég jól érezte magát.

-Szia Szépségem!- jött oda és ölelt meg

-Zico jól vagy? – néztem rá és nevettem

-Mit szólnál hozzá,ha elidőznénk egy kicsit...ha lefeküdnénk egymással? – hát Zico próbált felszedni. Ő is nagyon bejött nekem régen,most is,de most csak úgy,mint egy jó idol,egy nagyon helyes idol. Mondjuk erre a kérdésre még egy 4 évvel ezelőtt vagy,ha nem lennék együtt Rennel,és nem szeretném,erre egy idő után beadtam volna a derekam. De szeretem Ren-t és Zico meg nagyon részeg volt,ahogy JiYong minden koncert után. Elnézést kértem és inkább eljöttem.

JiYong Szemszöge:

Mikor mentem a mosdó felé nagy örömömre JaeKyung-al mentem szembe,aki,ma is elég csinos volt. Nem bírtam kihagyni,így  megfogtam a kezét,ahogy mentünk el egymás mellett és megállítottam. Egy ideig nem fordult meg…nem akart engem látni.

-JiYong,légy szíves hagyj békén! Hagyj elmennem jó?! – szólt rám,mivel a háta  mögött álltam és a nyakát kezdtem el  puszilgatni. Minden egyes csókom után libabőrös lett – Hagyj már békén JiYong,már rég nem szeretlek,szakítottunk,ne érj hozzám! –

-Oh,igen? Akkor miért remegsz még mindig bele a csókjaimba,mond?! – ekkor neki nyomtam őt a falnak,a két kezem a falra tettem a feje mellé és mélyen a szemébe néztem,megakartam csókolni,de elfordította a fejét,nem akart a szemembe nézni,főképp nem azt,hogy megcsókoljam,de én,egy kicsit erőszakoskodóan bántam vele,megfogtam az arcát és odafordítottam magam felé. – Na szóval  miért? Mond csak!

JaeKyung szemszöge:

-JiYong hagyj már békén! – sírtam,mert nem akart elengedni,egyszerűen nem,bárhogy próbáltam nem engedett…de valahogy mégis kiszabadítottam a kezem a karja szorításából,sírtam és felpofoztam,olyan erősen,hogy az arcát elfordította,oda kapott az arcához,de csak nevetett,ettől én még jobban csak sírtam.

-Tudod ,ha nem szeretnél még mindig,akkor most nem sírnál azon,hogy tudod,hogy igazat mondtam! – fordult oda felém

-JiYong könyörgöm,hagyj békén. Nekünk már nagyon jól tudod,hogy nincs jövőnk. Nem szeretlek téged,van barátom és őt szeretem! – ekkor belevert egyet ököllel a falba,erre összerezzentem és nagyon megijedtem,nagyon féltem tőle és,hogy engem is megüt.

De ő csak rám nézett és elment,én a földre rogytam,ekkor pont CL járt arra,észre vett és oda szaladt:

-JaeKyung mi a baj? Mi történt? – kérdezte aggódva

-JiYong…. – nem bírtam befejezni a mondatom,mert még mindig nagyon féltem

-Bántott téged? JaeKyung bántott JiYong? – kérdezte

-Nem,de CL nagyon,nagyon féltem…féltem,hogy meg fog ütni… - felsegített,megölelt és bementünk a mosdóba

-Mindjárt jövök,szólok Ren-nek,hogy mi történt és a biztonságiaknak,hogy dobják ki…– mondta CL

- Ne! Légy Szíves ne! nem akarom,hogy megtudja,hogy találkoztam vele…légy szíves…

-De JaeKyung…

-Kérlek!

-Jól van,de még egy ilyen és szólok neki! Rendben? – megöleltem CL-t,igaz jobb lett volna JanDinak elmondani,de gőzöm sem volt,hogy ő most hol lehet.

JanDi szemszöge:

Miután én YoungBae és Renék kettészakadtunk,mert ők is mentek a saját asztalukhoz,meg mi is. Majd mikor YoungBae elment táncolni… hozzám P.O ült oda beszélgetni. Már elég rég beszélgettünk ,eközben P.O-nak sikerült eléggé leitatnia. Innentől kezdve meg hát persze,hogy azt csinált velem amit akart.

-Gyere csak! Van egy ötletem! – szólalt meg P.O, egy ideig gondolkoztam,hogy menjek-e,de végül a kíváncsiság miatt beadtam a derekam. P.O fogta a kezem és ő ment elől,én pedig utána. Az irányt egyenesen a főnök irodája felé vettük. Mikor beléptünk és becsukódott az ajtó,P.O rögtön rám mászott. Hosszasan csókolt, JanDi közben P.O ingét gombolta ki,P.O pólómat vette le.  Mikor rajta már nem volt ing,kikapcsoltam a melltartómat,hogy P.O-nak könnyebb dolga legyen,végül az is lekerült,na meg P.O alsónadrágja. Mindent lesöpörtünk a főnök asztaláról,felültem az asztalra,hanyatt feküdtem és közben magamra rántottam P.O-t. 

P.O már nem bírt magával,innentől kezdve egy értelmű volt a helyzet. A csókot nagyon gyorsan felváltotta a szeretkezés. Kényelmetlen volt az asztal,de hát ez ilyenkor olyan mellékes. Mikor már P.O eléggé  elvolt,elértem első orgazmusom.

-P.O! – nyögtem fel – ez isteni,abba ne hagyd! – P.O először csak nevetett majd mosolyra húzódott a szája,mikor épp nem volt elfoglalt még az is. De pasiból van kifáradt,így abba kellett hagynunk egy időre,összeszedtem magam…de kár volt…P.O is felhúzta a nadrágját majd leült az irodában a kanapéra, a kezét kitárta és várt engem. Oda ültem mellé,P.O beleharapott nyakamba,úgy ahogy az előbb tette ezt,csak akkor a fenekembe harapott. Majd félre tolta az ingjét ami épp rajtam volt,majd elkezdett  egyre lentebb csókolgatni,ott lent egy jó ideig elvolt…ami eléggé tetszett,sőt... Nagyon beindultam P.O-ra,lefeküdtem a kanapéra és húztam magam után őt is. P.O-nak már csak egy mozdulat kellett,hogy lekerüljön róla a nadrág,onnantól kezdve meg már gyerek játék volt betalálnia… Hogy ez a P.O mikre nem képes!

Zajra lettem figyelmes,valaki vagyis valakik vihorászva jöttek az iroda felé. Nyílt az ajtó…Pólómat mellem elé kaptam,és felkészültem a legrosszabbra. Mikor kinyílt az ajtó nagyon meglepődtem,majd nagy levegőt vettem,mert JaeKyung volt az aki ránk nyitott.

-Hát ti? Ti mit csináltok itt? – kérdezett rá…közben huncutul mosolygott

-JaeKyung Noona megmagyarázom! – mondta JanDi

-Mertem remélni. – nevettet  – P.O te meg szedd össze magad és menj ki! – vágta P.O-hoz nadrágját,amit a földön talált…hát igen a földön…minden ott volt összevissza mindenhol ruhák voltak,mikor körül néztem…

Mikor kilépett az ajtón, Noona leült  mellém,ekkor még komolyan,de végül mindkettőnkből a röhögés tört ki.

-Na szóval mi is történt…Nem kell részletesen,de elmondhatnád! – Kérdezte nevetve

-Na azt nem tudom! Egyik pillanatban lent beszélgettünk,aztán oda kerültünk – mutattam az asztalra,oda nézett  - majd ide! - láttam,hogy Noona rögtön felállt ahogy mondtam,hogy a kanapén is csináltuk.

-Értem! Na és ha már itt tartunk milyen volt!? – kérdezte és mosolygott

-Huh,nagyon jó,teljesen más,mint YoungBae-vel…De  Noona én YoungBae-t szeretem! – ekkor olyan bűntudatom lett,amilyen talán még soha,összetörtem,hogy mégis hogy tehettem ezt YoungBae-vel,csak sírni tudtam - De hiszen én szeretem YoungBae oppa-t…ugye hiszel nekem Noona?! 

-Tudom! De hát nem tehetsz róla…hisz leitatott téged. És meglásd holnap mindent tisztában látsz majd. De most gyere öltözz fel és menjünk le,mintha nem történt volna semmi. Tőlem nem tudja meg senki,de ehhez az kell ,hogy te se mond el YoungBae-nek tudom nehéz lesz…de ne kockáztasd a kapcsolatotokat. – simogatni kezdte vállam,hogy nyugtasson

-De el kell,hogy mondjam neki,ha nem teszem nem tudok ezentúl a szemébe nézni. – fakadtam sírva 

-De ne ma! Várj vele egy kicsit,de azt majd ne hagyd ki,hogy leitatott és,hogy meg erőszakolt téged! – mondta 

-De Noona,nem is lenne ebben semmi gond,de én is akartam,ebben nem volt semmi erőszak…hisz tudod.. – sírtam

-Igen tudom,de most gyere,ne sírj! Mondjuk ma este én is sokat sírtam,de neked erősnek kell lenned…Oké?

-Rendben! – próbáltam mosolyt erőltetni – De te miért? Te is akarattal estél „áldozatul” erőszaknak? – nevettem

-Nem,nekem nem volt részem ilyen élményben…mondjuk majd nem,de azt majd elmesélem

-Mond most!

-Hát Zico megpróbált fel szedni..és szintúgy majdnem mi is jó helyen kötöttünk ki..de nem történ semmi… - nevettet  – Jajj,meg hát össze futottam JiYongal,de erről nem akarok beszélni – láttam rajta,hogy biztos valami rossz történhetett,hisz a félelmet láttam szemeiben.

-Igen,de mi….mi történt?Mond már! – kérdeztem aggódva

-Annyit mondok,hogy egy vadállat! De most tényleg menjünk. Jó? – álltunk fel és kimentünk. 

JaeKyung szemszöge:

Mikor leértünk Ren odajött hozzám és nagyon furán nézett rám,kezdtem megijedni,hogy CL-nek eljárt a szája a történtekről. De nem! 
Mikor JanDira néztem láttam rajta,hogy nagyon megbánta,amit „tett”,miközben YoungBae-t ölelte és táncoltak…nagy fájdalom és bűntudat nyomta a szívét. De nem mondhatta el vagy legalább is még nem….

Hát ez a ma este az én részemről és JanDi részéről is „jól” alakult,mondjuk JanDinak talán egy kicsit jobban…!

JiYong vallomása (9.rész) [A búcsú (9/1 rész]

JaeKyung szemszöge:

-Jajj,gyere pakolj hát le.. – hirtelen szólalt meg JiYong és kivette a kezemből a bőröndöt,vitte VOLNA a szoba felé,de megállítottam.

-Csak eljöttem hozzád,hogy beszéljünk,és vinnék még pár ruhát.. – csuklott el hangom,de végig mondtam,JiYongot ez szíven ütötte,de megértette,elfogadta döntésem…

-Oh,szóval….Értem! – mondta –nem ülsz le?

-De igen,úgyis beszélnem kell veled a történtekről.

-Értem,akkor szerintem főzök egy teát. Rendben? – elindult a konyha felé, utána mentem… miközben ő főzte a teát,leültem az asztalhoz,ahol szoktam,ő pedig velem szemben.

-Na szóval,minthogy mondtam beszélnünk kell.

-Nekem is mondanom kell valamit. De kezd csak te!

JiYong szemszöge:

-Úgy döntöttem,hogy egy időre a szüleimhez költözöm,legalább is addig amíg itt vannak,…itt Koreában –ezen nagyon meglepődtem,azt gondoltam  Ren-hez költözik vissza – azért döntöttem így,ugyan kibékültünk,de nem érzem úgy,hogy ez tényleg így lenne. – szíven ütött az a szó,hogy „békülés” minden eszembe  jutott,hogy milyen gyönyörű pillanat volt is az, én mégis Lee Hi-vel vagyok/voltam együtt…

-Értem. Ezt én is így gondolom,sőt kicsit másképpen – ezzel arra „céloztam”,hogy Lee Hi miatt gondolom így,de még nem mondtam el neki...

-De ezzel úgy vagyok,hogy még ez változhat…..talán. – síri csend lett a konyhában. Nem tudtam,hogy ennek örüljek,vagyis még csak nem tudtam,hogy JaeKyung véleménye változik-e a vallomásom után,mondjuk tudtam,biztos voltam benne,hogy fog és,hogy a pokolba kíván majd engem,de reménykedtem..Hisz remélni szabad…

JaeKyung szemszöge:

( http://www.youtube.com/watch?v=r9OSIr8iHzc )

-Szóval? Te mit szerettél volna mondani!? – most még mosolyogtam,mert nem tudtam,hogy mi fog következni,hogy JiYong mit fog majd mondani. – na mondod vagy sem?

-Igen! JaeKyung én annyira sajnálom! De ezt el kell mondanom,nem tudom magamba fojtani. Tudom,hogy ezután megutálsz,sőt gyűlölni fogsz és a pokolba kívánsz majd és,hogy nem akarsz majd többé látni,és hallani rólam. De én az igazat, a színtiszta igazat fogom neked elmondani. – ekkor az futott át az agyamon,hogy vajon mit csinálhatott …már megint– Tudod mikor összevesztünk és szünetet tartottunk,azután én bánatomban,és fájdalmamban eljárkáltam itthonról, máshol kerestem a boldogságot. Bulizni jártam el,és bárokba inni… nem tudtam mit tegyek..így próbáltam enyhíteni a fájdalmamat..- nagy levegőt vett,nyelt egyet és folytatta – és egyik este egy ilyen buliban találkoztam vele….. Lee Hi-vel – a lélegzetem állt el a név hallatán,itt csattant el az első pofon,még be sem fejezte,de már kapott egyet – és mivel részeg voltam rávett,hogy lefeküdjek vele…és megtörtént,az mit szégyellek,amit a világon a legjobban bánok…És mikor megtudtam,hogy új barátod van,nem tudtam,mit tegyek,nem tudtam elviselni,hogy mással vagy boldog, én viszont szenvedek,így összejöttem vele. Úgy sajnálom,de még a baleseted napján is itt volt. És azért nem látogattalak a kórházban,mert szégyelltem magam. És legszívesebben visszatekertem volna az időt arra a napra mikor találkoztunk,és ott,akkor nem kikezdeni veled,hisz neked nem hiszem,hogy ilyet szánt melléd a sors,mint én,neked Ren mellett a helyed… - ekkor elcsuklott hangja

Erre csak zokogtam,még egy pofon elcsattant,hisz megalázott ezzel.

-Igen jól gondolod,jól tudod a pokolba kívánlak,sőt…!!És jól tudod nekem Ren mellett a helyem,sosem voltam az,aki melléd való….Hidd el JiYong nem rávett,az embert még részegen sem tudják olyanra rá venni amit nem akar…te is akartad,te tehetsz róla… - ezt még higgadtan mondtam neki és lekevertem neki még egy pofont – És azt hiszed,hogy ezzel meg tudsz vigasztalni,hogy azt mondod,hogy Ren mellett a helyem,hát szánalmas vagy.  Az egész kapcsolatunk a 4 év alatt egy hazugság volt! Te sosem szerettél engem,én az életem adtam volna érted,ezt majdnem el is érted/értétek. Tudod mit szánalmas vagy, hánynom kell tőled, gusztustalan egy féreg vagy. – erre lekevertem neki,két hatalmas pofont, JiYong csak tűrte a pofonokat,hisz egy az tudta,hogy megérdemelte,kettő meg hát nem üthet vissza,hogy nézne az már ki… - Sajnálom azt a 4 évet,amit elpazaroltam rád,mikor másokkal is tölthettem volna. Átkozom azt a napot mikor 15 évesen megtudtam,hogy te egyáltalán létezel és,hogy a világon vagy  és azt a napot is mikor 4 éve találkoztunk és megismertelek. És tudd meg Kwon JiYong,hogy gyűlöllek,egyszerűen ki nem állhatlak – kapott még egy pofont,de ez kétszer akkora volt,mint az előzők,közben zokogtam,jobban és jobban..

-Egyet kérek tőled . Ne tagadd le,hogy valaha is szerettél engem…Legalább azt ne tedd!!

-Ó valóban? Tudod,életem legrosszabb döntése volt. Elhittem neked,hogy kellek és szeretsz. Hittem abban,hogy amiket mondasz az mind igaz,naiv voltam,hogy te más vagy és nem törsz össze,de tudod mit,te sokkal rosszabb vagy,mint más férfiak. Amikor elhagytál mégis darabokban volt a szívem,nem találtam helyem a világban nélküled. És érdekelt ez téged? Nem! A képembe röhögtél és megcsaltál,ezzel megalázva engem. Míg én a kapcsolatunk megjavításán fáradoztam,és olyan undorító vagy,mert ezt tetted akkor is mikor én a kórházban épp az életemért küzdöttem. Most meg elvárod,hogy ha rákérdeznek,hogy szerettelek-e,akkor ne hazudjak? Bocsánat,mindenki követ el hibákat,nekem te voltál életem legnagyobb hibája! –zokogtam,hisz sosem vágtam még ilyen dolgokat JiYong fejéhez,de hát nagyot csalódtam benne,irtózatosan nagyot,sosem gondoltam volna,hogy pont ő az,aki megcsal,tudtam,hogy milyen,de ezt akkor sem gondoltam volna. – És most menj el!

-De hát.. – már ő is zokogott. Közben T.O.P,YoungBae,SeungRi és DaeSung az ajtóban ordibáltak,hogy engedjük be őket,vagy különben betörik az ajtót.

-Nincs de hát, tűnj innen,takarodj,látni sem akarlak,hánynom kell tőled,undorító vagy,egyszerűen… – megálltam a mondandómban egy pillanatra – tudod mit csak menj el. Légy szíves menj! Feladtam…Kwon JiYong soha többé nem akarlak látni – sírva estem össze a padlóra,közben JiYong elindult VOLNA  kifelé,mikor DaeSung lábbal berúgta az ajtót. 3-an oda szaladtak hozzám rögtön,csak JanDi és YoungBae álltak meg JiYong előtt.

JanDi szemszöge:

Mélyen a szemébe néztem:

-Hogy tehetted…mond,hogy?  – megütöttem – Te szemét,undorító dög,eddig bírtalak,mint barátot,de mára…mára csak egy patkány vagy a szememben,akit legszívesebben jól megrugdosnék és meg is taposnék. – erre YoungBae felkapott a vállára és bevitt a szobába,be JaeKyung-hoz ,és bezárta az előszoba ajtaját és visszament JiYonghoz.

YoungBae Szemszöge:

-Ha tudtad,hogy ez lesz… - szólaltam meg higgadtan – és,azt is mondtad,hogy szereted JaeKyung-ot...akkor mond miért?

-Igen,szeretem,de…

-Csönd JiYong,még nem fejeztem be! Ha szereted akkor miért csináltad ezt…most ez így jobb,most komolyan ez így jobb neked?

-Ezt nem értheted meg! – érkezett rá a válasz

-De igen – erre megütöttem JiYongot,sosem bántottuk még egymást,sehogy még csak szóval sem,de most még én is haragudtam rá – miért ne érteném? Csak gyere üljünk le és beszéljük meg! – bementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz – na szóval kezd csak el mondani..

-Elcsavarták a fejem,ezen nincs mit mondanom.

-JiYong! – már kezdtem én is ideges lenni – ez nem ilyen egyszerű,hisz azt mondtad szereted JaeKyung-ot,de ez nem úgy látszik.

-Sajnálom,de erre nem tudok mit mondani! – szólalt meg JiYong

-Hát igen,ez egy tipikus „meghátrálok JiYong”,tessék most már megismerhettétek,megismerhettétek milyen 4 éve. – sétált be JaeKyung tapsolva,kulccsal a kezében a konyhába,sírt,de ezen,hogy JiYong milyen szánalmas csak nevetni tudott ő is... – Na szóval,mit mondtál mióta is vagy együtt ezzel a kis szánalommal? – oda vett egy széket,megfordította,hogy rá tudjon támaszkodni,és JiYongal szemben ült le.

JaeKyung szemszöge:

-Nem szánalom! – szólalt fel JiYong,ezen mindenki meglepődött,még SeungRi is,a legjobb barátja.

-Ohhó…szóval itt tartunk. Még a végén az lesz,hogy én vagyok az aki a pénzed és a hírneved miatt van veled 4 éve..Igaz? – rákacsintottam,kezdtem komolyan felfogni a dolgokat,eddig csak sírni tudtam minden hülyeségén,de T.O.P rávett és elmagyarázta,hogy ne így fogjam fel,ne sírjak,annál inkább csak mosolyogjak és nevessek. Így megpróbáltam úgy tenni,sőt egy kicsit flegma is voltam,de ezt a többiek is megértették.

-Nem ezt mondtam. De ne ítélj el olyat,akit nem ismersz! – mondta idegesen JiYong

-De azt tudom,hogy tudatlan – nevettem – találkoztam vele az utcán,azt ha csak a nevét kérdeztem volna tőle azt se tudta volna megmondani….Hát gratulálok Kwon JiYong jól választottál.

SeungRi felnevetett,de gyorsan oda is rakta a kezét,hogy ne vegyék észre,ne legyen feltűnő,de ez nem jött össze neki.

-Maknae,ne légy szemtelen! – szólalt meg T.O.P,bár ő is mosolygott ezen.

-De hát.. – erre kiment a konyhából,mert röhögő görcsöt kapott,néha még a szobából is hallatszott,ahogy a padlót verve röhög

-Jajj,hagyjátok rá,még fiatal – mondta újra T.O.P

-Na szóval….- szólaltam meg JiYongra nézve – mi lesz most,mi lesz velünk,remélem ezek után nem akarsz tőlem semmit. Én elköltözöm innen,amint mondtam a szüleimhez,amíg itt vannak Koreában,utána meg még meglátom. Még elválnunk sem kell,mert csak gyűrűnk volt és hála Istennek,áldom az eszem,hogy nem mentem hozzád. Az egy égbe kiáltó nagy hiba lett volna. – mondtam megtörve,de egyrészt meg könnyebbülve –Fiúk,egy picit kimennétek…Köszi! - mosolyogtam

-Ja,persze megyünk is. – mondta JanDi

-Nem is értem miért vagyunk mi itt,miért hallgatjuk őket? – mondta YoungBae

-Tudjátok mit gyerünk és nyugtassuk le a mi kis Maknae-kat – szólalt meg DaeSung…Mikor kimentek azt még lehetett hallani,hogy kapott egy pofont..meg,hogy utána elkezdtek hülyeségből birkózni,közben JanDi csak röhögött rajtuk. Mi pedig folytattuk a beszélgetést.

-Értem,hát mit is mondhatnék…megértem a döntésed és tiszteletben tartom! – meglepődtem,ugyan ezt akartam,de legutóbb küzdött,most meg ilyen gyorsan feladta…,éreztem,hogy JiYong nem a régi és egyértelműen ezzel Lee Hi-t választotta.

-Akkor ezt megbeszéltük. Szóval akkor Lee Hi-t választottad,akkor hát a tied lehet..Mivel másnak úgy sem kell – felálltam az asztaltól,kezet fogtam vele – akkor  a viszont NEM látásra – erre felemeltem a kezem a fejemhez és tisztelegtem előtte,és meghajoltam – mondanám,hogy örültem,hogy megismerhettelek,de azzal hazudnék,hazudni meg nem szoktam,mint egyesek… - rákacsintottam..még egyet gyors telefonáltam, egyértelműen Rent hívtam.

-Szia Ren oppa! – JiYong felfigyelt,és elgondolkozott,hogy már is „oppa-nak” hívom Rent?!

-Szia Szerelmem,Mond csak! – szólalt meg angyali hangján

-Eltudnál értem jönni most?

-Természetesen,úgy is épp indultunk a fiúkkal vacsorázni. Hova menjünk érted?

-Ó remek,mondjuk ahol YoungBae-ék laknak?

-Szóval oda ahol JiYongal laktatok?

-Igen! De számíts egy extra ölelésre,és készülj fel a csókokra,az estéről a  többit pedig megsúgom!!! – mind ezt persze JiYong előtt mondtam

-Oh,ez jól hangzik nagyon jól hangzik! akkor mit szólsz ahhoz ha 30perc múlva  ott leszünk! Addig is szia szerelmem! „Jajj úgy búcsúzol ,mintha nem látnád perceken belül – szólt bele a telefonba BaekHo”

-Hülyék! Na akkor 30 perc múlva! Nem köszönök el,mert BaekHo szerint úgyis mindjárt találkozunk!

              (+)  9/1 fejezet

A búcsú

( http://www.youtube.com/watch?v=9ATp_PNORAE )

Kimentem a konyhából a szobába,ahol a többiek voltak. Elbúcsúzni mentem ki…először DaeSunghoz léptem oda.

-Jajj főzőcskéző barátom DaeSung! Sajnos eljött a pillanat,mikor már  nem tudjuk tovább mérgezni a fiúkat  kimchivel – megöleltem,percekig csak öleltem őt…
-Kivel fogok ezután főzni? De azért néha gyere,majd mikor eszedbe jut a kimchi és én.. – nevetett - ,csak hívj,találkozunk és persze főzünk. Vagy fogod magad és jössz…hisz tudod te sosem zavarsz…

-Hát persze,hogy hívlak és főzünk butusom. – újra megöleltem,meg pusziltam az arcát,ő át nyújtotta nekem az új lemezét.

-Pssszt! Ez még nem jelent ám meg,szóval te ezt a CD-t ha kérdezik nem is láttad még,és hallgasd csak! – mondta DaeSung

Oda léptem SeungRi-hoz,összenevettünk,mert hát az előbb nem véletlen kapott röhögő görcsöt,majd megölelt és megpuszilt

-Szomorú vagyok  Noona,kivel nézek majd sorozatot ha elmész? hmmm. SeungRi magányosan néz majd TV-t ezután! Héjj,ne felejts el minket,hiányozni fogsz! – ölelt meg újra

-Úristen,de hogy felejtelek! De csak hívsz és jövök is és újra nézünk együtt sorozatot. Akkor Pandus már nem is lesz olyan magányos…! – rákacsintottam,meg ölelt és oda adott egy plüss pandát,Seung Ri-tól nem vártam mást,olyan aranyos volt. Elmosolyodtam,megöleltem,és ő egy puszit nyomott a homlokomra. YoungBae jött a sorban, a nyakába ugrottam.

- Noona,hát itt hagysz minket. sajnálatos,de megértem. – megölelt

-Hát igen,sajnos! De nehogy azt hidd,hogy megszabadulsz a kis húgodtól,jövök ám majd egy jó párszor! – nevettünk

-Hát reméltem is!- megölelt ,és oda adott egy pólót,amire az van ráírva,hogy „Brother and Sister Forever”,és egy közös képünk volt a hátulján,ezen nagyon meghatódtam,és  könnycsepp gyűlt szememben,adtam egy puszit az arcára,és oda léptem JanDihoz,nagyon szorosan ölelt meg.

-Most jöttél és máris mész… - neki is könnycsepp gyűlt szemében

-Jajj,te lány hiányozni fogsz. De hidd el jövök még ,majd a végén még megunsz – mosolyogtam,és a könnycsepp legördült arcomon…

-Dehogy unlak meg te igen hülyeNő . Majd olyankor megyünk ám vásárolni,benézünk a fiúkra,és ki is beszéljük őket..!

-Oh benne vagyok…bár ez a benézünk a fiúkra…na azt majd még  megbeszéljük! De benne vagyok,egyetlen kincsem,a legjobb barátnő,te huh ez a pillanat….nem jó! – megkönnyeztem,még több könny folyt le arcomon,becsíkozva azt. JanDi átnyújtott egy levelet,és azt mondta :

-Csak akkor bontsd ki,ha hiányzunk és egyedül érzed magad! – kacsintott. Akkor már most kibonthatnám,gondoltam.

-Oh Drága Tabi !– léptem oda hozzá – mi még nagyon sokszor találkozunk majd,de búcsúznom el kell tőled is..hisz nagyon fogsz te is hiányozni…

-JaeKyung , biztos lehetsz benne! – megölelt, újra mély levegőt vettem mellkasára borulva,hogy az illata megmaradjon bennem

-Drága Tabi ugyan elmondhatnád,hogy milyen parfümöt használsz – nevettem

-Hát a neve az legyen titok,de – erre átnyújtott egy bonbont,természetesen a kedvencemet,és adott még egy kis  fiolában a parfüméből is… - tudtam,hogy szereted őket. Parancsolj! – még egyszer nagyon megöleltem. Ekkor kopogtak,YoungBae nyitott ajtót,Ren volt az.

-Gyere csak bentebb,épp búcsúzkodik,de gyere csak nyugodtan – hívta be YoungBae

-Hát köszönöm YoungBae Hyung! –  YoungBaet megtisztelve ezzel köszönte meg.

Belépett a szobába,oda szaladtam hozzá,megöleltem szorosan ahogyan megígértem neki,és közben jó mélyen megcsókoltam.

-Egy pillanat és mehetünk. Rendben? – aranyosan bólintott rá

-Annyira fogtok hiányozni,4 év alatt annyira megszerettelek titeket! – elsírtam magam,mindenki odajött és megölelt. JiYong csak nézett,már azóta mióta kijöttem a konyhából. Végig nézte ahogy elbúcsúzunk egymástól a többiekkel,de mikor Ren megjött nagyon ideges lett és inkább kiment az erkélyre .

-Nem akarom megszakítani ezt megható pillanatot,csak elnézést  mégis muszáj lesz! Éhesek vagyunk a fiúkkal,és éppen vacsorázni indultunk – erre mindenki nevet,de nem kinevették,csak nem ismerték még annyira Rent,és kezdett nekik szimpatikus lenni.

-oh,értjük mi,annál nincs is rosszabb – szólalt meg DaeSung hasát simítva,mindenki újra nevetni kezdett még Ren is

-Na hát akkor menjen az újdonsült pár! – szólalt meg nevetve Seung Ri

Ren segített kivinni a bőröndöt,a többiek az autóig kísértek,a többi NU’EST-es is kiszáll,hogy köszöntsék a BIGBANG tagjait. Közben JiYong az erkélyről nézett minket. Ren felnéz,pont JiYong szemébe nézett bele,erre megölelt és megcsókolt,hogy ezzel is azt „bizonyítsa”,hogy szeret. JanDihoz oda lépett BaekHo:

-Szia JanDi noona. Tudod nem hajtok rád,de újra megjegyezném,mint már egyszer a szülinapi partymon,hogy nagyon szép vagy! –ezen mosolygott,gyönyörű mosolya van,JanDi majd elolvadt a mosolyától,de ők csak barátok,így csak annyit mondott:

-Köszönöm! Neked pedig,mint már mondtam gyönyörű a mosolyod! – erre JanDi is elmosolyodott

-Srácok menjünk már! Éhes vagyok! – mondta MinHyun

-Hát akkor menjetek éhenkórászok – mondta YoungBae

-Jajj,mert ti? – vágtam rá a választ! nevetve…

Beszálltak az autóba . Én még utoljára felnéztem,JiYongal még egyszer találkozott a tekintetünk . Elköszöntem és én is beszálltam az autóba…