JiYong megváltozott? (13.rész) [+18]

JaeKyung szemszöge:

Reggel írtózatos fájdalommal a szívemben ébredtem fel,hisz holnap lesz a "nagy nap",haza utazom,haza Magyarországra. Már most hiány érzetem volt,hisz itt kell hagynom mindent,és mindenkit,és csak egy valamit vihetek haza magammal...az emlékeim.Anya és apa már reggel az első géppel haza utaztak,így én már tegnap elbúcsúztam tőlük. 
Valahogy még mindig érdekelt,hogy vajon mi lett JiYonggal,hisz mikor tegnap utánam futott és kedves volt velem,azon nagyon meglepődtem. S azt hiszem ugyanazt éreztem,mint 4 éve....Gondolatomból telefonom csörgése hozott vissza a jelenbe. A szüleim hívtak,hogy biztonságban megérkeztek Magyarországra és,hogy mennyire várnak haza a testvéreim és az ott élő barátaim. Ó Drágáim,már nekem is nagyon hiányoznak! Szeretném már magamhoz ölelni őket,megpuszilni arcukat,igaz minden nap látom őket,de Skypeon beszélni nem ugyanaz.
Nagy telefonálás közepette jó kis reggelit hoztam össze magamnak. Miután megettem mindent,felöltöztem úgy gondoltam elmegyek kicsit vásárolgatni. Egy kényelmesebb ruhát választottam,elvégre is meleg van....fekete rövidnadrágot vettem fel fehér atlétával és hozzá illő fekete magasszárú  tornacipővel. Igazán jól mutatott,sportos de közben enyhén elegáns is volt. Halvány sminkkel dobtam fel,majd egy kis parfüm,amit még anno JiYongtól kaptam,de nem sűrűn használtam ,mert isteni illata van. 
Majd elindultam,egyedül indultam neki ennek a csodás napnak;vagyis úgy indult,hogy egyedül leszek...2 óra hosszát azzal töltöttem,hogy egyik butikból a másikba mentem,a kis vásárólgatásom jó nagyra sikeredett,hisz majdnem minden boltból nagy szatyrokkal jöttem ki. De amikor az egyik butikban a próbafülke előtt lévő tükörben magamat néztem,hogy a kiválasztott ruha jól áll e rajtam,ismerős hang szólalt meg mögöttem.
-Nagyon jól áll rajtad ez a ruha - néztem fel az illetőre - kiemeli a szép,hosszú combjaid. - folytatta. Most az egyszer örültem,hogy ő volt az,hisz ha valaki ért a divathoz,akkor az nem lehet más,mint JiYong.
-Köszönöm! - mosolyodtam el,közben illedelmesen meghajoltam,közben lestem a mögöttem álló magas férfit,aki tekintetével jól végig mérte alakom. Majd közelebb lépett,egészen közel,kezeit vállamra helyezte,fejét pedig az enyém mellé nyomta,és úgy bámultuk tovább egymást a tükörben.
Majd megtörve a köztünk lévő csendet megszólalt:
-Kit látsz a tükörben? - kérdezte. Elég fura kérdés ezért nem is tudtam rá mit válaszolni - Én egy bombanőt! - molyosgott rám,szinte majd  mind a 32 foga villant,olyan volt mosolya.
-Én pedig egy divat majmot! - nevettem és a hátam mögött állónak dőltem - Na jó,ez nem volt szép tőlem.Sajnálom! -nem akartam elrontani ezt a napot,az utolsó napot amit itt töltök,így illedelmesen bocsánatot kértem tőle. De JiYong alsóajkát lebiggyesztette,és most oly ártatlannak tűnt,kár hogy tudtam milyen mikor megmutatja a másik oldalát - Kiengesztelés képpen gyere,meghívlak ebédelni... - de ő továbbra is csak hallgatott
-Lélegzet elállító vagy ebben a ruhában. - mondta,és ravasz mosoly jelent meg arcán. Éreztem magamon,hogy elpirultam,sőt láttam is a tükörben. 
-Már azt hittem Csendkirályt játszunk. - nevettem ismét hozzá simulva vállához.
Végül szembe fordultam vele és gyönyörű,sötét íriszeivel találtam szembe magam,egész közel....Sokáig bámultam e mély barna szempárt,el is vesztem bennük egy időre,végül JiYong szavaira "ébredtem".
-Indulunk? - kérdezte
-Igen. Csak,ha most megbocsájtasz,elmegyek és ezt kifizetem. - levettem a ruhát,majd visszaöltöztem,végül az eladóhoz mentem. De mikor kiléptem sehol nem láttam JiYongot. Gondoltam biztos dolga akadt,azért elköszönhetett volna. Mikor fizettem volna ki az általam választott ruhát egy férfi kéz nyúlt elém,pénzel és egy másik ruhadarabbal a kezében. Mire feleszméltem gondolataimból,hogy JiYong milyen "udvarias" volt,már a butikból mentünk kifelé.
-Köszönöm! D-de miért? - kérdeztem
-Hát,nem tudom;talán csak kedvezni akartam neked! - mondta és közben zavartan hátulról hajába túrt. Mostanában nem láttam ilyennek,aranyos volt. Miközben sétáltunk egymás mellett néha-néha rá pillantottam szemem sarkából. Más sem hiányzott jobban számomra,mint a sikoltozó rajongói.Nagyon feleslegesnek éreztem magam,tudtam,hogy nem szereti,ha ilyenkor,mikor magánéletet (próbál) élni zavarják;ezért kimentettem.
-Oppa! - ordítottam oda neki,mire minden lány,és ő is rám pillantottak - Mehetünk? 
-Persze! - indult el felém. Láttam a rajongókon,hogy nagyon nem tetszett nekik ez a jelenet. Anno nekem sem tetszett volna,ha a Biasom elrángatták volna az orrom elől. De én felnőttem,és nekik is felkell!!
Egy étteremben ültünk le,egy ideig csak beszélgettünk,most annyi témánk volt....Most még a rossz dolgok sem érdekeltek,amiket tett velem,jó volt Vele beszélgetni....az új JiYonggal,vagyis azzal,akit 4 éve megismertem.Majd rendeltünk,én maradtam a kedvencemnél,Kimchit rendeltem,Ő Vongolét. A múlt jutott eszembe,ezen el is mosolyodtam,hiszen mindig Vongolét "kellett" csinálnom neki,mikor haza ért egy-egy turnéról. Ez már olyasmi ünnepi/fogadtató étel volt nálunk. 

JiYong szemszöge:

Minden olyan jól alakult köztünk,mióta találkoztunk a butikban,aztán megjelentek a rajongók. Imádtam mindenegyes rajongóm,de nem szerettem,ha olyankor zavartak,ha a magánéletemet próbáltam élni. Nagyon hálás voltam,hogy JaeKyung kimentett. Bár elég fura módszert  választott rá,de jó volt újra hallani szájából,hogy "Oppa".
Imádtam a Vongolét,rögtön minden eszembe jutott,mikor még minden olyan rendben volt köztünk,mikor még olyan hevesen szerettem őt,ahogy ő engem. Most meg már csak a kétségbe esett,vissza akarom őt szerezni,mert meghalok nélküle,szerelmet éreztem iránta.
-Mi az? - kérdeztem,láttam rajta,hogy valami megmosolyogtatta őt.
-Áh...csak eszembe jutott valami. - kérdőn néztem rá,hátha velem is megosztja gondolatait - Emlékszel,mindig Vongolét csináltam mikor megjöttél egy turnéról. - hát persze,hogy emlékszem,sosem tudom majd elfeledni. 
-Emlékszem. Nagyon finoman csináltad mindig,ezért is csak az ízlik,amelyiket Te készíted. - megfogtam kezét és puszit leheltem rá. 
-JiYong! - szólított meg
-Igen?! - kaptam fel tekintetem
-Kérdezhetek valamit? - kihúzta kezét kezeim közül,pedig olyan jó volt megérinteni őt.
-Természetesen,igen. Mondd! - válaszoltam neki,minél halkabban.
-Hogy-hogy ilyen....ilyen,vagyis,hogy-hogy megváltoztál? - nyögte ki - Vagyis inkább,hogy-hogy újra ugyan olyan vagy,mint 4 éve?  - ezen még én is elgondolkoztam,közben mélyen szemébe néztem,nyeltem egy nagyot és csak remélni tudtam,hogy elfogadja,amit mondok neki.
-Tudod,én akkor döbbentem rá,hogy szeretlek,sőt még el sem feledtelek téged,pedig őszintén...próbáltam. De ez akkor tört elő belőlem,mikor már hónapokig nem beszéltünk,ekkor én találtam egy képet;egy képet,amin kézen fogva álltunk,mikor még nagyon boldogok voltunk. - sóhajtottam - Akkor döbbentem rá,hogy mi lett belőlem,egy szánalmas ember,aki terrorizálja a szerelmét csak azért,mert az jogosan elhagyta. Az volt az a pillanat,mikor tudtam változnom kell;változnom....Érted,és talán egyszer majd Értünk. - először azt gondoltam,hogy csak próbálok majd valami olyat mondani neki,amit elhisz,de mikor a végére értem mondandómnak,tudtam,hogy amit mondtam azt szívből,őszintén mondtam. Sokáig nem szólalt meg,látszott rajta meg lepődött,hogy tudok én ilyen is lenni.
-JiYong....én....én....- ujjam szájára raktam,tudtam úgyse tudna mit mondani.
-Tudom,nem kell semmit mondanod. - felálltam,pénzt vettem elő a zsebemből az asztal közepére tettem,majd elsétáltam. Semmit nem tett,csak ott ült és banbán nézett tovább maga elé,majd nem sokkal később nevemet ordította és utánam futott.

JaeKyung szemszöge:

-JiYong,állj meg Légy szives! -  tettem kezem egyik vállára a fiúnak,kit nagy nehezen sikerült utolérnem a parkolóban. JiYong egy pillanatra megállt,s csak egy helyben állt ott,ahol "elkaptam" őt. Majd megfordult,de egyszer sem nézett szemembe,talán gondolatai repítették őt oly messzire. Nem tudtam mivel,de valamivel visszakellett őt hoznom a jelenbe. Így hát magam sem tudom miért,de megcsókoltam őt. Jó volt újra megízlelni méz édes ajkait,kezeim nyaka köré fonódtak,ő pedig kezeit derekamra rakta csók közben. 
Komolyan úgy éreztem magam,mint egy kamasz,aki mindent megtesz csak,hogy visszaszerezze a pasiját. Csak mi nem voltunk se kamaszok,sőt nem is volt a pasim,ha már ott tartunk a JiYonggal való kapcsolatom inkább tekinthető már élettársi kapcsolatnak...márha együtt vagyunk. Hosszú lenne elmagyarázni mit éreztem közben,de azt tudtam,hogy ennyi idő után már igazán jól esett. S talán az érzés,amit akkor éreztem az volt,akár 4 éve.....ezernyi pillangót éreztem a mellkasomban. Majd puha ajkaink elváltak egymástól,JiYong száját egy apró nyögés hagyta el,ezzel tudatva,hogy jól esett neki.
-JaeKyung,mond,miért teszed ezt velem? - nézett rám - Újra magadba bolondítasz teljesen,holnap pedig,mintha mi sem történt volna elutazol. S itt hagysz,ki tudja mikor jössz vissza,sőt lehet,hogy vissza sem jössz...Szerinted mi lesz velem?? - folytak le arcán könnyei,becsíkozva a fiú arcát.
-Muszáj holnap elutaznom.... - mondtam neki zokogva. Mire ő megragadta a kezem és "betuszkolt" az autóba,majd becsapta az ajtót és ő is beszállt. 
-De miért,s mi az,hogy muszáj? - nézett rám kérdőn - Tudom én üldöztelek el,én "kényszerítettelek" távozásra azzal,ahogy bántam veled.....de megváltoztam,most már nem kell elmenned. - tört ki zokogásba. Akárhányszor sírni látom egy világ omlik összebennem. Látni,ahogy a könny végig folyik arcán....S az a borzasztó tudat,hogy akinek minden nap mosolyt varázsoltam arcára,most miattam sír.
-Tudom,hogy megváltoztál,de....de...- nem tudtam befejezni mondatom 
-Ne hagyj itt kérlek! Nem mehetsz el! - fogta kezei közé enyém,és csókokkal lepte be azt. - JaeKyung,egyet kérek tőled,az utolsó napot,az utolsó éjszakát had töltsem veled....kérlek! - kitudott volna neki nemet mondani?! 
-Rendben! - töröltem le könnyeit,majd rá mosolyogtam,ezzel őt is mosolyra késztetve. Úgy gondoltam "megérdemlem",hogy azzal töltsem az  utolsó estém,aki miatt ideköltöztem Koreába.
JiYongot az én lakásomhoz vezettem,hogy oda menjünk,hisz egy az ott vannak a dolgaim,amik már becsomagolva várják az indulást,na meg ha oda mennénk,ahol együtt laktunk végképp nem tudnék onnan elszakadni....Így is nehéz lesz.

JiYong szemszöge:

Mikor oda értünk hozzá,rögtön a szoba felé szaladt és már ugrott is az ágyba,látszott rajta nagyon fáradt volt. Felhozattam a kisasszony szatyrait amik tele voltak ruhával és egyéb dolgokkal,majd én is csatlakoztam hozzá. Lefeküdtem mellé,éppen vele szembe,sokáig gyönyörű,kipirult arcát néztem,egészen addig,amíg le nem hunyta szemeit. Majd betakartam őt és tovább néztem,ahogy békésen alszik. 
"Itt fekszel mellettem. Gyönyörű vagy.Szemed lehunyva,nem mozdulsz,csak mellkasod emelkedik minden lélegzetvételednél.Alszol.A végtelenségik eltudnálak így nézni.Ahogy békésen járod álmaid országútját,vétek lenne megzavarni ezt a tökéletes harmóniát.Én mégsem tudom megállni. Végig simítom arcod,és egy apró mosoly szökik szádra,ahogy lassan megfordulsz.Álmosan kinyitod a szemed,s én elveszek annak mélységes tengerében.Lehajolok és egy apró,szelíd csókot lehelek homlokodra.Közelebb bújsz hozzám,egyik lábad átveted combomon,és így ölelve hajtod le a fejed,hogy újra álomba szenderülj."
Minden gondolatot leírtam,amit csak tudtam,hisz fene tudja,mikor történik meg ez újra. Óvatosan felálltam,kimentem a konyhába,hogy igyak egy pohár vizet,közben a levelet a hűtőre ragasztottam egy mágnessel. Minél feltűnőbben,hogy reggel biztosan megtalálja,majd visszabújtam mellé és én is elaludtam.

JaeKyung szemszöge:

Egész este JiYongot szorongatva aludtam,mikor pedig felébredtem gyönyörű ajkait néztem,ahogy szökik be köztük a levegő,minden levegő vételénél. Egy órát aludni sem bírtam,folyton a JiYonggal való beszélgetés járt a fejemben,nem tudtam hova tegyem ezt az egész dolgot.
"...megváltoztam,most már nem kell elmenned.Ne hagyj itt,kérlek!" - semmi másra nem tudtam gondolni csak erre,amit akkor mondott. Teljes mértékben megértettem őt,tényleg nem volt már okom elmenni,de úgy éreztem időre van szükségem és,hogy most mégha meg is változott távol kell lennem tőle egy időre.
-Hogy-hogy már fent vagy? - ült fel mellettem,megdörzsölte szemeit,majd lehajolt és megcsókolt.
-Nem tudtam már aludni. -mondtam neki,de közben még mindig magam elé bámulva a semmibe gondolkoztam. Ő mellettem fekve könyökölt,közben ujjaival arcom simogatta,mikor szembe fordultam vele.
-De látom rajtad valamin nagyon elgondolkodtál,vagy tévednék? - mondta
-Igen,gondolkodtam. Azon,amit az autóban mondtál! - ültem fel az ágyon - Igazad van. - majd ült fel JiYong is - Igazad van,nem muszáj elmennem,de valahogy mégis úgy érzem mennem kell...- fordultam JiYong felé - Talán csak....azért,hogy átgondoljam ezt az egészet. Nem tudom,de...de - JiYong közben csupasz vállam puszilgatta
-Megértem! - ölelt meg - Most még nekem is fura,hogy újra itt vagy mellettem.Sosem gondoltam volna. De most mindennél boldogabb vagyok!! - valotta be. Neki dőltem felsőtestének,ezzel az ágyba taszítva a fiút,a mellkasára feküdtem,közben ujjaim izmos felsőtestén köröztek. Néha egy-egyet még mosolygott is,hisz érzékeny volt hasa,mint mindenkinek,nekem is sokszor mosoly szökött számra,ahogy behúzta hasát minden olyan érintéskor.
-JiYong...-figyelt fel rám - én....én... - nem tudtam befejezni mondatom,felálltam és a fürdőbe szaladtam.Nem akartam őt még jobban összezavarni,azzal,hogy kimondom: "Szeretlek!"
-Mi a baj? - jött oda hozzám és hátulról szorosan magához húzott. Kezem kezére raktam,jól esett újra és újra magamon érezni érintéseit.
-Szeretlek! - csúszott ki számon végül. Kezem gyorsan szám elé kaptam,s csak reméltem,hogy nem mondtam olyan hangosan. - Sajnálom,nem akartalak ezzel is terhelni....
-Semmi gond. - mondta,de hallottam hangjában a fájdalmat,amit érzett - Én is Szeretlek...- szembe fordított magával,megfogta a nyakam,majd megcsókolt.
Felültem a mögöttem lévő kis szekrényre,közben lábam JiYong derekára,kezeim pedig nyaka köré fonódtak. Vadul csókolt,mint mindig,közben hajába túrtam. Majd számtól egyre lentebb haladt,nyakamnál és kulcscsontomnál elidőzött kicsit,hisz tudta a legérzékenyebb pontjaim,amiket valaha "kitapintott". Fejem hátra szegtem és hátam teljesen megfeszült,ahogy melleim lepte be gyengéd csókokkal,egyik kezével combom simogatta másikkal pedig hátam tartotta. Majd a combomat eddig simogató keze elindult egyre fentebb és szép lassan húzta fel az atlétát,amit reggel vettem fel,hogy most már kezeivel is "bepillantást" nyerjen mellemhez.Lábaim szinte erőtlenek lettek,s elengedték JiYong derekát,de szabad kezével rögtön bal lábam után kapott és már ő tartotta azt.Ajkaival a fülem kezdte el kényeztetni,felemelő érzés volt hallani,ahogy belenyög fülembe egy-egy érintésem miatt. Egyik kezem mellkasán pihent meg,majd simogatni kezdtem,ami miatt többször is apró nyögések hagyták el ajkait. Egyik kezét fehérneműmbe csúsztatta és immár ott folytatta "kényeztetésem". Ahogy egyre jobban eljátszadozott ujjaival,egyre jobban látszott rajta,hogy már nem sokáig bírja már visszafogni magát. Kezét kivette fehérneműmből,majd a falatnyi kis ruhadarabot okosan lejátszotta rólam,hogy kezeit feltudja váltani valamivel,ami már a nadrágját nyomta. Végül én is megszabadítottam őt a feleslegessé vált ruhadarabjától,majd belém vezette magát. Kezeim háta közepén álltak meg,ahogy egyre többször és gyorsabban hatolt belém,körmeim úgy karmolták hátát,míg egy olyan nagyot nem lökött rajtam,hogy körmeim teljesen hátába vájtam,s vért folyt végig JiYong hátán.De ez egy cseppet sem hatott meg se engem se őt,csak egy apró szisszenés hagyta el száját,jelezve nem volt elég kellemes,de nem érdekelte különösebben. Kezeim végül derekán álltak meg,JiYong egy utolsó lökéssel kihúzódott belőlem. Csókolni kezdtem ajkait,majd nyelvemmel bebocsájtást nyerve,nyelveink őrült táncot jártak. Közben kezembe vettem az irányítást,szó szerint...Férfiasságát kezembe vettem,majd kezem le-fel húzogattam rajta. JiYong nem egyszer belenyögött csókunkba,végül egy hangosabb nyögés hagyta el ajkait,ekkor értük el mindketten a gyönyört.
Fejem JiYong vállának támasztottam,ahogy ott állt előttem,kezeit az alattam lévő bútornak támasztotta. Percekig így voltunk,s próbáltuk magunkat összeszedni. JiYong se szó,se beszéd nélkül belebújt egy köntösbe,elindult ki a fürdőből,majd ki ment a teraszra;és rágyújtott. Később én is kitántorogtam a szobába,felvettem JiYong pólóját és kimentem hozzá,majd leültem mellé.Még mindig egy szót sem szólt,csak a panorámában gyönyörködött.

JiYong szemszöge:

-Itt tudnád/tudod hagyni ezt a gyönyörű várost és a barátaidat?  - néztem rá,rágyújtottam a második cigarettámra,majd újra a város fényeit bámultam . Nagyon elgondolkozhatott kérdésemen,hisz ő is a várost figyelte,ami alattunk terül el...valóban gyönyörű. Egy kósza könnycsepp folyt le arcán,de kezével rögtön le is törölte azt.
-JiYong....nem szívesen hagyom itt Szöult,de úgy érzem muszáj mennem...-felé fordultam és kezei után kaptam
-Eltudnál egy dolgot magyarázni? - nézett rám nagy,kikerekedett szemekkel - Hogy csináltad? Hogy tudtál tovább lépni? Hogy tudtál mindent elfelejteni,ami a miénk volt? Hogy törölted ki az összes emléket a fejedből? Hogy tudtad elengedni a szerelmünket? - addig nem engedhettem elmenni,amíg ezeket nem tisztáztam vele - De a legfontosabb,hogy akarhattad? Kérlek magyarázd el,mert ezt még mindig nem tudom,és mondjuk őszintén szólva lehet nem is akarom....- még szinte levegőt is elfelejtettem venni,ahogy ezeket a kérdéseket feltettem neki.
-JiYong a válasz egyszerű pedig. - kezdett bele - Soha nem felejtettem el,hogy milyen volt veled lenni. Az illatod,a hangod,a mosolyod,a szemeid emléke mind végig velem voltak. Jobban meggondolva soha nem is tudtam tovább lépni. - állt fel-  És,hogy tudd soha nem is engedtem el a szerelmünket,hisz legbelül én talán mindvégig szerettelek! -ahogy indult be,kezei után nyúltam.
-Ne utazz el kérlek! 
-Sajnálom! - húzta ki kezeit kezeim közül,ismét rágyújtottam és a várost kémleltem tovább...egymagamban.
Közben legalább ő felöltözött,csőnadrág,ujjatlan póló és egy szandál,meleg volt ma is,tetszett ez a laza stílusa,viszont ha kellett nagyon elegáns is tudott lenni. A konyha felé vettem az irányt,az illatokat követtem. Egy szót sem tudtam szólni hozzá,egy az nem tudtam volna mit mondani,kettő annyira éhes voltam,hogy örültem,hogy ehettem.
-És mi a terved mára? - szólaltam meg végül
-Hmmmm,ezen még nem is gondolkodtam. Végül is tegnap voltam vásárolni,kikapcsolódtam,szóval talán egész nap itthon leszek....pihenek. - kortyolt bele kávéjába
-Értem! - mondtam - Nem jössz el velem a YG-ba? - tettem fel gyorsan kérdésem - Klippet forgatok,jó lenne ha elkísérnél,ha gondolod tanácsokat is adhatsz közben. - mosolyogtam rá biztatóan 
-Oh,hát az remek lenne...-mondta közben a konyha felé vette az irányt a tányérokkal
-Akkor készülődj,csajszi - csaptam fenekére, ahogy elhaladt mellettem. 

JaeKyung szemszöge:

Nekem fél órába telt,hogy elkészültem,JiYong kevesebb,mint 20 perc alatt kész lett,és mégis úgy nézett ki,mintha egy modell újságból lépett volna elő. Igaz mindig ilyen volt,már hozzá szoktam most mégis úgy éreztem magam mellette,mintha egy kis utolsó valami lennék .Még ebben a miniszoknyában,ujjatlan pólóban,csinos magas talpú szandálban is rosszul éreztem magam mellette...pedig én mindent megtettem.
Mikor oda értünk szememmel gyorsan végig futottam az épületen...rég voltam már itt. Nagyon meglepődtem,mert mikor beértünk mindenki,még a gyakornokok is név szerint köszöntöttek engem....Rögtön JiYongra néztem,de ő csak vigyorgott,erre gúnyolódva nyelvet öltöttem rá és elfordultam.
Egy nagy teremhez értünk,mindenhol díszletek,elég hátborzongató díszletek....ekkor lett igazán kíváncsi milyen klipről lehet szó,ráadásul fogalmam sem volt róla,hogy JiYong,vagyis GD új dalt írt. Miután beértünk GD el is tűnt a sminkesek,stylistok és egyéb dolgok közt,én inkább csendesen voltam,leültem és vártam,hátha felbukkan. Fél óra múlva bukkant csak elő,ordibált,nagyon mérges volt valamire vagy valakire.De nem lettem volna annak a helyében akivel így beszélt.Ezen kuncogni kezdtem.Majd csak arra eszméltem fel,hogy JiYong guggolt előttem és a térdemen támasztotta meg magát. 
Már nem volt mérges,mosolygott.Zavarba jöttem.
-Hát te itt? - néztem mindenfelé csak GD szemébe nem,hisz az is lehet,hogy látta és most hülyének nézett,hogy itt nevetgéltem egymagamban. -öhm...az előbb...miért voltál olyan mérges? - tereltem a szót
-Ha majd végre rám nézel...elmondom. - mosolygott
Nagy nehezen sikerült teljesítenem kérését,de még mindig pirult arcom,ahogy nézett.
-Na látod,így már jobb is! - mondta,és a szemembe lógó tincseket is fülem mögé rakta. - Csak az történt,hogy akit felkértem lányt,történetesen Mina Kwont,hogy legyen a "főszereplő" lány a klipben,lemondta pont ma,mikor forgatnánk. - újra kicsit idegesebb lett mire mondata végére ért,de újra lenyugodott - Most pedig van 2 percem,hogy kerítsek egy hosszú,barna hajú lányt,aki épphogy egy fél fejjel alacsonyabb nálam... - komiszul kezdett mosolyra húzódni szája.majd egy kicsit oldalra döntötte fejét
-Na neeeem - esett le,hogy rám gondolt -...azt már nem...Én biztos nem! - mondtam neki,hogy még csak véletlen se tudjon belerángatni ebbe a hülyeségbe.
10 perc múlva már forgattunk is...Igen sikerült bele rángatnia,szó szerint. Már vagy 3 órája forgattunk,de GD így sem volt megelégedve a klippel,ami utólag kiderült számomra is,hogy a "She's Gone"-hoz készült. Végül géppel "pofoztak"(pofoztak,na igen,amit valószínűleg GD-vel is tettek volna,ha tovább hisztizik) egy kicsit a klipen és így már talán neki is tetszett.
Mielőtt leléptünk volna,még leültünk egy kávét meginni. A 2NE1 épp a mellettünk lévő asztalnál ült,gondolom ők épp egy táncpróbáról léptek le,mert nagyon ziháltak és látszott rajtuk örültek,hogy végre ülhetnek.
-JaeKyung Dongsaeng! - jött oda CL és megölelt
-Szia,Unni! - üdvözöltem én is őt
-Hát te...hogy-hogy ezzel vagy itt? - suttogott fülembe,de közben hüvelykujjával az éppen kávéját szürcsölgető fiúra mutatott. CL is tudta mi történt köztünk JiYongal,ahogy szinte mindenki,hisz nagy port kavart ez az egész még itt bent is a YG-ban. - úgy tudtam,hogy ti...ti már nem...
-Igen,így van,nem vagyunk együtt. Csak barátok vagyunk. -néztem JiYongra,aki éppen akkor kezdett fuldokolni kávéjától,amit félre nyelt. - "Barátság extrákkal" - köhögte,lábon rúgtam az asztal alatt,amitől kicsit "felkiáltott",reméltem senki más nem hallotta,amit mondott.
-Na mindegy,a ti dolgotok. -mosolygott. Gyönyörű nő,gyönyörű mosollyal. -De ha már így alakult,akkor már bemutatom neked a többieket is. -állt fel a többi lány is. Istenem,nem kell őket bemutatni,hisz nálam jobban senki nem ismeri őket,mindent tudok róluk,még azt is milyen a kosár méretük...mindent. IMÁDOM ŐKET! Öröm könnyek gyűltek szemembe,hogy ilyen közel lehetek hozzájuk,nem is értettem,hisz egyszer már találkoztam velük,de ez...ez most olyan más volt.
-Bemutatom MinzY-t! - jött oda MinzY
-Gong MinJi vagyok! - fogott velem kezet,fura volt,nem igen fogtam még kezet lányokkal,max még fiatalabb koromban,amikor még boxoltam,de hát akkor ez volt a "divat" a boxolók közt,hogy kezet ráztunk - De hívj csak nyugodtan MinzY-nek. - mosolygott rám
-Ő pedig itt...
-Bom - válaszoltam helyette,mindenki nagy szemekkel bámult rám.
-Igen,Bom....Park Bom! - hajolt meg őt is - De mint látom,te ezt már tudod! - nevetett
-Óóóóó,igen...nagyon is. - most biztos úgy tűntem,mint egy kis rajongó picsa,de hátha az örök példaképem állt épp előttem,akkor milyennek kéne lennem? - Mond csak hívhatlak....Bommi Unnie-nak? - csillogni kezdtek szemeim
-Természetesen! 
-És...szab-...szabad? - nyújtottam felé kezeim,erre ő válasz nélkül magához rántott és megölelt. Még álmomban sem gondoltam volna,hogy ilyen közel leszek hozzá...megnyugtató.
-Mi van JaeKyung,már lány idolokkal is kezdesz,hogy minél nagyobb hírnévre tegyél szert? Nem volt elég JiYong oppa és Ren? - erre elengedtem Bommie-t
 és Sandarahoz léptem. Kb Azóta rivalizált velem,mióta együtt voltam JiYonggal,szóval olyan 5 éve lassan. Magasabb voltam nála így csak,hogy nem fel kellett rám néznie.
-Na ide figyelj! - kezdtem - Ki vagy te,hogy bíráld az életet,amit élek? Tudom,hogy nem vagyok tökéletes,és nem is leszek,de nem is azért élek,hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél - nyúltam keze után,de ő rögtön elkapta azt - győződj meg róla kicsi szivem,hogy a te kezeid teljesen tiszták! - rákacsintottam. Még magamon is meglepődtem,hogy nem húztam fel magam és végig higgadt maradtam. CL és a többiek kikerekedett szemmel figyelték az eseményeket,Sandara nagyon sebesen elviharzott onnan.
-Hagyd rá,ő ilyen! - mondta Bom - De most...ha megbocsájtasz,inkább utána megyünk. - simogatta meg vállam.
-Örülünk,hogy megismerhettünk jobban. - mondta MinzY,majd mindhárman Dara után szaladtak.
Majd visszaültem JiYong mellé.

JiYong szemszöge:

-Hmmm. - néztem rá - Most,hogy-hogy ilyen higgadt maradtál? - kérdeztem kuncogva,az előbbiekre gondolva és Dara meglepett arcára.
-Magam sem tudom! - nevetett.
Amikor megittuk kávénkat kimentünk és beültünk az autóba. Talán az utolsó alkalmam,hogy marasztalni tudjam őt,így hát megpróbáltam...Tudtam,hogy reménytelen,de muszáj tennem valamit.
-De JaeKyung,nem értem,hogy tudsz így elmenni. - bámultam ki az autóból ,az utat néztem,de még csak véletlen sem azon járt az eszem - Hisz gondolom sok minden fog hiányozni.Nem?-mondtam-Például a 4 év,azért szép volt....
-Igen,tonnányi dolog lesz,ami hiányozni fog az együtt eltöltött időből,de lesz egy dolog ami nem...Az összes kétség!Az összes éjszaka,mikor ébren feküdtem,és azon agyaltam,hogy vajon még mindig én vagyok-e az,amit akarsz. És tudod mit talán hülye vagyok,mert annyi rosszat tettél velem és mindezt megbocsájtottam,amit mai napig nem értek miért. De egy valamit tudok,hogy van szívem.  Talán egy nap mikor te is visszagondolsz arra miket tettél,rá fogsz jönni,hogy voltam én,aki tényleg szeretet téged,de te elbasztad. - szerintem kb mindent belesűrített ebbe,amit akart,nem maradt ki semmi,és....Igaza volt....megint! - Most már boldogan hagyom itt Koreát! - mondta,majd kiszállt az autóból,mielőtt bármit is mondani tudtam volna mondani neki eltűnt a házban.
Mi mást tehettem volna,szeretem őt...muszáj ezt neki bebizonyítanom,utána mentem....

[+] JanDi vallomása (12/2.rész)

JanDi szemszöge:

A buli után T.O.P volt olyan kedves és segítőkész,hogy haza vitt engem és YoungBae-t. Mindenben segített még kézben fel is vitte Tae-t az emeletre,aki nagyon ki volt készülve,hogy szerelme is itt hagyja őt. Ha már elhozott minket gondoltam lekísérem őt az autójához.
-Köszönöm,hogy haza hoztál minket! Nem tudom mi lenne velem nélküled Hyung! - kezdtem el én a beszélgetést
-Nincs mit köszönnöd.Tudod,hogy rám számíthatsz! 
-Mindenesetre  azért köszönök mindent. Hiányozni fogsz te is!! - ez az este már nem is lehetne rosszabb,a földet bámulva hagytam,hogy egy könnycsepp lefolyjon arcomon,majd visszafigyeltem TOP-ra. Elég fura módszert talált arra,hogy felvidítson...megcsókolt. Annyira meglepődtem,hisz mindenre számítottam csak erre nem. Nem tudtam mit csinálni,felpofozni nem akartam,ordítani vele nem akartam,sőt erőm sem volt,így jobbnak tűnt hogy felszaladtam,nem mentem be a lakásba,csak az ajtóval szembeni lépcsőre ültem le. Semmi másra nem tudtam gondolni,mint hogy mi üthetett SeungHyunba?! Később SMS-t kaptam...tőle.
"Sajnálom,amit az előbb tettem,nem tudom mi ütött belém. De tudod,az ember az  érzéseit egy idő után nem tudja visszafogni! Sajnálom..."
Nem tudtam mit kezdeni az estével,egyszerűen annyi minden történ ma,hogy ez már túl sok volt mára nekem,könnyek szöktek szemembe. Majd YoungBae ült le mellém,amin meglepődtem hisz az előbb még mélyen aludt,most meg itt van és se szó se beszéd leült és magához ölelt.
Reggelre már úgy tűnt lenyugodtak a kedélyek és minden folyhat úgy,ahogy eddig. Kivéve én voltam,aki feszült volt...most már muszáj volt elmondanom Tae-nek a P.O és köztem történt dolgot,hisz már nem tudtam úgy a szemébe nézni,hogy ne gyűlnének könnyek a szemembe. Előtte viszont felhívtam DaeSungot,tudtam,ha valakitől akkor tőle tudok tanácsot kérni.
-Szia Hyung! - szóltam bele először én a telefonba
-Sziaaa! Igen,mond! - szerintem valahogy sejtette,hogy ismét tanács kell tőle,vagy valami kis segítség
-Beszélni szeretnék veled arról,amit beszéltünk,tudod! 
-Ja,értem! - szinte hallani lehetett,ahogy forognak a kerekek DaeSung fejében,ahogy próbál koncentrálni,gondolom még nem aludta ki magát - De szerintem ezt személyesen kéne,hogy YoungBae ne nagyon halljon meg bármit is. Nem? - mondta Dae
-Na igen,de hol? - gondolkoztam el - Ne is mond,végem lenne,ha megtudná;az biztos.
-Nyugodj meg,a lényeg most az,hogy MÉG ne! - nyugtatott meg
-Minden erőm azon vagyok,hogy Oppa Ne tudja meg. De este muszáj lesz elmondanom...
-Mit nem szabad megtudnom? - hallottam,ahogy lassan sétál elő mögöttem Tae,azt hittem szívrohamot kapok ott helybe.
-Oppa,hát te már fent vagy?! - próbáltam témát terelni több-kevesebb sikerrel - Miért nem szóltál,vihettem volna reggelit. - mondtam el hadarva
-Ez lényegtelen! Inkább válaszolj! - mondta Tae - Add ide a telefonod! - ordította
-Nem lehet....sajnálom - sírva mondtam ki
-És mégis miért nem? - mellém lépett kitépte a kezemből a mobilt,majd arrébb lökött és a kijelzőt bámulta majd engem - Daesung Hyung,te vagy az? A szerető,vagy csak a kerítő? - ordítozott a telefonba majd elég trágár beszéddel folytatta. DaeSung egy szót sem szólva hallgatta végig az ordítozó YoungBaet. Majd miután kiordítozta magát lerakta.
-Gratulálok! Legyetek boldogok! - mondta,majd a kabátjáért nyúlt,mielőtt kilépett az ajtón még visszanézett majd becsapta maga mögött az ajtót. Percekig csak a földre rogyva sírtam,hisz elvesztettem a szerelmem még az előtt,hogy elmentem volna. 
Fél óra múlva DaeSung jelent meg mellettem,és felsegített a földről.
-Sajnálom,nem akartalak belekeverni téged is ebbe! - fakadtam ki neki
-Semmi baj. Tudod én csak azért vagyok,hogy segítsek neked,mint barát. - nyugtatóak voltak szavai,s már kezdtem magamhoz is térni nagyjából - Most hagyd egy kicsit.had nyugodjon le. Kiadja a mérgét,kikapcsolódik. Gondolom elmegy bicajozni,deszkázni egyet vagy talán boxolni. Haza jön és mindent megtudtok majd beszélni. - talán kezdetem egyetérteni vele - Most viszont menj,feküdj le egy kicsit aludni. - tanácsolta - Beszéltem (neved)-del,azt mondta délután benéz hozzád. 
-Rendben. Igaz,aludnom kéne,tegnap alig aludtam. Ha meg felkelek legalább ésszerűen tudok majd gondolkodni,és eltudom mondani neki a történteket. 
JanDi lefeküdt aludni,Dasung haza ment és a legjobbakat remélte,Taeyang pedig bicajozgatott majd egy kocsmában kötött ki,ahonnan JiYong szedte össze.

JaeKyung szemszöge:

Ma délután,ahogy megígértem elmentem és meglátogattam JanDit. Sose láttam ,ég őt ilyen állapotban,most őszintén szégyelltem magam,hogy így elhanyagoltam őt. Haragudtam magamra,hogy mostanában annyit "foglalkoztam" a JiYongos üggyel,hogy JanDi nem tudod nekem elmondani semmit.
-Jajj Noona! - jött oda,rögtön magamhoz öleltem őt 
-Mi történt? - faggattam 
-Hát annyi,hogy ma YoungBae hallotta,hogy Daesunggal beszéltem telefonon a P.O-s dologról,amint látod elment itthonról,ráadásul azt hiszi,hogy Dae a szeretőm.
-Nyugodj meg,kérlek! - simogattam hátát - Jól ismerem YoungBaet,minden jóra fog fordulni. Kibékültök és újra Korea álom párja lesztek,mint eddig. - nyugtattam őt,és próbáltam a legésszerűbb dolgokkal biztatni őt.
-Félek,hogy nem! - vett mély levegőt
-Jajj,ne mondj ilyet! Minden kapcsolatban előfordulnak veszekedések,ez olyan hogy is mondjam,még a legtökéletesebb kapcsolatokban is elkerülhetetlen. - próbáltam lelket önteni belé
-De a megcsalás nem tartozik bele! - még jobban sírni kezdett,rossz volt őt így látni
-Hidd el,ezt tapasztalatból mondom....el kell hogy mond neki,igaz egy ideig "utálni" fog ,de megbékél és megbocsájt,hisz nagyon szeret téged. Lásd példa én és JiYong,igaz azóta megint külön vagyunk,de az más dolog.
-Ezzel csak azért tudtál megnyugtatni,mert tudom hogy ez veletek így volt,csak talán attól félek,hogy nálunk nem így lesz! - folytak le arcán könnyei,zsebkendőt adtam kezébe
-JanDi minden rendben lesz,higgy nekem! - bólogatott,örültem hisz újra mosolygott,ennek láttán az én szám is mosolyra húzódott
-Beszéltem T.O.P-vel. Nincs mondani valód róla/vele kapcsolatban? - mondtam ezt úgy,mintha semmiről sem tudnék,pedig ellenkezőleg 
-Heyy,na igen van.....megcsókolt,meg SMS-t kaptam,hogy érez irántam valamit,de te...te ezt tudod,gondolom! - nevetett JanDi
-Hát persze,hogy tudom,hisz a legjobb barátom SeungHyun,így mindent elmond nekem. 
-Értem,de...de mi ez a mondhatni hirtelen fellángolása? azt nem mondta? - kérdezősködött JanDi
-Hát,amit az SMS-ben is leírt,csak már nem tudja titkolni. Csak ennyi! - vallottam be - De nekem mennem kell,sajnálom...De még beszélünk. - öleltem magamhoz
-Oh,értem! Akkor még beszélünk... - gondolkozott el JanDi - Várj,te mikor mész haza;haza Magyarországra?
-Hát én,Vasárnap. A szüleim szombaton,szóval ha gondolod és minél hamarabb menni akarsz velük is mehetsz. 
-Nem,én inkább veled;vasárnap...az jó lesz. Együtt jöttünk,akkor együtt is hagyjuk el Koreát. -nyomott puszit arcomra
-JanDi jól meggondoltad? Mi lesz YoungBaevel? - néztem rá,s próbáltam rá hatni,hogy nem hagyhatja el őt - Hmmm? 
-Igen,jól átgondoltam,nehezen de végre úgy döntöttem megyek. - nyelt egy nagyot - De amúgy hánykor indul a gép? 
-Tízkor! Este! - mondtam - Péntek van,nem sok időd van elmondani YoungBae Hyungnak ezt. 
-Még ma este megmondom neki! 
-Ha gondolod szombat este ott alhatsz nálunk a Hotelben. - ajánlottam fel - De most már tényleg megyek. Tudod nem akarom,hogy véletlen összefussak JiYongal. - vallottam be
-Rendben,megértem. Akkor lehet,hogy élek a lehetőséggel és ott alszom szombaton.
-Apropó...majd el is felejtettem. Ezt T.O.P küldi! - kacsintottam rá - Szia! - megöleltem,puszit adtam majd léptem volna ki az ajtón,de pont JiYong lépett be rajta YoungBaet támasztva. Megpróbáltam kiosonni,vagyis haza,de esélyem nem volt,mert a lépcsőfordulóban utolért,mivel utánam futott. Először nagyon megijedtem,féltem,hogy megint egy tahó és "bántani" akar,de meglepődtem kedvességén.
-Várj! Várj meg kérlek! - kiáltott utánam
-Igen,mégis miért? Hmmm?
-Csak tudni akartam,hogy vagy?! - mondta
-Hogy mi? - nem akartam hinni fülemnek,JiYong nem volt agresszív,lehet beteg;gondoltam - Téged komolyan az érdekel hogy vagyok? - kínomban elnevettem magam
-Igen. Miért? Baj,hogy érdekel? - kérdezte 
-Nem baj,csak fura,hogy nem vagy most is agresszív! - még mindig ott volt a mosoly az arcomon,hisz JiYongot ilyennek mostanában nem igen láttam.
-Vicces vagy! - tapsolt. Gondoltam újra visszabújt belé az a bunkó,szerencsétlen,aki volt velem eddig - Tudod,megtudok változni ha van kiért....és az a valaki TE vagy!  - JiYong szemei csillogni kezdtek,majd kezét felém nyújtotta - Gyere velem,bebizonyítom,hogy megváltoztam. - egy ideig el is hittem neki,sőt már kezem nyúlt keze után,de végül a rózsaszín felhő elszállt
-Nem! - leszaladtam a lépcsőn és még csak vissza se néztem

JanDi szemszöge:

YoungBaet "ápoltam",akit ott hagytak...részegen.
-Miért? Mond,miért? - kérdezte Tae
-YoungBae,megígérem ha józanon tudsz majd gondolkozni,esküszöm mindent elmondok! Higgy nekem. - majd Tae megfogta kezem,miközben az ágya mellett ültem és így aludt el. Kimentem könnyek csíkozták be arcom,hisz nagyon fájt,hogy így kellett látnom a szerelmem.
Mikor végre megtudtam nyugodni,úgy döntöttem,mivel YoungBae alszik,így van időm elolvasni a levelet amit SeungHyun küldött. Leültem a konyhában,majd felbontottam. Egy vers állt benne.

"Füledbe súgom, ha akarod, csakÖleljen gyengéden szerető karod,Simogassa bőröm, mint a selyem,Ne menj még el, maradj velem!Elmondom hát mitől féltem,Mi volt amit mindig kértem. Legyen szerelem a szavak mögött,S maradjak szívedben én az örök.Bolondos lelkem még boldog lehet,Ha csalfa mosolyod újra rám veted,Csak csillogjon ismét angyali szemed,S zengje az ajkad, hogy ENGEM szeret."

Mikor a levél végére értem az kiesett a kezemből és a földön landolt,s a könny ami végig folyt arcomon a papíron "halt meg". Akárcsak ez a "szerelem" SeungHyunnal. Csak sírni tudtam,hisz még csak YoungBaevel sem tudtam beszélni,most meg van két napom,hogy T.O.P-vel is beszéljek és Tae-vel is. Fogalmam sem volt,hogy mit mondhatnék TOP-nak,így muszáj volt úgy döntenem,hogy nem kezdeményezek erről beszélgetést vele.

Közben az idő telt,lassan este lett,YoungBae is ébredezett már.

-Sokat aludtam? - jött ide hozzám és megpuszilta homlokom,furcsa volt,hisz azt hittem haragszik rám

-Igen. Egy kicsit sokat! De legalább kialudtad magad - mondtam 

-Hmmm,értem! - közben kávéját itta - Volt egy elég rossz és furcsa álmom. - mondta - Az volt,hogy te megcsaltál engem,én pedig azt hittem,hogy DaeSung Hyung az. De te tagadtad,majd elkezdtél valamit mondani,de ekkor felébredtem. Ugye mekkora hülyeség? - végig mosolyogtam,hogy ilyen jól elbeszélgettünk,de az álom hallatán rémület ült ki arcomra,tudtam most kell elmondanom - Ugye hülyeség? - kérdezte remegő hanggal - Kérlek mond,hogy csak álom volt,kérlek mond.... -YoungBaenek lekelett ülnie különben összeesett volna,úgy remegtek a lábai. Sírni kezdtem,ez olyan kétségbe esett kiáltásnak hatott,hogy "Ments meg",vagy nem is tudom. - Szóval nem álom volt. - törődött bele

-Sajnálom,de nem! - már Taenek is könnyes volt szeme,de mindig törölgette azt,hogy ne látszódjon 

-Akkor mond,hallgatlak! - fejét az asztalra hajtotta - De egyet kérek,az igazat mond! Kérlek!! - Bólogattam majd elkezdtem.

-Először is tudd,Szeretlek! - mondtam,tudom nem javít a helyzeten,de muszáj volt mondanom neki - Tudod volt az a  buli,ahol mindenki ott volt,azon a rendezvényen,ahova én is elmentem veled! - YoungBae bólogatott és már szinte a legrosszabbra gondolt az arckifejezéséből gondolva - Tudod sokszor mondtam is neked,hogy P.O próbált többször is rám mászni.  - YoungBae inkább felállt,ezzel megkockáztatva az "ájulást" - A bulin sikerült neki,rám mászott,eleinte eltudtam magamtól taszítani,de végül mikor leitatott,már nem tudtam. Hisz ismersz,tudod milyen vagyok mikor alkoholt iszom,még ha keveset iszom is megárt,.akkor gondolhatod,ha sokat iszom akkor milyen lehetek. Mindenre rátudott venni,hisz már szinte eszméletlen voltam a piától.

-Magyarán lefeküdtetek! - most már hagyta hogy a könnyek becsíkozzák az arcát. - JanDi  Noona! - rögtön felfigyeltem a szóra,hogy "Noona",soha nem gondoltam volna,hogy ezt fogja nekem mondani...fájt - Gondoltál te rám,hogy ezt nem teheted,vagy egyáltalán érdekelt az téged,hogy én oda lent vártalak téged??? - emelte fel a hangját - még erre az utolsó kérdésemre válaszolj,kérlek! - ült le velem szemben

-Oppa,csak rád gondolok! - annyira sírtam,ahogy még talán soha,éreztem/tudtam,hogy ezzel,hogy túl őszinte voltam vele,elvesztettem őt....

-Kérlek,most hagyj  magamra. - kimentem a konyhából a nappaliban álltam meg,sokáig csak arra tudtam gondolni,hogy Taenek mi játszódhat most le a fejében. Végül már olyan nyomás volt rajtam,hogy úgy döntöttem elmegyek. Írtam egy levelet,és olyan helyre rejtettem,ahol YoungBae majd csak akkor találja meg mikor Vasárnap indul a gép,hogy még csak közbe se szólhasson,ne menjek el. Még egyszer körülnéztem a lakásban,majd kiléptem az ajtón...

Nem tudtam hova csak fogtam a bőröndjeim és elindultam. Első utam DaeSunghoz vezetett,nem tudtam máshoz menni. 

-DaeSung Hyung! - mondtam és öleltem át köszönés nélkül,mikor Dae ajtót nyitott. A konyhában ültünk le és elmondtam neki mindent,hogy mi történt. 

-Én mindent úgy tettem,ahogy mondtad,de hiába....- tenyerembe temettem arcom -Megértem,

hogy időre van szüksége,sőt azt is megértem ,ha ezek után rám sem akar nézni,és hozzám se szól majd....- folytak patakokba könnyeim 

-Hogy segíthetnék? Mond hogyan? - aggódást láttam DaeSung szemeiben,megértettem,magamért is aggódtam. Majd felálltam és a bőröndjeimért mentem,nagy kikerekedett szemekkel figyelt engem Dae. Néztük még egymást egy darabig majd elindultam kifelé.

-Hol fogod tölteni az éjszakát? - kérdezte

-Egy hotelben... - érkezett a válasz

-Maradj itt,csak ma estére...kérlek - ajánlotta fel Daesung 

-Nem. Sajnálom. Ma egy kicsit egyedül szeretnék lenni;egymagamban....- mentem tovább az ajtó felé. Visszafordultam felé - Ja,és Hyung. Vigyázz magadra...nagyon! Majd könnyeim alól egy mosolyt villantottam rá. Majd kiléptem az ajtón,az új életembe....

[+] Búcsúbuli (12/1 rész)

JaeKyung szemszöge:

Mikor felértem,anyáék pakoltak,először nem értettem,ilyen gyorsan eltelt volna az az egy hét?!

-     - -Máris? –fordultam anyához

- Sajnálom kicsim,de hamarabb kell indulnunk a testvéreid már hiányolnak minket. – jött oda anya és ölelt át.

-Értem! – nem gondoltam volna,hogy ez a nap is eljön majd,hogy egy nap itt hagyom Szöult és Koreát,de muszáj volt.

- Bátorkodtunk apáddal meghívni a barátaidat egy kis búcsú vacsorára és egy buli erejéig.

- Hogy mi? – abban reménykedtem,hogy azért a mindenki alatt,nem azt értik,hogy tényleg mindenkit.

-A telefonodból szedtük ki a neveket! – mondta apa. Magyarán mindenkit,akit nem akartam azt is.

Közelgett az este,lassan a vendégek is megjöttek. Először a BigBang tagjai érkeztek meg,velük pedig JanDi,de JiYong nem jött. Nem is baj az,azt hittem,hogy eljön és kihasználja,hogy eltudott üldözni innen. A NU’EST-ből csak BaekHo jött el,ez érthető volt,hogy ha ezek után a többiek látni sem akartak,bár azon egy cseppet meglepődtem,hogy később a többiek is megérkeztek,természetesen Ren nélkül. A Block B-ből csak ketten értek rá,Zico és P.O,ezt azért sajnáltam,hisz a többieket is nagyon szerettem volna látni. Végül a 2NE1 is megjelent,CL Unnie-nak örültem a legjobban,hogy eljött. Park Bom-al is eléggé közel kerültünk egymáshoz,szimpatikusabb volt nekem. Sandara-t gyerekkorom óta nem találtam szimpatikusnak,vagy csak a viselkedését tartottam gyerekesnek,de úgy gondoltam próbálok közeledni felé és jobban megismerni őt,de ez nem sikerült. Megtudtam,hogy odáig van JiYongért és ő azért utál engem,mert a vőlegényem volt,gondolom most is csak azért jött,mert tudta,hogy elmegyek így szabad utat kap JiYonghoz. Nagyon szomorú voltam,hogy Minzy Unnie nem tudott eljön,de megértettem,hogy most a mamájával van,hátha legközelebb még találkozunk.

Igazából már nem is tartottam olyan rossz ötletnek ,hogy a szüleim meghívták a barátaim,mert legalább jól éreztem magam,egészen addig amíg meg nem érkezett az az öntelt hólyag; JiYong. Mindenki hangulata megváltozott,mindenki olyan más volt,nem is beszélve arról,hogy én hogyan éreztem magam. De nem küldhettem haza,mert a szüleim őt is meghívták,na meg úgy se menne el. A buli ugyan folyt tovább,de mégsem úgy ahogy eddig.

A buli végén JanDi is egy meglepő bejelentést tett:

-Most én jövök,nekem is mondani valóm van,valami nagyon fontos dolgot kell mondanom. -  szólalt fel JanDi és közben YoungBae felé fordult.

 -Úgy döntöttem,hogy … - JanDi arcáról egy könnycsepp hullt egészen a padlóra – JaeKyung-al tartok,haza kell mennem… - mindenkinek leesett az álla,YoungBae a földre rogyott és sírni kezdett,T.O.P segítette fel. Sosem láttam még ilyennek őt,főképp nem sírni. A többiek elmentek csak én,JiYong,JanDi és YoungBae maradtunk. JanDi és YoungBae csak sírtak és közben egymást ölelték,ahogy néztem őket nekem is könny szökött szemembe,JiYong pedig,mint mindig csak ivott.

Végül ők is haza mentek. Egyedül maradtam,kiültem az erkélyre és a csillagokat kémleltem.

- Káprázatosan szépek,igaz? – egy ismerős alak,ismerős hanggal lopózott mögém. Ren hangját hallottam….de mikor megfordultam nem volt mögöttem senki. Jó is lett volna,ha eljön,de tudtam,hogy ez lehetetlen,biztos soha többé nem akar majd már látni.

Mivel holnap indulunk így úgy döntöttem,hogy lefekszem és megpróbálok aludni. Mielőtt elindultam volna még utoljára a város fényeit kezdtem bámulni,hisz lehet többet nem is látom Szöult este. Mikor egy percre lepillantottam egy részeg embert láttam. Nagyon is jól tudtam,hogy ki az. Nem akartam lemenni hozzá,nagyon nem,de mikor elkezdett ordibálni inkább lementem,nem akartam,hogy a szüleim felébredjenek.

Miközben mentem le csak is azon járt az agyam,hogy mit akar ez már megint…Háttal állt nekem,mert a Drága épp kiadta magából,amit megivott. Mielőtt oda léptem hozzá,erőt vettem magamon,majd közelebb mentem,megfogtam vállát és magam felé fordítottam.

-Na ide figyelj JiY.. – nagyon meglepődtem,mert aki előttem állt az nem éppen JiYong volt.

- Mi van?? – szólalt vissza flegmán. Hát igen,aki nem sűrűn  iszik azzal nagyon eltud bánni a pia. Megszólalni alig bírtam – Jól van akkor ne mondj semmit. – mondta

-Gyere! Gyere szépen,Ren most feljössz velem és ezt kihevered nálam;ha tetszik,ha nem! – karoltam át őt,sohasem láttam őt még így. Nagyon nehezen feltudtam őt magammal húzni a 4-re.

Az ajtót csak azután tudtam becsukni miután őt lefektettem a kanapéra,majd mentem is a konyhába főztem teát és vittem neki kenyeret,hogy egye meg,ne csak az ital legyen a gyomrában.

Nagyon megijedtem mikor visszamentem és nem találtam őt a kanapén,majd egy kis idő múlva jött elő,a fürdő felől és közben a száját törölgette.  Kezem a szám elé raktam,de a nevetés így is kitört rajta,utána már nem tudtam abbahagyni,nagyon vicces volt,ahogy eddig viselkedett. Majd amiket az üvegasztalra tettem megitta/megette,leült a kanapéra és nevetve tette hozzá:

-Nem vicces!!

-De,…de igen az!! – mondtam – Vicces téged így látni… - ültem le mellé

Ren kezével végig simította arcom,nagyon jól esett érintése ennyi veszekedés után.

-Tudod mit szerettem meg benned először,hmmm? – kérdezte – A szemed. – közelebb hajolt és nyomott egy puszit szemeimre. – Másodszor a mosolyod varázsolt el teljesen – már azt hittem,hogy a számra is ad csókot,tudtam,hogy nem,de azért valahol reménykedtem benne,Ren  ujjait végig húzta ajkaimon -  Harmadszor pedig már teljesen beléd szerettem! – magához húzott és szorosan ölelt engem,puszit nyomott fejem tetejére,majd felállt és elment. 

Sírva dőltem le a kanapéra,ezek szerint még szeret,de nagyon fájt neki,hogy ezt tettem vele és valahol legmélyen éreztem,hogy elvesztettem őt!! 

Az utolsó együtt töltött hét, és JiYong utolsó húzása (12.rész) [+16 ]

JaeKyung szemszöge:

JiYong még mindig zaklatott,pedig már azt hittem abba hagyja…De ezzel most nem törődtem,hisz ahogy Rennel elterveztük,körbe vezettük a szüleimet a városban,majd a terveink szerint elmentünk a vidámparkba. Azt hittem itt majd „kipihenhetem” magam.  Amire csak lehetett felültünk,nagyon jól szórakoztunk,már kezdtem kicsit fáradt lenni,hisz nekem volt a legtöbb dolgom…én fordítottam a szüleimnek azt,amit Ren mondott és fordítva.

-Én elmegyek veszek üdítőt! –kiáltottam fel,hogy meghallják a nagy hangzavarban – addig valahogy próbáljátok megérteni egymást – felnevettem és elmentem.

Épp mentem volna a büfé felé,mikor valaki megragadta a karom és az egyik sátor mögé húzott magával…Természetesen,hát persze,hogy ez a vadbarom JiYong volt az. Ahogy megfordultam rögtön felpofoztam őt…

-Mit keresel te itt? – vontam kérdőre

-Szórakozom…ahogy minden normális ember egy vidámparkban – sunyin nevetett,annyira imádtam mikor így nevetett,talán még most is,de amit/amiket tett velem,nem felejtettem el,így most undort keltett bennem.De áááá kit akarok becsapni,még mindig imádtam ezt a mosolyt…

-Milyen véletlen,hogy akkor vagy itt mikor én is…

-Nem csak egyedül vagy itt,hanem a családod,és egyem a lelkét,a drága kis Ren is itt van…

-Tudod,ő a barátom. Mit vártál,hogy nem jön velem?! –kínomban nevettem

-Ó igaz,tényleg,ő a barátod! – elkezdte ropogtatni az ujjait. Féltem,nem tudtam mire készülhet – Bár,lehet,hogy nem sokáig! – most már tényleg megijedtem,hogy ezzel mire célozhat.

-Ezt,hogy érted?

-Az legyen csak meglepetés! – húzta végig mutató ujját arcomon,de én el ütöttem arcomtól kezét

-Hozzá ne merj érni! Megértettél? – ragadtam meg karját,és közben szemeibe néztem

-Édesem,jobban jársz,ha egy: elengeded a karom;kettő: ha nem avatkozol bele! Te is megértettél engem? – engedtem el karját,nyeltem egy nagyot és csak utána mertem neki válaszolni

-Miért mit csinálsz,ha bele avatkozom?

-Majd meglátod!! – kacsintott,el akart menni,de én újra megragadtam karját,és visszahúztam. Mély levegőt vettem,le küszködtem torkomon a gombócot,majd oda fordultam hozzá.

-Mit kellene tennem ahhoz,hogy ne…ne bántsd őt!?

-Ha már így fel ajánlottad akkor.. – kaján vigyor ült ki arcára,féltem attól,hogy mit fog kérni,de valahol sejtettem is – tölts el velem egy éjszakát!

-Na azt nem,azt már nem! – hátráltam meg

-Ahogy akarod,akkor szia! – indult el

-Re…rendben! – nagy nehezen kinyögtem,inkább belementem,minthogy Rennek bármi baja essen

-Nem hallom?! Mit mondtál?

-RENDBEN! – ordítottam utána,ő csak ismét nevetni kezdett

-Akkor várlak! Hmmm…mondjuk ma este! – megsimította arcom – Nagyon fog tetszeni,életed legjobb éjszakája lesz! – nevetett

-Azt kötve hiszem. Ne éld bele magad,csak Ren miatt teszem,mert tudod szeretem őt!

-Kit érdekel? Lényeg,ami lényeg..ma este az enyém leszel…ÚJRA! – kacsintott és elment. 

Mikor elment én a földre rogytam és úgy sírtam,hogy mehettem bele ekkora hülyeségbe,ekkor Ren szaladt oda hozzám.

-Mi történt? Szerelmem,jól vagy?Ki bántott?- felsegített,majd szorosan magamhoz öleltem,őt és megszűnt a világ körülöttünk,közben megkaptam a választ előző kérdésemre: Hát persze,hogy érte!

-Itt vagy velem, most már érzem,hogy semmi bajom nem eshet!- biztonságban éreztem magam Ren karjaiban . Majd haza vitt minket,egy ideig ő is ott maradt.

-Biztos ne maradjak?- kérdezte

-Biztos,hisz semmi bajom,csak napszúrást kaphattam,ez lehetett a baj! – Ren nagy nehezen „elhitte” ,majd még egy félórát maradt ,majd elköszönt és elment.

Sokáig csak ültem a szobámban és csak sírtam,hisz nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy ma JiYongal kell lennem,pedig ma legszívesebben Rennel lenék…..

Elkezdtem „készülődni”,hisz közelgett az este.

Elköszöntem a szüleimtől és elindultam autóval JiYonghoz. Beosontam a régi lakásunkhoz,nem szerettem volna összefutni YoungBae-vel vagy JanDival,mert akkor aztán magyarázkodhattam volna. Mivel nyitva volt az ajtó,így bementem…

-JiYong! – szóltam halkan – Itt vagy?- ekkor valaki a hátam mögé jött és a nyakam kezdte el puszilgatni.

-Itt vagyok édesem!- szólalt meg JiYong,kirázott a hideg a csókjaitól és az öleléseitől – oh,gondolhattam volna. Tán csak nem jól esnek érintéseim? – szagolt hajamba és átölelt – édes illatod van!

-Nem,nem esnek jól! – kiakartam bújni öleléséből,de ő még jobban magához húzott,közben neki „tolt” a falnak. Már szinte sírni tudtam volna,de erős maradtam,vagyis annak kellett lennem. Ujjait felfelé végig húzta combomon.

-Remélem érzed,hogy akarlak! –hát igen,ki ne érezné azt a „dudort” a nadrágján. Majd nagy nehezen sikerült megfordulnom,így vele szemben voltam. Végig simított arcomon,majd megcsókolt…megpróbáltam elfordítani fejem,de nem engedte. Felkapott a vállára,bevitt a szobába,majd „ledobott” az ágyra,s rögtön rám mászott. Elkezdte kigombolni ingem,erre könnyek kezdtek le folyni arcomon,miközben ő csókolgatta melleim és hasam. JiYong aztán már a nadrágom gombolta ki,majd a sajátját is. Levette fehér neműmet,majd magát is megszabadította a felesleges ruha darabtól. Közben csak sírtam,hisz végig Renre gondoltam. Majd egy mélyről jövő nyögés hagyta el ajkaim,JiYong fűzött is hozzá megjegyzést:

-Na látod,tetszik ez neked,csak még magadnak sem mered bevallani!- nevetett,majd ledőlt mellém…

-JiYong! – szóltam hozzá zokogva – Meddig akarsz még zaklatni engem? Teljesen tönkre akarsz tenni? – meg kellett tőle kérdeznem,muszáj volt. Felült az ágyon,megsimította arcom,s csak utána válaszolt.

-Hmmmm,lássuk csak….amíg vissza nem jössz hozzám…szivi!

-Hát azt várhatod! – felálltam,felöltöztem,majd elindultam ki a szobából

-JaeKyung,mi úgyis együtt leszünk,hisz mi összetartozunk!Ezt te is tudod! – ordította utánam nevetve,majd egy kattanást hallottam a hátam mögött,megfordultam. A vér is megfagyott ereimben,hisz egy pisztollyal találtam szembe magam,halál félelmem volt,ahogy JiYong rám fogta azt – Bumm – utánozta a fegyver hangját – Hmmm,milyen felemelő érzés.

-JiYong tedd azt le,kérlek! – könyörögtem neki,de ő csak nevetett

-Ugye milyen szép? S olyan jól állna ez a golyó Rennek! – fogta két ujja közé a golyót,majd belerakta a pisztolyba.

-JiYong még egyszer mondom tedd azt le szépen!- sírva fakadtam és térde rogytam – Nem hallod? JiYong az nem játék!
-Majd még meg gondolom! – nevetett

-Tedd már le a k*rva életbe már,az nem való egy pscihopata kezébe! – ordítottam rá,de ő továbbra is csak nevetett – JiYong,rendőrt hívok!Tedd már le!

-Ó igen?Rendőrt?- nevetni kezdett – felállt oda jött hozzám,felhúzott magához,majd a kezembe nyomta a telefonját – Tudod mit,tedd azt,hívd csak! – tette maga előtt keresztbe kezét a mellkasán – HÍVD MÁR!NA ,GYERÜNK! – ordított rám,és megfogta karomat – De azzal ugye tisztában vagy,hogy nem egy senkinek fognak hinni!?? – kacsintott – Én csak egy mosolyt villantok nekik,és téged visznek el! – nevetni kezdett

-Rohadj meg Kwon JiYong! Te sosem fogsz megváltozni,mindig is egy tetű maradsz! – löktem el magamtól majd elfutottam,de az ajtóból még lehetett hallani hangos nevetését.

Mikor haza értem,mindent elmondtam a szüleimnek,hogy JiYong szinte terrorban tart engem.

-Anya,haza megyek veletek! – zokogtam,majd anya átölelt

-Remélem jól döntesz! De kicsim,jól gondold meg ezt,úgyis megfogod bánni! – mondta anya

-Tudom,de nem bírom ezt tovább,…átgondoltam,ha-haza megyek! – csuklott el hangom

-Elhiszem. De Renre is gondolnod kéne! Mi lesz vele nélküled?

-Csak rá gondolok….Nem tudom mit mondjak neki,vagy hogy…Anya segíts!

-Kicsim,az őszintét….csak azt mondhatod neki!

-De újra összetöröm a szívét,újra miattam megy tönkre érzelmileg! Mi van,ha már nem tudod majd már másban bízni ezek után…miattam? Mert mindig tönkreteszem őt..érzelmileg! Pedig szeretem őt! – összetörtem,nem tudtam mit csináljak. A lány,aki mindig erős,s tudja mit csináljon. Megtört,nem tudta mit tegyen!

-Tudod mit,most aludj inkább,majd ezeket holnap megbeszéljük,mikor már te is jobban leszel,nem leszel sokk alatt. Rendben?

-Igen!Rendben! – megöleltem anyut,majd mikor kiment, a takaróm alá bújtam,s csak sírtam. Álomba sírtam magam,mint mostanában mindig.

Reggel már mindent tisztábban láttam…most már biztos voltam benne,hogy haza utazom,jobbnak gondoltam,ha haza megyek.

-Anya,apa! Haza megyek veletek! – szaladtam ki a szobából,nagy mosollyal az arcomon – Legalább ennyi idő után újra együtt leszünk! – öleltem magamhoz őket

-És Rennel….vele mi lesz? – tapintott pont a lényegre apa. Ebbe ma még bele sem gondoltam…lehajtottam fejem,s le kellett ülnöm,mert szinte majd elájultam neve hallatán.
-Apa,nem tudom….. – a mosoly,amellyel köszöntöttem őket reggel,eltűnt arcomról

-Most már igazán elmondhatnád neki a JiYongos ügyet…hogy zaklat – egyre halkabban mondta apa,mikor ránéztem – Tudod mit…öhm,nem mondtam semmit!

-Hát persze – álltam fel – Majd oda állok elé,hogy ne akadj ki,de d*gtam JiYongal,csak azért,hogy ne nyírjon ki téged! – oda mentem apuhoz,majd megveregettem a vállát– Hát ez k*rva logikus,igaz?!

-Hát valahogy így,csak egy kicsit,csak egy kicsit szebben mond neki….oké?! – újra mérgesen néztem rá – Jól van megyek már! – indult el – NŐK! – mondta  miközben ment ki

-Hagyd rá,pasiból van. Nem érti meg! – jött oda anya,majd kiment apuhoz. Így egyedül maradtam a konyhában. A gondolataim Ren körül forogtak,nem tudtam,hogy mondjam el neki ezt az egészet.Összeszedtem a gondolataimat és magam is,majd felhívtam Rent. Megbeszéltük,hogy náluk találkozunk,mivel nincs otthon senki,így értem jött majd elmentünk hozzájuk.

Leültünk a kanapéra…

-Ren Oppa…- vettem egy nagy levegőt,majd folytattam – mondanom kell valamit – éreztem,hogy már most könnyek gyűlnek szemembe.

-Mi történt szerelmem?! – fogta meg kezem Ren,s rémület ült ki arcára

-De tudnod kell,hogy én nagyon szeretlek téged,ezt ne felejtsd – simítottam meg arcát,és megpusziltam- és,hogy ami tettem,mindent érted tettem,csakis érted….még ha majd ezt te nem is így gondolod.

-Jól van,én is nagyon szeretlek! De jézusom megijesztesz. Most már nagyon ideges vagyok…Mit tettél,mit csináltál? – kérdezte idegesen Ren

-Tudod volt az a buli,amire együtt mentünk – Ren bólintott – nem mondtam neked,de ott összefutottam JiYongal – ráncolta össze szemöldökét – Ren,én nagyom féltem – fakadtam sírva,nagyon meglepődött

-Mit csinált veled? – kérdezte idegesen,és ökölbe szorult keze

-Ekkor MÉG szerencsére semmit! – nyomtam meg egy kicsit a „még” szót – de nagyon erőszakos volt velem. – a fejem a tenyeremben hajtottam és úgy zokogtam,Ren közelebb jött hozzám,felemelte fejem,mélyen a szemembe nézett  - Ren oppa nagyon féltem…nagyon… - közelebb húzott magához és megölelt,én átkaroltam és nagyon szorosan öleltem őt,hisz lehet,hogy most ölelhetem meg őt utoljára.

-Értem,de mi…mi az,hogy ekkor? Volt folytatása is? – kérdezte,értetlenül állt saját kérdései előtt

-Sajnos volt…a buli után folyamatosan hívogatott és SMS-eket írt nekem…szó szerint terrorban tartott engem!

- De JaeKyung ezt miért nem mondtad el nekem!? Együtt megoldottuk volna! Nem gondolod? – mondta Ren,szavaira figyeltem,hisz sosem beszélt még így…mindig nagyon lüke volt,de most nagyon éretten tudott gondolkodni.

-Ren én elakartam mondani,de…de nem tudtam,hogy hogyan…Sajnálom! – zokogtam – de nem akartalak terhelni vele,azt hittem megoldom egyedül. És belekeverni sem akartalak,de azzal,hogy a barátom vagy,azzal akaratlanul is belekevertelek. – ráncolta össze homlokát Ren

-Mi van? – állt fel Ren – ezt mégis hogy érted? – nagyon ideges lett

-Tudod JiYong volt a vőlegényem,őt nagyon zavarja,hogy mással vagyok együtt. Visszaakar szerezni,és ezért bármit megtenne,és tesz is. Ezért eltalálta,hogy véget vet ennek és…- sírva fakadtam,nem tudtam neki elmondani,hogy mit „tettem”…egyszerűen nem,nem ment,nem tudtam volna újra tönkre tenni őt.

-Mond már! Az Istenért is,rólam van szó! –ordította

- Ren én nem…nem akarom!

Ren szemszöge:

- Mond már el! – ordítottam,majd  közelebb mentem hozzá,megragadtam a két karját és „megráztam” őt , még jobban sírni kezdett. Soha nem voltam még ilyen vele,nem hogy vele,még senkivel sem. 

 –  Most azonnal mond el! – ismét rá ordítottam,már vérben forogtak szemeim az idegességtől.

-De én nem akarom!
-Mert? – elengedtem karját,majd hátrálni kezdtem,az egyik falnak támaszkodtam neki.

 Mély levegőt vettem,majd folytattam,de ezt már higgadtan. – Nem megyünk vele semmire,ha nem mondasz el nekem semmit! – erre felfigyelt rám

-Ren én…én….le-lefeküdtem JiYong-al – sírni kezdett, nagy kikerekedett szemekkel néztem az előttem ülő  lányt. Még fel sem fogtam mit mondott,de hát nem tehette ezt.  Először nem mondtam neki semmit,inkább a fallal szembe fordultam hallgattam és nagyon mélyen elgondolkodtam,nem tudtam,hogy kéne most reagálnom. Semmi mást nem éreztem csak a csalódottságot...ismét.

Sokáig síri csönd volt a lakásban,majd mikor már minden végig futott agyamon akkorát ütöttem öklömmel a falba,hogy az bemélyedt.

-Tudhattam volna,hogy csak egy szép álom vagy számomra! Sőt azt is,hogy előbb utóbb megfektet téged JiYong úgy is,hogy közben velem vagy. Hogy lehetek ekkora balf*sz! – mondtam remegő hanggal,épp egy összeomlás szélén voltam,már megint. – JaeKyung! – törtem meg a csendet,majd megfordultam,de egyszer sem nézetem szemeibe,inkább a plafont bámultam,könnyes szemekkel,de nem hagyhattam,hogy azok lefolyjanak arcomon,hisz mármár azt éreztem,hogy direkt csinálja mindig ezt velem – Valamit  el kell mondanod nekem…!

JaeKyung szemszöge:

-Bármit megteszek neked! – mondtam,majd Ren leguggolt elém. Újra gyönyörű szemeibe nézhettem,bárcsak ne ilyen helyzetben kellett volna kellett volna így látnom őt.

-Miért játszottál velem…- szegezte hozzám kérdését,még nyugodtan – az egész kib*szott kapcsolatunk alatt?!  - ordította,a földet kezdtem el nézni,közben hullottak könnyeim – chh,még a szemembe sem tudsz nézni – kínjában nevetni kezdett

-De Ren oppa…- nem hagyta,hogy befejezzem mondatom,ujját számra rakta.

-Neked csak MinKi,ezek után semmiféleképpen nem Ren,ráadásul nem Oppa!

-MinKi! - soha sem szólítottam még így őt,még mikor csak barátok voltunk akkor sem - Nem érted miért tettem. Semmit nem tudsz erről…

-Erre,hogy megcsalsz valakit nincs ésszerű magyarázat!

-De van! – emeltem fel a hangom

-JaeKyung,megtörtént és kész,ezen változtatni már nem tudsz!

- Hallgass már meg az Istenért! – ordítottam rá,Ren arcára döbbenet ült ki

-Most menj el…. – mutatott az ajtóra

-De Ren!

-Nem,menj el! – „felrángatott” a földről és az ajtó felé kezdett húzni,majd kilökött rajta,és rögtön be is csapta azt. Még sokáig az ajtón dörömböltem,hisz még csak azt sem engedte,hogy megmagyarázzam neki. Rájöttem,hogy hiába teszem,nem fog nekem ajtót nyitni,majd elindultam és egy utolsó mondat hagyta el számat: „Mindent csak érted tettem!”

Ezek után tudtam,hogy már nincs miért maradnom,így már biztos voltam benne,hogy haza megyek…haza Magyarországra,sokkal jobb lesz ott nekem. Nehezen fogok felejteni,mondjuk az igazat megvallva ezeket,amik itt történtek velem a 4 év alatt,ezt nem lehet elfelejteni. De tudtam haza kell mennem…magam mögött hagyni mindent és mindenkit,főleg Koreát. Sosem futamodtam meg még semmi elől,eddig erős voltam,de a falak,amiket magam köré építettem ledőltek,így már bárki tudott támadni,összetörtem. Kell idő míg ezeket a falakat újra felépítem,hogy senki és semmi ne rombolhassa le újra és újra…és ezt Koreától távol kell felépítenem.

Zico szemszöge:

Egy bárba mentünk a fiúkkal a felvétel után,kicsit iszogatni.Mikor mentem a pulthoz,hogy italt kérjek,egy nagyon ismerős lányt pillantottam meg,JaeKyung volt az.

-Noona,elég volt,nem szabad ennyit innod! – ültem le mellé,majd kivettem kezéből a poharat,de ő fogott egy másik poharat és ismét inni kezdett.

-Hát már mért ne szabadna? – kérdezett vissza elég nevetségesen,mivel talán már egy kicsit részeg is lehetett,mosolyra húzódott szám.

-Na,tedd azt le szépen. Tedd csak le,nem áll jól egy lány kezében a tömény! – eleget tett kérésemnek és letette a poharat kezéből.

-Látod,megy ez neked. – mondtam,közben rá mosolyogtam - Gyere szépen,most pedig haza viszlek. – vettem karjaim közé,szóltam a fiúknak,majd elmentem.

-De nem akarok! – nyafogta

-De nem maradhatsz itt! – mondtam,majd elájult és csak az autómban tért magához,immár józanabban.

-„Jó reggelt” álomszuszék! – köszöntöttem

-Neked is! –nevetve köszöntött ő is. 

JaeKyung szemszöge:

 10 percig néma csend volt az autóban,majd megtörve a csendet megszólaltam.  – Zico! – fordultam felé

-Igen!? – figyelt rám

-Köszönöm! – mosolyogtam rá,majd felültem az ülésből és puszit nyomtam arcára,majd nevettem. Zico oda rakta kezét,ahova a puszit kapta tőlem,mosolyra húzódott szája.

-Nincs mit,tudod nem hagyhattam! De ezt miért kaptam?  - utalt a puszira

-Hálám jeléül. Meg hát igazán jól esett puszit adni egyik kedvenc rapperem arcára. – mindketten elpirultunk.

-oh,értem…Szóval ezek szerint nekem megtisztelő,hogy egy rajongómmal találkozhattam,nemde?! – mondta Zico

-Ugyan dehogy! – nevettem fel,majd éreztem magamon,hogy ismét elpirultam.

-Parancsolj,itt vagyunk. Jó volt furikázni téged,jól éreztem magam veled.

-Igen én is! – mosolyodtunk el mindketten,majd elköszönt és elment.

JiYong húzásai (11.rész [JanDi vallomása DaeSungnak 11/1 rész] )

JaeKyung szemszöge:

2 hét telt el a buli óta,de JiYongal való találkozás még mindig a fejemben mászkált. JiYong minden nap hívott vagy hajnalban  küldött SMS-eket,ezek miatt a napokban nagyon ideges voltam,azzal az „okkal” tette ezeket,hogy elmondja nekem,amiért elhagytam megkeseríti az életem..Ha ez volt a célja akkor ezt tényleg el is érte. Napok óta aludni sem tudtam,már nagyon ki voltam készülve idegileg. Még senkinek nem mondtam ezeket,de betelt a pohár és azt sem tudtam,hogy mit csináljak. Kire is bízhatnám titkaim és kihez is fordulhatnék a bajban,ha nem JanDihoz. Egy az ezt T.O.P-vel,ugyan megbeszélhettem volna,de az,hogy nézett volna már ki,meg hát JanDinak aztán bármit elmondhatok,hisz mindenben segítünk egymásnak. Ezért meg is beszéltünk egy találkozót. Kocsival mentem volna,de Ren reggel elkérte az autóm és azzal ment be reggel dolgozni. Így mivel nem volt messze a hely,ahova a találkozót beszéltük meg,elindultam gyalog,meg hát jobb lesz,ha egy kicsit kiszellőztetni a fejem….rám fér. Épp egy sarokra lehettem mikor (mily meglepően) JiYong járt arra autóval,természetesen hát persze,hogy észrevett,és (ő nagysága nem tehetett róla,hogy ilyen) autóval nagyon lassan jött végig mellettem. Egy ideig csak nézett,de ez engem már kezdett idegesíteni és már az sem jött be,hogy azt mondogattam magamba,hogy „ Nyugodj meg ,ő nincs itt,hagyd figyelmen kívül”,hiába mondtam el ezt magamban egy párszor,nem használt,ezért megálltam.

-Te meg mit akarsz? – kérdeztem tőle flegmán. Legszívesebben leordítottam volna és jól felpofoztam volna,de van egy „lüktető izé” az emberben,ami nem engedte…

-Téged! – nevetett

-Hát na arról lemondhatsz angyalom,ezt garantálom.

-Na jó! de akkor meg beszélni veled. Szállj be!

-Normális vagy? Hogy én a te autódba? – kínomban elnevettem magam – JiYong te beteg vagy… Ezek után,hát te nem vagy egész normális…..-fel néztem az égre és nagy levegőt vettem- Anyám,miért állok én  veled egyáltalán szóba…- erre elindultam szépen lassan 

-Szállj már be! Mondtam,hogy beszélni szeretnék veled…sőt egyenesen akarok beszélni veled! – mondta,újra elég erőszakoskodóan

-Még mindig egy utolsó szemét,rohadék vagy! – mondtam neki lenézően – És JiYong nekem te nem parancsolsz,nem vagyok a pincsid,mint Lee Hi és az összes többi lány…Engem nem hat meg az,hogy sztár vagy,attól még  velem nem tehetsz meg azt amit akarsz…Ezt jól vésd az eszedbe! – kezdtem elég ideges lenni. JiYong kiszállt az autójából és elindult felém,nagyon megijedtem,de erős maradtam,amennyire csak tudtam. Megállt előttem,elég közel,mivel magasabb volt nálam,így lenézett rám,de én nem méltattam,hogy felnézzek rá. Kezdtem félni,hogy meg fog ütni azért,mert ilyet mondtam neki.

-Azt mondtam szállj be az autóba! Süket vagy?- mondta JiYong és megfogta a karom.

-JiYong! Légy szíves hagyj békén! – zokogtam – Kwon JiYong engedj el! – ordítottam rá,de őt ez nem hatotta meg. – Engedj már el JiYong ez fáj! – de ő csak továbbra is olyan erősen fogta a karom,ahogy eddig.

-Most már pedig,ha akarod,ha nem velem jössz! – elkezdett rángatni az autójához,valahogy sikerült neki „ be lökdösnie” az autóba  annak ellenére,hogy küzdöttem…de hát férfi is,meg hát el jár gyúrni szóval esélyem nem volt ellene….

Ő is beszállt,majd rögtön bezárta az ajtókat,én az ablak felé fordultam és csak sírtam.

-GD! – szólítottam meg,utálta ha így hívom,mert így csak a V.I.P-k hívták őt,így nagyon mérgesen rám nézett,én vettem egy jó mély levegőt. -  Légy szíves,kérlek engedj el! – könyörögtem neki

-Addig biztos nem,amíg nem beszéltünk.

- JiYong tudod,hogy már nincs miről beszélnünk. – még jobban sírni kezdtem

-Még,hogy nincs miről beszélnünk. – gúnyosan nevetni kezdett – vicces vagy! – mosolygott és megsimította arcom,de elrántottam… - Jól van,ha neked így jó,nekem is…én is lehetek veled ilyen…- rá néztem és meglepődtem

-JiYong ezt nem gondolod komolyan…te ilyen vagy,ilyen vagy velem!- mondtam neki,nagy meglepettséggel az arcomon…”Chh még ilyet…ez nem normális” gondoltam magamban. – B*szki fogd már fel,hogy nekünk nincs együtt jövőnk,hát a fr*ncért nem tudod ezt megérteni. Miért nem,mond!? – mondtam neki már elég idegesen..- Szerinted ezek után,amiket tettél és teszel velem épp most is,majd ezek után megbocsájtok neked,elfelejtem és újra beléd szeretek!Chhh.. – dőltem hátra az ülésen és fogtam a fejem. – Ugyan mit gondolsz,hogy majd egyszer csak oda megyek hozzád,hogy „Bocs már JiYong hülye voltam,kezdjük már újra mindent elfelejtek” – játszottam rá egy kicsit az „utánzásra” – Vagy hogy gondoltad? – fordultam oda felé -  hmm..mégis hogy? – megpofoztam,ő is felemelte a kezét,tudtam,hogy megfog ütni,de azért mégsem gondoltam volna róla…de mégis megtörtént…megütött… Sírni kezdtem,de nem azért,mert fájt…,vagyis igen,de ott legbelül,ott nagyon is fájt…Akkorát csalódtam benne……”Hogy tehette ezt?” tudtam,hogy egy utolsó,szemét,rohadék,de ezt,ezt nem néztem volna ki belőle…De igaz a mondás: „Mindig abban csalódunk a legnagyobbat,mindig attól kapjuk a pofonokat,akitől megértést és simogatást várnánk…”

-JiYong…….ezt..ezt,hogy gondoltad? Jézusom JiYong,te…te egy állat vagy….de képzeld még ők is jobban viselkednek,mint te….És most meg engedj el…! – mondtam neki sírva és olyan fájdalommal a szívemben,hogy az nem igaz.  JiYong kinyitotta az ajtókat,gondolta,sőt tudta,hogy ezzel,hogy megütött ezzel még mélyebbre ásta magát ..hogy most még jobban utálom,ezért szó nélkül el is engedett. Miután kiszálltam,elfutottam,nem tudtam merre csak futottam és a könnyeimmel  küszködtem. Csak arra tudtam gondolni,hogy aki egykor életem szerelme  volt,most az a személy lett az életemben,akit a világon a legjobban utálok. A szeretet átvette a színtiszta gyűlölet,ilyet még sosem éreztem ember iránt…de persze jogos volt…sőt.

Közben felhívott JanDi.

-Szia  Noona,hol vagy már? – kérdezte

-Szia! Megyek,vagyis majd csak oda érek…Sajnálom csak az előbb közbe jött valami. – mondtam szipogva

-Noona mi a baj? Mi történt?

-Semmi…

-Mi az,hogy semmi? Ne hazudj nekem. Hallom a hangodon,hogy baj van,a hangod elárul téged!!! – mondta aggódva 

-Találkozunk és mindent elmesélek. Amúgy is erről szerettem volna veled beszélni! – mondtam neki

-Rendben! Hol vagy most?  Elmegyek érted! – kérdezte,még mindig aggódott és érdekelte,hogy mi történt

-Nem tudom pontosan. De talán valahol az SM Town közelében…

-Rendben! Megkereslek!Noona mindjárt ott leszek! – mondta idegesen JanDi

Fél óra múlva itt is volt,kiszállt az autóból ide szaladt hozzám és nagyon szorosan ölelt meg. Sírni kezdtem,hisz pont erre volt szükségem,egy ölelésre,egy ölelésre az igaz barátnőmtől. Rám nézett, meg fogta az arcom,letörölte a könnyeimet és adott egy puszit a homlokomra,majd felsegített a földről,ahol eddig ültem.

-És most szépen elmondod,amit szerettél volna és,hogy mi történt. mondta 

Beültünk az autóba és elkezdtem neki,mondhatjuk „mesélni”……

-A buli óta zaklat telefonon,hívogat és hajnalban küld SMS-eket. Ez nem normális,nem tudom mit tegyek! A baj az,hogyha a telefon számom lecserélném,akkor mások sem érnének el…

-De ő sem! Másnak megtudod újra adni a számod…Olyannak akinek kell és akiben bízol,hogy nem adja tovább a számod annak add meg…ennyi,meg lehet ezt oldani,látod…- mosolygott JanDi,kettőnk közül igaz én voltam az idősebb,de JanDi mindig ,mégis talán egy kicsivel felnőttesebben gondolkodott..

-Tudom de Ren oppa-nak mit mondanék,hogy miért cserélek számot…??

-Mondhatod,hogy valaki zaklat már régóta és nem bírod már…Ennyi…

-És mi van,ha…ha mondjuk fel akarja hívni a zaklatót,hogy elküldje melegebb éghajlatra….akkor mit mondjak neki,hogy nem kell,mert zaklat ugyan meg elegem van belőle,de hagyjad…vagy mit?!! Vagy mondjuk,ha fel akarja jelenteni,ami tuti,mert ő mindig ezt teszi…Na az kéne még…más se hiányzik…- erre fel nevettem.

-De  Noona igaza lenne…nem? – nézett rám JanDi kis kutya szemeivel - Attól,mert sztár,őt is meglehetsz egyszer buktatni...

-Hát persze,hogyne…Na azt már nem…

-Értem…te tudod!!! De telefon számot mindenféleképpen cserélned kell…szerintem…

 -Rendben! Azt megígérem,hogy fogok,mert már nem bírom idegileg,hogy hívogat,hogy SMS-eket ír,hogy erőszakoskodik…és még sorolhatnám…

-Elhiszem! Na de mond csak mi is jött közbe,azt mondtad a telefonba,hogy majd személyesen elmondod! – mondta 

-Hát nem is tudom,hogy mondjam el…..

-Ahogy történt,vagy ami történt! Mond csak nyugodtan,hisz tudod meghallgatlak!

-Bár ilyen egyszerű lenne elmondani..De el mondom,mert valakinek el kell…ezt nem tudom magamban tartani…

-Na akkor épp ezért mond!

-Huh – nagy levegőt vettem és elkezdtem mondani – Na szóval tudod megbeszéltük,hogy találkozunk – bólintott JanDi– úgy volt,hogy autóval megyek,de reggel elkérte Ren az autómat és azzal ment be dolgozni…Így úgy döntöttem,hogy mivel nem messze beszéltük meg,hogy találkozunk így gyalog megyek… - ekkor csuklott el hangom….JanDi megsimította hátam,hogy ezzel tudassa,hogy mellettem áll és,hogy itt van velem bármi történjék -  addig nem is volt semmi baj míg… - ekkor egy könnycsepp gördült le arcomon – míg autóval meg nem állt mellettem JiYong – most már folytak le arcomon a könnyek – beszélgetni kezdtünk,na ja ekkor még…de ezt JiYong megunta és kiszállt az autóból és azt akarta,hogy vele menjek,de én nem akartam… - sírni kezdtem – én ellenkeztem,de ő megfogta a karom és berángatott az autóba,hiába kérleltem,hogy engedjen el,nem tette – JanDi arcára az ijedtség és a csalódás ült ki.. – Nagyon sokáig nem engedett el…és mikor megpofoztam…ő…ő-  JanDi  ekkor idegesen kérdezett rá:

-Ugye nem? Mond;mond,hogy nem ütött vissza. Kérlek mond,hogy nem ütött meg téged JiYong!!!Noona kérlek mond –már  JanDi arcáról is lehullott egy könnycsepp,hisz ő is csalódott JiYongban…eddig nagyon jó barátok voltak,de ezek hallatán  szégyellte magát,hogy ilyennel valaha is barátkozott vagy egyszerűen csak szóba állt vele..én már zokogtam…

-Bárcsak azt mondhatnám,hogy nem… - csuklott el hangom és mondani valóm sírásba torkollott, JanDi nagyon szorosan ölelt át és én is őt…így már mindketten sírni kezdtünk…Elengedett majd rám nézett…

-Noona…tenned kell valamit ez ügyben…Ugye nem azt akarod,hogy ezt megússza csak azért,mert ő a híres Kwon JiYong Koreába?

-De JanDi,ugyan mond mi mást tehetnék?

-Amit ő is veled…Tedd tönkre…! –  kacsintott – nem tehetsz mást!!!

-De igen….,ha továbbra is zaklat,elköl…elköltözöm…- nyögtem ki nagy nehezen…

-NEM! -kiáltott fel - Ne tedd boldoggá azzal,hogy eleget teszel a céljának! – megértettem ezt,hisz teljesen igaza volt ,de nem volt más ötletem…

-De nincs más választásom!! – sírva fakadtam,de ekkor megcsörrent a telefonom,már megint ő hívott…JiYong….ahogy szoktam lenémítottam és hagytam,hogy csörögjön,de egy olyan 5 perc után meguntam,hogy csörög és kinyomtam.. – JanDi most mond,nem mehet ez így tovább… - újra csörögni kezdett a telefonom,most felvettem..

-Hagyj már békén…hát ez már nem lehet igaz… - szóltam bele idegesen..

-Szerelmem…. – szólt bele Ren angyalian a telefonba…a szívem majd megállt,szegény Ren oppa esett áldozatul a haragomnak

-Jajj Istenem,Ren oppa!! Sajnálom,csak már azt hittem,hogy Ji..vagyis már megint az a zaklató hív…- nagyon szégyelltem magam,hogy így rá förmedtem Ren-re…

-Szerelmem nyugodj meg! Meg értem! – mondta,hogy ezzel is nyugtasson – Csak tudni akartam,hogy Hogy vagy?! – nem sűrűn találkoztunk a buli óta Ren-nel,mert ő elfoglalt mostanában én pedig a szüleimhez költöztem a hotelbe,ahol most „laknak” átmenetileg..

-Ren oppa…mondanám,hogy jól….de nem igazán…

-Miért,mi történt? – kérdezte aggódva,JanDira néztem és rögtön az jutott eszembe,hogy nem mondhatom neki rá azt,hogy JiYong miatt,mert zaklat és épp tönkre teszi az életem….valami mást kellett kitalálnom gyorsan….

-Semmi csak…csak nagyon hiányzol…és már látni szeretnélek… - ezt tudtam neki csak mondani…bár ezzel egyáltalán nem hazudtam…,mert ez így is volt…JanDi erre mosolyogni kezdett..

-Szerelmem te is nekem! Szeretlek!

-Én is téged…nagyon! – mondtam neki és éreztem,hogy a fájdalom el tűnt a szívemből és egyre hevesebben kezdett el verni Ren hangjának hallatán..

-Mikor érsz rá? – kérdezte – Gondoltam találkozhatnánk,mert már én is nagyon látni szeretnélek... – mondta boldogan – már nagyon szeretnélek nagyon szorosan magamhoz ölelni! – majd elolvadtam ennek hallatán,milyen aranyos,és csak az enyém…

„Mond neki,hogy akár most is,ha neki jó” – mondta halkan JanDi

-Most éppen rá érek,ha te is! – mondtam és nyomtam egy puszit JanDi arcára és nagyon szorosan átöleltem…

-Remek! – „kiáltott fel Ren” – Érted menjek?

„Nem kell elviszlek” – mondta ismét halkan JanDi

-Nem kell oda megyek én…

-Rendben,Várlak! Addig is szia! – köszönt el

-Szia Ren oppa!

-Ja,és mond JanDinak,hogy puszilom… - nevette el magát Ren

-Rendben átadom! – vele együtt kezdtem el nevetni

-Én is téged! – kiáltotta JanDi a telefonba… - Amúgy meg egész jó füled van… - nevetett JanDi

-Noona a titka annyi;hogy te nem tudsz súgni… - nevetett Ren- csak viccelek,lehet,hogy tényleg jó a fülem…

-KAMSA…! – kiáltotta JanDi – Na de akkor most meg csak ülj és várd a hercegnődet…mindjárt viszem… - JanDi ismét nevetésben tört ki és Ren is a telefonba….Én közben elgondolkoztam…

„Milyen jó látni,hogy a legjobb barátnőm a kis dilis és Ren a barátom ilyen jól ki jönnek egymással…” mosoly ült ki arcomra…

-Jól van! – nagy nehezen megszólalt a nevetésből – Sziasztok!-szólt a telefonba egyszerre az 5 fiú….

-Sziaaaaaasztok! – kiáltottuk JanDival egyszerre a telefonba és leraktuk,vagyis leraktam…

Mikor oda értünk Ren már kint állt és BaekHo is ott volt vele,mert tudta,hogy JanDi is jön és nem akarta le késni.Kiszálltam és odafutottam Renhez,felkapott és megpörgetett,úgy csókolt meg…

JanDi szemszöge:

BaekHo egyre közelebb jött az „autóhoz”,a szívem majd kiugrott a helyéről mikor BaekHo egyre közelebb és közelebb jött hozzám…

-Szia Noona! – szólalt meg BaekHo először

-Sz-Szia! – köszöntem vissza

-Hogy vagy? – „most,hogy látlak jobban”gondoltam. De akkor eszembe jutott a P.O-val történt dolog,nem követhetek el még egy "baklövést"...

-Hát köszönöm talán jól… 

-Nem jössz be filmezni….Istenem miket is beszélek…Nem jössz be beszélgetni…a többiekkel… - aranyos volt,hogy így össze volt zavarodva,ilyenkor olyan kisfiús volt.

-Oh,köszönöm a meghívást…de már későre jár…talán majd legközelebb,ha majd akkor is áll még  a meghívás… - mentettem ki magam – Szóval ha nem gond én megyek is!  Noona-nak pedig mond meg,hogy puszilom és majd még beszélünk telefonon… - folytattam

-Rendben átadom! – BaekHo bátorságot vett magán,behajolt az autóba és adott egy puszit arcomra – Ne értsd félre,ez csak egy baráti puszi volt… - igazán jól esett ez a "baráti puszi",de tudtam ennél több nem lehet köztünk,bármennyire is szeretnénk...

-Oh,rendben…bevallom őszintén ez most jól esett…köszönöm!  - BaekHo számra rakta két úját és beszélni kezdett.

-Ne köszönd,vedd úgy,mintha…hmmm…mondjuk ajándék lenne… - mosolyodott el BaekHo,ezek után muszáj volt ott hagynom őt,nem bírtam volna tovább,hisz ez a srác,teljesen elvarázsol…P.O baklövés volt,de BaekHo többet érdemelne,mint szimplán szerető,ő értékes srác.

Az autóban végig azon gondolkoztam,hogy vajon kinek mondhatnám el ezt…kivel beszélhetném meg a P.O-s ügyet..talán DaeSung-al vagy Seung Ri-val…Végül DaeSung mellett döntöttem,mert  tudtam,hogy Seung Ri milyen pletykás,Dae viszont nagyon megértő..és egyáltalán nem pletykás,sőt…ő szeret segíteni másoknak…

 Fel is hívtam Dae-t telefonon és megbeszéltük,hogy holnap délelőtt majd találkozunk valahol és beszélgetünk.

JaeKyung szemszöge:

Közben én és Ren is elvoltunk…természetesen az ágyon ülve egymással szemben beszélgettünk. Arról,hogy hogyan is tovább és a kapcsolatunkat is sikerült „rendbe” raknunk.  Nagyon sok mindenről beszélgettünk,jó volt ezeket tisztázni,megbeszélni,de a JiYong-os „ügyről” még tartottam a szám, egyenlőre. Mikor már úgy éreztük,hogy mindent sikerült megbeszélnünk úgy döntöttünk,hogy most már ideje aludni. Tehát le is feküdtünk,Ren mögém bújt és hátulról ölelt át,még egyszer adott egy puszit a nyakamra,majd végig simítottam a kezét,ami a hasamon pihent meg.

-SZERETLEK! – mondtam neki elalvás előtt

-Én is téged! – érkezett a válasz,erre még jobban magához húzott.

Jó volt végre vele lenni,s vele elaludni.

Reggel  mikor felébredtem,annyira örültem,hogy ott feküdt mellettem,hogy percekig csak néztem ahogy alszik. Mikor ő is felébredt magamhoz öleltem őt,szorosan.

-Jó reggelt Ren oppa! – engedtem el,ásítottam egyet és nyújtózkodtam – Hogy aludtál?

-Remekül. És te hercegnőm?- adott egy puszit az arcomra

-Huh,nagyon jól! Jó volt végre úgy elaludni,hogy tudom mellettem vagy. Isteni jó érzés ám téged szeretni. – mondtam neki és kezem átfontam nyakán,megöleltem és hosszan megcsókoltam

-Ennek örülök! Én is nagyon szeretlek téged! – mondta

-Héjj Ren Oppa,tán csak nem? – kuncogtam – Látom,vagyis veszem észre,hogy nem csak neked hiányoztam,hanem nektek – nevettem,majd rákacsintottam….Majd  Ren oppa elpirult,jól zavarba hoztam szegényt!

-Hát! – vonta meg vállát – Igen, az "öreg"harcosnak is hiányoztál már.. – mondta majd egy olyan „ez van” arcot vágott hozzá..

Rámásztam,ráültem a csípőjére és egyre lentebb kezdtem el csókolgatni,a nyakánál kezdtem majd egyre lentebb és lentebb….a hasánál álltam meg,mert csörögni kezdett a telefonom…Anya hívott,nagyon megijedtem,hogy vajon miért hív…ezért gyorsan fel is vettem..

-Igen anya,mond!

-Szerintem,sőt jobb lenne ha ide jönnél…- szólt bele idegesen a telefonba

-Jézusom,mi….mi történt? – kérdeztem….nagyon megrémültem,hogy történt valami… - Mond már!

-Itt van a ház előtt JiYong! És már vagy egy órája ordibál,hogy beszélni akar veled….Meg be van rúgva és gondolom szép koreai szavakat ordibál… - anya nevetett,de azért hallatszott a hangján,hogy ideges… - Gyere gyorsan!

-Megyek már! – mondtam idegesen,majd leraktam a telefont

-Hova kell menned szerelmem?Mi történt?Miért vagy ennyire ideges!? – ült fel az ágyon Ren,én már épp a farmerem vettem fel

-Majd elmondom! Hosszú lenne elmesélni! – oda mentem Renhez,adtam neki egy csókot – Majd jövök! Szia Ren oppa! – és kijöttem a szobából

Az autóban anyáékhoz menet még jobban ideges voltam. Nagyon sok mindenen kezdtem el gondolkodni,legfőképp azon,hogy az „Oké,hogy hívogat,hogy erőszakoskodik velem,de az már sok,hogy megüt és még a szüleimhez is elmegy,na ezzel/ezekkel betelt a pohár…”

-Mit képzel ez magáról?! – gondolkoztam kicsit hangosan. Mikor oda értem és megláttam JiYongot,olyan ideges lettem,hogy akár feltudtam volna őt akár rúgni is!

-Szia Cicám! Hát te meg hol voltál? – mondta JiYong,Közben ahogy mentem felé és oda értem hozzá,rögtön felpofoztam őt.

-Egy: Nem vagyok se a cicád se a drágád,se senkid szóval Kuss! És kettő: Hogy van bátorságod ahhoz,hogy ide jössz a szüleimhez. Hát ki vagy te,egy szánalmas ember,aki már el van szállva magától,meg attól,hogy sok pénze van. Bár nem értem mire fel vagy te magadtól elszállva?! Mikor a pénzed nélkül,te is csak egy senki vagy,bár a pénzeddel is! – fakadtak ki a gondolatok belőlem,jó volt kiadni magamból őket…JiYong oda lépett hozzám,és elkapta a copfom és rántott rajta egyett.

-Kis csaj,szerintem nem vagyunk egy súlycsoportba,hogy ugass nekem,szóval befoghatod! Jobban is jársz,ha így teszel,hogy befogod a szád!

-Mert mi lesz?  - kérdeztem tőle – Lefizetsz valakit,hogy megverjen,ja nem te azon már túl vagy…Akkor meg hmmm valakit aki tönkre  teszi az életem…Mert hát te ilyen dolgokat nem csinálhatsz,mert még beporolod azt a selyem fiús kis kezed. – erre rántott még egyet a hajamon,a keze után kaptam,de ő csak  még jobban ideges lett és kínjában nevetni kezdett.

-Vicces vagy! De tudod…. –ekkor elkezdte puszilgatni a nyakam,és csak minden egyes puszi után folytatta mondani valóját– ha én nem lennék,akkor most nem lenne miért élned! – már sírtam,mert ez igaz volt…na igen még régen!!

-JiYong engedj el! – ekkor már a karomat fogta – hagyj békén. Istenem kezdj már te is  új életet! – téptem ki magam karja szorításából és megütöttem,már szinte vártam,hogy megüt,hogy újra megfog ütni. Sőt még „cukkoltam” is… - Ha kérhetlek itt üss meg! Itt oké?! – tartottam oda arcom és a kezem oda raktam,ahol valamelyik nap megütött. JiYong elengedett.

-Ribanc! – mondta és elment. Újra csalódtam benne,de meg könnyebűltem ,hogy elment,és csak abban reménykedtem,hogy már nem zaklat majd tovább. Összeszedtem magam,majd bementem a szüleimhez és el kezdtünk beszélgetni.

-Kicsim,apáddal úgy döntöttünk,hogy 1 hét múlva haza utazunk,már megvettük a jegyeket is. Sok volt nekünk az ittlét ebben az idegen országban. – mondta anya

-Értem! Addig ezt az egy hetet kihasználjuk! – mosolyogtam – van 1-2 ötletem,ahova elmehetnénk…Mondjuk Rennel megmutatjuk nektek jobban a várost… - mondtam izgatottan- Vagyis,ha nem baj,hogy ő is jön…

-Dehogy is baj….Sőt szeretnénk jobban megismerni. – mondta anya és megsimította a vállam,nagyon boldog voltam – Ugye Drágám? – nézett apára,aki éppen matatott valamit a szobában és mérgelődött,hogy nem értetette a szöveget ami rá volt írva. Anyuval megálltunk a  szoba ajtóban és nevettünk rajta.

-JaeKyung,ne nevess,Inkább gyere! Gyere segíts..Csak te beszélsz Koreaiul…- mondta apa idegesen

Még nagyon sokáig beszélgettünk,miközben apának segítettem. Mikor végeztünk és elmentek aludni,felhívtam Rent:

-Szia Ren Oppa! – szóltam bele

-Szia Szerelmem! – mondta

-Sajnálom,hogy nem mentem vissza hozzád,csak anyáékkal nagyon el voltunk,beszélgettünk….

-Nyugodj meg…hisz megértem! – nyugtatott meg

-Köszönöm Ren oppa,hogy ilyen megértő vagy velem.

-Hisz ez természetes,mert szeretlek te butus! – mondta Ren angyali hangján,nagyon jól estek szavai és,hogy tényleg ilyen megértő.

-Képzeld,jövő héten mennek haza anyuék,de megbeszéltük,hogy megmutatom neki Seoult,éééés arra gondoltam,hogy te is eljöhetnél. Hmmmm mit szólsz hozzá..anyuék is beleegyeztek és azt mondták szeretnének már megismerni téged…

-Huh,értem! És mikor is mennénk? – kérdezte Ren összezavarodva

-Bocsi,hogy az előbb úgy rád zúdítottam mindent – nevettem – Hogy mikor is mennénk,hát az még kérdéses. De szerintem,vagyis én azt tervezem,hogy mivel jövő hét péntekig van időm/időnk,így minden nap elvinném őket valahová…

-Értem,ez jól hangzik,jó lenne ez az egy hét pihenés,kikapcsolódásként…Bár az a baj nem tudom mikor érek rá…

-Tudom,az mindegy melyik nap, csak jó lenne minden nap,de végül is mindegy melyik nap jössz,csak a lényeg jó lenne ha te is eltudnál jönni egyik nap velünk.

-Igaz,az jó lenne. – mondta Ren 

-Akkor,ha megtudod mondani,hogy melyik nap érsz rá,akkor légy szíves,szólj…

-Rendben!

-Na,de én most leteszem,mert nagyon fáradt vagyok. Majd beszélünk még! – mondtam neki,közben ásítottam egyet

-Rendben. Hallom,hogy az vagy! – kuncogtam – Jó éjt szerelmem! – mondta és,ahogy szokta egy puszit küldött a telefonba

-Neked is Ren oppa! Szeretlek!

-Én is hercegnőm! – ezekkel a „megszólításokkal” mindig le vett a lábamról. Persze JiYong is mindig becézgetett,eleinte jól is esett,de az utolsó 1 évben,már úgy éreztem,hogy már csak megszokásból mondja…

Reggel mikor felébredtem,az volt az első,hogy megkérdeztem anyáékat,hogy hova szeretnének menni. Hát tervük nem volt,így úgy döntöttem,hogy majd elviszem őket egy olyan helyre,ahol gyerekkorukban voltak utoljára…a vidámparkba! Rögtön DaeSung-Shi jutott eszembe..!

                       (+)  11/1 fejezet

JanDi vallomása DaeSungnak 

JanDi szemszöge:

Nem olyan helyen szerettem volna találkozni DaeSung-al,ahol bárki megláthat minket,így DaeSung azt mondta,hogy találkozzunk a lakásán...

-Szia ! – köszönt  DaeSung ,mikor oda értem hozzá. nem tudtam megszólalni,rögtön Dae mellkasára borultam. Ő átölelt…hisz tudta,hogy baj van,hisz nagyjából meséltem  neki a telefonba erről.

-Szia DaeSung Hyung!  - szólaltam meg nagy nehezen

-Gyere JanDi,gyere csak be! – intett be DaeSung ,leültem a kanapéra és beszélgetni kezdtünk

-Mond csak ,hallgatlak! – kezdte el a beszélgetést Dae – ahogy gondolod,ahogy jön,mindegy,hogy kezdesz neki – mondta – Rendben!? – simította meg hátam.

-De,hogy kezdjem el? – hajtottam fejem tenyerembe 

-Kezd csak,meghallgatlak! Bennem bízhatsz!

-DaeSung én…én megcsaltam…őt..- zokogtam,láttam DaeSungon,hogy lesújtotta,amit mondtam neki  – De…bár tudom nem hiszed el,amit most mondok,de részeg voltam,leitatott engem – szipogtam – nem voltam magamnál..

-Értem,de ki..ki volt az? – azt hittem,hogy DaeSung ordibálni fog velem,hogy megcsaltam YoungBaet,de nem,végig higgadt maradt.

-P.O volt az..

-Na látod,így már érthető…róla elhiszem!

-De Hyung,én YoungBae Oppa-t szeretem…Én nem akartam megcsalni,sőt…de ha nem itatott volna le P.O,akkor ez meg sem történik… - törtek ki a szavak,gondolatok belőlem.

-Jól van,elhiszem! Nyugodj meg! – nyugtatott  DaeSung

-Hogy mondjam el YoungBae-nek?

-Úgy,ahogy nekem..hidd el,ha neki is elmondod,hogy leitattak és,hogy ki volt..megbocsájt neked!

-Tudom,hogy nem fog! - sírtam el magam még jobban,még csak belegondolni is rossz volt.

-Ha így állsz hozzá,nem is fog! De JanDi ismerem őt,ismerem,hogy milyen…és tudom,hogy Nagyon Szeret téged…nagyon;hidd el megbocsájt! Nekem elhiheted,tudod!

-De félek,hogy nem…

-JanDi valamit tudnod kell,én mindig melletted állok…Rendben?! – mondta DaeSung

-Igen! – válaszoltam,és a sírás helyett,mosolyogtam DaeSung-al együtt.

-És most csajszi,összeszeded magad,és jössz velem! – nevetett,majd felállt és megfogta kezem

-Héjj,hova megyünk?! – álltam fel én is.

-Csak gyere! – egy zongora felé vezetett…,meglepődtem – Tudom,hogy szereted a zongorát,majd én megtanítalak – folytatta DaeSung és mosolygott – Igaz nem vagyok egy YoungBae. De be kell érned velem…- nevetett

-Jajj,Hyung – öleltem meg  DaeSung-ot – Köszönöm!

-Hisz,ne köszönd! – mosolygott rám - Jó így téged mosolyogni látni! – simította meg arcom.

-Ne már DaeSung! – nevetettem,majd éreztem magam,ahogy elpirultam.

-Jól van na! – nyújtotta ki nyelvét DaeSung. Leültünk a zongorához,DaeSung kezdett el játszani.

 ( http://www.youtube.com/watch?v=Vzx1ZXdAkUc ) 

-Hisz ez,gyönyörű! – mondtam

-Most te jössz! – nevetett DaeSung 

-De…de…de hogy? – meg voltam illetődve,hogy mégis hogy játszanék,mikor nem tudok.

-Hajrá! – D-Lite próbált komoly maradni,de nem ment neki – segítek,te butus! – nevetett,majd megfogta kezem,és együtt kezdtünk el zongorázni.

-Lassan mennem kéne! – szólaltam meg

-Értem,de még úgy is jössz…vagyis jönnöd kell! – mondta nevetve DaeSung

-Jövök ám! – nevettem vele együtt ,DaeSung kikísért az ajtóhoz

-De aztán jönni az órákra! – nevetett és kacsintott DaeSung

-Igen is Tanár úr! – nevetettem és tisztelegtem előtte. Elköszöntünk egymástól,majd eljöttem...