JaeKyung szemszöge:
Mikor
felértem,anyáék pakoltak,először nem értettem,ilyen gyorsan eltelt volna az az
egy hét?!
- - -Máris?
–fordultam anyához
- Sajnálom
kicsim,de hamarabb kell indulnunk a testvéreid már hiányolnak minket. – jött
oda anya és ölelt át.
-Értem! – nem gondoltam volna,hogy ez
a nap is eljön majd,hogy egy nap itt hagyom Szöult és Koreát,de muszáj volt.
- Bátorkodtunk apáddal meghívni a
barátaidat egy kis búcsú vacsorára és egy buli erejéig.
- Hogy mi? – abban reménykedtem,hogy
azért a mindenki alatt,nem azt értik,hogy tényleg mindenkit.
-A telefonodból szedtük ki a neveket!
– mondta apa. Magyarán mindenkit,akit nem akartam azt is.
Közelgett az este,lassan a vendégek is megjöttek. Először a
BigBang tagjai érkeztek meg,velük pedig JanDi,de JiYong nem jött. Nem is baj
az,azt hittem,hogy eljön és kihasználja,hogy eltudott üldözni innen. A
NU’EST-ből csak BaekHo jött el,ez érthető volt,hogy ha ezek után a többiek
látni sem akartak,bár azon egy cseppet meglepődtem,hogy később a többiek is
megérkeztek,természetesen Ren nélkül. A Block B-ből csak ketten értek rá,Zico
és P.O,ezt azért sajnáltam,hisz a többieket is nagyon szerettem volna látni.
Végül a 2NE1 is megjelent,CL Unnie-nak örültem a legjobban,hogy eljött. Park
Bom-al is eléggé közel kerültünk egymáshoz,szimpatikusabb volt nekem. Sandara-t
gyerekkorom óta nem találtam szimpatikusnak,vagy csak a viselkedését tartottam
gyerekesnek,de úgy gondoltam próbálok közeledni felé és jobban megismerni őt,de
ez nem sikerült. Megtudtam,hogy odáig van JiYongért és ő azért utál engem,mert
a vőlegényem volt,gondolom most is csak azért jött,mert tudta,hogy elmegyek így
szabad utat kap JiYonghoz. Nagyon szomorú voltam,hogy Minzy Unnie nem tudott
eljön,de megértettem,hogy most a mamájával van,hátha legközelebb még
találkozunk.
Igazából már nem is tartottam olyan rossz ötletnek ,hogy a szüleim
meghívták a barátaim,mert legalább jól éreztem magam,egészen addig amíg meg nem
érkezett az az öntelt hólyag; JiYong. Mindenki hangulata megváltozott,mindenki
olyan más volt,nem is beszélve arról,hogy én hogyan éreztem magam. De nem
küldhettem haza,mert a szüleim őt is meghívták,na meg úgy se menne el. A buli
ugyan folyt tovább,de mégsem úgy ahogy eddig.
A buli végén JanDi is egy meglepő bejelentést tett:
-Most én jövök,nekem is mondani valóm van,valami nagyon
fontos dolgot kell mondanom. - szólalt
fel JanDi és közben YoungBae felé fordult.
-Úgy
döntöttem,hogy … - JanDi arcáról egy
könnycsepp hullt egészen a padlóra – JaeKyung-al tartok,haza kell mennem… - mindenkinek
leesett az álla,YoungBae a földre rogyott és sírni kezdett,T.O.P segítette fel.
Sosem láttam még ilyennek őt,főképp nem sírni. A többiek elmentek csak
én,JiYong,JanDi és YoungBae maradtunk. JanDi és YoungBae csak sírtak és közben egymást
ölelték,ahogy néztem őket nekem is könny szökött szemembe,JiYong pedig,mint
mindig csak ivott.
Végül ők is haza mentek. Egyedül maradtam,kiültem az erkélyre
és a csillagokat kémleltem.
- Káprázatosan szépek,igaz? – egy ismerős alak,ismerős hanggal lopózott mögém. Ren hangját
hallottam….de mikor megfordultam nem volt mögöttem senki. Jó is lett volna,ha
eljön,de tudtam,hogy ez lehetetlen,biztos soha többé nem akar majd már látni.
Mivel holnap indulunk így úgy döntöttem,hogy lefekszem és
megpróbálok aludni. Mielőtt elindultam volna még utoljára a város fényeit
kezdtem bámulni,hisz lehet többet nem is látom Szöult este. Mikor egy percre
lepillantottam egy részeg embert láttam. Nagyon is jól tudtam,hogy ki az. Nem
akartam lemenni hozzá,nagyon nem,de mikor elkezdett ordibálni inkább
lementem,nem akartam,hogy a szüleim felébredjenek.
Miközben mentem le csak is azon járt az agyam,hogy mit akar
ez már megint…Háttal állt nekem,mert a Drága épp kiadta magából,amit megivott.
Mielőtt oda léptem hozzá,erőt vettem magamon,majd közelebb mentem,megfogtam vállát
és magam felé fordítottam.
-Na ide figyelj JiY.. – nagyon meglepődtem,mert aki előttem állt az nem éppen JiYong volt.
- Mi van?? – szólalt vissza flegmán. Hát igen,aki nem
sűrűn iszik azzal nagyon eltud bánni a
pia. Megszólalni alig bírtam – Jól van akkor ne mondj semmit. – mondta
-Gyere! Gyere szépen,Ren most feljössz velem és ezt kihevered
nálam;ha tetszik,ha nem! – karoltam át őt,sohasem láttam őt még így. Nagyon
nehezen feltudtam őt magammal húzni a 4-re.
Az ajtót csak azután tudtam becsukni miután őt lefektettem a
kanapéra,majd mentem is a konyhába főztem teát és vittem neki kenyeret,hogy
egye meg,ne csak az ital legyen a gyomrában.
Nagyon megijedtem mikor visszamentem és nem találtam őt a
kanapén,majd egy kis idő múlva jött elő,a fürdő felől és közben a száját
törölgette. Kezem a szám elé raktam,de a
nevetés így is kitört rajta,utána már nem tudtam abbahagyni,nagyon vicces
volt,ahogy eddig viselkedett. Majd amiket az üvegasztalra tettem megitta/megette,leült a kanapéra és nevetve tette hozzá:
-Nem vicces!!
-De,…de igen az!! – mondtam – Vicces téged így látni… - ültem
le mellé
Ren kezével végig simította arcom,nagyon jól esett érintése
ennyi veszekedés után.
-Tudod mit szerettem meg benned először,hmmm? – kérdezte – A
szemed. – közelebb hajolt és nyomott egy puszit szemeimre. – Másodszor a
mosolyod varázsolt el teljesen – már azt hittem,hogy a számra is ad
csókot,tudtam,hogy nem,de azért valahol reménykedtem benne,Ren ujjait végig húzta ajkaimon - Harmadszor pedig már teljesen beléd
szerettem! – magához húzott és szorosan ölelt engem,puszit nyomott fejem
tetejére,majd felállt és elment.
Sírva dőltem le a kanapéra,ezek szerint még
szeret,de nagyon fájt neki,hogy ezt tettem vele és valahol legmélyen
éreztem,hogy elvesztettem őt!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése