JanDi szemszöge:
A buli után T.O.P volt olyan kedves és segítőkész,hogy haza vitt engem és YoungBae-t. Mindenben segített még kézben fel is vitte Tae-t az emeletre,aki nagyon ki volt készülve,hogy szerelme is itt hagyja őt. Ha már elhozott minket gondoltam lekísérem őt az autójához.
-Köszönöm,hogy haza hoztál minket! Nem tudom mi lenne velem nélküled Hyung! - kezdtem el én a beszélgetést
-Nincs mit köszönnöd.Tudod,hogy rám számíthatsz!
-Mindenesetre azért köszönök mindent. Hiányozni fogsz te is!! - ez az este már nem is lehetne rosszabb,a földet bámulva hagytam,hogy egy könnycsepp lefolyjon arcomon,majd visszafigyeltem TOP-ra. Elég fura módszert talált arra,hogy felvidítson...megcsókolt. Annyira meglepődtem,hisz mindenre számítottam csak erre nem. Nem tudtam mit csinálni,felpofozni nem akartam,ordítani vele nem akartam,sőt erőm sem volt,így jobbnak tűnt hogy felszaladtam,nem mentem be a lakásba,csak az ajtóval szembeni lépcsőre ültem le. Semmi másra nem tudtam gondolni,mint hogy mi üthetett SeungHyunba?! Később SMS-t kaptam...tőle.
"Sajnálom,amit az előbb tettem,nem tudom mi ütött belém. De tudod,az ember az érzéseit egy idő után nem tudja visszafogni! Sajnálom..."
Nem tudtam mit kezdeni az estével,egyszerűen annyi minden történ ma,hogy ez már túl sok volt mára nekem,könnyek szöktek szemembe. Majd YoungBae ült le mellém,amin meglepődtem hisz az előbb még mélyen aludt,most meg itt van és se szó se beszéd leült és magához ölelt.
Reggelre már úgy tűnt lenyugodtak a kedélyek és minden folyhat úgy,ahogy eddig. Kivéve én voltam,aki feszült volt...most már muszáj volt elmondanom Tae-nek a P.O és köztem történt dolgot,hisz már nem tudtam úgy a szemébe nézni,hogy ne gyűlnének könnyek a szemembe. Előtte viszont felhívtam DaeSungot,tudtam,ha valakitől akkor tőle tudok tanácsot kérni.
-Szia Hyung! - szóltam bele először én a telefonba
-Sziaaa! Igen,mond! - szerintem valahogy sejtette,hogy ismét tanács kell tőle,vagy valami kis segítség
-Beszélni szeretnék veled arról,amit beszéltünk,tudod!
-Ja,értem! - szinte hallani lehetett,ahogy forognak a kerekek DaeSung fejében,ahogy próbál koncentrálni,gondolom még nem aludta ki magát - De szerintem ezt személyesen kéne,hogy YoungBae ne nagyon halljon meg bármit is. Nem? - mondta Dae
-Na igen,de hol? - gondolkoztam el - Ne is mond,végem lenne,ha megtudná;az biztos.
-Nyugodj meg,a lényeg most az,hogy MÉG ne! - nyugtatott meg
-Minden erőm azon vagyok,hogy Oppa Ne tudja meg. De este muszáj lesz elmondanom...
-Mit nem szabad megtudnom? - hallottam,ahogy lassan sétál elő mögöttem Tae,azt hittem szívrohamot kapok ott helybe.
-Oppa,hát te már fent vagy?! - próbáltam témát terelni több-kevesebb sikerrel - Miért nem szóltál,vihettem volna reggelit. - mondtam el hadarva
-Ez lényegtelen! Inkább válaszolj! - mondta Tae - Add ide a telefonod! - ordította
-Nem lehet....sajnálom - sírva mondtam ki
-És mégis miért nem? - mellém lépett kitépte a kezemből a mobilt,majd arrébb lökött és a kijelzőt bámulta majd engem - Daesung Hyung,te vagy az? A szerető,vagy csak a kerítő? - ordítozott a telefonba majd elég trágár beszéddel folytatta. DaeSung egy szót sem szólva hallgatta végig az ordítozó YoungBaet. Majd miután kiordítozta magát lerakta.
-Gratulálok! Legyetek boldogok! - mondta,majd a kabátjáért nyúlt,mielőtt kilépett az ajtón még visszanézett majd becsapta maga mögött az ajtót. Percekig csak a földre rogyva sírtam,hisz elvesztettem a szerelmem még az előtt,hogy elmentem volna.
Fél óra múlva DaeSung jelent meg mellettem,és felsegített a földről.
-Sajnálom,nem akartalak belekeverni téged is ebbe! - fakadtam ki neki
-Semmi baj. Tudod én csak azért vagyok,hogy segítsek neked,mint barát. - nyugtatóak voltak szavai,s már kezdtem magamhoz is térni nagyjából - Most hagyd egy kicsit.had nyugodjon le. Kiadja a mérgét,kikapcsolódik. Gondolom elmegy bicajozni,deszkázni egyet vagy talán boxolni. Haza jön és mindent megtudtok majd beszélni. - talán kezdetem egyetérteni vele - Most viszont menj,feküdj le egy kicsit aludni. - tanácsolta - Beszéltem (neved)-del,azt mondta délután benéz hozzád.
-Rendben. Igaz,aludnom kéne,tegnap alig aludtam. Ha meg felkelek legalább ésszerűen tudok majd gondolkodni,és eltudom mondani neki a történteket.
JanDi lefeküdt aludni,Dasung haza ment és a legjobbakat remélte,Taeyang pedig bicajozgatott majd egy kocsmában kötött ki,ahonnan JiYong szedte össze.
JaeKyung szemszöge:
Ma délután,ahogy megígértem elmentem és meglátogattam JanDit. Sose láttam ,ég őt ilyen állapotban,most őszintén szégyelltem magam,hogy így elhanyagoltam őt. Haragudtam magamra,hogy mostanában annyit "foglalkoztam" a JiYongos üggyel,hogy JanDi nem tudod nekem elmondani semmit.
-Jajj Noona! - jött oda,rögtön magamhoz öleltem őt
-Mi történt? - faggattam
-Hát annyi,hogy ma YoungBae hallotta,hogy Daesunggal beszéltem telefonon a P.O-s dologról,amint látod elment itthonról,ráadásul azt hiszi,hogy Dae a szeretőm.
-Nyugodj meg,kérlek! - simogattam hátát - Jól ismerem YoungBaet,minden jóra fog fordulni. Kibékültök és újra Korea álom párja lesztek,mint eddig. - nyugtattam őt,és próbáltam a legésszerűbb dolgokkal biztatni őt.
-Félek,hogy nem! - vett mély levegőt
-Jajj,ne mondj ilyet! Minden kapcsolatban előfordulnak veszekedések,ez olyan hogy is mondjam,még a legtökéletesebb kapcsolatokban is elkerülhetetlen. - próbáltam lelket önteni belé
-De a megcsalás nem tartozik bele! - még jobban sírni kezdett,rossz volt őt így látni
-Hidd el,ezt tapasztalatból mondom....el kell hogy mond neki,igaz egy ideig "utálni" fog ,de megbékél és megbocsájt,hisz nagyon szeret téged. Lásd példa én és JiYong,igaz azóta megint külön vagyunk,de az más dolog.
-Ezzel csak azért tudtál megnyugtatni,mert tudom hogy ez veletek így volt,csak talán attól félek,hogy nálunk nem így lesz! - folytak le arcán könnyei,zsebkendőt adtam kezébe
-JanDi minden rendben lesz,higgy nekem! - bólogatott,örültem hisz újra mosolygott,ennek láttán az én szám is mosolyra húzódott
-Beszéltem T.O.P-vel. Nincs mondani valód róla/vele kapcsolatban? - mondtam ezt úgy,mintha semmiről sem tudnék,pedig ellenkezőleg
-Heyy,na igen van.....megcsókolt,meg SMS-t kaptam,hogy érez irántam valamit,de te...te ezt tudod,gondolom! - nevetett JanDi
-Hát persze,hogy tudom,hisz a legjobb barátom SeungHyun,így mindent elmond nekem.
-Értem,de...de mi ez a mondhatni hirtelen fellángolása? azt nem mondta? - kérdezősködött JanDi
-Hát,amit az SMS-ben is leírt,csak már nem tudja titkolni. Csak ennyi! - vallottam be - De nekem mennem kell,sajnálom...De még beszélünk. - öleltem magamhoz
-Oh,értem! Akkor még beszélünk... - gondolkozott el JanDi - Várj,te mikor mész haza;haza Magyarországra?
-Hát én,Vasárnap. A szüleim szombaton,szóval ha gondolod és minél hamarabb menni akarsz velük is mehetsz.
-Nem,én inkább veled;vasárnap...az jó lesz. Együtt jöttünk,akkor együtt is hagyjuk el Koreát. -nyomott puszit arcomra
-JanDi jól meggondoltad? Mi lesz YoungBaevel? - néztem rá,s próbáltam rá hatni,hogy nem hagyhatja el őt - Hmmm?
-Igen,jól átgondoltam,nehezen de végre úgy döntöttem megyek. - nyelt egy nagyot - De amúgy hánykor indul a gép?
-Tízkor! Este! - mondtam - Péntek van,nem sok időd van elmondani YoungBae Hyungnak ezt.
-Még ma este megmondom neki!
-Ha gondolod szombat este ott alhatsz nálunk a Hotelben. - ajánlottam fel - De most már tényleg megyek. Tudod nem akarom,hogy véletlen összefussak JiYongal. - vallottam be
-Rendben,megértem. Akkor lehet,hogy élek a lehetőséggel és ott alszom szombaton.
-Apropó...majd el is felejtettem. Ezt T.O.P küldi! - kacsintottam rá - Szia! - megöleltem,puszit adtam majd léptem volna ki az ajtón,de pont JiYong lépett be rajta YoungBaet támasztva. Megpróbáltam kiosonni,vagyis haza,de esélyem nem volt,mert a lépcsőfordulóban utolért,mivel utánam futott. Először nagyon megijedtem,féltem,hogy megint egy tahó és "bántani" akar,de meglepődtem kedvességén.
-Várj! Várj meg kérlek! - kiáltott utánam
-Igen,mégis miért? Hmmm?
-Csak tudni akartam,hogy vagy?! - mondta
-Hogy mi? - nem akartam hinni fülemnek,JiYong nem volt agresszív,lehet beteg;gondoltam - Téged komolyan az érdekel hogy vagyok? - kínomban elnevettem magam
-Igen. Miért? Baj,hogy érdekel? - kérdezte
-Nem baj,csak fura,hogy nem vagy most is agresszív! - még mindig ott volt a mosoly az arcomon,hisz JiYongot ilyennek mostanában nem igen láttam.
-Vicces vagy! - tapsolt. Gondoltam újra visszabújt belé az a bunkó,szerencsétlen,aki volt velem eddig - Tudod,megtudok változni ha van kiért....és az a valaki TE vagy! - JiYong szemei csillogni kezdtek,majd kezét felém nyújtotta - Gyere velem,bebizonyítom,hogy megváltoztam. - egy ideig el is hittem neki,sőt már kezem nyúlt keze után,de végül a rózsaszín felhő elszállt
-Nem! - leszaladtam a lépcsőn és még csak vissza se néztem
JanDi szemszöge:
YoungBaet "ápoltam",akit ott hagytak...részegen.
-Miért? Mond,miért? - kérdezte Tae
-YoungBae,megígérem ha józanon tudsz majd gondolkozni,esküszöm mindent elmondok! Higgy nekem. - majd Tae megfogta kezem,miközben az ágya mellett ültem és így aludt el. Kimentem könnyek csíkozták be arcom,hisz nagyon fájt,hogy így kellett látnom a szerelmem.
Mikor végre megtudtam nyugodni,úgy döntöttem,mivel YoungBae alszik,így van időm elolvasni a levelet amit SeungHyun küldött. Leültem a konyhában,majd felbontottam. Egy vers állt benne.
"Füledbe súgom, ha akarod, csakÖleljen gyengéden szerető karod,Simogassa bőröm, mint a selyem,Ne menj még el, maradj velem!Elmondom hát mitől féltem,Mi volt amit mindig kértem. Legyen szerelem a szavak mögött,S maradjak szívedben én az örök.Bolondos lelkem még boldog lehet,Ha csalfa mosolyod újra rám veted,Csak csillogjon ismét angyali szemed,S zengje az ajkad, hogy ENGEM szeret."
Mikor a levél végére értem az kiesett a kezemből és a földön landolt,s a könny ami végig folyt arcomon a papíron "halt meg". Akárcsak ez a "szerelem" SeungHyunnal. Csak sírni tudtam,hisz még csak YoungBaevel sem tudtam beszélni,most meg van két napom,hogy T.O.P-vel is beszéljek és Tae-vel is. Fogalmam sem volt,hogy mit mondhatnék TOP-nak,így muszáj volt úgy döntenem,hogy nem kezdeményezek erről beszélgetést vele.
Közben az idő telt,lassan este lett,YoungBae is ébredezett már.
-Sokat aludtam? - jött ide hozzám és megpuszilta homlokom,furcsa volt,hisz azt hittem haragszik rám
-Igen. Egy kicsit sokat! De legalább kialudtad magad - mondtam
-Hmmm,értem! - közben kávéját itta - Volt egy elég rossz és furcsa álmom. - mondta - Az volt,hogy te megcsaltál engem,én pedig azt hittem,hogy DaeSung Hyung az. De te tagadtad,majd elkezdtél valamit mondani,de ekkor felébredtem. Ugye mekkora hülyeség? - végig mosolyogtam,hogy ilyen jól elbeszélgettünk,de az álom hallatán rémület ült ki arcomra,tudtam most kell elmondanom - Ugye hülyeség? - kérdezte remegő hanggal - Kérlek mond,hogy csak álom volt,kérlek mond.... -YoungBaenek lekelett ülnie különben összeesett volna,úgy remegtek a lábai. Sírni kezdtem,ez olyan kétségbe esett kiáltásnak hatott,hogy "Ments meg",vagy nem is tudom. - Szóval nem álom volt. - törődött bele
-Sajnálom,de nem! - már Taenek is könnyes volt szeme,de mindig törölgette azt,hogy ne látszódjon
-Akkor mond,hallgatlak! - fejét az asztalra hajtotta - De egyet kérek,az igazat mond! Kérlek!! - Bólogattam majd elkezdtem.
-Először is tudd,Szeretlek! - mondtam,tudom nem javít a helyzeten,de muszáj volt mondanom neki - Tudod volt az a buli,ahol mindenki ott volt,azon a rendezvényen,ahova én is elmentem veled! - YoungBae bólogatott és már szinte a legrosszabbra gondolt az arckifejezéséből gondolva - Tudod sokszor mondtam is neked,hogy P.O próbált többször is rám mászni. - YoungBae inkább felállt,ezzel megkockáztatva az "ájulást" - A bulin sikerült neki,rám mászott,eleinte eltudtam magamtól taszítani,de végül mikor leitatott,már nem tudtam. Hisz ismersz,tudod milyen vagyok mikor alkoholt iszom,még ha keveset iszom is megárt,.akkor gondolhatod,ha sokat iszom akkor milyen lehetek. Mindenre rátudott venni,hisz már szinte eszméletlen voltam a piától.
-Magyarán lefeküdtetek! - most már hagyta hogy a könnyek becsíkozzák az arcát. - JanDi Noona! - rögtön felfigyeltem a szóra,hogy "Noona",soha nem gondoltam volna,hogy ezt fogja nekem mondani...fájt - Gondoltál te rám,hogy ezt nem teheted,vagy egyáltalán érdekelt az téged,hogy én oda lent vártalak téged??? - emelte fel a hangját - még erre az utolsó kérdésemre válaszolj,kérlek! - ült le velem szemben
-Oppa,csak rád gondolok! - annyira sírtam,ahogy még talán soha,éreztem/tudtam,hogy ezzel,hogy túl őszinte voltam vele,elvesztettem őt....
-Kérlek,most hagyj magamra. - kimentem a konyhából a nappaliban álltam meg,sokáig csak arra tudtam gondolni,hogy Taenek mi játszódhat most le a fejében. Végül már olyan nyomás volt rajtam,hogy úgy döntöttem elmegyek. Írtam egy levelet,és olyan helyre rejtettem,ahol YoungBae majd csak akkor találja meg mikor Vasárnap indul a gép,hogy még csak közbe se szólhasson,ne menjek el. Még egyszer körülnéztem a lakásban,majd kiléptem az ajtón...
Nem tudtam hova csak fogtam a bőröndjeim és elindultam. Első utam DaeSunghoz vezetett,nem tudtam máshoz menni.
-DaeSung Hyung! - mondtam és öleltem át köszönés nélkül,mikor Dae ajtót nyitott. A konyhában ültünk le és elmondtam neki mindent,hogy mi történt.
-Én mindent úgy tettem,ahogy mondtad,de hiába....- tenyerembe temettem arcom -Megértem,
hogy időre van szüksége,sőt azt is megértem ,ha ezek után rám sem akar nézni,és hozzám se szól majd....- folytak patakokba könnyeim
-Hogy segíthetnék? Mond hogyan? - aggódást láttam DaeSung szemeiben,megértettem,magamért is aggódtam. Majd felálltam és a bőröndjeimért mentem,nagy kikerekedett szemekkel figyelt engem Dae. Néztük még egymást egy darabig majd elindultam kifelé.
-Hol fogod tölteni az éjszakát? - kérdezte
-Egy hotelben... - érkezett a válasz
-Maradj itt,csak ma estére...kérlek - ajánlotta fel Daesung
-Nem. Sajnálom. Ma egy kicsit egyedül szeretnék lenni;egymagamban....- mentem tovább az ajtó felé. Visszafordultam felé - Ja,és Hyung. Vigyázz magadra...nagyon! Majd könnyeim alól egy mosolyt villantottam rá. Majd kiléptem az ajtón,az új életembe....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése