A szörnyű hetek,és felépülés a balesetből (8.rész)

Ren szemszöge:

JaeKyung 2 hete volt már kómában,az orvosok már feladták,hogy bármikor is felébredne,de én és JiYong nem,….legalább ebben összetartottunk… JiYong és én mindennap mikor volt időnk bementünk hozzá. Én mindig beszéltem hozzá,elmondtam neki,hogy milyen az eddig nélküle eltöltött idő és mindent a mi történt velem,JiYong pedig volt mikor énekelni szokott neki. 

JiYong szemszöge:

Egyik nap mikor  épp bent voltam JaeKyung-nál  betoppantak a szülei:

-Már megint te!? – szólalt meg az édesapja,mikor belépett az ajtón…Hisz mikor először volt a balesete akkor is velem volt együtt,és akkor is engem hibáztatott,meg most is…lehet jogosan.

-Hagyd már,hisz szereti. – mondta erre az édesanyja

-Sajnálom…nem én tehetek róla..most tényleg nem! –szólaltam meg,persze angolul,hogy a szülei is értsék… - Sajnálom,hogy mindig csalódást okozom önöknek,önnek – folytattam

-Kérlek most menj ki,szeretnénk a lányunkkal lenni! – mondta az édesapja már idegesen

-Nem tilthatod el tőle,hisz már a vőlegénye! – mondta anyukája kérlelve a férjét. Mondjuk nem nagyon értettem ezt ,csak nagyjából,hisz 4 év alatt csak az ilyen alap dolgokat tanultam meg JaeKyung-tól,hisz sűrűn szidott engem magyarul…erre annyit mondtam:

-Sajnálom! – adtam egy puszit JaeKyung homlokára és kimentem

"JaeKyung szemszöge":

A szüleim közelebb jöttek hozzám,anya csak sírt,apa pedig csak ennyit mondott:

-Miért pont újra őt választottad? Hisz már mással voltál együtt…és azt mondta,hogy boldog vagy vele,akkor miért? – törtek ki ezek a gondolatok apából

-Szerintem most hagyjuk őt,hisz nem hall minket,ha meg hall is ne ilyen dolgokat halljon már…Amúgy meg visszajövünk később,mikor már te sem leszel ideges… - mondta anya

Ren szemszöge:

Mikor mentem volna be JaeKyung-hoz pont a szüleivel egyszerre nyitottuk ki az ajtót. Mikor beléptem rögtön meghajoltam,hisz így adtam meg  tiszteletet neki.

[Ezt a szüleim furának találták,hisz JiYong is fiatalabb náluk,ő mégsem adott tiszteletet nekik soha. Vagy ő már betöltötte azt az élet kort amikor már nem kell?]

 Az édesapja felemelte a fejemet,és ennyit mondott :

-Jajj,hagyd már előttünk ilyet nem kell csinálnod!

Az édesanyja a nyakamba borult,hisz tudta,hogy én voltam az „új” fiú,mert már beszélgettem vele mikor JaeKyung webkamerázott egyszer vele, meg hát azt is elmondta nekem,hogy  már JaeKyung a gyerekkorában,már akkor is  rólam áradozott…mindig. Átöleltem,hisz láttam,és hallottam,hogy  zokogott. Az édesapja  közben megveregette vállamat

[„most már értette,hogy milyen jó szívű,szeretetre méltó fiú,akit gyermekkoromban elítélt a kinézete miatt. De ez a véleménye mára;most változott. Büszke volt,hogy végre egy normális fiú „állt mellettem”. Hisz mikor JiYongal voltam mindig csak annyit tudtam mondani nekik telefonon mikor érdeklődtek iránta,hogy elfoglalt a munkája miatt,így nem nagyon ér rá,hogy „velem foglalkozzon”.Eddig csak egy jó hír érkezett JiYongal kapcsolatban,hogy megkérte a kezem. De mióta Rennel vagyok minden telefonáláskor csak áradozni tudtam,hogy ő milyen romantikus,milyen rendes,pedig ő is olyan helyen dolgozik,ahol JiYong mégis szakított rám időt,még ha egy percre is,de már az is több volt a semminél,és a legtöbbet jelentette számomra. Rengeteg kérdés járt a szüleim fejében miközben ott állt előttük Ren.”]

-Menj csak közelebb hozzá,mi úgyis menni készültünk. – mondta nekem az édesanyja,és kimentek. [„Pár percig még nézték Rent,és engem  a kórterem ablakából,de végül ők is elmentek."]

Megpusziltam az arcát,és „megszorítottam” a kezét,és elmeséltem neki mindent,ami eddig velem történt.. Erre csoda történt,ő is megszorította az én kezem. Rögtön kiszaladtam és hívtam az orvosokat,akik rögtön oda rohantak vizsgálni kezdték őt,majd a szemeit is kinyitotta,nagyon meglepődtek az orvosok,de kivették a csöveket a szájából,hogy most már önállóan tudjon lélegezni. Szinte sírtam,annyira örültem,hogy végre ennyi idő után felébredt. Rögtön megöleltem,óvatosan,de meg…Láttam rajta,hogy Megpróbált mosolyogni,a csövek miatt,amik az előbb  még a szájában voltak,azok miatt egy kicsit nehéz volt,de mosolygott.

-Szerelmem már féltem,hogy….nem láthatlak többé. – erre megsimította az arcom,és az ajkaimat

-Nyugodj meg  Ren oppa! Ne is folytasd, túl vagyunk rajta. Már csak egy dolgot kell megbeszélnünk,vagyis egy kis emberkéről. – mosolyodott el és a hasára tette kezét..

Erre a mondatra a szívem megszakadt,és az futott át az agyamon,hogy nem mondhatom el én,nem lehetek ez én,itt és most…

-Mi a baj? Mi történt? – kérdezte tőlem aggódva – nem azért mondtam,nem akarok/akarunk a terhedre lenni.

Erre nem tudtam mit mondani,még mindig a lélegzetem akadt el, nem tudta elmondani,erre gondoltam,és arra,hogy pedig már annyira szeretett volna JaeKyung babát és,hogy végre boldog lehessen. Erre én  nem  vagyok képes,hogy elmondjam…nem tudtam,nem tehetem…ezek a gondolatok „járkáltak” a fejemben…

-Sajnálom szerelmem,nekem most mennem kell! – ennyit tudtam  csak mondani,elköszöntem, majd megcsókoltam. De amint kiléptem a folyosóra sírni kezdtem,nem szégyelltem a könnyeim,hisz nincs mit ezen szégyellni. Én is emberből vagyok.

JaeKyung szemszöge:

  Nem tudtam eltalálni,hogy belé meg mi üthetett,meg sem szólalt és még el is ment….hmmm….Ezután elaludtam,hisz egy kórterembe nem lehet mit csinálni,főleg ilyen műtét után meg pláne,hogy nem.

„Arról álmodtam,hogy Ren, én és a pici épp együtt játszottunk a szőnyegen ülve. De közben jobban Ren arcát néztem,hogy milyen boldog és,hogy milyen nagy,gyönyörű,őszinte mosollyal az arcán,ül és a picit ölelgeti. Ekkor a pici Rent „apának” szólította és megölelte, ezen először meglepődött,de „csak” annyit mondott a picinek…Szeretlek kis fiam” 

Ez az álom oly gyönyörű volt,hogy legszívesebben nem ébredtem volna fel. Álmomban mosolyogtam és egy öröm könnycsepp „hullt” le arcomon. Mikor felébredtem nagyon meg lepődtem,hisz ott ült körülöttem 2 orvos ( az egyik pszichológus),a szüleim,JiYong,YoungBae és JanDi. Nem értettem ezt,és arra gondoltam,hogy „Jézusom mi történhetett?”. Ekkor az egyik orvos megszólalt:

-„Jó reggelt” hölgyem…Hogy van?Hogy aludt?

-Hát most nem jól,miért vannak maguk itt? – válaszoltam neki értetlenül

-Sajnos tudatnunk kell önnel valamit! – ekkor a szívem hevesen kezdett el verni,azt hittem,hogy a szívem majd kiugrik a helyéről,vagy,hogy nem bírja tovább és megáll. Szívszorító pillanat ami következik,ezt már én is sejtettem. – valami sajnálatos és szörnyű dolgot!

-Igen mit? – kérdeztem,majd körbe néztem,mindenki arcán szomorúságot és bánatot láttam - Mondja már el valaki! – fakadtam ki sírva

-Sajnálattal és nagy együttérzéssel,de el kell mondanunk önnek,hogy… - ekkor anya sírni kezdett,apa kezdte el vigasztalni ,JiYongra néztem ő is sírt,azt mutatta,hogy erős,pedig belül ő is darabokra hullott,JanDi sem bírja tovább,hisz a legjobb barátnője vagyok. Oda jött hozzám,nagyon szorosan megölelt,és a fülembe súgta „ Légy erős”,megpuszilta az arcom és kiment a kórterem elé,nem bírta tovább,egyszerűen nem. YoungBae nem tudta mit tegyen,kimenjen a barátnőjéhez és őt vigasztalja,vagy bent maradjon és a lelket tartsa JiYongban. Ki ment JanDihoz és azt mondta neki „Sajnálom,de most a barátomat kell segítenem,remélem megérted”…”Persze,hogy megértem,menj csak”..érkezett rá a válasz. JanDi megölelte nagyon szorosan YoungBae-t…Ő visszajött és oda ment JiYonghoz,már szinte ő tartotta állva,már szinte nem tudott a saját lábán állni. De erősnek mutatja magát,vagyis azt hiszi,hogy kívülről is ezt mutatja,de nem…..már szinte,sőt látszik rajta,hogy nem bírja tovább! Ezt én és ő nem tudjuk még egyszer végig küzdeni,nem fog menni,ezt ő is tudta,nagyon jól tudta,sőt mindenki….

-Sajnálom,de – JiYong zokog,anya is;JanDi kint a folyóson megfordult háttal a kórteremnek,befogta  a fülét és sírt,nem akarta hallani,hogy mit mondanak és azt sem,hogy hogyan omlok össze pillanatok alatt. JiYong feladta,nem bírta tovább,oda jött hozzám,megszorította a kezem.

-Drágám, tudd meg,Szeretlek! És most arra kérlek légy erős…nagyon erős! – erre megpuszilta a kezem

-Mi van már,elmondaná valaki.. – könyörögtem és sírtam,hisz láttam a többieken,hogy baj van…nagy baj van…és,hogy valami olyan történt,amin még ők is zokogtak,erre én is sírni kezdtem

-Sajnálom…,de a babájukat már nem tudtuk megmenteni! – mintha egy világ omlott volna bennem össze….újra. A hasamra raktam a kezem és zokogtam,ahogy csak tudtam…,hisz hihetetlen,hogy ezt újra át kellett élnem. JiYong olyan szorosan ölelt ahogy csak tudott és ő is úgy sírt,ahogy még egy férfi talán sosem,hisz ő is másodjára éli át ezt. JanDi az ajtóban omlott össze és csak sírt,nem tudta még ő sem felfogni,hogy mi is történik körülötte. YoungBae is megkönnyezett,hisz JiYong jó barátja,én viszont,olyan voltam neki,mint a kis húga. Anya már szinte eszméleténél sem volt annyira sírt,ahogy engem nézett….El sem tudta képzelni,hogy milyen lehetett ezt átélnem…újra.Arra gondolt,hogy mi lenne vele,ha engem veszített volna el…ugyanolyan érzés lett volna…. Én pedig…én újra a poklok,poklát éltem át,már ájulásig sírtam magam. Az orvosok rögtön altatót és nyugtatókat adtak nekem. Nyugtatót JiYongnak,Anyának és JanDi-nak is adtak,hisz már az ő idegük is ki volt készülve. Egész éjjel ott volt mindenki az ágyam mellett,nem bírtak onnan elmozdulni,egyszerűen a szívük nem engedte.

Ren szemszöge:

Engem is értesítették,hogy elmondták a történteket JaeKyung-nak. Én is bementem a kórházba ,de csak a kórterem ablakából „mertem”nézni őket,és hát a bent lévőket sem szerettem volna zavarni. Így én onnan néztem,ahogy alszik a sok nyugtató miatt,én is sírni kezdtem,hisz el sem tudtam képzelni mit élhet most át ….újra,és még a tegnap is eszembe  jutott,hogy mit mondott nekem. Arra jutottam,hogy most mindkettőnknek kell egy kis idő míg helyre jönnek a dolgok…

"JaeKyung szemszöge":

 JiYong az ágyamra hajtotta fejét és elaludt. Apa haza vitte anyát,abba  hotelbe ahol most laknak. JanDit YoungBae vitte haza,hisz már ő is teljesen kikészült.  Mikor JanDi elaludt,  YoungBae még visszajött JiYonghoz,és arra kérte,hogy csak egy kicsit,most már ő is menjen haza,hisz ma már úgy sem ébredek fel. JiYong végül beadta a derekát,nagyon nehezen,de be, és „megengedte” YoungBae-nek,hogy haza vigye,haza a régi lakásba. YoungBae kételkedett ebben,hogy oda vigye JiYongot,hisz minden emlék,minden gyerek holmi,minden arra emlékezteti,hogy a babát elvesztettük és,hogy már nem ott lakok..hisz Rennel éltem ekkor már.

YoungBae szemszöge:

Mikor oda értünk és JiYong belépet az ajtón összeesett a fájdalomtól

[„hisz rögtön egy olyan emlék jutott eszébe,mikor először léptünk be együtt azon az ajtón,mikor még,mint legjobb lány barátja ként vezetett körbe a házba,és mikor először megcsókolt akkor,és az első együtt töltött éjszaka…Most pedig,most kórházban feküdtem…én,mint szerelme,menyasszonya,és megint újra miatta,JiYong ezt nem tudta elviselni,hogy újra „tönkre tett”. Magát hibáztatta mindenért…”]

-Miért? YoungBae,mond miért? miért történik ez velem/velünk mindig? – a fejét a tenyerébe hajtotta és sírt

-Jajj,nem te tehetsz róla Hyung! –nem tudtam neki mit mondani, „megtorpantam” a kérdések előtt

-Nem ezt kérdeztem YoungBae! –sosem éreztem még így,de most a szívem szakadt meg,hogy JiYongot,a legjobb barátomat,a Big Bang mindig erős leader-ét így kellett látnom. Felsegítettem és elkísértem a szobáig,és leültünk az ágyra. Megszólalni sem tudtam,pedig mindig annyit tudtam beszélni,de most…most nem tudtam mit mondani vagy,hogy segítsek JiYongon. Így csak ültünk,percekig csak ültünk,mikor megszólalt JiYong telefonja. Lee Hi hívta épp.

-Már csak ez hiányzott – szólaltam meg hangosan

JiYong csak ült néma csendben,mintha még azt sem vette volna észre,hogy a telefonja csörög.

-Igen mondjad! – szóltam bele a telefonba

-JiYong Oppa-t keresem,nem tudod,hogy mi van vele,napok óta nem jött és nem is hívott?!

-Hát most jobb lenne ha békén hagynád! A magán ügyeivel van épp elfoglalva..

-Mi az,hogy hagyjam békén? És a kapcsolatunkkal  mi lesz? – ez a mondat villámcsapásként érintett,nem tudtam még csak megszólalni sem,leraktam a telefont,szó nélkül csak leraktam. Úgy éreztem összeállt a kép, „hát persze,ezért viselkedik így JiYong”. Felálltam,JiYongra néztem.

-Hogy tehetted ezt? – kérdeztem elég mérgesen - Hazudtál neki! És nekünk is! Mindenkit becsaptál!! - ordítottam

-Ezt nem érheted – mondta JiYong

-Már pedig hidd el értem. Hát szánalmas vagy,mit ne mondjak,és pont vele? És tudod mit,most át megyek vissza JanDihoz,mert ő tényleg kikészült,tényleg szereti JaeKyung-ot ,hisz  a legjobb barátnője,de neked jobban kéne őt vigyáznod,de látszik ezt sem tetted meg,most már tényleg jól teszed,hogy magad hibáztatod. JaeKyung mellett kéne állnod nem pedig ilyenekkel,mint Lee Hi nem ilyenekkel kéne megcsalnod őt. Még annyit,hogy JanDi azért  sír,mert a történtek miatt sajnálja JaeKyung-ot,te pedig…te csak azért,mert lelkiismeret furdalásod van,ha neked egyáltalán van olyan,ha bár kétlem. És tudod mi ebbe az egészbe a legviccesebb,hogy még én,mint „bátyja” jobban megsajnáltam,mint te. De most már csak azért sajnálom,hogy veled van/volt,most már teljesen megértem,hogy Rennel van,teljes mértékben igaza van…JiYong én másképpen ismertelek meg,tudtam,hogy nagy nő csábász vagy,ahogy én is,de azt hittem megváltozol JaeKyung mellett,ahogy én is JanDi mellett. Csalódtam benned,nagyot csalódtam benned JiYong Hyung! – törtek ki a gondoltok belőlem és ordibáltam JiYongal,hisz megérdemelte…nagyon is. Kimentem a szobából,rácsaptam az ajtót JiYongra és haza mentem,haza JanDihoz…

JiYong szemszöge:

Ledőltem az ágyra:

-YoungBae-nek igaza van! – a tenyerembe hajtottam fejem és sírtam,hisz tudtam,hogy igaza van és,hogy nem ezt érdemli JaeKyung,ennyi szenvedés után meg pláne…

JaeKyung szemszöge:

Felébredtem,és csak ültem az ágyon és a történteken gondolkodtam,ekkor Tabi lépett be az ajtón. Halkan (próbált),de mégis hangosan szólalt meg,hisz irtó mély hangja van,nem tud halk lenni,most mégis megpróbálta…na igen,csak próbálta…Ez mosolyra késztetett.

-Szia,csak tudni akartam,hogy vagy – hallatszott a hangján,hogy egy kicsit félt a választól,félt,hogy ezzel a kérdéssel felidegesít,hisz tudja mit élek át….vagyis csak megpróbálja elképzelni – Hoztam neked csokit is,tudtam,hogy szereted…,hogy nagyon szereted… - mosolyodott el egy picit

-Szia Tabi! Hát erre most nem tudok neked válaszolni,hogy hogyan is vagyok. Másrészt nagyon örülök,hogy jöttél – mutattam az ágyra,hogy üljön oda nyugodtan – köszönöm a csokit – meglepődtem rajta,hogy már ennyire ismer… T.O.P úgy is tesz,leül az ágyra a lábam mellé,de alig,hogy leült,magamhoz öleltem,először meglepődött,de visszaölelt,hisz sejtette,hogy most erre van szükségem. Percekig csak öleltem,hisz T.O.P-vel nagyon jóba vagyok…ölelés közben jó mélyen magamba szívtam illatát. Neki  mindig olyan jó,kellemes,férfias illata van,ez volt az egyik ok amiért szerettem ölelgetni…a másik a kedvessége és,hogy ő az…

-Ez most jól esett Tabi…nagyon..! Köszönöm! Na és hol is van az a finom csoki? Nagyon megkívántam,hogy így említetted! – mosolyogtam, Tabi a legjobb barátom a bandából,sőt ha jobban meggondolom mindig is ő volt a legjobb fiú barátom…persze csak Tae Baby után,de Tabit inkább tekintettem legjobb fiú barátomnak,mint bátyámnak,mivel ő a legidősebb,igaz a legidiótább is,de mégis vele szeretek mindent megbeszélni…DaeSung mindig megtud nevettetni, SeungRi-val szeretünk eljárni együtt vásárolni,igaz ez miatt,mivel sokszor láttak minket együtt vásárolni,nagyon sokszor hitték azt,hogy a barátnője vagyok…de aztán egy sajtó tájékoztatón mikor én is ott voltam felhívott engem is maga mellé,és elmondtuk,hogy csak nagyon jó barátok vagyunk…és ennyi,azóta járkálhatunk együtt vásárolgatni,na meg imádunk együtt Koreai sorozatokat nézni. És YoungBae,oh a drága kis Tae Baby,őt mindig is bátyámnak tekintettem,hisz mindentől megóv és ő is szintúgy ,úgy kezelt,mintha a kis húga lennék,mivel neki csak egy idősebb bátya van,így örül,hogy valakit tekinthet kis húgának, JiYong pedig hmm,JiYong ő viszont…ő JiYong…

-oh,te kis kívánós – szólalt meg TOP – itt van tessék,a kedvenced – nevetett ő is

-Na de Tabi,hogy mondhatsz ilyet – nevettünk,közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam „Tudom,hogy az vagyok,de psszt”

T.O.P kibontotta a csokit és enni kezdtük,nagyon sokáig beszélgettünk,már azt is megbeszéltük,hogy hova megyünk,ha kimehetek a kórházból,természetesen Tokióba,hisz szeretünk együtt Japánba menni vásárolni,és szét nézni.

-Elfogyott a csoki – szólaltam meg szomorúan,de röhögve

-Van még,hoztam nyugi,tudtam,hogy gyorsan megesszük. –elővett még egy tábla csokit a zsebéből, és azt is felbontotta

-Héjj el fogunk hízni! – nevettem

-Jajj,na bumm akkor jössz a YG edzőtermébe és edzünk majd a kilók ellen! – nevetett ő is

-Tudod,hogy azt nem szabad…az lenne még szép,ha bemennék a YG-be edzeni… - nevettem rajta,hisz na ja…az nézett volna még ki szépen

-Akkor megyünk edzőterembe,meg oldjuk,ha szedünk fel pár kilót,valahogy úgyis teszünk ellene – karolt át,és beszélgettünk tovább. Ekkor Ren lépett be az ajtón,T.O.P felnézett és ennyit mondott:

-Most már megyek,látom vendéged jött,majd még beszélünk- nyomott egy puszit a homlokomra és kiment  a  kórteremből…

-Sajnálom,nem akartam megzavarni a beszélgetéseteket – szólalt meg Ren

-Jajj,dehogy zavartad,inkább gyere ülj ide. – mosolyogtam,és annyira örültem,hogy bejött hozzám

-Jó téged mosolyogni látni. – említette meg Ren

-Na és csókot nem is kapok?!! Hát szép vagy,ezt megjegyeztem - mondtam neki nevetve,és úgy tettem,mintha duzzognék

-De hát JiYong –nem értette Ren ezt az egészet

-Jajj,hagyd már,fene tudja most is mit csinál és,hogy kivel. De tudod mit majd én – közelebb „rántottam” magamhoz és megcsókoltam.

"Ren meglepődött,emlékek jutottak eszébe és a baleset napja,mikor a parkban „szakítottunk”,mikor azt hittük,hogy végleg vége…erre egy könnycsepp gördül le a szeméből és folyik végig arcán"..Eltolt magától és a szemembe nézett:

-JaeKyung kérlek ne,ne tedd ezt…Ne tépd fel újra a sebeket.

Ren szemszöge:

-Sajnálom Ren,nem akartam,de hiányoztál,és szeretlek. JiYong meg az aki,de te, te más vagy…rólad tudom,hogy milyen vagy,de JiYongról nem tudom mit gondoljak – megöleltem,JaeKyung a mellkasomra hajtotta fejét,az én szememből pedig könnyek hulltak,hisz nem az,hogy újra bele szerettem,de még ki sem szerettem  belőle,ahogy vettem észre JaeKyung sem. Már vártam,hogy újra megcsókolhassam,megölelhessem,de nem gondoltam volna,hogy ez ilyen fájdalmas pillanat lesz. De azt sem tudtam,hogy mit gondoljak ezek után,amik történtek, például JiYong Twitter-re feltöltött videója, a parkban való fájdalmas,nagyon fájdalmas „szakítás” …ezek a „dolgok” összetörték a szívem,nagyon megsérültem ezalatt,a lelkem és mindenem…

-JaeKyung sajnálom,de most megyek,majd még jövök,ha szeretnéd…! – megpusziltam és közben a szívem megszakadt,de el kellett mennem,nem bírtam ezt a nagy nyomást elviselni.

JaeKyung szemszöge:

Újabb 2 hét telt el,még mindig a kórházban voltam. Ez alatt a szüleim,Ren,és T.O.P is többször meglátogattak,és YoungBae és JanDi is jöttek mikor tudtak,olyankor legalább mikor itt volt valaki,akkor egy kicsit élet költözött a kórterembe,de JiYong egyszer sem jött,YoungBae tudta miért nem,de nem mondta el..Egyik nap épp a telefonom nyomkodtam,mikor DaeSung lépett be az ajtón, egy jó nagy tányérral a kezében és közben nevetett.

-Na mit főztem neked/nekünk? – szólalt meg köszönés nélkül

-Jajj,na ne…tán csak nem Kimchit?

-De-de! – nevettünk,mert ha mi együtt ilyet csináltunk DaeSungal annak sosem lett jó vége,hisz végig röhögtünk és hülyéskedtünk a főzés alatt. DaeSung felsegített az ágyról,és gyorsan „megterített” a kórtermi asztalon. A bandából én és DaeSung szeretjük a legjobban a hasunkat,ezt a többiek is észrevették már,….hisz mi mindig eszünk.

DaeSung tele szájjal szólalt meg:

-És amúgy hogy vagy? – nevettem rajta,igazából ha együtt eszünk  mindig így beszél,de most valahogy még viccesebb volt. Már a könnyem hullt a röhögéstől,már innom is kellett.

-Még mindig nagyon hülye vagy D-Lite,de így szeretlek!- nevettem tovább – Köszönöm kérdésed talán napról-napra jobban,és nem sokára ki is engednek. Majd főzhetünk együtt sok-sok kimchit a fiúknak – nevettünk

-És megyünk majd mindig vidámparkba – DaeSung nevetett,de tudtam,hogy ő ezt teljesen komolyan gondolja

-Oh ez természetes,hogy benne vagyok! Csak jó lenne tudni mikor mehetek már haza. – a mosoly az arcomról eltűnt

-Nyugi  még pár nap! azt meg kis huncutkám,aki ugyan olyan,mint én, az már fél lábon állva is kibírja ezt a kis időt. Amúgy meg addig sem mérgezzük legalább a fiúkat kimchivel – próbált vigasztalni DaeSung,közben a vállam simogatta

-És SeungRi-nak,hogy megy a koncertezés Japánban egyedül ? –érdeklődtem egy kicsit felőle is,bár rá még egy kicsit haragudtam,hogy úgy letámadott és kiabált velem,mikor szakítottunk JiYong-al,de azért érdekelt,hogy mi van Pandussal.

-Hát azt mondta hiányzunk neki,meg hogy unatkozik egyedül,ezért mindig ír nekünk! Ja és azt üzeni,hogy sajnálja,hogy nem lehet itt,de amint haza ér bejön és meglátogat…

-Oh,eszem  a szívét de édes. Mond neki majd,ha legközelebb beszéltek vele,hogy most már nekem is írhat nyugodtan,hisz én is nagyon unatkozom egyedül.

-Rendben átadom,de most már megyek. Pár nap múlva találkozunk. – átölelt,meg puszilt,és elment.

Teltek-múltak a napok,elérkezett a nap,amit már nagyon vártam…haza mehettem,senkinek sem szóltam,hisz legyen csak meglepetés nekik…Már javában pakoltam,mikor egy feliratos lufival a kezében belépett az ajtón Seung Ri . Oda szaladt hozzám és megölelt.

-Sziaaaaa! – kiáltottam neki,nagyon örültem,hogy bejött és,hogy meglátogatott…Inkább elfelejtettem,hogy milyen volt velem,mert jó ha az embernek vannak barátai,főleg ilyenek,mint Seung Ri

-Szia JaeKyung! – érkezett a válasz Seung Ri-tól – Látom épp haza készülsz,majd én haza kísérlek. De egy kérdés JiYong hol van,és,hogy miért egyedül mész? Jó hát ez két kérdés lett.. – nevetett,de ezt furának találta ,azt hitte,hogy JiYong visz majd haza,ennek így kellett volna lennie..

-Igen, épp haza megyek végre! Ja és azért egyedül,hogy legyen meglepetés.. – kacsintottam – hmmm JiYong,nem tudom hol lehet,azóta nem láttam mióta…

-Ne is folytasd..tudom.Hmm meglehetősen érdekes. Na de mindegy most már rám vagy utalva csajszi,majd én haza viszlek. Utána meg te is lepakolsz én is és megyünk sorozatokat nézni. Rendben?

-Hát persze,hogy benne vagyok ,már vártam Seung Ri sunbae! – emeltem fel a bőröndöt

-Jajj te butus lány,nehogy azt hidd,hogy ezt te viszed le. Add csak ide! – kivette a kezemből és mentünk le a lépcsőn az autójához

-Na szóval,hölgyem merre is lesz a fuvar? – kérdezte Seung Ri

-Hát nem is tudom…először talán haza!

-Jó és mégis melyik haza? – nevetett Seung Ri – a szüleidhez,JiYonghoz ahol laktatok,vagy Renhez? – nevetett tovább – vagyis ha akarod Magyarországra is haza vihetlek! – mindketten nevetni kezdtünk

-Először talán JiYonghoz,leszeretnék pakolni,meg hát 1-2 dolgot még össze kell szednem…

Az úton még rengeteget beszélgettünk,hogy mik történtek Seung Ri-val Japánban és velem ,ilyesmikről beszélgettünk. Nem sok mindent mondtam el neki,na meg titkot bízni RiRi-re,kész öngyilkosság,mert nagyon pletykás. Amikor bekapcsolta a rádiót épp Ren mondott beszédet. A szívem egyre hevesebben kezdett el verni,hogy hallhattam a hangját..

„Épp egy új albumon dolgozunk,de sajnos késni fog a come back,mivel mostanában rengeteg dolog történt velünk és egy  nagyon szeretett barátnőmmel pedig szörnyű dolog történt,így most mellette kell állnom/állnunk” Ezen a kijelentésén elgondolkoztam,gondol rám Ren,rengeteget,és mellettem szeretne lenni,elmosolyodtam…nagyon jól estek szavai. Ezt RiRi is észrevette,hogy milyen boldog lettem szavaitól. Utána bejelentették,hogy ma hajnalban Seung Ri is haza ért Seoulba ,Japánból… „ Igen itthon vagyok,most meg épp egy kedves barátnőmet fuvarozom haza a kórházból,na ezt adjátok össze,gyors vagyok igaz?”- ordította el magát az autóban. Elmosolyodtam és ránéztem,láttam rajta,hogy örült,hogy itthon lehet,hisz ő nem szeret egyedül menni sehova,ő egy társasági ember, és a Big Bang kicsi Maknae-ja..

-Hölgyem,megérkeztünk!- szólalt meg,kiszállt,oda jött és kinyitotta nekem az ajtót,egy igazi Úri ember lett a kicsi Seung Ri,gondoltam magamba

-Oh,köszönöm…Uram! – kiszálltam és felnéztem,fel az erkélyig,közben szétnéztem. – hát nem változott itt semmi,de nem is baj.

Mikor felértünk az emeletre,egy percre megtorpantan

-Baj van  Noona? – kérdezte Seung Ri

-Nem dehogy csak…csak..gyerünk már – elindultam

Először megálltam YoungBae-ék ajtaja előtt,bekopogtam,bentről csak ennyit hallottam „Megyek már” , az én drága kis barátnőm volt az.Már annyira hiányzott,hogy beszélhessek vele és,hogy együtt csavarogjunk…szóval minden.

-Igen ki a.. – a lélegzete állt el

-Na ki az,ki az szerelmem? – szólt ki a szobából YoungBae,JanDi rögtön a nyakamba ugrott,annyira örült,hogy látott, YoungBae is kijött a nagy „zajra”. Először meglepődött,oda jött hozzám és megölelt,majd nyomott egy puszit az arcomra. 

-Még haza is kell mennem,hisz én csak a kisasszonyt fuvaroztam! – engem megölelt,JanDit megpuszilta,YoungBae-val pedig kezet fogott,és elment

-Héjj Noona,hát szólhattál volna,hogy haza jöhetsz…elmentünk volna érted – szólalt meg YoungBae,JanDi még mindig ölelgetett,és szinte nem tudta elhinni,hogy ott állok előtte,nagyon hiányoztam szintúgy neki is,mint nekem ő,és nagyon sokat is sírt azóta….

-Bepótoljuk ám ezt – mondta és megpuszilt – nem jössz be? – kérdezte

-áh,most nem hiszem,még le kell pakolnom,haza kell mennem…,vagyis oda – mutattam rá az ajtóra…annak a „háznak” az ajtajára,amit már elég rég ismertem,hisz itt laktunk JiYongal.

YoungBae szemszöge:

Nagyon megijedtem , „féltem” attól,hogy ott van Lee Hi vagy JiYong most akarja elmondani ,hogy Lee Hi-vel járt vagy jár. Azon gondolkoztam,hogy átkísérjem-e,mert ha ott van a kis csaj,akkor nagy pofonok fognak el csattani,JaeKyung részéről…

-Tudod mit,segítek átvinni a bőröndöd. – ezt találtam ki hirtelen

-De hát nem nehéz,és itt lakok/laktam 2 lépéssel arrébb.

-őőőőő…Nem baj,nem akarom,hogy megerőltesd magad – mentettem ki magam,hogy elkísérhessem. JanDi értette miért akartam JaeKyung-al menni,hisz elmondtam neki a JiYongos ügyet,így ő is helyeselte,hogy vele mennyek

-Na jó,nem bánom,gyere! – szólalt meg nevetve JaeKyung

JaeKyung szemszöge:

Mikor oda értünk az ajtóhoz nagyon sokáig gondolkoztam,hogy be menjek-e vagy,hogy mit mondjak JiYongnak. Nem bíztam benne,attól is féltem,hogy van nála valaki,vagy már együtt van valakivel,bár még kint volt a nevem  az ajtón,minthogy itt lakom (Mrs. Kwon JaeKyung, Mr.Kwon JiYong)  De mióta elmondták,hogy…azóta nem volt bent nálam,csak az nap. Kinyitottam az ajtót,beléptem,de JiYongot az ajtóból még nem láttam sehol. YoungBae bement a szobába,meg nézte nem e ott van. De nem ott volt,a kanapén ült és egy képet szorongatott a kezében.

-Szia JiYong! – köszöntem neki,JiYong csak nézett,azt hitte,hogy csak a szeme káprázik,egyszer meg is dörzsölte a szemét…de nem káprázott a szeme.

JiYong szemszöge:

-Sz-szi-Szia JaeKyung!? – nagy nehezen megszólaltam én  is. De a  fejemben még mindig a YoungBae-vel történt beszélgetés járkált. Nem tudtam,hogy hogyan mondjam el,vagy egyszerűen el se mondjam,de az nem lehet,akkor már inkább én mondjam el,mint mástól tudja meg…gondoltam .

YoungBae közben elment..úgy volt vele,hogy hagy minket beszélgetni..ugyanis van miről…

Újabb találkozás JiYong-al{Békülés} és a súlyos baleset (7.rész) [+18]

JaeKyung szemszöge:

Már 3 hónapos terhes vagyok,a pocakom már látszik,nem annyira,de azért jól észre lehet venni,és ez engem és Rent is boldogsággal tölt el.


JiYong szemszöge:

Egyre büszkébb voltam arra,hogy apa leszek,és már nagyon  vártam a találkozást  életem szerelmével;gyermekem édesanyjával. Egyik nap mikor haza értem a turnéról,még szinte ki se szálltam a gépből,de már hívtam is őt telefonon,hogy mikor tudnánk találkozni…

-Szia kedv….JaeKyung…- szívem szerint újra úgy szólítottam volna,hogy kedvesem,sőt majdnem így is tettem,hisz minden turné után rögtön felhívtam,hogy mikor érek haza,vagy ha nem meglepetés volt,hogy haza jövök,akkor hívtam is ,miután leszálltam a gépről. – remélem nem zavarok,de szeretnék veled/veletek találkozni…

-Szia JiYong op… - szintúgy ő is majdnem beleesett abba a „csapdába”,hogy Oppa-nak szólítson,de tudtam,hogy már Ren-t hívja oppa-nak,hisz vele van együtt…- értem,és mikor,hol? –majd megőrültem,hisz már nagyon szeretettem volna találkozni velük..- mondjuk mit szólnál a régi lakásunkhoz? Hmmm…?!

-Rendben,mikor? – kérdeztem vissza rögtön,hisz már vártam  azt a pillanatot.

-mondjuk egy olyan 20 perc múlva,mivel gondolom elindultatok a reptérről,így oda tudsz érni,nem? –nagyon tudta,hogy mikor indulok el a reptérről,mindent tudott róla,hogy „mi van” mikor a repülőtérről hívom telefonon,rengetegszer hívtam őt mikor még….hmm,igen akkor…mikor még a menyasszonyom volt.

-huh,ilyen gyorsan,De rendben,ráérek….Szia!

JaeKyung szemszöge:

-akkor 20 perc múlva,szia! – alig,hogy leraktuk a telefont mind a ketten örültünk egy kicsit,hogy találkozhatunk,JiYong talán egy „kicsit” jobban örült ennek. Neki szinte még az a 20 perc is örökké valóságnak tűnt. 20 perc elteltével ő pontosan oda is ért,hát én még késtem egy kicsit,hisz pocakkal nem olyan egyszerű cipőt felvenni,olyan,mintha az Olimpián vettem volna részt,még ekkora pocakkal is nehéz volt…Akkor mi lesz,ha nagyobb lesz a hasam,majd úgy kell rám adni daruval a cipőt…ezen a gondolatomon elnevetgéltem magamban,sőt még az autóban is ezen nevettem…

Mikor oda értem JiYong oda szaladt hozzám,óvatosan,de szorosan ölelt ,( fura)de ez az ölelés még nekem is nagyon jól esett,JiYongnak meg főleg…Lehet azért esett nekem is ilyen jól,hogy megölelt,hisz ő az édesapja a gyerekemnek,és hát mégis csak más,hogy ha  a gyermeked édesapja ölelgeti a pocakod,mint más.Ren közelsége,ölelgetései is jól estek,de ez most más volt;teljesen más…nem értettem miért,de más volt… Ölelés közben közelebb hajolt,és a fülembe súgta : „Szeretlek”

-És,mint a gyermek édesapja,már mintha nem baj,hogy így hívom magam,megsimogathatom a pocakod..? – kérdezte JiYong,közben ráhajtotta fejét a hasamra,és felnézett rám,szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól - Ugye,ugye szabad? – újra visszament „kisgyerekbe”

-De buta vagy,hát persze,hogy megsimogathatod! De remélem,hogy 5 hónap múlva megkímélsz ezektől és nem kérdezel ilyen hülyeségeket…! –nevettem,és ezen JiYong is elmosolyodott

-Hát persze,hogy nem…maximum ehhez hasonlókat - újra nevetni kezdtünk,és most olyan jól esett,hogy aki a pocakomat simogatta az JiYong,a gyermekem édesapja. Jól esett a közelsége,és az is,hogy most legalább nem veszekedtünk.Sosem nevettünk még ilyen jót együtt…de ez a baba tényleg közelebb hozott minket,pedig még meg sem született…

-Még mindig olyan hülye vagy,mint régen… – újra nevettem,mint mostanában mindenen,és az futott át az agyamon,hogy milyen rég volt,mikor JiYongal ilyen jót nevettünk….

-És még mindig ugyanolyan szerelmes,mint 4 éve,…folyamatosan… - Erre felnézett,és angyali szemeivel az én szemembe nézett,tudta,hogy ezzel levesz a lábamról és,hogy ez a gyengém,hát persze,hogy ez most is így történt,elvarázsolt gyönyörű szemeivel. Sőt erre nem tudom mi ütött belém,de megcsókoltam őt. A szoba felé néztem,JiYong tudta,hogy ezzel éppen mire utalok. Felkapott,és bevitt a szobába a kezében,pont úgy,mint egy menyasszonyt…

-Hidd el,ez a nap is eljön majd,hogy ezt,gyönyörű fehér ruhában éld át,egy gyönyörű mosollyal az arcodon és,hogy YoungBae meg JanDi közben a gyerkőcre vigyázzanak,mert hát kelleni fog neki egy kis tesó is.És nem hiszem,hogy végig kéne nézni e a kis tesó projektet – kuncogott - …Csak jussunk át a hullám-völgyön. Megígérem Kedvesem! – rám mosolygott,és miközben a kezében tartott nyomott egy puszit a homlokomra….

JiYong Szemszöge:

Leraktam őt az ágyra,levettem a pólóját,és egy jó ideig a gömbölyödő  pocakját néztem,abban gyönyörködtem…

-tudom most egy kicsit fura lesz,meg hát ami azt illeti többet is eszem így hát… - szólt hozzá és nevetett

-De hogy is,gyönyörű vagy,és hidd el…én így is kívánlak.

-Szeretlek JiYong Oppa!

-Én is! Kedvesem! –annyira örültem,hogy újra így szólított…,majd én is újra kedvesemnek szólítottam őt,de hát mi mást is tehettem volna,ha nem így szólítom a gyermekem édesanyját..

-Na szóval akkor mi lesz? Ugye nemcsak a hasam akarod bámulni,mert akkor meghalsz – nevetett közben,hisz már eléggé kívántam én is őt meg ő is engem,kívántuk egymást…nagyon is…

-Jól van na,de már most várom a picit,hisz apa leszek,ne légy ilyen…- mosolyogtam

-Oh,jól van,de akkor is…Kezd már! – mondta ,már idegesen,”magára rántott”,hisz már nagyon hiányozhattam neki és az igazat megvalva nekem is nagyon hiányzott ő és az érintései és a

z,hogy végre egy jót szeretkezzünk…

JaeKyung szemszöge:

Először a nyakam kezdte el csókokkal ellepni,majd a kulcscsontom puszilgatta,tudta,hogy azt szeretem a legjobban és,hogy arra gerjedek be a legjobban. Majd lentebb haladt a melleimhez,és azt kezdte csókolgatni,puszilgatni. A hasamat nagyon gyengéd puszikkal lepte el,majd mikor leért a fehér neműmhöz,óvatosan lehúzta azt rólam. Először csak egyik ujjával „kereste” a megfelelő pontot,ahol nem árthat a babának. Majd a nyelvével végig nyalt szeméremajkaim közt,és csak utána feküdt lábaim közé,hogy férfiasságával is belém hatolhasson. Nagyon lassan,és óvatosan kezdte,nem tudta,hogy ilyenkor mennyire szabad gyorsnak lennie,ezért inkább mindvégig oda figyelt tempójára és rám meg a babára.

-Már Hiányoztál JiYong oppa…Nagyon…- súgtam fülébe miközben ő fölém hajolt….

-Te is kedvesem!

JiYong Szemszöge:

-Jézusom Ji…JiYong! – már totál kész voltam,hisz nagyon hiányzott ,hogy egy jót szeretkezzünk,ennyi veszekedés után…jól is esett mindkettőnknek,legalábbis azt láttam rajta,hogy neki is nagyon tetszett…

-Kedvesem,sajnálom,de már…már nem bírom tovább…,ez nekem ennyi idő után sok. De huh,egy Istennő vagy még mindig! – erre adott egy csókot miközben még mindig felettem volt,és át dugta a nyelvét a számba,hogy ezzel is elmélyítse a csókot.

-Tudod mit,most én irányítok! – súgta fülembe,és közben megharapta azt

-Ezzel mire célzol?

-Csak figyelj! – rám kacsintott. Lelökött az ágyra,hogy most ő legyen felül. A számtól kezdve,egyre lentebb és lentebb kezdett el csókolgatni,és harapdálni,mikor az alsónadrágomhoz ért, megállítottam őt.

-Ne tedd,ha nem akarod. Ismerlek,nem nagyon szeretnél ilyet csinálni…tudom,vagyis gondolom…

-Psszt! – megcsókolt,hogy legalább hallgassak már végre, és,hogy ne dumáljak annyit ,mindig a szám járt…! – Fogd fel,egy az változtam,kettő meg szeretlek,és bízom benned… - folytatta a mondani valóját

Levette rólam az alsónadrágomat és férfiasságom teljes hosszát szájába vette. Nem gondoltam volna,hogy ennyire profi az ilyen dolgokban. Egy kis idő után haja után kaptam és segítettem neki le-fel mozogni….

-Ne,ne csináld! Ne légy ilyen ,megbolondítasz…!

-jajj már te buta fiú,még,hogy én téged!

-Szünet,szünetet kérek Főnökasszony! – mondtam nagy nehezen,hisz közben levegő után kapkodtam,mikor már éreztem,hogy elfogok menni,felhúztam (neved)-et magamhoz és megcsókoltam őt..Ez meg is történt el mentem,a lepedő eddig is mindenhol nedvünkkel volt tele,de most az enyém tarkította azt…

JaeKyung szemszöge:

Utána még nagyon sok mindenről beszélgettünk,úgy,hogy közben ott feküdtünk egymás mellett…én ráfeküdtem  a karjára és ő pedig közelebb húzott magához,és így beszélgettünk! 4 óra hosszát töltöttünk együtt,most kisebb megszakításokkal,hisz JiYongnak pihennie kellett!

Kimentünk a konyhába.

-Lassan mennem kéne! – szólaltam meg.

-Nehogy azt hidd,hogy ezek után csak így elengedlek…! – mondta mosolyogva JiYong

-De hát…

-Nincs de hát. Még van egy meglepetésem is!

Odahozott egy videó kamerát, majd bekapcsolta majd hozott oda egy gitárt is,és letérdelt elém,és elkezdte énekelni,amit nem rég írt dalt,aminek címe „Without You” /Nélküled/! A dal végén megölelt,megcsókolt,oda fordult a kamera felé és azt mondta: „Ő itt  a menyasszonyom…és szíve alatt pedig az én/mi gyermekünket hordja;Édesapa leszek! És tudjátok mit SZERETEM ŐT/ŐKET!”

 Felvett megpörgetett,és jó mélyen megcsókolt,úgy csókolt,ahogy még talán sohasem! Gyorsan oda szaladt a kamerához,rárakta a videót a telefonjára,onnan pedig felrakta Twitter-re,hogy ezzel is bizonyítsa,hogy szeret!

-Most már elhiszed,hogy szeretlek? – kérdezte

-Oh,JiYong oppa! Persze,hogy elhiszem! Én is szeretlek! – megöleltem

Ekkor megcsörrent a telefonom. Ren hívott.

-Igen,mondd Ren oppa! – szóltam bele a telefonban…de JiYongnak az nem tetszett,hogy Oppa-nak hívtam Rent…Így a háttérben csak ennyit mondott : „Ne is álmodj róla” oda jött hátulról megölelt:  „Ő az enyém”… „Jajj JiYong csönd már”- csitítottam el

-Szia Hercegnőm,csak érdekelt hol vagy?!

-Az egyik barátomnál.

-És azt a barátodat nem úgy hívják véletlen,hogy Kwon Ji Yong??– közben hallottam ahogy Ren sírt

-Ren én elakartam mondani,hogy JiYong a vőlegényem volt…ma tudod,azért találkoztunk,hogy megbeszéljük ezt az egész gyerek dolgot. A többi pedig…pedig,csak úgy jött magától…Sajnálom Ren – erre én is sírni kezdtem, „ hogy hozhattam Rent ilyen helyzetbe?” – Légy szíves  találkozzunk ott a parkban,ahol először…,és elmondok mindent.

-Hát nem tudom,hogy nekem ez most menne-e,találkozni…ááá nem..Inkább csak felejtsük el…Majd túlélem…te meg csak légy boldog…!

-Ren légy Szíves,kérlek gyere el! – szinte könyörögtem neki,sőt… igen azt is tettem; könyörögtem neki..

-Rendben ott leszek,de csak azért,mert el szeretnék tőled búcsúzni…

-Egy félóra múlva érek oda,hisz tudod nehéz felvenni a cipőm most…  - ezzel is csak próbáltam megnevettetni,de hát jó,hogy nem sikerült.. – addig is Szia Oppa!

Lettem a telefont és elkezdtem készülődni…JiYong oda jött:

-Miért hívod még mindig oppa-nak? – kérdőre vont

-Azért,mert ő ott állt mellettem mindig,nem pedig elment más lányokhoz mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá…Ugye? De ezt még, majd megbeszéljük,ha haza jöttem..Szia JiYong! –megpusziltam az arcát,és már mentem is le az autómhoz

Az autóban egész úton az járt a fejemben,hogy mit mondjak neki,vagy, hogyan mondjam el. Hisz őt is szeretem,vele is gyönyörű pillanatokat éltem át ez alatt a 4 és fél hónap alatt,és ő mindig is ott áll mellettem,mikor JiYong nem. De ott van JiYong;JiYong akivel 4 éve vagyok együtt és most gyerekünk is lesz…hmm…!

( http://www.youtube.com/watch?v=3UggIMs8pdE )

Mikor oda értem a parkhoz,és elindultam,egy közeli padon megláttam Rent,amint sír és éppen ír;ír valamit. Oda mentem hozzá,ő felállt és mélyen a szemembe nézett.

-Szia! –  csak ennyit mondott

-Szia,mondanom kell valamit!

-Tudom! – közben elindultunk sétálni

-Szóval tudod van,vagyis mikor megismerkedtünk volt egy vőlegényem…most tőle várok gyereket. És áh… - elsírtam magam,nem tudtam tovább folytatni,csak sírni tudtam. Megálltunk,Ren átölelt,én a mellkasára hajtottam a fejem,erre az ő szeméből is kigördült egy könnycsepp,és végig folyt az arcán…azon a szó  szerint gyönyörű arcán…-Ren oppa…szeretlek,sőt nagyon is megszerettelek ebben a 4 hónapban…nagyon! – mondtam neki sírva,és a mondat végén felnéztem rá,a szemébe,és láttam,hogy ő is sírt…nem is keveset…és,hogy ő most szenved,ahogyan én is. –Gyermekkori szerelmem vagy!  Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod. Mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem:Szerelmes leszek!....  – Ren erre nem tudott mit mondani,most már előttem kezdett el sírni..nem tudta visszatartani könnyeit.-„You Don’t Cry – erre letöröltem a könnyeit- Sarang-hae,Sarang-Hae….Ren I miss You! – énekelni kezdtem neki

Ren szemszöge:

Erre olyan szorosan öleltem meg,hisz tudtam,hogy elfogom,vagy már elveszítettem Őt . Újra sírni kezdtem,letörölte könnyeimet és megcsókolt. Eszméletlenül csókoltam,hisz tudtam,hogy ez az utolsó csókunk…

És csak ennyit mondtam:

JaeKyung szemszöge: 

-My love,Tell me ; goodBye! – újabb könnycsepp gördült le az arcán...A szívem tört ketté,hogy így kellett őt látnom,hisz tiniként is,és a való életben is mindig vidám,mosolygósnak ismertem meg…most meg…most pedig sírt….miattam – Nézz a szemembe kérlek,és így mondd azt,hogy JiYong-ot szereted! Nézz a szemembe,és lásd,ahogy szép lassan összeomlik a világ ennyi kis kijelentés miatt. Észre kell venned,mennyire fáj is ez nekem…és,hogy észre vedd a szavaid következményét!- megölelt,és lassan elballagott… Én még maradtam,nagyon sokáig,és a földre rogyva csak sírtam és sírtam…

”Ültem a földön...csak ültem... Nem tudom, hány percig vagy hány óráig...csak ültem. Arra gondoltam, milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam, amikor puszit adtál, hogyan böktél meg, amikor viccelődtünk...csak magunkat láttam...Együtt...Lehetőségem volt odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni...Akartalak ott, akkor, mindig és most!Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom!Mert kellesz...Mert szeretlek...SZERETLEK!”

Az autóhoz indultam,beültem,és még ott is nagyon sokáig csak sírtam,mikor elindultam akkor is,a könnyektől szinte nem láttam,de elindultam. Alig mentem 2 saroknyit erre egy részeg autós belém hajtott,az én autóm felborult. 5 perc múlva már ott is voltak,a mentők és a tűzoltók is. Rögtön kórházba vittek.

JiYong Szemszöge:

Azonnal odamentem  a kórházba,a többiek vittek oda,hisz nem engedhettek így vezetni….DaeSung felhívta Rent,mivel ő tudta,hogy mostanában vele volt JaeKyung együtt. Ő is gyorsan oda jött és őt is úgy hozták a NU’EST tagok…A szülei csak a holnapi géppel tudnak jönni,így őket JanDi értesítette félóránként telefonon. Két óra telt el mire kijött az orvos.

-Van itt közeli hozzá tartozó?

-Sajnos nincs,mivel a szülei innen nagyon messze laknak így ők csak holnap tudnak jönni – mondta idegesen JanDi – De itt van a barátja,vagyis a vőlegénye…

-Értem ő is jó. hol van?

-Itt vagyok! – szólaltam meg , majd az orvos félre hívott:

-A menyasszonyát megtudtuk menteni,de… - mikor meghallottam  azt a szót,hogy „de” már akkor éreztem,hogy nagy baj van,nagyon nagy baj  – sajnálom a gyermeküket….Nem! –  sírva estem össze…

-JiYong,JiYong…mi történt? – kérdezte tőlem mindenki

-Ne ez nem lehet…meghalt! – szólaltam meg nagy nehezen..ahogy csak a torkomon kifért

-Jézusom,ki,ki halt meg…JiYong?!  JaeKyung…JaeKyung halt meg? – kérdezte aggódva DaeSung

-Nem…ő jól van…de…de egy vadállat miatt nem…nem lesz…nem lesz babánk,nem leszek édesapa…- újra összeestem és sírtam,SeungRi és DaeSung segítettek fel.

-Hagyjatok most,hagyjon mindenki békén…! – kiáltottam és kimentem…ki a friss levegőre…YoungBae jött utánam… - YoungBae mindent elkövetek,hogy ez a szemét börtönben rohadjon meg ezért…ezért amit tett velünk…Esküszöm!

T.O.P szemszöge:

-Szerintem most tényleg jobb lenne ha békén hagynánk! Héjj ti,mindenki menjen haza,majd Ren és JiYong itt maradnak- mondtam

-Pont ők,de hát…de hát ők..össze fognak verekedni… - mondta idegesen BaekHo

-Nem fogunk,hisz érett férfiak vagyunk – jött vissza JiYong

-Amúgy is JaeKyung most fontosabb,ezt érte is meg kell tennünk… - folytatta Ren,még ő is sírva,a többiek tartották,hogy ne essen össze,sok volt neki ez mára..a „szakítás” ,a baleset,és még a baba elvesztése is…

-Fiúk biztos? – kérdezett rá biztos ami biztos alapon YoungBae

-Igen biztos! – szólalt meg egyszerre a két fiú

JiYong szemszöge:

Mindenki elköszönt tőlünk majd mindenki elment . Ren ült és gondolkozott az együtt eltöltött időn,amit JaeKyung-al töltött. Én a földön ülve gondolkoztam,hogy mi tettem,hogy ez történt,hisz  szeretem JaeKyung-ot,de lehet,hogy Ren jobban megérdemli őt…Ekkor Ren-re néztem,láttam rajta,hogy nagyon sok volt neki ez mára,őt is megviselte a baba elvesztése,igaz nem az övé volt, …de megsajnáltam,hisz fiatalabb nálam,és ma még egy másik „traumán” is át kellett mennie …Oda ültem mellé és beszélgetni kezdtünk...Ekkor kitolták JaeKyung-ot a műtőből az intenzívre. Bementünk mi  is. Mindkettőnk  arcára rémület ült ki,hisz mindenhonnan csövek lógtak,hogy életben tartsák Őt.

Ren Szemszöge:

Nem bírtam tovább,kijöttem és csak sírtam,ahogy még egy férfi sosem,hisz nagyon megviselt ez a mai nap és,hogy így kellett látnom Őt…végképp kiverte nálam a biztosítékot…JiYong bent maradt,fogta a kezét,és ő is csak sírt,hisz újra elvesztették a babájukat,újra fel kell ezt dolgoznia neki is és JaeKyung-nak is…

JiYong szemszöge:

Csak Arra tudtam gondolni,hogy lehet Isten nem akarja,hogy JaeKyung-al közös gyermekünk legyen…pedig nem adtam rá okot,vagy mégis?!!

YoungBae-nek igaza volt (6.rész)

JaeKyung szemszöge:

Másnap délután már az orvosnál voltam. De a hír amit kaptam,megdöbbentett. YoungBae-nek mégis igaza volt?!

-Ön asszonyom édesanya lesz 9 hónap múlva. Gratulálok!

-Hogy mi? –majd elájultam mikor megtudtam..

-Talán nem várt terhesség?

-Hát nem…épp egy pár hete mentünk szét a vőlegényemmel….Mondjuk most van egy újj kapcsolatom,de mindegy azt hagyjuk is….A lényeg,hogy nem gondoltam volna…

-Értem,szóval biztosan azt sem tudja,hogy ki lehet a gyermek édesapja…

-Nem,…De nem tudná megmondani,hogy most mennyi idős lehet,mert akkor talán tudnám…

-Maga 2 hetes terhes! -  mondta az orvos,és én majd hogy nem ott vágtam hanyatt magam…

-Hogy mi? Hisz akkor JiYong…Jézusom!

-JiYong? Talán rájött a lehetséges édesapa nevére?

-Igen,de…de sajnálom most mennem kell…és köszönöm….Viszlát! – Siettem ki gyorsan a rendelőből, eléggé megdöbbenten. És arra gondoltam rögtön,hogy ki más is lehetne az,hisz JiYonggal kb. akkor voltunk utoljára úgy együtt. Ren nem lehet az,vagyis akkor ott nem történt köztünk semmi,egy csókon kívül. Csakis JiYong lehet az apa. De erről akkor neki is tudnia kell,vagy mégsem?! Miért is mondanám el,még a végén ugyan az lesz,mint 4 éve mikor véletlen estem tőle teherbe,hogy a pénzére hajtok,vagy az,hogy így akarom visszaszerezni őt. Mondjuk akkor sajnos elvesztettük a babánkat,mert akkoriban nagyon feszült voltam és nagyon ideges….és ez nem tett jót a babának.Igaz JiYong nem rég  kijelentette,hogy ő már szeretne gyereket,de az akkor volt…most meg most van..Igaz a levélben is megírta,hogy szeretne,sőt akar….de azóta meg rengeteg dolog változott…meg hát ott van neki Lee Hi,ha szerencséje van,majd ő tőle lesz neki; nekem pedig itt van Ren…

Mikor haza értem már Ren is otthon volt,közben azon gondolkoztam,hogy elmondjam-e neki…de hát előbb-utóbb úgy is rájönne,meg hát még a vak is észre venné…így úgy döntöttem elmondom neki,lesz ami lesz…

Ren szemszöge:

-Figyelj csak Ren,el kell mondanom valamit – mondta JaeKyung,még köszönni sem köszönt

-Jézusom mi a baj?mond már! – mondtam rémülten

-Hát tudod,mondtam,hogy megyek orvoshoz…

-Igen,de mond már mit mondott,megijesztesz…!

-Az orvos azt mondta,hogy…hogy..

-Mit? Mond már!

-Gyereket várok…! – mondta elcsukló hanggal…

-Hogy mi? – nagyon megijedtem,hogy én vagyok az édesapja,nem voltam még felkészülve erre

-Nyugodj meg,nem a tiéd! – nyugtatott  meg,nagy kő esett le a szívemről

-Bocsi! szeretem a piciket,de még nem szeretnék,nem állok rá készen,hogy apa legyek,majd szeretnék,de később…és….Tőled..! De most nagy kő esett le a szívemről,hogy nem az enyém… De természetesen támogatlak amiben csak tudlak,és melletted állok mindenben…– mondtam – És öhm szabad tudni ki az édesapa?

-Ji…az az a volt vőlegényemé…

-És ő tudja már?

-még nem,de nem is fogja…

-De hát joga van tudni…! Nem?

-De igen,de nem tudom,hogy hogyan is mondhatnám el neki..ehhez hasonló kérdések járnak a fejemben,nem tudom mit tegyek… - majdnem összeesett,de épp eltudtam őt kapni…

-Elhiszem,de attól még el kell,hogy mond neki,tudnia kell,hogy apa lesz…

-Rendben,ha készen állok,ha összeszedtem magam és a gondolataimat,akkor majd elmondom neki!

-Minél hamarabb tudnia kell. Szerintem holnap menj el hozzá,és mondj el neki mindent,ez a helyes.. – mondtam neki,hogy biztassam őt

JaeKyung szemszöge:

-Rendben,holnap elmegyek és mindent elmondok neki – mondtam neki helyeslően,hogy legalább megnyugtassam,bár nem voltam biztos benne,hogy el kell mondanom neki.

-De most már későre jár! Az újdonsült édesanya is menjen szépen aludni!

-Vicces vagy! – mondtam neki flegmán…de elnevettem magam

Reggel mikor felébredtem Ren nem volt ott mellettem,biztosan dolgozni ment,közben épp azon gondolkoztam,hogy mit is mondhatnék JiYongnak,hogyan is mondhatnám el neki.De ekkor megcsörrent a telefonom…Ren hívott

-Jó reggelt szerelmem.Hogy aludtál? - szólt bele a telefonba

-Jó reggelt neked is Oppa. Oh,hát jól…!

-Na és mikor indulsz?

-De hát hova?

-Szerintem tudod te azt?

-Ja,persze értem,hát szerintem most ha már a telefon a kezemben van felhívom és megkérem,hogy találkozzunk valahol… - mondtam neki,hogy megnyugodjon,hogy elmegyek és beszélek vele..

-Na akkor Szia,Hívd! – küldött egy puszit a telefonba,és letette..

Kicsit később hívtam fel JiYongot:

JiYong Szemszöge:

Mikor megláttam a telefonom kijelzőjén JaeKyung nevét,nem haboztam…rögtön felvettem.

-Szia! JaeKyung vagyok! – szólt bele édes,mégis kissé mélyebb hangjával a telefonba…már nagyon hiányzott az ő mélyebb,magabiztos hangja.

-Szia! – a szívem majd kiugrott a helyéről,mikor végre nagy nehezen visszatudtam neki köszönni. De ezt nem akartam neki a hangommal is mutatni,hogy mennyire örültem neki,hogy felhívott.

-Tudnánk találkozni valahol? Mondjuk otthon…vagyis ahol laktunk?

-Rendben,10 perc múlva ott vagyok. Szia – letettem a telefont és már indultam is,hogy mielőbb oda érjek.

JaeKyung szemszöge:

 Én gyorsan odaértem,hisz már úton voltam oda mikor hívtam őt…

Ekkor kinyílt az ajtó,JiYong az. A szívem hevesen és hevesebben kezdett el verni,mikor oda lépett hozzám.

-Szia,na szóval mit is szerettél volna nekem mondani? – kérdezte sexy hangján,ahogy szokta,érdekes hangja van,már csak a hangja hallatán beleremegtem…

-Hát igazából azt sem tudom,hogy hogyan kezdjek bele. Nem tudom YoungBae vagy JanDi mondta-e,hogy voltam tegnap orvosnál. – erre JiYong ideges lett,mert félt,hogy nekem esett valami bajom

-Igen,tudok róla,mondták… - gondoltam,hogy JanDi mondta el neki,pletykás,olyan,mint én...

-És az orvos azt mondta,hogy….hogy…

-Igen,hogy mit?

-Gyereket várok!! – JiYong szava és lélegzete elakadt

JiYong szemszöge:

-És ezt miért nekem mondod?! – nem akartam  bunkó lenni,sőt legszívesebben olyan szorosan megöleltem volna őt,de hát nem lehetett,pedig  nem volt megtiltva,csak én voltam az aki elhagytam,nem zavarhattam össze..még jobban,és ezt „tiszteletben” tartottam. Ahogy csak tudtam,de legbelül teljesen máshogy éreztem,sőt már vártam a picit,már most,pedig hohóó sok idő lesz még mire megszületik. De hisz sztár vagyok,meg hát Férfi is,nem adhatom fel a büszkeségemet. Pedig legbelül tudtam,hogy ez lenne a helyes!

-Szerinted,ugyan miért neked…Mert te vagy a…Tudod mit hagyjuk. – erre egy könnycsepp gördült le arcán

-Ne,ne hagyjuk,mond…- erre nagy nehezen kinyögtem egy : – Kérlek….

-Tudod 2 hete együtt voltunk…úgy is…érted?!!

-Igen tudom.

-Leeshetne,hogy  te vagy az édesapja,a pocakomban növekvő gyereknek…- mikor kimondta azt hittem kiugrok a bőrömből is….nagyon őrültem,ahogy még talán sosem

-Hogy mi? Ez most komoly?! Apa leszek? – egy öröm könnycsepp is folyt le arcomon,már most nagyon vártam,hogy a gyermekem tarthassam a kezemben,mint újdonsült édesapa,és talán majd férj is.

-Igen…Na szóval,hogy döntesz,mi legyen?

-Ez kérdés volt? Megtartjuk,még lehet bármi,még lehetünk együtt!! – közelebb léptem hozzá

-Mi csoda? ezt,hogy érted? – kérdezte,teljesen nem értette,hogy ezzel mit akartam sugallni

-Úgy,ahogy mondtam! – mondtam neki és csak mosolyogni tudtam

-De hisz nekem már van barátom..!

-Igen,és? Attól még én küzdeni fogok érted! – kacsintottam rá

-De hát neked meg ott van Lee Hi!

-Jajj,de hogy csak YG miatt vagyunk/voltunk együtt!

-értem…vagyis nem, nem értem…már megint YG…Tudod mit innentől kezdve nincs miről beszélnünk,YG-nek meg üzenem,hogy elmehettek a sunyiba. Szia! – kiment és még az ajtót is becsapta maga után. Nagyon haragudtam magamra,hogy megint mindent elrontottam…ami csak a kezembe került a földhöz vágtam,és ordibáltam….Egy „kisebb” dührohamban törtem ki…
 (UI:Ne értsétek félre Imádom YG Papát,de ezt kívánta szöveg környezet*-* :D)

JaeKyung szemszöge:

Újabb 2 hét telt el és a pocakom csak nő és nő. Már valamennyire látszik is,hisz 1 hónapos terhes lettem.

És ezt a terhességet a NU’EST többi tagja is elfogadta,és olyan aranyosak voltak velem végig,mert mindig hoztak vagy valami kis kaját,amit épp megkívántam,vagy valami,kis édességet,vagy mindegy mit de mindig hoznak valamit. Sőt mikor megkívánok valamit akkor elszaladnak boltba és hoznak is rögtön…És van mikor odafekszenek mellém mikor TV-zek és simogatják a pocakom,és már most a kis ruháit „próbálják” rá,vagyis rakják rá a pocakomra.Olyan jó,hogy ennyire elfogadták és,hogy ilyenek,jó nézni ilyenkor őket.Pedig tudják,hogy nem Ren az édesapja,mégis úgy állnak hozzá. Az utolsó veszekedés óta JiYong mindennap felhívott,de egyszer sem vettem fel,mert nem akartam ideges lenni,és újra meg újra veszekedni vele,azt meg pláne nem akartam,hogy az legyen a vége,mint az előző terhességemnek,bele is őrültem volna. Valamelyik nap DaeSung hívott telefonon,ezen nagyon meglepődtem ,érdeklődött,hogy mi újság velem mostanság…Inkább megbeszéltem vele,hogy találkozzunk valahol,hogy „kényelmesebben” tudjunk beszélgetni.

1 óra múlva már találkoztunk is.

-Jó végre látni téged DaeSung sunbae! Hogy vagy? – kezdtem el én a beszélgetést

-Oh,köszönöm,hát jól!  De kérdezhetném ezt én tőled?!

-Hát nagyjából én is,csak tudod,ezek a reggeli rosszullétek…

-Jajj,nem baj az,az csak jót jelent… Nem akarom elrontani a kedved,de rólad vagyis rólatok áradozik JiYong egész nap,bent  a YG-ben.

-Gondolom persze név nélkül említ minket,hisz Lee Hi-vel jár.

-Már nem,mikor megtudta,hogy apa lesz,bement YG-hez és mindent elmondott neki…

-Na,ne mond,JiYongból ezt nem nézem ki..- csodálkoztam is rajta

-Pedig sokat változott…. azóta,többet akar veletek lenni. És szeretne veled találkozni újra,és még sűrűbben. – DaeSung mosolygott – és felszeretné vállalni a kapcsolatotokat és szó szerint idézem : „A pocakodat szeretné a kamerák előtt mutogatni,hogy napról-napra,hétről-hétre,hónapról-hónapra,hogy nő.”

-Mikor szeretne találkozni?

-Hát most koncerteket tart,de szerintem miután haza ér Szöulba.

-A munkája,hidd el,ezt nem fogja engedni neki,bármit is tervez vagy akármit is szeretne.

-De szakít rád időt!!

-Persze,mint mindig,igaz? – elszomorított ez egy kicsit,és teljesen nem értettem,hogy miért,hisz azt hittem,hogy nem érdekel már JiYong,vagy mégis,vagy most csak a baba miatt ragaszkodtam így hozzá ( újra )?

-Értem…JaeKyung bocsáss meg,de most nekem mennem kell..

-Jól van,rendben szia…remélem még majd találkozunk.

-Hát ez természetes. – kilépett az ajtón,én pedig rögtön arra gondoltam amiket most DaeSung mondott JiYongról. Talán tényleg megváltozott,és tényleg szeretne már újra kis babát?! Rengeteg kérdés járt a fejemben,és most vártam,hogy találkozzunk….!