A megbeszélt "randi" (2.rész)

JaeKyung szemszöge:

Reggel mikor felébredtem,JiYong már nem feküdt mellettem. Szinte már hozzá szoktam,hogy nem minden reggel ébredünk egymás mellett,hisz nagyon elfoglalt,mivel ő a híres Kwon Ji Yong  azaz „G-Dragon”.Tudom,hogy milyen elfoglalt,de jól esett volna,ha legalább ezután a gyönyörű éjszaka után együtt ébredhetünk.

Inkább felkeltem és kimentem a konyhába,még az is izgalmasabb volt,mint a ma reggel. Ezután megreggeliztem, átöltöztem és átmentem a legjobb barátnőmhöz,aki mivel YoungBae barátnője,így egy házban laktunk. Neki mindent elmondok mindig,és ő is nekem. Bekopogtam,YoungBae nyitott ajtót,egy köntösben,JanDi  is abban jött oda az ajtóhoz,és hátulról közben átölelte YoungBae-t.

-Na,na ki az YoungBae oppa? – kérdezte JanDi fülig érő mosollyal az arcán.

-JaeKyung Noona [mint nővér] gyere hát be,ne ott álldogálj. – mondta YoungBae,közbe megfogta a hátam és be felé tessékelt.

-Oh,de hát látom épp zavarok. – és kacsintottam,hisz tudtam,hogy mennyire szeretik egymást,nem akartam tolakodó lenni.

-De  , hogy zavarsz! – szólaltak meg egyszerre,erre nevetni kezdtek,azon,hogy még beszélni is egyszerre beszélnek.

Erre Tae (YoungBae) csak annyit mondott:

-Nyugi,már túl vagyunk rajta! – és rám kacsintott,megfordult és magához ölelte barátnőjét,ezt Ő is csak helyeselni tudta,és még hozzá tette:

-Na JaeKyung Unnie akkor bejössz,vagy küszöbön keresztül beszélgetünk?

Bementem,én és barátnőm a nappali felé indultunk,YoungBae közben készülődött is,hisz neki is menni-e kellett dolgozni. Ő is bejött a nappaliba,és ennyit mondott:

-Oh,a két barátnő,látom egymásra talált megint. Héjj, ti mindent megbeszéltek? Ha véletlen a tegnap este is szóba kerülne,akkor annyit mondok neked JaeKyung,hogy remek volt. – újra kacsintott,és átölelt,hisz a számára Noona voltam; testvér,igaz nem voltam nála idősebb,de testvérként kezelt engem. JanDi ezután még percekig búcsúzkodtak az ajtóban. Közben JiYong jutott eszembe,hogy ő miért nem ilyen,ő csak egy levelet hagyott a pulton,amiben ezt írta:

„Sajnálom kedvesem, de reggel gyorsan el kellett mennem. Gyönyörű volt a tegnap éjszaka. Jó egy ilyen este után egy napnak neki vágni. Köszönöm, Szeretlek!”   

Azért ez a kis levél is jól esett,de egy reggeli búcsúcsók jobban esett volna…Lehet mégis megváltozott köztünk valami,eddig minden együtt töltött éjszaka után reggel még maradt egy keveset,hogy elmondja,napról-napra jobban szeret és,hogy milyen jó volt az este…most meg…hmmm….

JanDi visszajött a szobába,mosolygott…jó volt látni rajta,hogy legalább ő boldog. Beszélgettünk,hogy mi történt tegnap este….JanDi talán „kicsit” részletesebben mesélte….

-oh hát a tegnap éjszaka,mint mindig Isteni volt,és YoungBae oppa,ahw…..azt nem tudom szavakba önteni. (…) – mondta,izgatottan,fülig érő mosollyal….- és veled mi újság JaeKyung Unnie – folytatatta

-Á semmi…Vagyis mégis!nem hiszed el mi történt velem,kivel találkoztam! – JanDi először meglepődött

-Jajj te,ne gondolj semmi rosszra….! Rennel találkoztam,és ráadásul elhívott,hogy találkozzunk ma este a parkban,hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni….hisz mikor találkoztunk,csak futtában tudtunk beszélni. – mondtam neki,Ő közben óriási ,kikerekedett szemekkel nézett engem

-És mit mondtál neki,na..na mit mondtál? – kérdezte izgatottan

-Hát megmondom őszintén….- elhallgattam egy kicsit-…igent mondtam - JanDi először meglepődött,de végül elmosolyodott és átkarolt.

-Ó,hát ez remek!Bármilyen meglepően is hangzik – mosolygott

-Na,de most megyek,mert…-pillantottam órámra - Jézusom már ennyi az idő,2 óra van JiYong lassan már jön haza,vagyis remélem….hamarabb ment,hátha hamarabb jöhet. Még ebédet is kell főznöm neki,valamit. Na megyek is,majd még beszélünk,meg még találkozunk is…SZIA!!!

-Rendben,szia  – puszival köszöntünk el egymástól és már indultam is

Mikor mentem át Ren-re gondoltam,de csak egy pillanatra míg haza értem. Mikor beértem,láttam,hogy JiYong táskája ott van az előszobában felakasztva a fogasra,először meglepődtem,hogy már ilyenkor itthon van,de nem bírtam ki és mikor megláttam rögtön a nyakába ugrottam…! Nagyon hosszan,és forrón csókolt,miközben tartott a levegőben…! Olyan jó volt…és olyan tökéletes volt ez a pillanat…..nem akartam,hogy vége legyen!

JiYong szemszöge:

-Héjj,gyere csak….kezdődik a Boys Over Flowers…nézzük csak meg…nem maradhat el,hogy ne együtt nézzük…! – megcsókoltam majd  leraktam őt,bementünk a nappaliba,leültünk a kanapéra…Én persze úgy néztem végig,ahogy mindig,az ölébe feküdtem...De ez alatt az idő olyan gyorsan telt,hogy közben ugye az óra is csak haladt,és közelített az este….JaeKyung,ránézett az órájára,majd felugrott és a fürdőbe sietett… nem értettem,hogy miért,ezért utána mentem…:

-Hová mész kedvesem?! – álltam a fürdő ajtajában és néztem,ahogy átöltözik,de választ nem kaptam ezért újra rákérdeztem -Na szóval hová is mész…?! – mentem oda hozzá,és hátulról öleltemát majd a nyakát kezdtem el csókolgatni,ilyenkor mindig minden porcikám megkívánta őt…:$

-Hát csak a barátnőimmel elmegyünk egy kis csajos estét tartani – furcsállottam,ezt JanDi miért nem megy,általában mindig együtt megy JaeKyung-al,és olyankor én meg YoungBae mindig meccset nézünk,de most nem hívott át...

-De hát hogy-hogy ilyen kis egyszerű ruhákban mész,ami ugyan jól áll neked kicsim,de csak úgy kérdezem….! Na szóval hova is mész?– kérdeztem rá már kicsit idegesen,de még higgadtan és sunyin mosolyogtam mellé,hátha válaszra bírom...

-Na jó elmondom. Neked nem lehet füllenteni..vagy csak én vagyok béna… - nevetett  – sétálni megyek a parkba. csak azért nem mondtam,mert emlékezz csak azt mondtad este nem mehetek sehova,meg azt,hogy pont jó alakom van,de ezt én nem így érzem…- lehajtotta a fejét

JaeKyung szemszöge:

-ó te butus,hogy csak erről van szó,ahogy te érzed,ha úgy érzed hát menj…mondjuk egy kicsit féltem,hogy már egy másik fiú van a dologban…. – ő mosolygott,de én ettől még rosszabbul éreztem magam,hmmm egy másik fiú….! És az futott át az agyamon,hogy itt van egy fiú,aki ha cseppet sem romantikus,de mégis csak 4 éve vagyunk együtt és a kezem is megkérte,és még szeretem is….Teljesen összezavarodtam…és azon gondolkoztam,hogy elmenjek-e?!....

De végül,mégis úgy döntöttem,hogy elmegyek,hisz nem veszíthetek semmit…ez csak egy baráti találkozó….vagyis én úgy gondoltam,hogy az…

-Oppa én akkor most megyek.

-Rendben…de tudnod kell valamit… - megölelt,kicsit távolabb ált egy lépést a szemembe nézett,majd folytatta –én így is szeretlek,de ha neked így jobb lesz,hátakkor csak menj! – majd újra megölelt,újra mélyen a szemembe nézett,először csak nyomott egy puszit a homlokomra , lentebb hajolt majd hosszan megcsókolt.

  Lementem az autóhoz,beültem,és már indultam is,mint Ren mondta,hogy hívjam fel így is tettem,felhívtam….de nem vette fel. Már vagy 5 perce csak csörgettem mikor beleuntam és leraktam:

-Tudtam,hogy nem veszi fel – gondoltam magamba,csak mégis egy kissé hangosan. De mikor letettem,még 1 teljes perc sem telt el,és már csörgött is a telefonom. Ennek azért örültem.

-Igen,tessék! – szóltam bele

-Héjj,nem írtad le a számom?! De azért a hangom meg ismered? - szólt bele Ren

-De,leírtam ! És ismerem  már a hangod – először meglepődtem,de aztán hallottam,hogy elnevette magát – csak biztosra akartam menni,hogy te vagy az – mondtam neki a közben,persze fülig érő mosollyal. – amúgy hol is vagy,már itt  vagyok?! – folytattam,a „mondani” valóm

-Gyere el a szökőkútig ,és hidd el onnan tudni fogod tovább az utat…- mondta,belekuncogva a mondatába…

Így is tettem, kiszálltam az autóból és elindultam a szökőkút felé…mikor oda értem nem messze láttam egy srácot,ki nekem integetett…Odamentem  hozzá,a lélegzetem is elállt…egy pokróc volt a földön,és körülötte néhány gyertya. S ráadásul ő is ott állt,hát ez így tökéletes ahogy van,közben engem nézett gyönyörű barna szemeivel,és mellé,hogy szinte elájuljak még mosolygott is…gyönyörű volt a mosolya….

Ren szemszöge:

Odaléptem hozzá,és nagyon szorosan megöleltem őt,és meg csókoltam,ismét…

-Már nagyon hiányoztál,vártam már,ezt a napot és,hogy találkozzunk. – mondtam izgatottan

- Én is vártam már!

-Gyere,üljünk le!– leültünk és nagyon sok mindenről kezdtünk el beszélgetni. Hogy mióta él itt,hogy mit szeret csinálni,mit dolgozik,és ezernyi meg ezernyi dologról...

Mivel már elég rég ettem,hisz az izgalomtól egy falat nem ment vona le a torkomon,ezért mostanra egy kissé megéheztem,gondoltam óvatosan rákérdezek nálla is: 

-Öhm….nem vagy éhes? Mert én már nagyon! - a hasam kezdtem el símogatni, ezen nagyot nevettünk.

-Én is kezdek éhes lenni… – együtt kezdtünk el nevetni

Mikor végeztünk az evéssel,lefeküdtünk a fűbe és néztük a csillagokat. Nagyon elgondolkodtam,hogy ezzel a kérdéssel vajon megbántom majd e őt,vagy leüt e ez miatt,de nagyon furdalta az oldalam így rákérdeztem:

-Na és mióta vagytok együtt a pároddal?Ha szabad tudni.

-Hát…pontosan 4 éve…de hivatalosan,vagyis nem is hivatalosan,csak annyi,hogy fél éve meg kérte a kezem,és azóta kicsit közelebb kerültünk egymáshoz... – láttam rajta,hogy a mosoly,amit próbált színelelni nem éppen ment neki.

-Oh,értem és boldog vagy?

-Hát persze,miért ne lennék….jó eléggé nehéz a kapcsolatunk,de attól…… talán …talán igen….

-Értem,hát pedig ebből nem azt vettem le…! – nem akartam már most az elején elrontani ezt az egészet,de muszáj volt tudnom,hogy bele merjek e vágni ebbe az egészbe,vagy hagyjam a francba. Mert ha boldog akkor ezt tettem volna,hagyom őket boldogan egymás mellett élni,de JaeKyung-on látszott,hogy nem volt épp valami,nagyon boldog...

JaeKyung szemszöge:

 Erre Ren fölém hajolt,az egyik kezét átrakta a fejem mellett,és hosszan megcsókolt. De ez ellen hát persze,hogy én sem tettem semmit,nem ellenkeztem,hisz jól esett.

-Még mindig ezt gondolod? – kacsintott rám

-Sajnálom,de erre nem tudok válaszolni neked….

Sajnos,csörögni kezdett a telefonom,először nem vettem fel,hisz ez a pillanat,ez az este eddig nagyon tökéletes volt,nem akartam,hogy bármi is megzavarja,vagy elrontsa. De mikor újra megcsörrent,felkellett vennem,hogy ne legyen „feltűnő”.

Épp JiYong hívott.

-Szia kedvesem,csak kíváncsi voltam,hogy mikor jössz haza,már nagyon rég elmentél,már aggódtam…

-Oh,Sajnálom! Csak közben összefutottam EunHyukkal,és beszélgetni kezdtünk..(belül arra gondoltam,hogy az lenne még szép,ha pont ő látna meg minket,igaz ő nem ott dolgozik ahol JiYong,de nem lenne jó,ha ezt bárkinek is elmondaná,és az újságok erről szólnának,mert akkor JiYong végkép kitérne a hitéből,ráadásul jogosan)

-Értem. Szóval mikor is jössz?

-Indulok is rendben?

-Rendben akkor gyere!Szia!

Letettem a telefont,és Renre néztem….

-Menj csak!megértem,hisz férjnél vagy…- mondta Ren,nem akarta,hogy lássam rajta,hogy szomorú,de ezt nem bírta úgy elrejteni arcáról,mint ahogy ezt ő gondolta.

Hosszú búcsúzkodás után,nehezen de elkellett indulnom.

Az autóban csak ezen az estén pörgött az agyam.

Vajon mit tud ez a fiú,mi volt az ami ennyi idő alatt ennyire megfogott benne,hisz JiYonggal 4 éve vagyunk együtt,őt is szeretem,sőt nagyon is,de mégis lehet,hogy Ren apró kis „romantikái” fogtak meg ennyire,amit mi JiYong oppa-val nem nagyon szoktunk.

Haza értem,kiszálltam az autóból és elindultam fel a lépcsőn.

De mikor már majdnem felértem a lakásunkhoz,mikor pont ráláttam az ajtóra….épp Lee Hi lépett ki az ajtón….és nem éppen úgy búcsúztak el egymástól JiYonggal,mintha csak szakmai dologban lett volna itt.

 (https://www.youtube.com/watch?v=vLbfv-AAyvQ)

Mikor beértem,nem tudtam mit csinálni mikor megláttam JiYongot….oda mentem hozzá felpofoztam,sírni kezdtem és kérdőre vontam….

-Mit keresett ez itt?hmm…. – egy pár percig síri csönd volt - Mi lenne JiYong,ha válaszolnál….Egyszer az életben,ha kérdezlek…Tudod mit,ezt nem tartom most már magamban,azért sem. Elegem van,mi sohasem romantikáztunk még a 4 év alatt,eddig talán egyszer…az is akkor mikor nagy nehezen megkérted a kezem…de hát az sem volt nagy durranás,mondhatom…beállítottál egy csokor rózsával a kezedben és egy gyűrűvel,akkor is megvacsoráztunk,és már mentünk is a szobába…Tudod,hogy szeretek veled az ágyban lenni. De nem tudom feltűnt-e,hogy nő vagyok…és azt sem tudom,hogy ismered-e azt a szót,hogy ROMANTIKA…jelent ez neked valamit,mert nekem igen,és néha jól esne…mondjuk neked aztán hiába mondom…ezt magadtól kellett volna felfognod. De lemerném fogadni,hogy a kis Lee Hi dongsaeng sem munka ügyben volt itt. Na meg fél éve kérted meg a kezem és még odáig sem jutottunk el,hogy ezt a Big Bang tagjain kívül ezt bárki másnak elmond,de persze Lee Hi-vel minden nap,minden percben kamerák előtt pózolsz…tudod nézek ám TV-t!! – levettem a gyűrűmet a kezemről,és a pultra tettem,rá néztem JiYongra még jobban sírni kezdtem,és bementem a fürdőbe ,becsuktam az ajtót és neki dőltem…..Az elmúlt 4 évre gondoltam …közben egyre lentebb csúsztam az ajtón…és csak sírtam,és sírtam,már szinte ájulásig…

JiYong Szemszöge:

Közben nekem szinte földbe gyökeredzett a lábam,és annyira szeretem,és annyira tudtam,hogy igaza van,hogy én is sírni kezdtem,hisz  szeretem JaeKyung-ot,csak elfoglalt vagyok a munkám miatt,és csak nem tudok rá annyi időt szakítani,mint egy párkapcsolatban kéne. JaeKyung bent sírt a fürdőben,Én  kint a konyhában… közben  egy levelet kezdtem el írni,majd elmentem. Hagynom kellett most őt egy kicsit,had nyugodjon le,meg nekem is kell egy kis idő ezeket átgondolni!

JaeKyung szemszöge:

 Mikor kiléptem a fürdőből és körül néztem,JiYong nem volt sehol,egy levelet találtam a pulton,de a gyűrű már nem volt ott…

„Sajnálom JaeKyung,de teljes mértékben igazad van,de tudnod kell,mindennél jobban szeretlek,sőt jobban mint gondolnád….De lehet,hogy az lenne a legtisztább,ha egy kis időre pihentetnénk ezt a dolgot,és új tapasztalatokkal térnénk vissza egy új és jobb kapcsolatunkba. S,ha akarod…vagyis sőt én akarom,hogy legyen végre egy kis családunk,egyenlőre egy,de hidd el,még azaz egy csöppség is közelebb hozna minket egymáshoz. És a kis idő „letelte” után szerelmem mindennap elmondom majd a kamerák előtt,hogy szeretlek…Mindennél jobban szeretlek.

JaeKyung,te vagy a mindenem,Szeretlek!

Kwon JiYong!”

 

 A levelet olvasva még jobban sírtam,hisz olyan nagyon szíven ütött,hogy azt kérte,hogy tartsunk szünetet,hogy szinte azt éreztem,hogy a szívem törik darabokra. Mindig ez járt a fejemben,nem bírtam másra gondolni…..elájultam,nem bírtam tovább…nekem ez sok is volt…meg sokk is volt egyszerre…!!Csak feküdtem ott a földön ájultan……