A nagy találkozás (1.rész)

JaeKyung szemszöge:

Épp Korea utcáin sétálgattam,mikor eszembe jutott,hogy meglátogatom a barátnőm . Így is tettem,elindultam hozzá. Csak,hogy valami mégsem úgy lett ahogy elterveztem.

Pont oda értem az ajtóhoz,bekopogtam - idegesen,hisz rég  találkoztam már vele,és nem tudtam,hogy mennyit változott és milyen irányba,és még mióta Koreában vagyok azóta ő sokat dolgozik így nagyon nem is értünk rá találkozni,pedig jó barátnők voltunk.

Ekkor kinyílt az ajtó……a szívem majd megállt,nem akartam elhinni,amit a szemem látott,nem hittem el,hogy kiáll előttem,de rá kellett jönnöm,hogy ő az,igen Ő… Ren!

-Szia!- szólalt meg angyali hangján

Szinte megszólalni is alig bírtam,hisz nem tudtam,hogy elhiggyem-e,hogy Ő áll előttem. Erre hírtelen csak annyit tudtam mondani:

-Hát ő Szia…- teljesen összezavarodtam - bocsánat,azt hiszem,sőt biztos is,hogy nem jó helyen kopogtattam - mondtam,bár kicsit félve,és nem értettem,hogy mit keres  Ő itt,hisz eddig Hyori lakott itt.

-Miért,kit keresel,segíthetek valamiben?! - kacsintott,és ravasz mosoly „ült ki”  arcára.

-Hát nem tudom,úgy tudtam,vagyis ezt a címet kaptam barátnőmtől,hogy itt lakik.

-Értem,hát…

-Na,de most én megyek is,nem akarok zavarni,meg hát a barátnőmhöz indultam. –vágtam szavába

-Ha már így alakult nem jössz be,mondjuk meginni egy kávét,és megbeszélni ezt az egészet…? Lehet tudok segíteni! - mondta ezt sejtelmesen

-hát nem is tudom mennem…..- erre ő megcsókolt,ezt nem értettem,hisz kb. 5 perce „ismertem”,ő már is csókkal indított.

Erre érkezett is  a válasza:

-Hisz tudod,a legaranyosabb mód,hogy elhallgatass egy nőt/lányt,az ha megcsókolod. – erre én is,és láttam,hogy ő is elpirult. erre újra beintett,hogy menjek be.

-Biztos nem jössz be egy kávét vagy teát meginni? – mondta ezt kérlelő szemekkel

-Na jó,talán van egy kis időm,egy pár percem. – megadtam magam,és bementem. Leültünk a konyhában,ő közben készített két kávét,ő is leült és beszélgetni kezdtünk. már vagy 10-15 perce beszélgettünk,mikor ránéztem órámra és eszembe jutott,hogy mennem kéne,és megszólaltam.

-Nekem most már tényleg mennem kell,hisz megígértem a barátnőmnek,hogy meglátogatom. – erre láttam rajta,hogy elszomorodott,és ez nekem is „rosszul” esett,hogy a gyermekkori NAGY  szerelmemet szomorúnak láttam.

-Héjj,várj még! körbevezethetlek a NU’EST házban -ezzel is próbált marasztalni - biztos kíváncsi vagy rá! Na kérlek csak egy kicsit. – nézett rám a gyönyörű, csillogó kiskutya szemeivel.

-De hát nekem mennem kell,tudod… -be sem bírtam fejezni a mondatom,máris érkezett a következő csók,tőle-nekem!meglepődtem.

Erre ő csak annyit mondott:

-Megint sokat beszéltél- elmosolyodott,erre én is mosolyogtam,nem bírtam ki,hogy mikor ő mosolyog,akkor én ne mosolyodjak el.

-Na de most már tényleg megyek,sajnálom.

-Oh rendben…- újra elszomorodott. és kikísért az ajtóhoz, még egyszer (azt gondoltam először és utoljára történik ez meg) a szemébe néztem. „nyomott” egy puszit a homlokomra.

-Szia,még találkozunk – kacsintott

-Szia,azt én is remélem – én is köszöntem el tőle,legbelül csak reméltem,hogy még találkozunk.

-Amúgy mit is mondtál,mi a neved? –kérdezett rá

-Amúgy,még semmit,de  Mrs. Kwon JaeKyung. – elmosolyodtam,mint mindig mikor zavarban vagyok

-oh,egy gyönyörű magyar név,tán csak nem az  édesapád a koreai?vagy talán más? – kérdezett rá édesen,bár egy kicsit még is félve a választól,hisz ha itt Koreában valaki Mrs,akkor az nem lehet más csak házas…na meg nem minden Koreainak van magyar-koreai neve.

-Nem vagyok koreai, magyar vagyok, édesapám is,és az édesanyám is az. Én csak ide költöztem.

-Értem,szóval férjnél vagy. – legbelül nagyon rosszul esett neki,hogy milyen jól kijöttünk egymással,erre kiderül,hogy férjnél vagyok,de ezt kívül nem mutatta,és csak annyit mondott:

-Az jó,legalább boldog vagy – mondta ezt egy erőltetett,mégis gyönyörű mosollyal.

- Hmmm…boldog…- és erre elhallgattam,ő megfogta a derekam,közelebb húzott magához és megpuszilta az arcom,és szorosan átölelt.

-Mi az?Mi a baj,ha szabad megkérdeznem?!

-Hát ezt most inkább hagyjuk,és majd elmondom egy alkalmasabb időpontban,egy alkalmasabb helyen.

-Rendben,ezt meg is beszéltük. akkor legközelebb! – kacsintott - amúgy meg itt a telefonszámom- elővett egy tollat a zsebéből,és már írta is rá a kezemre -majd hívj,vagy tudod mit,ha neked ez nem tolakodás – „már miért lenne tolakodás”,sőt…ez a gondolat járt a fejemben – akkor holnap este kimehetnénk a parkba,és ott még beszélgetni is nyugodtan tudnánk – nézett rám igéző,barna szemeivel,és erre nem tudtam neki nemet mondani.

-Hát nem is tudom….

-és ha szépen megkérlek? – újra elvarázsolt a szemeivel

-Rendben. rendben ott leszek –újra átölelt,és csak ennyit mondott:

-oh,Istenem köszönöm,de majd hívj,ha indulsz. – rám kacsintott

Elköszöntünk egymástól. Én elindultam,el az autómig,beültem,és hazafelé mentem,haza JiYonghoz, (Út közben csak arra tudtam gondolni) hozzá,kit elvileg szeretek. De most találkoztam egy fiúval (kiben ez alatt a félóra alatt) megfogott valami.

Mikor megérkeztem,és mentem fel a lépcsőn  még mindig ezen járt az agyam.

Mikor felértem,és beértem beköszöntem, „Szia oppa haza értem”,de senki sem válaszolt.

Bentebb mentem és megláttam JiYongot,hogy épp a konyhában van. A szemem hirtelen csillogni kezdett,azt hittem hátha nekünk csinál valamit,valamit amit a 4 év alatt nem sűrűn tettünk meg, hátha épp bepótolja és romantikázunk egy kicsit…

De egy részt meg is lepődtem,meg nem is. Jiyong csak épp evett. Nem óhajt az romantikázni,vagy csak lusta,s ekkor a munkája jutott eszembe,……hiszen csak elfoglalt.

-Szia Kedvesem – köszönt rám

-Szia Jiyong oppa - oda mentem és megcsókoltam – látom eszel, megint sokat dolgoztál?!És éhes vagy,mint mindig… – nevettem,és megsimogattam a buksiját -  Jó étvágyat! – majd  hosszú „csók csata” után  a szoba felé vettük az irányt. Láttam,hogy JiYong már mosolyog,hisz tudta mi fog történni,erre én is elmosolyodtam,hisz én is szerettem vele lenni az ágyban,

hisz olyankor is ,olyan….olyan „G”-Dragon,azaz egy sárkány.

S ez az egyik ok, amit szeretek benne,jó néha tud érzéki és gyengéd is lenni,de a 4 év alatt ahhoz szoktam hozzá,amilyen még az ágyban is….És ez tetszett..és láttam rajta,hogy neki is.

De a most meglepődtem egy „kicsit”,gyorsan eltelt az a 2 óra hossza és olyan,semmilyen volt,és ráadásul gyorsan „fel is adta”,régebben sokkal tovább tartott,s jobb volt,most meg…JiYong,mintha megváltozott volna,vagy csak én éreztem így, én éltem át így a mai nap miatt. Rengeteg kérdés járt a fejemben,miközben feküdtünk egymás mellett,ő még a levegő után kapkodva feküdt mellettem,hisz pasiból van,hamar elfárad. De mégis olyan jó volt hallgatni,hogy ott szuszog mellettem. Rá néztem,és arra gondoltam ”Vajon Ő mire gondolhat?”. Most elfelejtettem Rent,most csak én voltam és JiYong  a világon….senki más.

-Na kedvesem,milyen voltam?! – kérdezett rá,csak azért,hogy úgy mégis csak tudja,rám kacsintott.

-Oppa még mindig Isten vagy…és,hogy mikre vagy képes…! – erre elnevettem magam

Ráfeküdtem a mellkasára,ő

pedig megsimította a fejem,megcsókolt és így aludtunk el……