A haza út (14.rész)

Ren szemszöge:

Épp Baekho Hyunggal beszélgettem,amikor JR jött be a konyhába.
-Úgy hallottam,hogy JaeKyung,ma haza utazik!
-Ezt,hogy érted,hova..hova haza? - figyeltem fel,valahogy nem bírtam nem rákérdezni.
-Hát haza....haza Magyarországra! - mondta JR,nyeltem egy nagyot
-Oh,értem,szóval végleg haza...És azt nem tudod,hogy mikor indul a gépe? - kérdeztem - És egyáltalán ezeket honnan tudod? 
-10-kor,este - vágta rá - HyunA-tól..ők elvileg jóba voltak. - mondta,majd kiment a konyhából
-Ren,ne merj menni hozzá a reptérre! - fogta meg vállam BaekHo
-Jól van! - mondtam,majd felálltam és bementem a szobámba. Leültem az ágyra és kezembe vettem az éjjeliszekrényre rakott képünket,a mellkasomhoz szorítottam,majd BaekHo is bejött a szobába.
A gondolataim csak úgy szaladtak ki a számon:
-Bár a szívem kezd egy kődarabra hasonlítani,azért még fáj. Vele álmodok,vele ébredek! Nem bírom már sokáig,ezt az egészet. Azt megígértem,hogy nem sírok már utána többet és ezt eddig be is tartottam. De azt,hogy ne gondoljak rá....Fel akarom hívni. Hallani a hangját. Látni őt! Csak mégegyszer legalább. - öleltem szorosabban a képet -  Hihetetlen ez az egész. Vajon képes leszek valaha is elfelejteni csak egy napra legalább? Ha már az életben nem kellettem neki,az álmaimban miért van jelen? Mire volt jó ez az egész? Ő most boldog? Gondol néha rám? Szeretett valaha akár egy másodpercig is? Az egész egy hazugság volt tőle? - folyt végig egy könnycsepp arcomon,hagynom kellett lefolyni - Ez csak egy rossz rémálom, ugye? Mikor ébredek fel? És ha mégsem rémálom lenne,véget ér valaha? - végig könnyeztem az utolsó kérdéseim,és mikor arra gondoltam,hogy szeretett-e...nagyon fájt.
-Ne aggódj,hiányzol neki! De ezt ő cseszte el! Ő hibázott. Nem volt elég okos. Ha okos ett volna,rájött volna,hogy nem szabad lemondania rólad. De nem volt az,és elhagyott téged.
Nem hívhatod fel azzal,hogy hiányzik,hiszen nem ő hiányzik neked,hanem az,ami régen volt...Most pedig várnod kell,várnod valakire,aki bebizonyítja neked,hogy nincs rá szükséged. Ígérem neked,hogy ennek a valakinek itt kell lennie egyből,a közeledben,de először el kell engedned őt,és a hülyeségét. - simogatta hátam biztatás képp - Egy nap vissza fog térni....ő lesz az,aki felhív,hogy elmondja,minden este hiányoztál neki. - bárcsak így lenne,de nem így lesz,tudtam,gondoltam - És tudd,még mindig megszokta kérdezni a barátait,hogy mi van veled,és hogy túl léptél e már rajta. - mondta végül.
-De...ááááá.... - dőltem ágyamba,fejjel a párnámba - én szeretem őt még mindig -fordultam a hátamra és plafont bámultam -...hiába mondom,hogy nem,ha tudom,hogy igen...- temettem arcom a tenyerembe,majd hagytam,hogy a könnyek lefollyanak arcomon.
-Hát akkor meg? - néztem rá hirtelen JR-re értetlenül. Fogalmam sem volt mit akar ezzel,és arról sem,hogy hogy került a szobámba - Miért vagy még mindig itt?  - Mi van? Még jobban kezdtem összezavarodni - Jajj,menj már utána te idióta!  - mondta -Na! - ordította 
-Há? - álltam fel,és értetlen arcot vágva JR felé fordultam,majd elgondolkoztam. A szekrényemhez indultam.
-Azt hiszed erre van időd,hogy átöltözz? - nevettek fel
-De így még sem mehetek! - mutattam a göncre,ami rajtam volt
-NEM! Nincs idő - nézett órájára BaekHo - már fél tíz van. - ijedtem meg,hogy ilyen gyorsan ennyi az idő - Majd YoonA Noona,Aron Hyung barátnője elvisz téged autóval.
10 perc múlva már az autóban ültünk Yoona-val és a reptér felé tartottunk.

JaeKyung szemszöge:

Mikor JiYonggal felértünk a lakásomba hirtelen annyi,meg annyi emlék jutott eszembe. A JiYonggal eltöltött 4 év,és Ren. Minden és mindenki nagyon fog hiányozni,de ők ketten a legjobban,mellettük viszont ott van a BigBang és NU'EST is...imádtam őket,és soha nem felejtem el őket. Gondolataimból JiYong hangja "ébresztett fel".
-Na,akkor segítsek vinni valamit? - kérdezte
-Hmmm,igen,köszönöm! - mosolyodtam el egy picit - szerintem JanDi is hamarosan itt lesz. - mikor ezt kimondtam már csöngettek is.
-Szia....sztok! - jött be két nagy bőrönddel a kezében,majd elnevette magát - Hát te? - mutatott JiYongra - Ugye nem vagytok újra együtt? - vonta össze szemöldökét - Tudod nem azért,csak ugye nem kellett feleslegesen összepakolnom és bevallanom mindent YoungBae-nek,és faképnél hagynom? - nevetett. Régen láttam már így nevetni és mosolyogni őt.
-Nem,dehogy. Csak barátok vagyunk! - mondtam - Amúgy,ő csak ki visz minket a reptérre. - magamhoz öleltem JiYongot oldalról. 
-Oh,értem. - törődött bele. Igaz mostanában nem nagyon kedvelte JiYongot,de muszáj volt most neki is elfogadnia őt. Ha meg nem,akkor gyalog megy. - Őőőőő,JiYong! - szólította meg JanDi
-Igen? - figyelt JanDira,aki nem tudta,hogy szólaljon meg - Mond csak,nem harapok! - kacsintott
-Még,hogy nem harapsz! - öklömmel kicsit beleütöttem a fiú vállába,majd nyelvet öltöttem rá. Nevetés tört ki mindkettőnkből. 
-Héjj,azt mondtátok nem vagytok együtt! Akkor most mégis mi van köztetek? - vonta fel szemöldökét JanDi - Azt nem tudjátok bemesélni,hogy semmi! 
-Mit is akartál kérdezni? - terelte a témát JiYong. Jó kis fiú.
-Ja,igaz! - csapott homlokára JanDi  - Nem tudod Youngbae itthon van-e? 
-Hmmm,hát szabadnapunk van,talán itthon van. - válaszolta - Miért?
-Értem. Akkor ha megbocsájtotok.... - lépett el bőröndjeitől - Nem vagyunk éppen nagyon jóba,de elköszönök tőle. - biggyesztette le ajkait
-JanDi! - szólítottam meg az ajtó felé induló lányt - Biztos vagy benne? - semmit nem szólt csak bólintott és kilépett az ajtón.

JanDi szemszöge:

Átmentem YoungBaehez,percekig csak álltam ajtaja előtt,még kopogni sem volt erőm és bátorságom se. Ekkor nyílt az ajtó....még a vér is megállt ereimben,ezzel,hogy ide jöttem nagy hibát követtem el. Nagyon fájt,amit láttam...Youngbae éppen a kabátját adta rá Yuri Noona-ra,ő gyorsan el is sietett. Én és Tae kikerekedett szemekkel figyeltük egymást,én nem hittem el,amit láttam,és nem akartam,hogy bármi is legyen köztük,Tae pedig,csak állt ott és engem bámult.
-Öhm,hát te meg mit akarsz itt? - kérdezte
-Csak szerettem volna elköszönni tőled,akármilyen rosszba vagyunk és annak ellenére,hogy utálsz engem,én úgy éreztem muszáj még utoljára látnom téged. - a földet kezdtem el bámulni - De ezek után belátom,kár volt jönnöm... - indultam volna el,de YoungBae kezem után kapott
-Maradj! - csillant fel szemem - Jobb lesz így....ha elbúcsúzunk egymástól,hátha így könnyebben túl teszed magad rajtam... - fejezte be mondatát 
-Hát igazából,még pár dolgom maradt is itt...azokat most elvinném. - mondtam - Bemehetek értük? 
-Természetesen. - mondta,de láttam rajta,hogy nagyon elgondolkodott valamin. A szoba felé vettem az irányt,de ő még mindig csak állt ott az ajtóban,közben nagyon-nagyon lassan csukta be az ajtót.
-YoungBae,hol vannak a dolgaim? - kiabáltam,ezzel oda is sietett hozzám a napaliba...megállt előttem. Közelebb lépett és végig simított arcomon.
-Még mindig gyönyörű vagy. - mondta,majd magához húzott,nagyon erősen,könnyeim hullani kezdtek szememből. Fájó emlékek törtek fel,olyanok,amiket talán sose tudok majd kiverni a fejemből. Még utoljára szorosan magamhoz öleltem,majd ellöktem magamtól. 
-Inkább küld utánam őket. - elrohantam

JaeKyung szemszöge:

Míg JanDi átment YoungBaehez,én felhívtam Rent telefonon,meglepődtem,hogy fogadta hívásom.
-Igen,ki az? - vette fel. Biztosan törölte a számom;gondoltam.
- Jae-...JaeKyung vagyok,de Ren....légy szíves,ne tedd le! - kérleltem
-Oh igen? És miért ne? - kérdezte elég flegmán
-Beszélnünk kell. Ma haza utazom és még utoljára muszáj volt,hogy halljam a hangod.
-Hogy beszélnünk kell? Oké.Legyen. Beszéljünk.
Beszéljünk arról,hogyan mondtad azt,hogy szeretsz mielőtt kisétáltál az életemből. Vagy arról,hogyan hazudtál a szemembe. Vagy arról,hogyan fordítottál nekem hátat,mikor a legnagyobb szükségem volt rád. Mi történt az "örkkével" JaeKyung? - hadarta el mondani valóját,semmit nem szóltam csak hallgattam,közben könnyeztem - Elegem van abból,hogy így kezeltél,és te még beszélni akarsz??? Nos,lehet én nem! - mart szívembe a fájdalom - Tudod,néha jobb,ha a szavak kimondatlanok maradnak.... - erre letette a telefont,a földre rogytam és csak sírtam,nagyon fájt,hogy így beszélt velem,de igaza van...én ezt tettem vele;akkor ő miért ne tehette volna ezt? Megértettem. Jól tette,hogy ő is az érzelmeimbe taposott,mint én az övébe. 
JiYong lépett be a konyhába.
-Van még vala...Jézusom JaeKyung,mi a baj? - térdelt le hozzám,kétségbeesett arccal nézett le rám
-Semmi...semmi,csak beszélni akartam Rennel,de lehet így jobb is.
-Miért,mit csinált? Kicsinálom esküszöm! - mondta és közben felsegített
-Jajj,JiYong...semmit. Csak...csak kiadta magából,amit érez...ennyi! - szipogtam
-Értem. - mondta - Gondolom neked ez most nagyon fáj! - közelebb hajolt és egy gyengéd puszit lehelt homlokomra. Igazán jól eső puszi volt....
-Köszönöm! - fontam karjaim JiYong dereka köré,ülő helyzetből ez elég félreérhető volt,de jó volt,hogy fejem pont a mellkasához ért és hallhattam gyors szívverését.
JanDi lépett be a konyhába.
-Na,mi volt YoungaBae-vel? - kérdeztem tőle
-Áááá,semmi! - válaszolta,de láttam rajta,hogy van valami amit nem mond el nekem.
-Rendben,te tudod. - mentem oda hozzá és megöleltem - De ha elakarod mondani,csak szólj. - majd mentem el mellette egyik bőröndömmel a kezemben. Ahogy az ajtó felé vettem az irányt,SeungRi toppant be az ajtón. Nagyon megörültem neki,majd mögötte szép sorban a BIG BANG többi tagja,kivéve YoungBaet.
-Jézusom fiúk,de örülök nektek! - öleltem magamhoz egyszerre a 3 fiút.
-Jöttünk segíteni. - fogták meg bőröndjeinket és mindent,amit csak tudtak segítettek - Meg hát,búcsú nélkül nem mehettek el! - mondta DaeSung. Majd elindultunk;nagyon rossz volt kilépni az ajtón,sírni kezdtem,hisz minden és mindenki nagyon fog hiányozni. Tudtam nem örökre szól döntésem,csak hosszabb időre....meg hát látogatóba is fogok én még jönni ide.
- Menjetek csak! - intettem oda a többieknek - Mindjárt megyek én is,csak elköszönök Hyungtól!- mondtam,majd bekopogtam hozzá. Ahogy kinyitotta az ajtót rögtön megöleltem.
-Noona,miért hagyod itt Seoult,és engem;a "bátyádat"? - kérdezte 
-Hmmm,muszáj.... - válaszoltam - De öhm,ha nem gond,hogy megkérdezem...mi van veletek? Mármint veled és JanDi-val? - kérdeztem
-Magam sem tudom....- biggyesztette le ajkait
-Értem! - mondtam - De ha megbocsájtasz nekem most mennem kell. Azért remélem még találkozunk. - öleltem meg,majd puszit nyomtam arcára
-Ebben én is reménykedem! - mondta. - Hwaiting! - ordítottuk egyszerre.
Majd a többiek után futottam. 
( https://www.youtube.com/watch?v=FmuHZa6DQOc)
Mikor kiértünk a reptérre,a szívem összeszorult,s szemembe könnyek gyűltek. Majd elindultunk az ajtók felé...Kézen fogva indultunk el JiYonggal,majd JiYong megtorpant.
-Nekem ez nem megy....Én nem tudom végig nézni,ahogy felszállsz arra gépre. - mondta,s könnyek csíkozták be arcát,ahogy rám nézett.
-JiYong,kérlek...Be kell jönnöd velem. Nekem pedig nélküled nem megy! - mondtam,majd megöleltem őt.
-Elakarlak venni. Gyerekeket akarok. Egy szép házat akarok,és veled akarok megöregedni. 110 évesen akarok meghalni,a  Te karodban. Nekem nem csupán 48 óra kell,hanem egy egész élet. - ölelt szorosabban,majd elvált tőlem és mélyen szemembe nézve folytatta - Látod mi történik,ha ilyeneket mondok,te máris futnál a másik irányba.- mosolygott -  Semmi baj! Megértem...Kezdetben nem,de most már igen. Te csak most vágsz bele, (...) , és én várok,...várok,míg készen nem állsz. - puszit nyomott homlokomra,majd olyan szorosan ölelt magához,ahogy még soha,olyasmi féle,"ragaszkodom hozzád" ölelés volt...Így nehezebben engedem el őt.
- JiYong! - néztem fel rá,gyönyörű szemeibe - azt hiszem szeret...szeretlek! - temettem arcom mellkasába

JiYong szemszöge:

Ahogy kimondta "szeretlek",egyszerre éreztem magam a világ legboldogabb,de egyben legboldogtalanabb emberének.
-Én is! - mondtam - Én is,kedvesem! - szorosabban magamhoz húztam őt,majd puszit nyomta feje tetejére. 
Nem engedhettem volna el őt,de szeretem,így muszáj hagynom,hogy elmenjen. Majd felnézett rám.
-Rád gondolok...mindig,minden helyzetben csak rád tudok gondolni. Ahogy látom,hogy egy barátom boldog valakivel,újra rád gondolok. Szerettelek egyszer...nagyon szerettelek téged. DE....egy baj van csak ezzel,tudod bárki,bármit is mond rólad,vagy ellened (talán),még mindig szeretlek. Nem érdekel,hogy megbántottál,hogy csalódást okoztál,bántottál,elhagytál. - fájó volt,de igaz - Hidd el nekem,ezeket ha tudnám elfelejteném,de csak is azért mert még mindig szeretlek. Az egyetlen egy bajom,hogy nem tudlak elfelejteni...ez ami sose ment,és nem is fog soha....Próbálkozom,próbálkozom,de;nem megy... De egy hely,mindig ott lesz a szívemben....- tette szívére kezét - ...fenntartva Neked! - puszit adtam puha ajkaira,majd utoljára megcsókoltam őt. Megfogtam kezét,összekulcsoltam ujjainkat és így már talán könnyebb volt bemenni azon a bizonyos ajtón;vele.

JaeKyung szemszöge:

Mindenkitől elbúcsúztam,nehezen,hisz nem szerettem volna őket itt hagyni,de muszáj volt.
-JaeKyung - állt meg előttem JiYong - Csak még egyszer utoljára nézz a szemembe...Csak még egyszer! És,ha így is eltudsz menni...- szipogta - ...hát menj...És akkor tudni fogom,hogy sosem szerettél igazán! - mondta könnyezve JiYong.
-Sajnálom... - fordultam meg,és vissza se nézve a lánynak a kezébe adtam az útlevelem,és a jegyem,aki a pult mögött állt,és elindult. Majd a nevemet kiabálta valaki,megálltam.

( https://www.youtube.com/watch?v=gRnjNgoi6_c )

Ren szemszöge:

Az utolsó pillanatban értem őt utol. De sikerült. Örökké hálás leszek YoonA Noona-nak,hogy kihozott a reptérre engem.
-JaeKyung! JaeKyung! JaeKyung,várj! - kiáltottam utána,erre ő megállt,oda szaladtam hozzá.
-Ren,te meg mit keresel itt?? - nézett rám nagy,ki sírt szemeivel.
-Utánad jöttem. Mert rájöttem nem engedhetlek el,nem hagyhatom,hogy csak így kilépj az életemből,hülye lennék,ha ezt hagynám.
-Sajnálom Ren,de ezzel megkéstél egy kicsit. Amúgy is már mennem kéne... - mondta
-Várj,mondanom kell valamit.... - álltam meg szembe vele - Tudod,folyamatosan eltöprengtem rajta,hogy van e értelme...csak gondolkodtam,mást nem tettem,de az a baj mindig oda jutok,hogy szeretlek. Hogy miért? Bárcsak tudnám.... - vallottam be - Eddig mindig jobban akartalak szeretni,mint most. De tudod,most nem akarlak szeretni,és nem csak azért mert nem érdemled meg,hanem azért mert már belepusztulok,hogy már nem tudok másra nézni... - fogtam meg egyik kezét - Hiába nézek rá más lányra,vagy akárkire,NEM látok benne semmit,nem érzem azt,hogy meg kéne szereznem,vagy hogy bármikor is szeretni tudnám... De ha Rád nézek... - érintettem meg arcát - ...akkor meglátok benned mindent,minden rosszat és jót,amiről tudom,hogy egyszerre van szükségem rá,és taszít el tőled. De annyira nem érdemled meg,pedig....annyira,de annyira meg kéne,hogy vesselek,azért amit velem tettél. - gyűltek könnyek szemembe akaratlanul - De közben meg annyira megörülök érted. - rántottam közelebb magamhoz - Még ha megcsaltál is,azt is megbocsájtanám,mert olyan hülye vagyok,hogy még ezek után sem tudok nélküled élni. De,ha tudnék se akarnék...mert mindenhogy szeretlek,bármit teszel,bármit mondasz,én mindenképp oda vagyok érted! - jó volt végre ezt/mindent elmondani neki;megkönnyebbültem.
-Sajnálom...valamit még mondanom kell,de már csak egy pár pillanatom maradt. - kezdte el - Sajnálok mindent;mindent amit nem adhattam meg neked,azt hogy sosem tudtalak olyan őrülten szeretni téged,mint te engem,hogy a szerelmünknek még csak esélye sem volt beteljesedni. Én szerettelek,nagyon szerettelek,de talán sose úgy,mint te engem...én csak...én... - hullani kezdtek könnyei - ...ragaszkodtam hozzád,ahhoz az emberhez,aki segített mindenben amiben tudott,aki mindig felvidított,aki mindig mindenben ott állt mellettem,és aki sose hagyott magamra. Mindig is az az ember voltál,s leszel az életemben,aki bátyám helyett bátyám,aki a barátom és egyben a szerelmem. - adott egy lágy puszit arcomra - Talán egyszer viszonozni tudom mindezt,de addig is,kérlek ne felejts el...El sem tudod képzelni mennyire próbáltalak annyira szeretni téged,mint te engem,de nem ment....Mindig is tudtam,hogy érzek irántad valamit,de nem azt amit te irántam. Te szerelmet érzel irántam,én pedig....én csak hálás voltam neked,hálás mindenért,ez a szeretet,olyan szeretet volt,mint amit az egymás mellett megöregedett emberék éreznek egymás iránt;ragaszkodás,bizalom,hála.... - öleltem magamhoz - És utoljára....Köszönök mindent! Köszönöm,hogy mindig kedves voltál velem,Köszönöm,hogy mindig vadul,őrülten szerettél engem. Köszönöm,hogy e-mellett,mindig büszke lehettem arra,hogy a barátnőd lehetek,hogy veled lehettem. A legfontosabb,hogy te voltál az az ember,aki a hiányzó részem voltál,az életem egy darabja,egy nagy darabja,aki mindig is ott lesz az emlékeimben,a szívemben....a képeink hátuljára írva: "Volt egyszer egy szerelmem.." - adtam szelíd csókot ajkaira - És kérlek,bocsáss meg minden kudarcomért. - még utoljára megölelt engem,majd elment. Egyre csak távolodó alakját néztem a lánynak,akit épp most hagytam ki sétálni az életemből.


JanDi szemszöge:

Miután elbúcsúztam a többiektől elindultam JaeKyung után,ő is nagyon sírt és én is. Majd annyira eltöprengtem mindenen,hogy szinte a szívem megállt mikor valaki  hátulról a vállamra rakta kezét. Először nem mertem megfordulni,mert féltem ki lehet az,és miért. De végül erőt vettem magamon és megfordultam...nagy szemekkel pislogtam az előttem álló fiúra.
- Hát te? - néztem körbe - Miért jöttél? - kérdeztem
-Mert rájöttem,hogy annak ellenére,amit tettél velem;szeretlek! - mondta - JanDi,én nem tudok nélküled élni! - mondta majd letérdelt elém. Ezen nagyon meglepődtem. Bolond ez a fiú,mit csinál?! 
-Én ezt értem...Én is szeretlek,én sem tudom elképzelni mással az életem,de én....én....én egyszerűen nem tudok a szemedbe nézni,egyszerűen nem,nekem ez nem megy. - gyűltek könnyek szemembe,de nem hagytam őket lefolyni - Nekem kell egy kis idő és neked is,nekem meg kell bocsájtanom magamnak,neked pedig,meg kell próbálnod,hogy új életet kezdj,ha nem megy én itt leszek neked,ha viszont sikerül,tudni fogom,hogy boldog vagy...nagyon boldog. - mosolyogtam,közben lefolytak a könnycseppek arcomon. - Ezt meg kell értened. - fogtam meg kezét és "felhúztam" magamhoz.
-Megértem! Vagyis...muszáj megértenem! - nyelt nagyot - De,kérlek ígérd meg,hogy még látni foglak! - fogta arcom két tenyere közé,bólogattam,majd hosszan megcsókolt. 
-Sajnálom....megyek. - megpusziltam arcát,majd elsétáltam. 

JaeKyung szemszöge:

Próbáltam úgy a gép felé menni,hogy még csak véletlen se nézzek vissza,de mikor már túl jutottam a pulton álló lányon,vissza fordultam,még egyszer utoljára. Szinte mindenki sírt,vagy csak könnyes volt a szeme,csak SeungHyun tudta tartani magát,ő csak integetett nekem,majd egy kósza könnycsepp folyt végig gyönyörű arcán. Majd körbe néztem,de már sehol nem láttam JiYongot. Sietve szálltam fel a gépre és kerestem meg helyem,miután leültem tudtam;innen már nincs visszaút. Végül JanDi is leült mellém.
Amíg a gép felszállt,újra láthattam Koreát...felülről. Gyönyörű volt így este,kivilágítva. A könnyek mellett egy halvány mosoly szökött számra,ahogy a régi emlékeim jutottak eszembe,mikor először jöttem ide,hogy az álmaim valóra váltsam. Boldog voltam,de e-mellett szomorú is,hogy sikerült mindent valóra váltani,amit akartam,de sajnáltam,hogy vége lett,az álomnak,amiről azt hittem sose történik meg velem.

JanDi szemszöge:

Beszállás előtt egy levelet nyomott kezembe YoungBae,gondoltam most,hogy már felszálltunk és bármit ír is benne,úgysem tudok már mit tenni,így elolvasom. 

"JanDi,mond merre indulhatnék? Soha nem éreztem magam még ilyen furcsán,nagyon fura és fáj,sosem voltam még így összetörve. Hiányzol. Szeretlek. Nem rég még minden olyan valóságosnak és tökéletesnek tűnt,azt hittem már semmi nem fog rosszul alakulni. Tévedtem. Olyan volt,mint egy véget nem érő álom,amiből nem akarok felébredni...de többé már nem vagy velem,és már semmi sem ugyanolyan,mint régen volt.Csak folyton ülök egymagamban,mozdulni sincs erőm,nem tudom hova menjek,nincs mit csinálnom.De hát mit tudnék csinálni? ....csak a fájdalmat érzem....és a tudat,hogy hagytalak menni,örökké velem lesz!!" 

A sírógörcs tört rám,mikor a végére értem,nem tudtam abbahagyni a sírást,még JaeKyung vigasztalása sem segített sokat.
-Szereted? - kérdezte - Szereted őt igaz? - nézett rám mosolyogva,de közben az ő arcát is könnyek csíkozták be. Magához ölelt.
-Nem! Gyűlölöm! - nézett rám JaeKyung értetlen arccal - Mert olyat tett velem,amit sosem tudok majd megbocsájtani neki. - látszott rajta,hogy még mindig nem érti mire akartam ezzel utalni - Hagyott elmenni,mikor nagyon is jól tudta,hogy szeretem őt. - szipogtam,majd letöröltem könnyeim.
-Én is szeretem JiYongot,ő is engem,épp ezért hagyta,hogy elmenjek,mert ha valakit igazán szeretsz,hagynod kell elmenni... - mondta,vigasztaló volt,hogy ezt mondta,de Tae-től mást vártam....