JaeKyung szemszöge:
Meglehetősen jót aludtam a repülőn...rám fért már,hogy kialudjam magam. Mikor felébredtem már Magyarország felett jártunk,már majdhogynem Pesten.
Mikor leszálltam a gépről éles fájdalom nyílalt szívembe,és hirtelen űrt éreztem ott,ahol eddig szerelmet.
-Jól vagy? - jött oda JanDi,még mindig koreaiul beszélt.
-Igen,Igen...jól! - mondtam - Ja,és JanDi,már Mo-n vagyunk;beszélhetsz magyarul is. - indultam el.
Már legalább több,mint fél év telt el,de még mindig hiányoztak a koreai barátaim,az ottani életem,és JiYong.
Semmi új nem történt velem azóta,se fiú téren,se sehogy. Szingli életet éltem,most egyenlőre jobb is. Igaz,voltak egy éjszakás kalandjaim,de ennyi elég is. De szerencsére még mindig tartottam a kapcsolatot a barátaimmal,a BIG BANG tagokkal is egyaránt,Seung Ri már meg is látogatott,örültem neki. Eleinte JiYonggal minden nap beszéltünk telefonon,vagy Skypeon,de már nagyon rég nem keresett. Ren azóta még csak életjelet sem adott magáról,igaz a TV-ben látom még őket...szerencse,hogy végre itt is adják őket,és híres lett itt is Korea. Egy pár banda már lépett is fel. Természetesen minden koncerten ott voltam,és az "ismertségem" révén a Block B tagjai egy Back Stage belépővel is megajándékoztak. Örültem nekik...jó volt átölelni Zico Oppa-t és a többieket,jó volt velük beszélni,bulizni.
JanDival már nagyon rég nem tartjuk a kapcsolatot,de ő akarta így,nem tudom mi lehet vele mostanság...de hiányzik.
De ami nekem most fontos volt,az a karrierem,hisz sikerült bejutnom a Jogi Egyetemre,és mostanság egy bíróságon dolgozom ügyésznek,gyakornokként,legalább is addig leszek "gyakornok",amíg le nem vizsgázom az utolsó tételekből is. Ezzel egy álmom teljesült,ráadásul leköt,így nem gondolok annyit JiYongra.
Épp reggeliztem otthon,mikor megszólalt a telefonom,Aron hívott. Meglepődtem,hisz ő még sose hívott engem telefonon...még akkor sem,mikor közelebb laktunk egymáshoz,de így,hogy ennyire messze...meglepett.
-Igen? - vettem fel
-Szia JaeKyung! Hogy vagy mostanság? - kérdezte,szinte hadarta el mind ezt. Nagyon rég beszéltem már bárkivel is koreaiul,ezért nehezen de megértettem őt.
-Szia. Ummm,jól. Egész jól alakulnak a dolgaim. - válaszoltam - De mi ez a hirtelen érdeklődés,Hyung?
-Csak erre jártam,nincs kedved találkozni? - mondta. Tátott szájjal hallgattam. Hogy "csak erre járt"...mi van? Semmit nem értettem. Még,ha Koreában lennék,akkor még hihető is lenne,hogy csak erre járt,de....de ez MO.
-Re-rendben. De hol? - kérdeztem vissza.
-Mondjuk itt a házad előtt,épp most? - mondta nevetve,én közben az ablakhoz siettem...tényleg állt egy fiú az épület előtt,de nem gondoltam volna,hogy ő az. A srác integetni kezdett,ahogy meglátott az ablakban, majd zsebre tette a mobilját,amit eddig a fülén tartott. Le szaladtam,mikor leértem nem hittem a szememnek,tényleg ő volt az...oda mentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem őt.
-Hyung,örülök neked nagyon! - engedtem el - De hogyan,miért és mikor? - tettem fel kérdéseimet. Közben invitáltam be őt a házba.
-Tudod hamarosan itt koncertezünk,és gondoltam/gondoltuk hamarabb jövünk,megkeresünk téged és reménykedtünk benne,hogy leszel számunkra idegenvezető. - mosolygott rám. Nem is tudtam,még csak nem is hallottam róla,hogy a NU'EST ide jön MO-ra. Bár letudtam annak,hogy nem nagyon fordítottam figyelmet se a TV-nek,se az internetnek a vizsgák miatt. A többiek is itt vannak,hmmmm....nem mertem Ren felől kérdezni őt. De célozgatni,azért megpróbáltam.
-És a többiek hogy vannak? - vittem cola-t Aronnak,aki a kanapén ült - És ők most hol vannak egyébként? -kérdeztem
-Baek és MinHyun várost látogatnak. JR csak holnap jön,van egy kis dolga még Seoulban,Ren pedig.... - kaptam rögtön tekintetem Aronra,ahogy kimondta nevét - ....ő pedig gondolom még a Hotelben van. - fejezte be.
-Ummm,nem tudom,hogy fel merjem e ajánlani,hogy őt is elhívjuk magunkkal valahova. - biggyesztettem le ajkaim,majd Aron Hyunra néztem.
-Hááát,nem tudom. - mondta - De tehetünk egy próbát ha gondolod. - elővette telefonját,pötyögni kezdett rajta,majd visszarakta zsebébe és rám mosolygott. - Gyere induljunk. - mondta,elindultunk. De az ajtóhoz érve Aron elnevette magát - Tudod,JaeKyung,nagyon sexy vagy így,de szerintem öltözz át! - utalt ezzel az elég lenge öltözetemre,amiben este aludtam. Basszus,tényleg,még fel sem öltöztem. A szobámba futottam,felvettem egy színes rövidnadrágot,hozzá egy sima fehér pólót,és farmer kabátomért nyúltam,ami a fogason lógott,és egy fekete tornacipőt vettem fel hozzá.
-Most már indulhatunk. - mondtam,majd az autója felé vettük az irányt,miután leértünk. Különös érzések kavarogtak bennem. Azért jöttem el onnan,hogy minden ottani dologgal,emberrel,és érzelemmel szakítsak....végleg,most meg itt ülök Aron Hyung autójában és épp Renhez tartunk. Igazából még fel sem fogtam mi történik körülöttem,fél évet tudtam csak úgy eltölteni,hogy végre normális életet éljek. Erre lehet,hogy kezdődik minden elölről.
-Aron Hyung! - szólítottam meg remegő hanggal,nagyon kétségbeesett voltam,azt se tudtam,hogy fiú vagyok e vagy lány,nem hogy azt tudjam mit mondjak majd Rennek. - Azt sem....vagyis,nem tudom mit mondhatnék neki... - bámultam ki az ablakon - Egyáltalán mondjak neki valamit? - teljesen összezavarodtam,kezdtem ideges lenni,hogy mi történik majd,elő törnek e az érzelmeim,vagy Ren,hogy reagál majd,veszekedni fog velem? Még csak sejtésem sem volt,de azt tudtam,hogy oda kell mennem,látnom kell őt. Tudnom kell,hogy szeretem e még,és hogy ő mit érez irántam.
- JaeKyung, a legelső dolog,amit tehetsz,hogy most megnyugszol. - tette combomra kezét,de ez fel sem tűnt. Inkább gondolataimra koncentráltam,amiket próbáltam összeszedni,rendbe rakni. Hogy is nyugodnék meg,ezt pont ne kérje tőlem. - A második pedig,hogy ne az legyen az első,hogy folyton a múltra koncentrálsz,amit éppen most is teszel. - mondta mosolyogva - Maradj a jelenben,s a legfontosabb,hogy csak is a pillanatra és a jelenre koncentrálj. - nyugtatóak voltak szavai.
-Most komolyan Aron,miért nem pszichológusnak mentél? - mondtam nevetve.
-Nem tudom...ezen sosem gondolkoztam még! - nevetett ő is.
Mikor kiszálltunk az autóból és az épület felé mentünk,újra nyugtalan lettem. Aron megfogta a kezem és jól esett,hogy mellettem áll.
-Ren,megjöttem! - kiáltott az ajtón bemenet Aron,én meg csak álltam ott az ajtóban és vártam,hogy történjen valami. - Naaa,gyere már. Istenem,olyan vagy,mint egy gyerek. - figyeltem fel Hyung hangjára.
-Én nem megyek innen sehova. Nekem itt tökéletesen jó. - majd megláttam végre a fiút,akihez e hang tartozott. Szó szerint Aron tolta ki a TV elől. Elmosolyodtam,ahogy láttam őket szenvedni,de ahogy Ren rám nézett,majd rögtön el is kapta tekintetét egy pillanatra eltűnt a mosoly az arcomról. Szúrós tekintetét Aron Hyungra szegezte,ekkor tűnt fel jobban,hogy hajszíne és fazonja,teljesen más lett...fura volt így,de tetszett. A megszokott Szőke Hercegből egy Cassanova lett...nagyon vonzó így. Ahogy Ren ordítozott Aronnal,ő közben válla fölött biztatni kezdett.
-Jó lett a.... - fordult meg Ren - ....a hajad. - nyögtem ki,s mutattam barna,s rövidebb hajára. Az arckifejezés,amivel rám nézett mosolyra késztetett.
-Most meg mi van? Mi ilyen vicces? - jött közelebb
-Semmi,csak....csak az arc,ahogy rám néztél. Vicces volt. - válaszoltam,közben szemeit fürkészve,és egy-egy pillantást vetve új színben pompázó tincseire.
-Vicces. - mondta,kezeit derekára rakta,miközben előttem állt,én is ezt tettem. Mindig megmosolyogtatta,ha ugyanúgy álltam,ahogy ő....bááár ez már régen volt.
Ren szemszöge:
Aron Hyungtól nem is vártam mást,mint hogy valami hülyeséget csinál. A tippem ismét bejött. Nem értem még csak azt sem,hogy hogy jutott eszébe az,hogy egyáltalán meg keresi JaeKyung-ot,erre ide is hozza. Jól esett volna,ha ezért kinyírhattam volna Hyungot. De meglehetősen jó volt újra JaeKyung közelében lenni. Először megpróbáltam minél flegmább lenni vele,hogy megsértődjön és haza menjen. Ez nem jött be,végül is,sose volt ez a megsértődöm/feladom típus.
Mikor ugyanúgy állt meg előttem,ahogy én,mint mindig mosolyra késztetett,de próbáltam ezt elrejteni. Több,kevesebb sikerrel,végül nem sikerült,elmosolyodtam. Megállt köztünk a levegő,ahogy ő és én,ennyi idő után ismét együtt nevettünk. Majd próbáltam őt úgy megszólítani,mintha csak egy régi ismerős,egy régen látott barát lenne.
-Nem változtál. - álltam közelebb hozzá,majd feje fölött a kabátomért nyúltam. - Na,akkor megyünk? - néztem hátam mögé,de Hyung már nem volt ott. Fel sem tűnt,hogy el ment,és azt se tudtam mikor. - Hát akkor ketten leszünk. - fogtam meg JaeKyung karját,majd húzni kezdtem magam után,kiértünk a Hotel elé. Ránéztem,épp levegő után kapkodott. - Ha látnád most magad. - nevettem - Na de,mindegy is,úgy se tudod megnézni. Szóval,hova megyünk? - kérdeztem
-Először is,éhes vagyok. Másodszor,ha lehet legközelebb szólj,mielőtt lerángatsz a negyedikről. Harmadszor ezt még visszakapod... - kacsintott rám,majd nevetett. Tetszett,hogy újra így elvagyunk együtt.
-Rendben. - válaszoltam nevetve
JaeKyung szemszöge:
-Itt a közelben van egy kis büfé. Ott szoktam reggelizni munka vagy suli előtt! - mutattam az egyik utca felé.Mikor oda értünk (ezúttal én rángattam magam után őt),ő csak nagy szemekkel bámult a különféle magyar "ételekre". Vicces volt reakciója. - Igaz én már ettem,de még mindig éhes vagyok. - simítottam végig hasam - Jó reggelt! - mentem oda a lányhoz aki a bódéban állt - Ummm... - néztem szét mit is ehetnénk - Egy...nem is,két omlettet legyen szíves. - Ren rám kapta tekintetét
-Ennyire éhes vagy? - kérdezte teljesen komoly arccal. A lány,aki a bódéban állt Jessica,teljesen ledöbbent arccal bámult minket,eléggé ismeretlen lehetett neki ez a nyelv.
-Bolond. - ütöttem vállára - A másik a tiéd. - leültünk asztalunkhoz,és vártunk a reggelinkre. Mikor kihozták Ren először csak bámulta,és villájával piszkálta. - Bocsi,de itt nincs pálcika. - mondtam,de ő továbbra is csak maga elé meredt. -Ren ez omlett,ilyet te is szoktál enni...csak ti nem így. - magyaráztam el mire leesett neki. Egész végig néztem,ahogy végül megeszi. Megmosolyogtam,ahogy végig nyalta szája szélét,jelezve ízlett neki.
-Ez finom volt! Kérek még! - jelentette ki,majd a büféhez ment. - Még egy omlettet. - mondta angolul,de szegény lány még így sem értette Rent.
-Egy omlettet,kérlek. - kiáltottam oda
-Köszi! - mondta Ren,majd vissza leült velem szemben - Ha egyedül lettem volna sosem érti meg,hogy mit akarok. Szerintem itt haltam volna éhen. - nevetett
Miután Ren már a második omlettjét is megette elindultunk egy kis városnézésre.
Bő 1 órát sétáltunk a városban,amit ennyi idő alatt meglehet mutatni egy "turistának",azt megmutattam neki.
Az Egyetemre is ellátogattunk,ahol hamarosan lerakom az utolsó vizsgám is,majd a munkahelyemre is elvittem magammal.
-Ez az én kis irodám,itt szinte minden nap meg lehet találni engem. - nyitottam be az irodámba. Igaz még csak gyakornok voltam,de itt már biztos helyem volt,egy kedves titokzatos valaki elintéztem nekem,hogy saját irodám legyen,mire levizsgázom mindenből.
Az ajtóval szemben egy nagy íróasztal volt,amin a névtáblám volt,és a tegnapi ügy (amiben segítek a mentoromnak) papírjai hevertek szanaszét az asztalon,amiket még nem szedtem össze. Az asztal előtt két szék hevert,az ügyfeleknek,vagy a kollégáknak fenntartva,ha azok bejönnek valamiért hozzám. Ami pedig felejthetetlen,hogy legyen egy irodában,az a bőr kanapé,nekem is sikerült harcolnom egyet. Rengeteg polc van mindenhol,hisz a sok papírnak,még nem,de majd később kelleni fog a hely.
Ren az asztalom mögé ült,körül nézett,egy nagy vonalzót talált az asztalon,majd azzal kezdett hadonászni.
- JaeKyung ,azonnal jöjjön ide és mondjon el mindent,ami majd felhasználható lesz ön ellen. - mondta kissé hangosan. Elnevettem magam;hogy lehet ilyen zagyvaságokat mondani?!
-Hát ezen még csiszolnod kell egy picit. - mondtam,majd közelebb mentem hozzá,egészen közel,egy egész alakos ablaknak támaszkodtam,ami Ren mögött volt. Kezeim összefontam magam előtt. - És,mikor mentek haza? - kérdeztem
-Ummm... - gondolkozott - azt hiszem 22-én,azaz pénteken. - mondta,majd megfogta kezem és az ölébe rántott,nagyon közelről nézhettem ismét szemeibe.
-Hiányzol! - mondta. Nagyon meglepődtem,azt hittem sosem nyerem vissza bocsánatát,és bizalmát.
-Te is hiányzol! - mondtam,majd gyengéd puszit adtam homlokára.
-Én....én szeretnék veled még egy éjszakát. - hogy mi? Mire akar ezzel célozni? - Én...melletted szeretnék még egyszer elaludni,és reggelt melletted felébredni. Érezni akarom a szívverésed. Azt akarom,hogy újra a mellkasomon fekve aludj el,és közben a karjaimban akarlak tartani. - fogta át derekam - Én....én csak úgy szeretnék csinálni,csak egy éjszakára,mintha nem basztuk volna el az egészet. - csillogtak szemei - Tudod,mintha még mindig az enyém lennél.... - húzott közelebb magához,szorosan ölelt. Felálltam öléből...karjait lassan rakta le combjaira.
-Ren,én....én - könnyek gyűltek szemembe -....azt hiszem még mindig JiYongot szeretem. - folytak végig arcomon könnyeim - Sajnálom....én szeretlek téged,de....de már nem úgy,mint régen.
-Megértem. - mondta,majd a földet bámulta - 6 hónapja könyörögtem neked a reptéren,hogy maradj...maradj velem. De te nem tetted. Habár,így vissza gondolva,ha megtetted volna,akkor én nem jöttem volna rá,hogy a dolgok lehetnek jobbak is,mint akkor. - nézett fel rám - Tudod,néha még hiányzol nekem,és hiányzik,hogy jókat beszélgessünk. Még mindig szeretlek,de azt hiszem....már nem akarlak. - fájt,hogy ezt mondta,de egyben örültem is neki - Megtörtént...Most már mindketten fellélegezhetünk,nem ártunk többé egymásnak. Bűntudat nélkül lehetünk egymás közelében,bűntudat nélkül tehetünk dolgokat....
Ren szemszöge:
Nagyon jó nap volt a mai,nagyon jól éreztem magam JaeKyung-al. Megmutatott nekem 1-2 jó helyet Pesten,az Egyetemre is elvitt ahol tanult és még a munkahelyét is megmutatta. Igazán sokra vitte; ezt szerette volna csinálni,örültem hogy sikerült neki. Ezt Koreában,akár velem van,akár JiYonggal,akár egyikünkkel se...nem sikerült volna neki elérni. Nagyon stresszesen élt ott kint,itt pedig....nagyon élettel teli,boldog,kiegyensúlyozott és még sorolhatnám.
Még szerettem őt,de talán már nem úgy,mint régen...talán már csak egy Noonaként tekintettem rá,egy nővérként,aki mindig mellettem van,és vigyáz rám.
Azért,amikor azt mondta,hogy JiYongot szereti,egy kicsit mintha szíven ütött volna vele...de tudtam,s tudom,hogy ő mindig is JiYongot szerette és fogja is;mindig.
-Akkor barátok? - nyújtottam felé jobb kezem,nem volt illő,de kezet fogtam vele - Noona! - nehezemre esett kimondani,de úgy éreztem,igaz "nővéremre" találtam benne. Lehet,hogy már az elején is így kellett volna??
-Barátok! - vágta rá - Drága "kicsi" Dongsaengem. - majd megölelt. Fura volt tőle ilyet hallani,de...jól esett.
-Noona! - szólítottam meg - Vissza megyünk a Hotelbe? - kérdeztem,nagyon fáradt voltam már - Tudod,holnap fellépés.
JaeKyung szemszöge:
Visszakísértem Rent a hotelbe,majd rögtön haza is mentem. Holnap nekem is korán kell kelnem,mert vizsgázom...végre az utolsó. Tartottam tőle,hisz ki ne félne a jogi vizsgától,igaz értettem;tudtam mindent,de azért még ez a vizsga kifoghat rajtam. Este még átnéztem a tételeket,felhívtam anyut is,hogy mielőtt kezdődne átmegyek hozzájuk.
Reggel már 6-kor fent voltam,alig tudtam már aludni,pedig még lett volna időm,hisz csak 10-kor kezdődik. Reggeliztem,még egyszer utoljára alaposan átnéztem a tételeket. Felöltöztem elegáns öltözetbe,még bekaptam egy falat pirítóst és a kocsimhoz indultam. Kocsikáztam egy kicsit a városban,majd még 9 előtt anyuékhoz mentem,de ami ott fogadott...valami hihetetlen volt.
-JanDiiiiiii! - szaladtam oda rég nem látott barátnőmhöz.
-Nem gondolod,hogy ma is magadra hagylak!? - ölelt magához jobban - Milyen rég is volt....semmit sem változtál. - öröm könnyeket véltem felfedezni a szemében,pont mint az enyémben - Gyere! - invitált bentebb
Követtem őt,egészen a konyháig,ahol nem várt "élmény" fogadott....vagyis egy újabb.
-A fellépés este lesz. Előtte pedig elkísérünk téged,veled megyünk! - szólalt fel MinHyun
-De hát... - néztem rájuk értetlenül - ...a próbák,az előkészületek? - tudtam minek kéne éppen zajlania a fellépés előtt;de ehelyett ők itt virítottak előttem elegánsan,öltönyben,arra várva,hogy induljunk. Kik ha nem ők azok,akik mindig mellettem állnak?!
-Indulhatunk? - kérdezte BaekHo felém fordulva
-De az én autómba nem férünk be heten! - néztem nagyot,nem értettem,hogy akarnak így velem jönni.
-Én JaeKyung-al megyek! - kiáltotta egyszerre az 5 fiú
-Na szóval....- kezdtem - JanDi biztosan velem jön. - fogtam meg kezét a hátam mögött álló lánynak - Ti pedig;ti döntsétek el,ahogy akarjátok...kő - papír - ollóval,vagy kihúzza a rövidebbet,nekem mindegy,csak döntsétek el valahogy ki jön velem. - magyaráztam - Mi kint várunk az autóban. - fejeztem be,ismét kézen ragadtam barátnőm és elindultunk
-Akik hamarabb érnek az autóhoz... - mondta Ren. Mindenki beleegyezett...a konyhából startoltak. MinHyun,JR és Aron győzött,a másik két fiú majd a szüleimet hozzák utánunk.
Mikor beértünk az Egyetemre,nagyon ideges lettem,ennek muszáj jól sikerülnie. Megkerestük a termet,ahol vizsgázom,majd vártunk. Már vagy fél órája ott álltunk,de még mindig nem én következtem.
-Istenem,ez a várakozás.... - sóhajtottam fel,már egyre jobban untam és ezzel egyre jobban fokozódott idegességem is.
JiYong szemszöge:
Már korán reggel a repülőn ültem,hisz nagy nap volt a mai,számomra is és még fontosabb JaeKyung-nak. Igen,épp Magyarországra tartottam,muszáj ma ott lennem vele,még ha ő nem is akarja.
Alig vártam már,hogy leszálljon a repülő és láthassam őt...fél év sok idő. Nem sűrűn kerestem őt,de ha igen,akkor alig vette fel a telefont,arra pedig,hogy ide jöhessek hozzá YG Papa jó szívének köszönhetem.
-Hyung! Mi van ha látni sem akar,ordítozni fog velem? - kétségbe estem - Elvégre meg lenne rá az oka... - fordultam SeungHyun felé,a legjobb barátom és egyben a bandatársam....kivel ha nem Tabival lehet mindent megbeszélni,és kire ha nem rá lehet számítani...Bááár azért abban érzek némi valós alapot,hogy ő csak azért jött velem,hogy láthassa JaeKyung-ot,akivel a legjobban kijött,szerintem úgy kb eddig élete során.
-JiYong,nyugodj már meg az istenért.... - mondta,továbbra is napszemüvege mögé bújva és elterülve az ülésen
-Háááát...tanácsra vártam Hyung!
-Hát akkor ebben az esetben... NE LÉGY TAHÓ! - ordította,majd felém fordult ,és húzta fel napszemüvegét a hajához - Tudod mennyire a szívemen viselem JaeKyung sorsát...Tudod,hogy húgom helyett húgom... - magyarázta,ezt tudtam,nem tudom miért hozza fel mindig - Szóval NE BÁNTSD MEG ÚJRA!!! - áááá,már értem miért...
Miután leszálltunk a repülőről,át másztunk a tömegen a reptéren,majd az autóhoz futottunk,amit nekünk küldtek. Arra kértem a sofőrt,hogy minél hamarabb legyünk az Egyetemnél. Mikor beértünk mindenhol őt kezdtem el keresni,majdnem 20 percbe telt,de megtaláltam. Megindultam felé.
-JiYong! - felsikított,mikor megálltam előtte - M-mit keresel te itt? És....hogyan? - teljesen össze volt zavarodva
-Ezért jöttem...- kezeim közé fogtam arcát,majd szenvedélyesen megcsókoltam őt. Fél év után újra megcsókolni őt...legalább felért egy kiadós szeretkezéssel egy húzós munka nap után. Pedig csak egy ártatlan csók volt - Tudod egész jó kapcsolataim vannak itt,így könnyen megtaláltalak. - kacsintottam rá
-De én...én elhagytalak téged,JiYong! - Fájt,hogy ezt mondta,de igaza volt.
-Figyelj,tudom,hogy elszúrtam. - fogtam kezeit kezeim közé - Nem fogok mentegetőzni,mert tudom,hogy nagy hibát követtem el.Viszont ezzel ellentétben azt is tudom,hogy nekem csak te kellesz....csak te senki más. Többé nem engedhetem,hogy kisétálj az életemből,többé már nem leszek annyira hülye,hogy ezt hagyjam. - rántottam magamhoz és szorosan öleltem.
-JiYong... - zokogta - Annyi mindent tudnék most mondani neked,hogy már egy jó ideje nem beszéltünk. Eleinte úgy éreztem megfojt a hiányod és az,hogy az,hogy nem kerestél...darabokra tépett és tép szét... - mondta,nem tudtam,hogy mit tudnék rá reagálni - Hiányzott az a kisfiús ravasz mosolyod,a hangod mikor zavarba jössz,a mindent elmondó barna szemeid,a reggelente nyűgös arcod és kócos hajad,a nézésed,ahogyan rám néztél és senki másra így,az összes kimondott szavad,az üzeneteid....és pusztán az,hogy sétáljunk egymás mellett az utcán. Egy szóval...hiányzik/hiányzott minden,ami te vagy! - ekkor döbbentem rá,hogy lehettem olyan hülye,hogy egy ilyen nőt hagytam elmenni. Hülye voltam,beismerem - Te vagy az egyetlen olyan ember az életemben,akit senki de senki nem tud helyettesíteni...azt hiszed nem próbáltam?! De igen..csak hiába. - mondta - Tudod,találkozhatok bárkivel,akárkivel...téged kereslek minden kimondott szavában,tetteiben....Ez alatt a fél év alatt,minden sarkon azt vártam,hogy hátha majd feltűnsz,hátha eljössz értem...de te nem jöttél! - böktem ujjammal a mellkasába - Mikor már kezdtem megszokni,hogy nem vagy velem,erre egyszer csak feltűnsz a semmiből...és hirtelen azt várod tőlem,hogy az mondjam neked "szeretlek"?! - igaza volt,nem kerestem...minden nap elindultam a reptérre,hogy majd ma el megyek érte,haza hozom....de mindig arra jutottam,hogy ha velem akarna lenni,akkor nem hagyott volna el;így sose jutottam el a repülőtérig - Talán így van,hiszen még mindig te vagy életem legfontosabb embere,de tudod JiYong valami megváltozott bennem...Az érzéseim! - nyomott egy csókot arcomra,majd hátat fordított,letörölte könnyeit,majd bement a terembe.
Fájt,hogy így faképnél hagyott...megint,de ezt a napját nem tehetem tönkre.
Eltelt egy óra,de nem jött ki,majd egy újabb....csak vártunk...majd nyílt az ajtó.
-ÁTMENTEM! - ordította,mindenki rögtön körül vette és gratulált neki,én pedig tisztes távolságban álltam és néztem,ahogy sír a boldogságtól.
- Gratulálok! - mentem oda hozzá végül én is.
Már csak a nap további részére gondoltam,hátha a nap folyamán közel enged magához....
