Közeli barátság (3.rész)

JaeKyung szemszöge:

Reggel mikor felébredtem,már a kanapén feküdtem és JanDi meg YoungBae  sunbae ébresztgetek…JanDi egy kicsit megkönnyezett,hisz nem tudta mi történt,látszott rajta,hogy féltett…..Először nem értettem,hogy mi is történhetett,mikor már észhez tértem,JanDi nagyon szorosan megölelt,ahogy még talán sohasem….

-Jajj ne tedd ezt velem legközelebb te lány,már féltem,hogy elveszítem a legjobb barátnőmet – mondta - de hát mi történt? – kérdezte aggódva

-Azt én is szeretném tudni….- mondta YoungBae

-Semmi….

-Na mondjad csak,az ember nem ájul csak úgy el….- szólalt meg JanDi

-Csak….csak annyira összevesztünk tegnap JiYonggal,ahogy még hidd el JanDi..ahogy még soha,így még sohasem… - ráborultam JanDi vállára,és sírni kezdtem

YoungBae szemszöge:

Míg JanDi bent volt JaeKyung-al, JiYongot hívtam telefonon,hogy jöjjön gyorsan,mert reggel ájultan találtuk a padlón JaeKyung-ot és,hogy nagyon aggódunk….

-JiYong azonnal ide kell jönnöd! – mondtam neki,eléggé ideges voltam,ez a hangomon is hallatszott

-Mi?Miért?Mi történt? – kérdezte hadarva JiYong Hyung

-JaeKyung-ot reggel ájultan találtuk a konyhában! Mit csináltál vele JiYong!?? – kérdeztem tőle,hátha kapok választ is,de nem..

-Ezt majd megbeszéljük,de először várd meg míg oda érek! – erre Hyung lerakta a telefont

Mikor meghallottam JaeKyung hangját,rögtön beszaladtam hozzá…

JaeKyung szemszöge:

-Oh noona,végre felébredtél – mondta aggódva - már JiYongnak is szóltam,jön már,azt mondta 10 perc és itt lesz ő is .- mosolygott,de azért az aggodalom ott volt az arcán,hisz ő azt hitte,hogy JiYong azért nincs itt,mert dolgozik,nem tudta,hogy összevesztünk….

-Neeee! – ordítottam,és még jobban sírni kezdtem

-De hát mi a baj?mi történt köztetek Noona? miről maradtam le? mondja már el valaki! – YoungBae-n látszott,hogy /szegénykém/ teljesen összezavarodott….nagyon aranyos volt 

Ekkor JiYong lépett be az ajtón,én épp a kanapén ültem,de mikor bejött lesütöttem a fejem,nem akartam látni,nem akartam a szemébe nézni,nagy csend lett….hisz JiYongon,nem igen látszott,hogy aggódna

JiYong Szemszöge:

Mikor beértem a nappaliba,és megláttam JaeKyung-ot,a szívem szakadt meg,hogy így kellett őt látnom. Nem akartam,hogy ez legyen belőle,azt sem akartam,hogy tönkre mennyen érzelmileg…Én csak a legjobbat akartam neki,de úgy látszik,amit tettem,ezzel a legrosszabb lett neki és nekem is.

De most már nincs visszaút…..Az lenne a legjobb,ha most azonnal bocsánatot kérnék tőle…de lehet,hogy el sem fogadná azt…ezek után meg pláne.

JaeKyung szemszöge:

Oda lépett hozzám. JanDi és YoungBae kimentek a konyhába,JanDi tudta mi a baj,így azt akarta,hogy ezt kettesben meg tudjuk beszélni JiYongal.

JiYong letérdelt elém , majd  rám nézett.

-JaeKyung,jól vagy?! – ez a kérdése még jobban fájt,szíven ütött,s hirtelen ez futott át az agyamon „miért hív ő engem csak simán "JaeKyung-nak",igen ez a nevem,de ő mindig „kedvesemnek hívott,most meg hirtelen JaeKyung…haragudtam rá… de most bármit megtettem volna,hogy újra kedvesemnek hívjon,de nem adhattam fel a büszkeségem,most,még nem…. Egy világ dőlt össze bennem…még jobban csak sírni,és csak sírni tudtam volna…

-Semmi csak…

JiYong szemszöge:

-Igen? csak…  csak mi..folytasd…de amúgy is mi az a semmi?! csak történt valami..- vágtam szavába,tudtam  a választ,hisz egyáltalán nem  felejtettem el a tegnap este történteket, sőt….még aludni sem tudtam,de szerettem volna,ha ő mondja el ,hogy Ő most,hogy érez ezek után.

-Tényleg semmi… - elég rég ismertem már ahhoz,hogy tudjam nem mondja el nekem az igazat,nem akart nekem elmondani semmit...

-Ne hazudj! – megfogtam a kezét,látszott rajta,hogy ennek nagyon megörült,de ekkor megszólalt  telefonom,és  hát persze,hogy rögtön utána is nyúltam,hisz már annyira megszokás volt ez számomra,mint a levegő vétel.

JaeKyung szemszöge:

Nagy nehezen,de kijöttem a nappaliból,még egyszer hátra néztem,hátra….JiYongra,egy könnycsepp folyt végig arcomon,hisz mi van ha most érintett meg utoljára úgy,mint a szerelmét,bele gondolni sem tudtam mi lesz velem JiYong nélkül,hisz ő a mindenem,nekem ő jelenti a világot,de ha ő elhagy…hmmm…ha elhagy…Istenem..meghalok…nem fogom nélküle bírni egy napig sem…nem az nem lehet….

Mikor kimentem a konyhába JanDi nagyon meglepődött,hogy nem békültünk ki…YoungBae odajött…megölelt és annyit mondott:

-Nyugi noona,nem gondolja komolyan,régóta ismerem,hogy ezt ne tudjam róla…- ezt onnan tudta,mivel elolvasta a levelet…amit a kezemben találtak…csak akkor nem volt idejük elolvasni…

-Igaza van YoungBae oppa-nak..- jött oda JanDi is…

Ekkor JiYong lépett be a konyhába,mind hárman ránéztünk…

-Menj,menj csak…nekünk már úgy sincs miről beszélnünk! – mondtam neki

-Sajnálom! – még egyszer utoljára rám nézett,és az ajtó felé indult…

-Neked is Szia JiYong – szólt utána JanDi flegmán…még YoungBaet is megbökte : „Menj vele,és beszélgessetek,én itt maradok JaeKyung Unnie-val” –súgta YoungBae fülébe

-Várj JiYong –ordította YoungBae és ránk kacsintott,még visszajött,megcsókolta JanDit,nekem adott egy puszit,és JiYong

után szaladt.

 - Unnie,mi lenne,ha elmennénk és vásárolnánk ajándékot Baekhonak?! – kérdezte,hát ha jobb kedvre derít

-Jól van,elmehetünk,legalább közben kikapcsolódunk egy kicsit! az most rám férne. – mondtam,megöleltem JanDit,és végre sikerült mosolyognom is

-Na akkor csajszi ,menj és készülődj! – mondta nevetve JanDi – és most hagyd egy kicsit felejtsd el őt! – folytatta

YoungBae szemszöge:

Közben én JiYongot faggattam az autóban.

-Na szóval JiYong Hyung,mond csak mi történt tegnap?

-Á semmi,csak az ami minden párkapcsolatban előfordul,összevesztünk –válaszolt rá JiYong elcsukló hanggal

-De ennyire min tudtatok,hisz szeretitek egymást,jajj,két hülye! már bocs Hyung! – mondtam röhögve

-Na de most már hagyjuk! Ide értünk a YG-hez! – mondta JiYong ezzel is terelve a szót, JiYong keze után kaptam míg az szállt ki,majd szóval tartottam őt.

-Ne,hogy azt hidd,hogy ezzel befejeztük….még folytatjuk ezt a beszélgetést! –kacsintottam rá JiYongra

JanDi szemszöge:

Közben én és Unnie már a pláza felé tartottunk kocsival,ahol majd ajándékot veszünk BaekHonak    -Na már itt is vagyunk,parkoló helyet is találtunk,már csak azt kéne tudni,hogy mit vegyünk neki. hmmmm,ötlet?! – gondolkoztam miközben szálltunk ki az autóból

-Biztosan tudom,hogy örülne egy mamusznak –kacsintott rám JaeKyung

-És mennyire vagy ebben biztos?!

-Eléggé, higgy nekem! – mosolygott

-Na,akkor gyerünk!

Csak mentünk és mentünk a sorok között,de olyat,amilyet neki szántunk,olyat egyenlőre nem találtunk.

-oh jaj,ez reménytelen! – de alig,hogy elhagyta ez a mondat JaeKyung száját, ekkor megpillantottam egy „aranyos” (pont BaekHo-hoz való) mamuszt…./ördögös volt,aminek természetesen kint lógott a nyelve/,Nagyon édes volt,ez pont olyan volt,amiről rögötn BaekHo jutott eszembe.

-Ez az! – kiáltottam  fel– megvan amit kerestünk! -  erre mindketten fel nevettünk

-Ne is mond,már kezdtem feladni! – mondta JaeKyung 

De mikor csak egy pillanatra néztem el az egyik oldalra,olyat pillantottam meg,hogy még a szemeimet is meg kellett dörzsölnöm,hogy biztos jól látok-e.

-Unnie, Unnie! – „löktem” kicsit oldalba,mikor ő még mindig nevetett

-Mi van? –de mikor meglátta arcomat,hogy milyen aggodalmas voltam,ő is abba hagyta a nevetést– mond,mi a baj,mi történt?

JaeKyung szemszöge:

-Ennek nem fogsz örülni,de inkább én tőlem tudd meg,vagyis inkább én mutassam meg,minthogy az újságokból lásd meg…!- JanDi természetesen ezt arra értette,hogy JiYongot és Lee Hi dongsaeng-et látta,amint  épp vásárolgatnak…vásárolgatnak kézen fogva..                                                                                

-Na mi van,Úristen mond már!! – már kezdtem egy kicsit ideges lenni….

-őőőő,tudod mit inkább nézz oda! – és mutatott JiYongra és Lee Hi-re

-Jézusom,ugye most csak álmodom…hát mit képzel ez a kis hárpia…kérlek mond,hogy álmodom,kérlek mond…- a szavam elakadt,úgy éreztem,hogy a szívem,mintha ketté törött volna…ma már harmadjára,nem akartam hinni a szememnek… - Gondolhattam volna,hogy miután JiYongal szakítunk,ez a kis féreg,ez a hárpia rögtön ráhajt a vőlegényemre…vagyis a volt vőlegényemre…! – a dühtől és a fájdalomtól szinte már nem is láttam

-Nyugodj meg Unnie,lehet,hogy csak YG küldte őket vásárolni, az image miatt – mondta JanDi, vigasztalás képp  ,de ez rajtam nem segített…

-Persze,pont ide,ami kb. 10 km-re van a YG Entertainment épületétől...,ne nézz hülyének,akkor ha ő küldte volna,akkor meg nem ide,hanem valami nevesebb plázába küldte volna őket… - erre még idegesebb lettem – De kérlek most menjünk,mert ha odamegyek hozzájuk abból semmi jó nem lesz!

- Unnie szerintem is menjünk,mert bocsáss meg nekem,de már én félek,mert én vagyok hozzád a legközelebb….! – nevetett JanDi,de azért nézte az arcom,nehogy még idegesebb legyek.

Kimentünk majd beültünk az autóba,és épp hogy elindultunk megcsörrent a telefonom….Ren hívott!A szívem majd kiugrott a helyéről,mikor megláttam nevét és rólunk egy képet a telefonom kijelzőjén.

-JanDi uramisten, Ren Oppa az! Felvegyem??

-Vedd már fel te idióta!! – mondta izgatottan JanDi…

-Hello! – köszöntem neki a telefonban…közben persze,hogy fülig ért a szám…JanDi a fülét a telefonhoz „nyomta”

-Szia Szerelmem! – szólt bele a telefonba angyali hangon… - mit szólnál hozzá,ha ma együtt ebédelnénk?!

-Hmmm,jól hangzik,de…. – ekkor rögtön JiYong és Lee Hi jutott eszembe..- benne vagyok! Mikor és hol? –kérdeztem rá izgatottan,hisz örültem,hogy végre újra találkozunk.

-Hát nem is tudom…hmmm…mondjuk egykor a "Blue Bird" kávézóban,egy gyors ebéd?

-Rendben ott leszek,akkor nem sokára találkozunk,Szia! – küldtem egy puszit a telefonba,és letettem…

-Na mond már,mit akart..? –kérdezte JanDi izgatottan,hisz nagyon kíváncsi volt…

-Találkozni szeretne velem! Azt mondta,hogy mit szólnák hozzá,ha együtt ebédelnénk! – mondtam neki Büszkén,még mindig mosolyogva…hisz boldog voltam,hogy nemsokára újból találkozunk

-Oh,na szóval hova vigyelek? Mrs.Ren(né)! – nevetett jó hangosan,majd én is,mert jajj, ez a lány zagyvaságokat beszél mindig…Szeretette a Koreai és Magyar neveket "összeboronálni",hisz ő maga is félig Koreai.Az édesapja Koreai viszont édesanyja Magyar,így mindkét nemzetről tud mindent,amit csak lehet,de szerette a kettőt viccként használni. Igaz nagyon régóta lakik már Magyarországon,így mikor talákoztunk és barátok lettünk és megtudta,hogy koreába akarok menni,ő azt mondta,hogy szívesen jönne velem,mert szeretne az édesapjával is lenni egy kicsit...Bár az a kicsi már lassan 5 éve tart,de az édesanyja néha meglátogatja őt...

-Tudod,hogy még  Mrs. Kwon JaeKyung vagyok…sajnos…de amúgy is nem Ren(né),hanem Mrs.Choi JaeKyung maximum….jajj de imádlak te…!!! –újra nevettünk,hisz úgy szeretünk a koreai és magyar „szokásokkal” szórakozni,főleg JanDi dongsaeng …,közben persze jó erősen megöleltem…és örültem,hogy ő a barátnőm,és nem más – amúgy meg,ha már így kérdezted,a Blue Bird kávézónál kirakhatnál….- JanDi,mint mindig fulladozik és úgy nevet…mondjuk vezetés közben elég veszélyes,de hát na…Ő JanDi...

- Igenis hölgyem! – felemelte kezét,és tisztelget

-Hülye lány….annyira boldog vagyok,hogy Koreába is együtt jöttünk,ahogy megbeszéltük…mondjuk ez természetes!! – mielőtt kiszálltam volna az autóból…még nyomtam egy puszit az arcára

(http://www.youtube.com/watch?v=SnMoDDbEccE)

Elindultam a kávézó felé,mikor valaki megölelt hátulról,először nagyon megijedtem ,de megfordultam,felnéztem és láttam,hogy Ren az…

-Héjj,Ren Oppa,legközelebb ne ijessz meg! – nevettem

-Oh,rendben,nem tudtam,hogy ilyen félős az én szerelmem…- nevetett ő is…én egy kicsit a mellkasára ütöttem

-Nem vagyok félős,csak nagyon megijedtem!– erre pont egyszerre kezdtünk el nevetni,és ez a pillanat tökéletes volt. Ő megölelt,erre egyre csak jobban verni kezdett a szívem,úgy éreztem bárcsak ez a pillanat örökké tartana….és nem akartam elengedni…hisz olyan jó volt magamhoz ölelni…és olyan jó volt a szívverését hallgatni,az övé is olyan hevesen vert,mint az enyém…,de el kellett engednem. Bementünk a kávézóba,leültünk az ablak mellé egy asztalhoz…Oda jött a pincér:

-Mit hozhatok nektek?

-Hát nem is tudom,de mond csak először te szerelmem! – rám mosolygott,és gyönyörű barna szemeivel,közvetlen az én szemembe nézett

- Huh,hát akkor legyen a kedvencem…Kimchi-t kérek…- nevettem,hisz DaeSung jutott eszembe és,hogy vele,mindig Kimchi-t ettünk,és főztünk…bár abból sosem főzés lett a végére…csak nevetgélés,és hülyéskedés..

-Hát akkor én egy finom,ízletes kis  Japán levest… – simította meg a pocakját….és nevetett

-Rendben mindjárt hozom!

-És hogy vagy? – újra mosolyog,és gyönyörű,igéző szemeivel,mint mindig,elvarázsol…. - Amúgy megsúgom már nagyon hiányoztál! –rakta kezét a szájához,pont úgy,hogy eltakarja azt

-Oh,hát nem olyan jól…de most,hogy itt vagy jobban vagyok!!

-Mi a baj szerelmem? – megfogta a kezem és újra a szemembe nézett…

-Hát nem tudom,hogy is mondjam….

-Csak mond az igazat,meghallgatlak,tudod…

-Tegnap este nagyon összevesztünk a vőlegényemmel…. olyannyira,hogy már,úgy döntöttem,hogy többé látni se szeretném,és már nem akarom,hogy bármi közöm legyen hozzá…- lehajtottam fejem…ő a fejét a kezünkre hajtotta…és megpuszilta kezem,és ennyit mondott..:

-Szerelmem,tudnod kell…én szeretlek – ekkor olyan dolog történt,amit a rémálmomba nem kívántam volna…oda lépett hozzánk SeungRi a Big Bang kis Maknae-ja,aki most nem épp volt „barátságos”…

-Hát ti? JaeKyung mit jelentsen ez?! – szólalt meg SeungRi és rátámaszkodott az asztalra és engem kezdett el nézni

-Szerinted,mit csinálunk SeungRi,minek látszik…mert szerintem ebédelünk,de ahogy te látod… - mondta Ren

-Héjj,te meg azt nem látod,hogy idősebb vagyok nálad,tudod mi az a tiszteletadás…mert ha nem akkor elmondom….neked csak Hyungnim!! – kacsintott rá SeungRi,Renre…

-Ha te megteheted azt,hogy tiszteletlen vagy az idősebbekkel,értem ez alatt  a Big Bang többi idősebb tagját,akkor én miért ne lehetnék az!? – állt fel Ren

-Ren légy szíves menjünk innen,és kérlek hagyjátok abba,így is van elég bajom,nem kell,hogy még a két Maknae is egymásnak essen itt nekem… - fogtam meg Ren kezét,és megrántottam,hogy jöjjön,nehogy tényleg egymásnak essenek..,és már én kezdtem magam kellemetlenül érezni.

-Látom JaeKyung te csak megfutamodni tudsz,mint JiYongtól is.. – mondta SeungRi még jobban felhergelve ezzel engem…már épp indultunk volna ki,de erre a kijelentésére visszafordultam,nagyon közel álltam meg előtte.…legszívesebben jól felpofoztam volna..de higgadt maradtam

-Ó szóval én voltam…áhhá…! Na ide figyelj SeungRi – böktem meg ujjammal a homlokát - ,de jól ide figyelj! – a fülemhez nyúltam és mutattam neki,hogy hegyezze a fülét -  Nem tudom mit mondott neked JiYong,sőt tudod mit nem is érdekel,de egy az,ő volt az aki a veszekedés után ott hagyott engem…és még én vagyok az aki megfutamodik…?! Ő volt az aki másnap már egy másik lánnyal, személy szerint Lee Hi-vel a plázában vásárolgattak,és még velem ordibálsz?! – megfordultam,hogy elmenjünk,de visszafordultam- Ja és tudod,mit elvitte a gyűrűm,mond meg neki,hogy nyugodtan odaadhatja a kis Lee Hi dongsaeng -nek,nekem nem kell…És most légy szíves Ren menjünk…

Kimentünk,megállítottunk egy taxit és elmentünk onnan,minél gyorsabban…Egész úton másra nem tudtam gondolni csak a JiYongal,és SeungRival való veszekedésre…JiYongtól nem vártam mást,de SeungRiból nem ezt néztem ki…

Ren „házánál” szálltunk ki (ahol már voltunk,vagyis voltam,így ismerős volt a környék)

Bementünk és beszélgetni kezdtünk…! De ebből még bármi  lehet..! ;)