Nagyon jól éreztem magam tegnap,az igazat megvallva nagyon hiányzott már nekem ez az 5 idióta. Azért ez a tegnapi nap remélem,majd csak később kerül ismétlésre,mert nagyon kimerültem. Kitaláltak mindenfélét,még társasoztunk is...te jó ég. Hosszú este volt és alig aludtam,reggel pedig nagyon fáradt voltam,ha megtehettem volna egész nap alszok,de dolgoznom kell. Nem tudom a fiúk,hogy fognak ma énekelni és próbákra menni,mikor biztosan nagyon fáradtak ők is. Az én munkám talán annyival könnyebb,hogy többször megállhatok pihenni. Lehet,hogy ők már rég dolgoznak,míg én itthon heverészem,így kilenc óra felé.
Felkeltem,hogy igyak egy kávét,amitől felébredek. A nappali borzasztóan nézett ki,úgy volt még mindig,ahogy hagytuk. Üvegek hevertek mindenhol,a fiúk tegnap rengeteg soju-t megittak. Most biztosan fáj a fejük. Mikor jobban a nappaliba mentem láttam,hogy a fiúk még mindig itt alszanak a kanapén egymás hegyén-hátán. Elnevettem magam. Ébredeztek,nem gondoltam,hogy ilyen hangos vagyok.
-Ne,ne kelljetek fel! - beszaladtam a szobába a mobilomért - Ezt meg kell örökítenem. Muszáj. - így is tettem
Azt hiszem,hogy ezt be kell kereteztetnem. Hoztam nekik is kávét és szendvicseket készítettem.
- Nektek nem kellenne már rég a YG-ban lennetek? -ültem le velük szemben
- Szabadnapunk van. - mondta T.O.P
- Akkor ti most mindannyian lefekszetek,vagy itt üldögéltek,nekem mindegy,csak térjetek észhez....a mai nap folyamán. - ütögettem meg Daesung combját,aki a legtöbbet ivott - Én viszont most megyek,sok dolgom van ma....és valakinek dolgoznia is kell. - felálltam és a szobába mentem
A jó időre való tekintettel rövidnadrágot vettem fel egy atlétával és megszokásaim megszegve balerinacipőbe bújtam tornacipő helyett. Ah,ritkán van ilyen. A hajam felkötöttem és halvány sminket tettem fel. Összeszedtem a szükséges papírokat az íróasztalról,az irataimmal együtt.
A papírokat mappába tettem az irataim pedig a táskámba süllyesztettem. Még utóljára belepillantottam a tükörbe és kitipigtem a nappaliba.
- Később találkozunk. - egy-egy csókot nyomtam homlokukra - Jiyong,kölcsön vehetem az autód? - kérdeztem
-Persze,ott van a kulcs a pulton. - mutatott felé - De ha gondolod szólhatok valakinek,hogy jöjjön érted? - mondta,majd rögtön homlokára tapasztotta kezét - Ahhh,a fejem.
-Ugyan,nem várhatom el,hogy folyton cipeltessem magam. -feleltem - Egyébként is szeretek vezetni,főleg,hogy ilyen jó idő van. - az arcomra csúsztattam napszemüvegem és otthagytam őket
Szerencsére sokszor vezettem már Koreában,így nem tévedtem el,és ezt az utat is jól ismerem már. A YG előtt össze is futottam Bommal.
- Jó reggelt. - hajoltam meg - Mikor érsz rá ma? -emeltem fel a mappát,ami a kezemben volt,hogy értse mire gondolok.
- Nem tudom. Megpróbálok időt szakítani. - még mindig nem volt a régi,de már tudott mosolyogni - Sajnálom. - mondta
- Semmi baj,hallod? - mosolygok rá,bár nem örültem neki,hogy feleslegesen jöttem be,de legalább lesz egy kis időm,hogy elintézzem,amit már megbeszéltünk. Talán még ebédelni is eltudok menni. - Az irodámban leszek,ha pedig nem találsz ott,hívj fel,tudod a számom. - felmentem az irodába és neki is láttam a munkának. YG-val is beszéltem,hogy egy közleményt kell kiadnunk az üggyel kapcsolatban,de rám bízta,hogy írjam meg. Közelget az ebédidő,vártam még egy picit,de Bom még mindig nem jött,ezért úgy döntöttem keresek egy jó helyet,ahol ebédelhetek.
Ahogy a liftre vártam megcsörrent a telefonom.
- Igen? - vettem fel,közben a lift gombot nyomogattam,mert nagyon siettem
- Rá érsz? Gyere ebédeljünk! - mondta. Amikor felismertem barátnőm hangját sikítani tudtam volna az örömtől,de kínos lett volna,mivel elég sokan vannak a liftben,ami időközben megérkezett.
-JanDi. Miért nem szoltál,hogy már itt vagy? Kimehettem volna a reptérre! - örömködtem.
Szinte rohantam az autóhoz,mikor leértem a garázsba. Nagyon vártam már,hogy lássam őt. Egy csapat fiú kezdett el integetni nekem és mindannyian meg is hajoltak,mikor már az autónál voltam,majd hangosan egy "Szia Noona"-t ordítottak oda nekem. Wow,Mino-t felismertem és Seungyoon-t,szóval ők a Winner. Élőben még aranyosabbak. Intettem nekik,majd beszálltam az autóba és az ebédlőhöz hajtottam,ahova JanDival megbeszéltük.
Egy asztalnál ült,már rendelt magának és nekem is,természetesen tudta mit szeretek a legjobban. Hosszú percekig csak öleltem őt,vártam már,hogy lássam,végre nem érzem magam egyedül.
-Olyan rég láttalak. Hogy vagy? Mikor érkeztél? Miért nem szóltál,hogy jössz? - leültem vele szemben,egy csomó kérdéssel halmoztam el őt - Ah,sajnálom. - mondtam
- Egész jól,csak furcsa újra itt lenni. - kezdte,még én sem szoktam meg teljesen - Tegnap,de NamJoon ki jött elém,meg hát nem akartalak zavarni. -magyarázta
-NamJoon? - nézek rá - Az a NamJoon. - kérdezem - Tudod. BTS. Rap Monster. -próbálom rá vezetni kire gondolok
-Omo,dehogy. - neveti el magát - Még csak nem is testvérek,vagy rokonok. - mondta,közben hozzá fogott ebédjéhez - Joon,nem szeret se táncolni,énekelni,vagy bármi egyéb olyan dolgot. - biggyesztette le ajkait - Ő egy komoly férfi. Nagyon. - büszkeséget láttam szemeiben - És tudod a szülei...elég...öhm,kegyetlenek? -g ondolkodott el egy pillanatra - De szeretem őt. - teljesen kivirult,ahogy róla beszélt - Majd bemutatlak neki. De most beszéljünk rólad. Hallom a YG-nál dolgozol. Jó ez így neked?
- Nem a legkényelmesebb,hogy együtt kell dolgoznom JiYonggal,de szeretem a munkám,ezért semmi sem érdekel. Minden nap más és más,bár most Bomra kell koncentrálnom. -meséltem
SMS-t kaptam Bom-tól,hogy rá ér jelenleg így a beszélgetést itt be is rekesztettük. Megbeszéltük,hogy majd legközelebb folytatjuk,még neki is sok dolga van,ami azt jelenti nekem is.
JiYong szemszöge:
Egész nap sajgott a fejem,örültem,hogy Menedzser Hyung elintézte a szabadnapot. Így nem tudtam volna dolgozni. A többieket SeungRi vitte haza,hiszen ő nem ivott semmit. A nap további részében vagy a kanapén,vagy az ágyamban heverésztem,TV-ztem,és mikor éhes lettem inkább rendeltem valamit. Minden pihenő nap ilyen,de van hogy elmegyek vásárolni,vagy a barátaimmal vagyok,vagy a srácokkal együtt töltjük a napot és van hogy még olyankor is dolgozunk.
- El kell mennem vásárolni. - mondtam ki hangosan
Gyorsan meggondoltam magam,túlságosan fáradt voltam,hogy megmozduljak és borzasztóan fájt a fejem,hogy autóba üljek. Apropó, JaeKyung-nál van az autóm. Féltem az én kicsikémet,nagyon megfogja hajtani,én sem kímélem,de benne egy autóversenyző veszett el. Omo....A napom további részét végig aggódtam,mikor éppen nem aludtam. Aish,találnom kell valamit,hogy ne csak ebből álljon a napom.
-JiHyun-ah,rég láttuk egymást. - nyitottam ajtót
-Valóban. De miért hívtál? - állt meg a nappaliban. Szerencsére összepakoltam.
-Hiányoztál? Unatkoztam? - JiHyun egy csodálatos nő,mindig vonzódtunk egymáshoz,de csak mint férfi és nő,sosem volt szó többről. Ez nekem is megfelelt és neki is. Rengeteg kalandunk volt már,de az utóbbi időben nem kerestük egymást.
-JiYong,én már mást szeretek. Az igazság az,hogy együtt vagyok valakivel,és boldogabb vagyok,mint valaha. - mondta
-oh,nagyon szerencsés férfi. - felelem - De nem ezért hívtalak. - tagadom - Ugyan úgy,ahogy te,mást szeretek...én mindig is mást szerettem. - mondom - Sajnálom. - végig úgy éreztem,míg "együtt voltunk", hogy JiHyun többet akar,mint ami valóban volt köztünk.
-Sajnálod? - szemei elkerekedtek - Annyi időt elpazaroltam feleslegesen rád,és most is itt vagyok,ahelyett,hogy haza mennék,ahhoz az emberhez,aki szeret engem. - meglepődtem kirohanásán. Szóval ez a helyzet. - JiYong,felejts el! Nem akarom,hogy írj,vagy hívj,hogy emlékezz rám,vagy bármit mondj,tegyél ami velem kapcsolatos. - felpofozott,majd elment. JaeKyung jött vele szemben,csak értetlenül állt,majd becsukta az ajtót.
- Ki volt ő? - mutatott az ajtóra,ahol JiHyun az előbb kiment - Elég dühösnek tűnt.- nevetett - Rossz fát tettél a tűzre,JiYong,te gazfickó. - mondta,közben lepakolt,majd ahogy elment mellettem arcon csókolt. Utána fordultam. - Omo,összepakoltál. Nagyon ügyes vagy. - leült a kanapéra - Azt hittem nekem kell,ha már itt lakom...jelenleg. - majd bement a szobájába,hogy átöltözzön - Á,egyébként a hétvégén kiköltözöm. - kiáltotta a szobából
- Hogy micsoda? - benyitottam rá. Épp egy gyönyörű fekete elől méllyen kivágott mini ruhába bújt bele. -Hova mész? - oda állt elém,hogy hátán felhúzzam a ruha cipzárját
-Kiköltözöm. - mondta ismét. A tükör elé állt,hogy végig nézzen magán.
-Miért öltözöl ki ennyire? Gondolom nem az én kedvemért. - álltam mögé
-Jól gondolod. - megfordult,mutatóujjával orromra koppintott - Ha éhes vagy gondolom,majd rendelsz,ha szórakozásra vágysz,majd TV-zel,vagy visszahívod azt a csajt,bár kétlem hogy felvenné a telefont,ha társaságra van szükséged felhívod a srácokat. - sorolta,közben táskájáért nyúlt,rásegítettem kabátját.
- Mégis hova mész? - ordítottam rá,mikor kinyitotta az ajtót,megszeppent kirohanásomon -Sajnálom. - mondtam rögtön
-öhm,randim lesz...-mondta
-És te mész a fiúért? - kérdezem -Miért nem mutatod be nekem?
-Miért kéne? - kerekedtek el szemei - JiYong,nem vagyunk együtt. Megbeszéltük,az hogy lefeküdtünk nem jelent semmit. Te is randizhatsz,én is fogok,mint látod. - magyarázta - Most pedig megyek,már várnak lent. -ezzel elment.
Miért teszi ezt mindig? Miért viselkedik így? A legfontosabb pedig,hogy kivel találkozik?
Igaz elhívtam JiHyun-t magamhoz,de nem történt köztünk semmi,pont ezért,erre ő ezt teszi velem. Szeret ő még engem,és én szeretem őt? Meg fogom várni míg haza ér és tisztázom vele a dolgokat. Tudnom kell mit érez irántam. Sosem játszott még egy nő sem velem,talán ő a büntetésem? Ha így is van,nekem vele kell lennem,visszafogom őt szerezni. Meg kell értenie,hogy nem élhetünk egymás nélkül. Valami oknál fogva mégis mindig visszatérünk egymáshoz,végül mindig eltávolodunk egymástól....Már lassan 6 éve így van. Az igazság az,hogy nem tudom mit érzek iránta és ő hogy érez irántam. Megmagyarázhatatlan. Egyszerre akarom is őt ,meg nem is.
JaeKyung szemszöge:
Már napokkal ezelőtt megbeszéltük JiHoval ezt a "randit", nem akartam szólni erről JiYongnak. Én csak nem akartam felzaklatni vele,azt hittem már alszik mire haza érek és feltünés nélkül elmehetek.Nem értem JiYong felháborodását. Szó sem volt arról,hogy mi újra egy pár vagyunk,én sem rendeztem féltékenységi jelenetet,mikor láttam itt azt a lányt,pedig már a számon volt egy-két dolog,de higgadt maradtam.
-Wow,gyönyörű vagy ma. - mondta JiHo és megpörgetett,majd kinyitotta nekem kocsija ajtaját
-Hogy-hogy JiYongnál laksz?- kérdezte mikor már az étteremben ültünk és az ételünket vártuk.
- Magam sem tudom. - mondtam - Mikor ide jöttem,azt mondta csak pár napot kell maradnom,de már 1 hete,hogy ott vagyok. Ez nagyon bonyolult. - fejtettem ki - De a hétvégén kiköltözöm. - meséltem boldogan
- Ez nagyszerű!
-Igen,valóban az. Eléggé kényelmetlen volt számomra ez a helyzez. - ismertem be
-Szereted őt? - kérdezi minden bevezető nélkül,teljesen meglepett,hogy csak így rákérdez ilyen nyíltan
- Azt hiszem,igen. - feleltem,de nem éreztem magamban a szerelem,a vágy és az izgalom afféle felbolydulását,amelyet néhány évvel ezelőt.Reméltem,hogy egyszer majd visszatér,de legutóbb úgy megtépázták az érzelmeimet,hogy kicsit értéktelenné váltam. Különös érzés volt,mint mikor elzsibbad a karom és arra számítok,hogy bármelyik pillanatban bizseregni kezd majd. - Szeretem őt! - mondtam,de még én is hallottam,hogy a hangomból nem sugárzik boldogság
-Ah,értem. - mondta - Akkor mi értelme elköltöznöd? Azt mondod szereted... - ez ma a "még magam sem tudom" kérdések napja volt.
-Zico...vagyis JiHo - mindig elfelejtem rendes nevén szólítani -,ez nem ilyen egyszerű. - fogtam hozzá a vacsorához - Kérlek,inkább beszéljünk másról. - néztem mélyen szemébe - Hogy vagy? Mikor jön ki az új számod? Miújság a többiekkel? Mesélj valamit... -tettem fel kérdéseim,hogy elindítsam egy másik irányba a beszélgetést
-Jól haladok az új dallal,szerencsére. -törölgette meg száját. Ah,milyen szép ajkak. - A többiek pihennek,szórakoznak. -magyarázta - Egyébként nagyon örülök,hogy igent mondtál. Főleg,hogy JiYong még mindig képben van. - fogta meg kezem az asztal felett. Nagyon jó,ismét visszatértünk JIYonghoz
-Miért ne randizhatnék másokkal is? - kortyoltam bele pezsgőmbe - JiYong is randizik,én is fogok.
Az este folyamán már nem jött szóba JiYong. JiHo teljesen más,ha egy lánnyal van. Olyan más,nem tudom miért,vagy hogyan de más,mint Zico,aki a kamerák előtt ugra-bugrál. Nagyon jól éreztem magam vele.
-Köszönöm,nagyon jól éreztem magam. - nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját,mikor JiYonghoz értünk. Megakart ölelni,de hirtelen JiYong ott termett és szétválasztott minket. Mindketten nagyokat pislogva néztük őt.
-Túl közel voltatok. - mondta
- JiYong,elköszönhetnék tőle? - néztem rá,egy lépést hátrább lépett. - Négyszemközt. - tettem hozzá. JiYong zsebre tette kezét,majd hátat fordított nekünk. Ah,nincs tisztában a magánszféra fogalmával.
-Mi van nem köszönsz el tőle? - kérdezte válla felett
Jiyong szenszöge:
-Mégis miért kellett ezt? -állított meg mikor mentünk fel a lépcsön - Nem tett semmit és én sem,amiért ellenőrizned kéne.
- Nem tudom,mit mondjak. -válaszoltam - Törődöm veled.Szeretek veled lenni. Szeretek ágyba bújni veled. Szeretek veled enni,veled főzni. - soroltam - Majdnem mimdent szeretek,ami veled kapcsolatos,beleértve a tehetséged is. De....-most jön a lényeg,nem tudom mire számítsak - ....nem vagyok jó az osztozkodásban.
-Nem járok egyszerre két férfival. - felháborodott,érdekes kijelentés volt
-Miről beszélsz?
-Arról beszélek,hogy én veled vagyok,téged szeretlek,kivéve,ha te mást mondasz. - felelte
Magamhoz húztam és megcsókoltam. Imádom ezt a nőt. Nem akarok mást rajta kivűl. Kezembe vettem és lassan bemanővereztem vele a lakásba,onnan pedig a szobába. Egy percre sem szakadtam el ajkaitól. Nem fogom őt elengedni,egy lépést sem tehet innen a hétvégén,abból a célból,hogy elköltözik. Lassan lefektettem őt ágyamra és fölé másztam. Kibújtattam ruhájából,majd végig csókoltam minden porcikáját. Elhelyezkedtem lábai közt,és már bent is voltam. Lassú tempót diktáltam,hogy minél tovább tudjam húzni,és tovább tartson.
-Csak várj meg. - simogattam arcát - Mindjárt! - öröm mámorban úszva terültem el mellette,mikor beteljesült szerelmünk. JaeKyungf oldalára fordult,mögé bújtam arcom hajába fúrtam,majd elaludtam.
Reggel ébresztőórámra ébredtünk mindketten,felültem az ágyon,megcsókoltam JaeKyung-ot,majd felálltam,hogy nyújtózkodhassam. JaeKyung egyik pillanatban az ágy szélén ült,a másikban pedig beszaladt a fürdőbe és magára zárta az ajtót.
-Mindketten elférünk ott,miért zártad be? - álltam oda az ajtóba - Nyisd ki. - dörömbőltem
-Nem hallom...-mondta,majd hallottam,hogy hangosan kezdett el énekelni
-Képes vagy ezt csinálni? - teljesen kétségbeestem,nem fogok elkészülni időben
-Mond szépen. Sze-ret-lek - nyitotta ki résnyire az ajtót
-Nagyon szeretlek. Imádlak,édesem. - mondtam,nem kért nagy dolgot és ha nem kéri,akkor is mondanám neki. - Had segítsek letusolni,felöltözni. - kérleltem
-Peched van. Kész vagyok. - nyitotta ki az ajtót
-Kinek öltözöl mindig ilyen csinosan? - néztem rajta végig
-Miért? Te kinek öltözöl mindig ilyen tökéletesen? - vágott vissza
-Most te nyertél! - nyelvet öltöttem rá
Mire végeztem JaeKyung kávét főzött,előkészítette a táskáját és amiket vinni akart magával
-Hogy-hogy ilyen hamar bemész? - mutattam a mappára az asztalon - Később szoktál,nem?
-De. - válaszolta - Tegnap Bommal nem volt időnk,csak átolvasta a nyilatkozatot és már mennie is kellett. - lépett oda hozzám - És ma veled szeretnék menni. - fonta kezeit nyakam köré
-Wow,mi történt,hogy ennyire velem szeretne lenni az én hercegnőm?? - raktam kezeim derekára
- Nagyon jól nézel ki,oppa. - hangsúlyozta az 'oppa' szót. Ez a meglepetések napja.
JaeKyung szemszöge:
-Oppa? - ismételte vissza
- Szeretlek. - mondtam - Azt nem tudom,hogy miért,de szeretlek. Azokon a csöpögős beceneveken akarlak szólítani,ahogy régen,amelyeket akkor használ az ember amikor szerelmes...és nem érdekel mennyire hülyén hangzik. - néztem szemeibe - Mondani akarom,hogy kicsikém,hogy öregem és ősz hajjal is szeretni foglak. - túrtam hajába,majd megcsókoltam - Meg még azt is tudom,hogy mindig hűséges leszel hozzám - akkor is,ha ez biztosan nem történik meg. -mélyen szemeibe néztem,elvesztem bennük,olyan gyönyörű és úgy csillog. JiYong egy gyönyörű férfi.
Végül lábujjhegyre álltam,hogy megcsókolhassam. Lassan,lágyan csókolt. Ez különleges volt. Aztán egy csókot nyomott homlokomra. A mellkasára hajtottam fejem,hogy halljam szívdobogását.
- Csak érted dobog...-suttogta
-Ha értem dobog....akkor ezt akarom hallgatni egész hátra lévő életemben...-mondtam halkan
Elmosolyodott,majd magához húzott gyengéden. Behunytam szemem és magunkat láttam;egy örökké tartó szerelmet.
