JaeKyung szemszöge:
Este elég hamar elaludtam,bár volt min gondolkodnom,de sok ilyen veszekedésünk volt már JiYonggal,így nem tudtam mit tenni.A kanapén aludtam el,de regge JiYong szobájában ébredtem,kimentem körül néztem,de sehol nem találtam őt.Egy cetlit ragasztott a hűtőre.
"Reggel korán bementem dolgozni,később találkozunk!"
Hát jó,ennyit a feltételéről,hogy ő visz dolgozni.
"9-re ott lesz érted menedzser Hyung és behoz téged.Addigra készülj el!!"
Hogy tudja rávenni még őt is,hogy engem furikázzon? Ha lesz időm rákérdezek tőle. Az órára pillantottam,8:30. Te jó ég mindjárt itt lesz és én még mindig pizsamában vagyok.
A tusolásommal rekordot döntöttem,sose voltam még ennyire gyors,fogat mostam,majd felöltöztem.Próbáltam az öltözékem a kinti időjáráshoz igazítani,most még hűvös van kint de reménykedem benne,hogy felmelegszik az idő.
-Jó reggelt,uram! - hajoltam meg illedelmesen.
-Hívj csak te is nyugodtan Menedzser Hyungnak,ahogy a többiek. - nyitotta ki nekem a kocsija ajtaját - És kérlek teggez.
Kellemesen elbeszélgettünk egész úton. Sok mindent elmondott a fiúkról,hogy mi történt velük a távollétemben.
-Maknae nagyon sokszor emlegetett téged. - mondta - Biztos örül,majd ha meglát téged.
-Biztosan...Nagyon kedvelem őt. - mosolyogtam -Bár ma még nem tudok találkozni velük...tudod sok dolgom van. - Sajnáltam SeungRit nagyon mikor elmentem,de vele folyton tartottuk a kapcsolatot és időt is sikerült rám szakítania,aminek nagyon örültem.
Ahogy oda értünk már is YG-hoz kellett mennem,gondolom meg akar beszélni még 1-2 dolgot,mielőtt bárminek is neki kezdenénk.Beléptem az irodába YG mosolyogva fogadott,de nem feltétlen volt boldog.Nem tudom,hogy ez vajon a jelenlétem miatt van,vagy nagyon sok nehézség nyomja a vállát egyszerre. Bom is az irodában volt,de úgy nézett ki,mint aki tudatában sincs annak,hogy hol is van pontosan. A bőre sápadt volt,szeme karikás,kissé beesett. Azt hiszem annak ilyen az arca,akit nagyon bánt valami és sokáig rágódik rajta,miközben mások már rég alszanak. Így is volt,talán napok óta nem alszik valami jól,hiszen majdnem elalszik ülve az asztal előtt.Sose láttam még őt így;összetört,magányos és segítségre szorul.
-Üdvözöllek! - állt fel és az asztala előtt lévő egyik székre mutatott. Leülök,illedelmesen köszönök,Bom épphogy felemelve bolint,majd tovább bámul maga elé. - Mint már azt gondolom tudod miért vagy itt,így ezt nem is firtatnám hosszan. - helyeselve bolintok,szemem sarkából a mellettem ülőt nézem. - Bomnak szüksége van egy ügyvédre,a legjobbra. - emeli ki határozottan. - Vagy legalábbis egy olyan személy kell neki,aki elsimítja a dolgokat és mindenben segíti őt.
-Értem. Szóval az ügy nem került se a hatóságok se bíróság elé,igaz? - kérdeztem. Hiszen nehezebb dolog lenne,ha igen,mint hogy csak el simítani a dolgokat.
-Így van. Nem,nem lett belőle ilyesmi. Csak kivizsgálás lesz/lett belőle. - felelte
-Ah,akkor ha minden igaz sétagalopp lesz. De egy kérdés foglalkoztat,ha megengedi. - néztem rá,bolintott - Egy ilyen kivizsgálás nem nagy dolog szokott lenni,vagy is akarom mondani,nem fordítanak nagy figyelmet az ilyennek. - magyarázkodom - Akkor miért pont én kellek? - reméltem,hogy ezzel nem sértettem meg egyikőjüket sem.
-Mert te vagy a legjobb. - szólal meg végre Bom is,felnéz kapucnia alól -....és tudod a "fanok",a sajtó...ők csinálnak belőle nagy ügyet.
-Megértem és köszönöm. - mosolygokrá a mellettem ülőre.
- Gondolom meg kell beszélnetek mindent. Van egy üres iroda a folyosó végén.. -fejével balra biccentett - ...és,ha valóban a legjobb leszel,akkor a tiéd lehet. Ugyanis lesz még egy pár megbízásod. - magyarázta - Menjetek! - felálltam,Bom követett,ahogy az ajtón kiléptünk felé fordultam.
-Most pedig Unnie,elmegyünk reggelizni és neked egy erős kávéra is szükséged van. - karoltam át vállát és elindultunk. Halvány mosoly jelent meg arcán.
-Köszönöm. - mondta
Nem akartam,hogy bárki is lássa őt így és gondolom ezt ő sem akarta,ezért először is a parkolóba kértem az autót és egy olyan helyre mentünk,ahol ilyenkor a legkisebb a forgalom. Hiszen ilyenkor legtöbben munkában vannak a fiatalok pedig iskolában.
-Ez egy nagyon nyugott környék. Senki sem fog meglátni és további pletykákat terjeszteni. - nyugtattam meg.
Sok mindent sikerült megbeszélnünk és mindent elmondott az üggyel kapcsolatban. Így már tisztán láttam a dolgokat most már nagyjából tudtam,hogy mi lesz a dolgunk.A végén már kezdett ő is felvidulni,már amennyire tudott,az arca is más ábrázatott adott;megkönnyebűlés,hála,köszönet.
Amint beléptünk az irodába láttom,hogy minden dolog meg van benne,amire szükségem lehet a továbbiakban. Az asztal előtt lévő két széken foglaltunk helyett,hogy ez inkább egy baráti segítségnek tűnjön,mint kőkemény faggatásnak,tanácsadásnak egy ügyvédtől. Jegyzetelni és az iratok között nézelődni,kutatni később is tudok.
-A legelső amit tehetünk,hogy valamiféle magyarázatot kell adnunk az embereknek a történtekről. Ezt megteheted személyszerint akár te is,vagy a YGent. Ha ez megtörtént úgy gondolom halványodni kezd,majd az emberekben a pletykák és különféle történetek terjesztése. - bíztattam - Végül elsimítjuk a dolgot,ahogy azt YG is mondta. Megpróbálok minél több mindent megtenni,ami neked a legjobb.
- Rendben. - mondta - De tudnod kell,hogy az "utálóim",nem fogják egy könnyen feladni. -lehajtotta fejét - Attól félek belebetegszem ebbe. - megtört,ismét. Hátát simogatva nyugtattam.
-Ne foglalkozz azokkal,akik folyton tönkre akarnak tenni téged,akik folyton aláznak és valótlan dolgokat terjesztenek rólad. - kezdtem - Hiszen ők egyszerűen csak féltékenyek és irigyek rád,mivel te elérted azt amit ők nem....A saját életedet csak te bírálhatod,csak te ítélkezhetsz felette és nálad jobban senki sem tudhatja az igazságot....akik pedig az ellenkezőjét állítják,hát ők pukkadjanak meg. - szorítottam meg kezét óvatosan - Tudom,ez a te életed,ez csak egy baráti tanács,neked már csak döntened kell erről. Csak dönts helyesen! Mondjuk dönts úgy,hogy az ilyen emberektől távol tartod magad....és minden jobb lesz. - néztem mélyen szemébe - Bízz bennem!!
Kora délután volt mikor haza értem JiYong lakására,fogalmam sem volt,hogy haza jön e vagy sem....azt viszont tudtam,hogy semmire se vágyom jobban,mint egy jó forró fürdőre. De keresztűl húzták a tervem,mint általában;csöngettek. Nem tudtam ki lehet az és,hogy vajon kinyithatom e úgy,hogy JiYong nincs itthon.
-JiYong kizártad magad? - kérdeztem,hiszen nem egyszer fordult már elő ilyen. Ajtót nyitottam. - Te-te mit keresel itt. - nem hittem el,hogy itt áll előttem - Te honnan tudod,hogy hol lakik JiYong? És azt,hogy én itt vagyok? - kérdésekkel bombáztam még mielőtt megszólalhatott volna. - Omo,hogy lehetek ilyen? - korholtam magam,majd visszanéztem a látogatóra. - Sajnálom. Szia Ren. - köszöntem.
-Semmi gond,megértem. Szia. - mosolygott.
-Nagyon jól nézel ki! - állapítottam meg
-Köszönöm...-zavartan hajába túrt. Omo,milyen sexy - gondoltam.
-Behívnálak,de...
-Bemennék,de... - felnevettünk - Csak gondoltam meglátogatlak. Örülök,hogy látlak! - elpirult
-Umm,nem akarom megzavarni a partitokat... - állt meg JiYong Ren mögött,most még magasabbnak láttam,mint általában. Ez eddig nem tűnt fel,hiszen alacsonynak számított,az átlaghoz képest. - Csak...1,te mit keresel itt? - mutatott Renre - 2,te miért nem vártál meg munka után? - nézett rám.
-Sajnálom Sunbae,hogy nem szóltam előre,hogy eljövök. Csak erre jártam és gondoltam,hogy benézek,de már megyek is ha akarod. - magyarázkodott,végül JiYongra nézett.
-Igen akarom. - mondta közben rá se nézett Renre,végig engem figyelt. Úgy hiszem lesz egy hosszadalmas beszélgetésünk.
-Sziasztok. - köszönt,majd elment.
JiYong szemszöge:
Igaz a tegnap este nem sikerült a legjobban ,de attól még ma érezhetjük magunkat jól,vagy ha ő nem is,majd én jól érzem magam helyette is.
Ami azt illeti egyáltalán nem vártam el,hogy megkeressen engem,tudtam hogy nem fog,sőt úgy voltam vele vele,hogy lehet hozzám se szól napokig. De arra nem számítottam,hogy arra érjek haza,hogy Rennel trécsel az ajtóban.Minél hamarabb elakrtam zavarni őt,végül is ő hozta fel,hogy elmegy nem értem JaeKyung,miért fogta rám,hogy "elzavartam".
-Most miért zavartad el? - tudhattam volna,hogy rögtön nekem esik miest becsukom az ajtót - Tudom ez a te lakásod,de... - megállt mondandójában - JiYong,figyelsz te rám?
-Persze,hogy figyelek,csak hangos vagy. -ültem le a kanapéra.
-Igen és valószínüleg ezért fogod be a füled....mikor normál hangon beszélek hozzád. - rám mosolygott. Az első jó dolog a napban. Ismételten hosszú napom volt,és a munkán kivül még a pletykákra is figyelnem kellett. Azt hiszem ezt utálom a legjobban.
-Igen,valószínüleg,azért mert egész nap a studióban voltam és most számomra minden hangzavart jelent. - közben próbáltam a leghiggadtabb lenni.
A nap további részében nem foglalkoztunk egymással,én ledőltem aludni,ő pedig;ő...igazából fogalmam sem volt mit csinált. Végül sikerült kialudnom magam,nem volt hangzavar,nem keltet fel senki és semmi. Napok óta most először aludtam ilyen jót,igazán jó érzés. Az első dolgom volt,hogy a fürdőbe mentem és megmostam az arcom,még az otthonomban sem "mutatkoztam",gyűrött,fáradt arcal. A nappaliba mentem ,a TV szólt,de elég halk volt ahhoz,hogy ne halljam. A konyhából jó illatok jöttek,az orrom és a korgó gyomrom oda vezetett.
-Ah,éhes vagyok. - a gyomromra raktam kezem - Csak tudnám JaeKyung hol van. - körbe pillantottam,de nem volt sehol. Semmi üzenet,semmi telefonhívás,semmi. - Nem érdekel,éhes vagyok. - mondtam ki. Ráérek később is aggódni. Az azért kedves volt tőle,hogy főzött mielőtt elment,azt hiszem ezt még meg kell hálálnom;feltéve ha még ma előkerül.
Sikerült jó hosszan aludnom,a hasam tele volt,most már csak telefonálnom kell párat és minden rendben lesz.
-Szóval azt mondod nincs nálad? - kérdeztem SeungHyuntól. Először őt hívtam,azt hittem,hogy elment meglátogatni,hiszen nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Majd YB-t és SeungRit,de ők se tudtak semmit.
-Hyung,nem is mondtad,hogy itt van Koreában. - förmedt rám SeungRi,ezzel le is tette.Biztosan rosszul esett neki,hiszen nagyon várta már JaeKyung-ot,de kisebb gondom is nagyobb volt annál,hogy feltétlen szóljak neki. Mindent megtettem,amit tudtam,az szóba sem jött,hogy talán másnál van. Végül azzal nyugtattam magam,hogy lehet YG Papa hívta vissza valamiért. Ez elfogadható magyarázat volt számomra.
Késő este volt már,mikor hallottam az ajtót nyitódni. Rögtön elé mentem,nem tudtam elaludni míg nem jött haza.
-Mond,mégis hol voltál? - álltam meg vele szemben. Nagyon meg volt lepődve és hatalmas szemei fel-le jártak rajtam. Lenéztem magamra. Vajon azért csinálja ezt,mert egy szál boxerben állok előtte,vagy azért mert elég feltűnöen jelét adtam,hogy megkívántam őt?
-Öhm....hát,azt hiszem...dolgom volt...- bökte ki végül -JiYong? - nézett szemeimbe,most először mióta belépett az ajtón.
JaeKyung szemszöge:
Amikor felém hajolt,különös melegség futott át a testemen. Semmi másra nem tudtam gondolni;csak a forró leheletét éreztem a bőrömön. Egyre közelebb és közelebb hajolt,a szeme automatikusan lecsukódott. Nagyon finoman csókolt,végtelenül gyengéden. Úgy,mintha nem lenne biztos benne,hogy megteheti. Épphogy ajkaink értek össze. Ártatlan volt,bensőséges a lelkemet perzselte. A tarkóm alá nyúlt fejem lassan hátradöntötte. Mélyen felkavart,a pulzusom az egekben éreztem.Vágytam rá;vágytam,hogy hozzám érjen,hogy ma éjjel az övé legyek.Azt hiszem jobban akarom őt bárminél. Magához húzott,nyelve bebocsátást nyert ajkaim közé.Óvatosan lehámozta rólam a kabátot és félre dobta azt,egy percre sem hagyta abba;tovább csókolt. Kezem derekáról felfutattam hosszú,szőke hajáig,beletúrtam.
A szoba felé mutattam,gyengéden felkapott bevitt és az ágyra fektetett. A blúzom pillanatok alatt a földön hevert,darabokban. Végül nadrágom is lekerült. Falatnyi kis fehérneműben voltam,kezdtem szégyenlős lenni,nagyon régen voltam már JiYonggal. Majd az is lekerült rólam. Sokáig csak játszadozott velem. Érezni akartam őt,jobban. Ismét csókolozni kezdtünk
,majd egyre lentebb és lentebb csókolt,melleimnél megállt és elidőzött velük,csókolgatta és puszikkal lepte el. Ujjait végig húzta oldalamon,amibe beleborzongtam;egyik ujját óvatosan belém helyezte,majd egy másikat és mozgatni kezdte....
-JiYong...ne húzd...az időt. - mondtam mély levegőket véve közben - Megfogom gondolni magam. - hazudtam. Felnevetett,majd kihúzta ujjait és alhasam puszilgatta. Ha tovább csinálja ezt,kénytelen leszek más játszótársat találni. Istenem,kit akarok becsapni,senki nem tudja felülmúlni JiYongot.
Belémhatolt...könyörtelenül és fájdalmasan,hangosan nyögtem fel,ahogy egyre erősebben lökött.
-Sajnálom! - arcom simogatta és csókot nyomott homlokomra. Sose csinált még ilyet. Körmeim a hátába mélyesztettem és éreztem,ahogy vére befolyik alájuk.
Majd lelassult,egyre lassabb lett,kaján vigyor ült ki arcára,sikerült húznia az agyam;ez volt a fő célja.A gyönyör kapuja előtt lebegtem....majd elértem,JiYong kihúzódott belőlem mielőtt ő is elérte volna,a levegő után kapkodva dőlt le mellém. Ezért később megdicsérem őt,ez egy okos dolog volt tőle.
A csipőjére ültetett. Szőke haja széttertült a párnán.
-Milyen napod volt,hogy ment? - zihált
-Sűrű. Összetett. - szavakkal tudtam válaszolni.
Kuncogott éreztem,ahogy hasa megmozdult alattam. Majd én megleckéztetem az úrfit. - gondoltam.
Magamba vezettem őt és lassan mozogni kezdtem,ez egy visszavágó volt. Ő nem bírta annyira visszafogni magát,ahogy én. Kezeit derekamra tette és mozgatni próbált magán,de nem hagytam.
-Én irányítok! - nyelvet öltöttem rá - JiYong úrfi! - tettem hozzá
-Kezdesz pimaszkodni...- mondta - ...Ez tetszik,angyalom. - chh,hogy még ilyenkor is ilyeneken jár az esze.
Próbáltam tempót tartani vele,ahogy ő azt az előbb tette.Elfáradtam,végül hagytam,hogy ő irányítson;ismét.
-Ez csodás volt. - mondtam. Közel húzott magához és ránk húzta a takarót. Sokáig csak feküdtünk és a plafont bámultuk,ilyenben nem volt részem mostanában.
JiYong szemszöge:
Felálltam és a fürdőbe mentem,le kell tusolnom,ilyen jó éjszakám volt már. JaeKyung,beszállt mögém és lemosta a hátam,majd szembe fordított magával és előről is beszappanozott. Szerepet cseréltünk,most én tettem ugyanezt,elég alaposam.
Megszárítkoztam és tiszta alsót húztam,JaeKyung megtalálta egyik ingem és felvette. A konyhába mentem kezembe vettem két jegesteát és a nappaliba mentem. Ahogy leültem a kanapéra JaeKyung,az ölembe húzódott. Én csak jól akartam érezni magam ma,de nem gondoltam,hogy ilyen jól fog alakulni...és nem bántam meg. Sokáig csak csendben ültünk és kortyoltuk a teánkat;igazán jó befejezés,annyira megnyugtató.
-SeungRi találkozni akar veled. - mondtam,megtörve a csendet. - Igazából az egész banda. -tettem hozzá. Továbbra is hallgatott,csak bolintott mindenre,amit mondtam. Álla alá nyúltam és szembe fordítottam magammal. - Valami rosszat mondtam,vagy tettem? - szeme könnytől csillogott. Fejét lassan mellkasomnak döntötte és sírt. Nem mondott semmit én pedig hagytam,hogy kisírja magát. Felnézett rám,könnyei patakokban folytak végig arcán,beszédre nyitotta száját és elkezdte letörölni könnyeit. Ujjaim szájára tettem.
-Shh...csak nyugodtan. - mondtam halkan.
Telefonom csörgése zavarta meg a csendet. Nem tudtam ki lehet az ilyenkor,nem akartam felvenni,nekem most JaeKyung a legfontosabb.
-Vedd csak fel! - szipogta,majd felállt és a fürdőbe ment.
-Mondjad te idióta. - vettem fel - SeungRi,nem most nincs kedvem. - ki más is lehetne ilyenkor,ha nem ő.
-Vele vagy igaz? - kuncogott. Ah,lefáraszt komolyan.
-SeungRi. - szóltam rá,de továbbra is csak mondta,mondta és mondta. - MAKNAE! - nagyon ritkán hívtam őt így,de tudta ha így hívom akkor mérges vagyok.
-Jól van.Jól van. Felfogtam. - mentegetőzött.
-Ki az? -jött vissza JaeKyung,gondolom sikerült összeszednie magát.
-SeungRi. - sutottogtam - Akarsz vele beszélni? Akkor legalább lekopik rólam. - tartottam felé a telefonom.
Nem sokat beszéltek telefonon,de úgy egy 20 perc múlva itt állt az ajtóban a 4 fiú hálozsákokkal a kezükben. Hogy mi? Néztem rájuk vissza,nem hittem a szememnek. Ez biztosan SeungRi műve. Ebben biztos vagyok.
-Hyung. - rám kacsintott - Öhm,sajnálom,ha megzavartunk valamit. - mondta. Ugyan már,de hogy sajnálod. - gondoltam. Csak azért jött,hogy első kézből tudjon meg mindent.
Egész jó este volt. JaeKyung teljesen kivirult,folyamatosan csak mosolygott és nevetett.Többször találkozott tekintetünk és mindig elégedett mosolyt láttam arcán. Viszont később még beszélnünk kell,ezt ő is tudja.
Örültem,hogy itt van,hogy velem van.Erre vágytam,ez kellett,ahhoz hogy boldog legyek. Azt akartam,hogy ő is így érezzen,hogy szeressen úgy,ahogy régen. Boldoggá akarom tenni őt,magam mellett tudni,mindent megadni neki...szereteben élni,kétségek nélkül.
