Valóban szeretem? (19.rész) [+16]

JaeKyung szemszöge:

Nagyon jól éreztem magam tegnap,az igazat megvallva nagyon hiányzott már nekem ez az 5 idióta. Azért ez a tegnapi nap remélem,majd csak később kerül ismétlésre,mert nagyon kimerültem. Kitaláltak mindenfélét,még társasoztunk is...te jó ég. Hosszú este volt és alig aludtam,reggel pedig nagyon fáradt voltam,ha megtehettem volna egész nap alszok,de dolgoznom kell. Nem tudom a fiúk,hogy fognak ma énekelni és próbákra menni,mikor biztosan nagyon fáradtak ők is. Az én munkám talán annyival könnyebb,hogy többször megállhatok pihenni. Lehet,hogy ők már rég dolgoznak,míg én itthon heverészem,így kilenc óra felé.
Felkeltem,hogy igyak egy kávét,amitől felébredek. A nappali borzasztóan nézett ki,úgy volt még mindig,ahogy hagytuk. Üvegek hevertek mindenhol,a fiúk tegnap rengeteg soju-t megittak. Most biztosan fáj a fejük. Mikor jobban a nappaliba mentem láttam,hogy a fiúk még mindig itt alszanak a kanapén egymás hegyén-hátán. Elnevettem magam. Ébredeztek,nem gondoltam,hogy ilyen hangos vagyok.
-Ne,ne kelljetek fel! - beszaladtam a szobába a mobilomért - Ezt meg kell örökítenem. Muszáj. - így is tettem
Azt hiszem,hogy ezt be kell kereteztetnem. Hoztam nekik is kávét és szendvicseket készítettem.
- Nektek nem kellenne már rég a YG-ban lennetek? -ültem le velük szemben
- Szabadnapunk van. - mondta T.O.P
- Akkor ti most mindannyian lefekszetek,vagy itt üldögéltek,nekem mindegy,csak térjetek észhez....a mai nap folyamán.  - ütögettem meg Daesung combját,aki a legtöbbet ivott - Én viszont most megyek,sok dolgom van ma....és valakinek dolgoznia is kell. - felálltam és a szobába mentem
A jó időre való tekintettel rövidnadrágot vettem fel egy atlétával és megszokásaim megszegve balerinacipőbe bújtam tornacipő helyett. Ah,ritkán van ilyen. A hajam felkötöttem és halvány sminket tettem fel. Összeszedtem a szükséges papírokat az íróasztalról,az irataimmal együtt.
A papírokat mappába tettem az irataim pedig a táskámba süllyesztettem. Még utóljára belepillantottam a tükörbe és kitipigtem a nappaliba.
- Később találkozunk. - egy-egy csókot nyomtam homlokukra - Jiyong,kölcsön vehetem az autód? - kérdeztem
-Persze,ott van a kulcs a pulton. - mutatott felé - De ha gondolod szólhatok valakinek,hogy jöjjön érted? - mondta,majd rögtön homlokára tapasztotta kezét - Ahhh,a fejem.
-Ugyan,nem várhatom el,hogy folyton cipeltessem magam. -feleltem - Egyébként is szeretek vezetni,főleg,hogy ilyen jó idő van. - az arcomra csúsztattam napszemüvegem és otthagytam őket
Szerencsére sokszor vezettem már Koreában,így nem tévedtem el,és ezt az utat is jól ismerem már. A YG előtt össze is futottam Bommal.
- Jó reggelt. - hajoltam meg - Mikor érsz rá ma? -emeltem fel a mappát,ami a kezemben volt,hogy értse mire gondolok.
- Nem tudom. Megpróbálok időt szakítani. - még mindig nem volt a régi,de már tudott mosolyogni - Sajnálom. - mondta
- Semmi baj,hallod? - mosolygok rá,bár nem örültem neki,hogy feleslegesen jöttem be,de legalább lesz egy kis időm,hogy elintézzem,amit már megbeszéltünk. Talán még ebédelni is eltudok menni. - Az irodámban leszek,ha pedig nem találsz ott,hívj fel,tudod a számom. - felmentem az irodába és neki is láttam a munkának. YG-val is beszéltem,hogy egy közleményt kell kiadnunk az üggyel kapcsolatban,de rám bízta,hogy írjam meg. Közelget az ebédidő,vártam még egy picit,de Bom még mindig nem jött,ezért úgy döntöttem keresek egy jó helyet,ahol ebédelhetek.
Ahogy a liftre vártam megcsörrent a telefonom.
- Igen? - vettem fel,közben a lift gombot nyomogattam,mert nagyon siettem
- Rá érsz? Gyere ebédeljünk! - mondta. Amikor felismertem barátnőm hangját sikítani tudtam volna az örömtől,de kínos lett volna,mivel elég sokan vannak a liftben,ami időközben megérkezett.
-JanDi. Miért nem szoltál,hogy már itt vagy? Kimehettem volna a reptérre! - örömködtem.
Szinte rohantam az autóhoz,mikor leértem a garázsba. Nagyon vártam már,hogy lássam őt. Egy csapat fiú kezdett  el integetni nekem és mindannyian meg is hajoltak,mikor már az autónál voltam,majd hangosan egy "Szia Noona"-t ordítottak oda nekem. Wow,Mino-t felismertem és Seungyoon-t,szóval ők a Winner. Élőben még aranyosabbak. Intettem nekik,majd beszálltam az autóba és az ebédlőhöz hajtottam,ahova JanDival megbeszéltük.
Egy asztalnál ült,már rendelt magának és nekem is,természetesen tudta mit szeretek a legjobban. Hosszú percekig csak öleltem őt,vártam már,hogy lássam,végre nem érzem magam egyedül.
-Olyan rég láttalak. Hogy vagy? Mikor érkeztél? Miért nem szóltál,hogy jössz? - leültem vele szemben,egy csomó kérdéssel halmoztam el őt - Ah,sajnálom. - mondtam
- Egész jól,csak furcsa újra itt lenni. - kezdte,még én sem szoktam meg teljesen - Tegnap,de NamJoon ki jött elém,meg hát nem akartalak zavarni. -magyarázta
-NamJoon? - nézek rá - Az a NamJoon. - kérdezem - Tudod. BTS. Rap Monster. -próbálom rá vezetni kire gondolok
-Omo,dehogy. - neveti el magát - Még csak nem is testvérek,vagy rokonok. - mondta,közben hozzá fogott ebédjéhez - Joon,nem szeret se táncolni,énekelni,vagy bármi egyéb olyan dolgot. - biggyesztette le ajkait - Ő egy komoly férfi. Nagyon. - büszkeséget láttam szemeiben - És tudod a szülei...elég...öhm,kegyetlenek? -g ondolkodott el egy pillanatra - De szeretem őt. - teljesen kivirult,ahogy róla beszélt - Majd bemutatlak neki. De most beszéljünk rólad. Hallom a YG-nál dolgozol. Jó ez így neked?
- Nem a legkényelmesebb,hogy együtt kell dolgoznom JiYonggal,de szeretem a munkám,ezért semmi sem érdekel. Minden nap más és más,bár most Bomra kell koncentrálnom. -meséltem
SMS-t kaptam Bom-tól,hogy rá ér jelenleg így a beszélgetést itt be is rekesztettük. Megbeszéltük,hogy majd legközelebb folytatjuk,még neki is sok dolga van,ami azt jelenti nekem is.

JiYong szemszöge:

Egész nap sajgott a fejem,örültem,hogy Menedzser Hyung elintézte a szabadnapot. Így nem tudtam volna dolgozni. A többieket SeungRi vitte haza,hiszen ő nem ivott semmit. A nap további részében vagy a kanapén,vagy az ágyamban heverésztem,TV-ztem,és mikor éhes lettem inkább rendeltem valamit. Minden pihenő nap ilyen,de van hogy elmegyek vásárolni,vagy a barátaimmal vagyok,vagy a srácokkal együtt töltjük a napot és van hogy még olyankor is dolgozunk.
- El kell mennem vásárolni. - mondtam ki hangosan
Gyorsan meggondoltam magam,túlságosan fáradt voltam,hogy megmozduljak és borzasztóan fájt a fejem,hogy autóba üljek. Apropó, JaeKyung-nál van az autóm. Féltem az én kicsikémet,nagyon megfogja hajtani,én sem kímélem,de benne egy autóversenyző veszett el. Omo....A napom további részét végig aggódtam,mikor éppen nem aludtam. Aish,találnom kell valamit,hogy ne csak ebből álljon a napom.
-JiHyun-ah,rég láttuk egymást. - nyitottam ajtót
-Valóban. De miért hívtál? - állt meg a nappaliban. Szerencsére összepakoltam.
-Hiányoztál? Unatkoztam? - JiHyun egy csodálatos nő,mindig vonzódtunk egymáshoz,de csak mint férfi és nő,sosem volt szó többről. Ez nekem is megfelelt és neki is. Rengeteg kalandunk volt már,de az utóbbi időben nem kerestük egymást.
-JiYong,én már mást szeretek. Az igazság az,hogy együtt vagyok valakivel,és boldogabb vagyok,mint valaha. - mondta
-oh,nagyon szerencsés férfi. - felelem - De nem ezért hívtalak. - tagadom - Ugyan úgy,ahogy te,mást szeretek...én mindig is mást szerettem. - mondom - Sajnálom. - végig úgy éreztem,míg "együtt voltunk", hogy JiHyun többet akar,mint ami valóban volt köztünk.
-Sajnálod? - szemei elkerekedtek - Annyi időt elpazaroltam feleslegesen rád,és most is itt vagyok,ahelyett,hogy haza mennék,ahhoz az emberhez,aki szeret engem. - meglepődtem kirohanásán. Szóval ez a helyzet. - JiYong,felejts el! Nem akarom,hogy írj,vagy hívj,hogy emlékezz rám,vagy bármit mondj,tegyél ami velem kapcsolatos. - felpofozott,majd elment. JaeKyung jött vele szemben,csak értetlenül állt,majd becsukta az ajtót.
- Ki volt ő? - mutatott az ajtóra,ahol JiHyun az előbb kiment -  Elég dühösnek tűnt.- nevetett - Rossz fát tettél a tűzre,JiYong,te gazfickó. - mondta,közben lepakolt,majd ahogy elment mellettem arcon csókolt. Utána fordultam. - Omo,összepakoltál. Nagyon ügyes vagy. - leült a kanapéra -  Azt hittem nekem kell,ha már itt lakom...jelenleg. - majd bement a szobájába,hogy átöltözzön - Á,egyébként a hétvégén kiköltözöm. - kiáltotta a szobából
- Hogy micsoda? - benyitottam rá. Épp egy gyönyörű fekete elől méllyen kivágott mini ruhába bújt bele. -Hova mész? - oda állt elém,hogy hátán felhúzzam a ruha cipzárját
-Kiköltözöm. - mondta ismét. A tükör elé állt,hogy végig nézzen magán.
-Miért öltözöl ki ennyire? Gondolom nem az én kedvemért. - álltam mögé
-Jól gondolod. - megfordult,mutatóujjával orromra koppintott - Ha éhes vagy gondolom,majd rendelsz,ha szórakozásra vágysz,majd TV-zel,vagy visszahívod azt a csajt,bár kétlem hogy felvenné a telefont,ha társaságra van szükséged felhívod a srácokat. - sorolta,közben táskájáért nyúlt,rásegítettem kabátját.
- Mégis hova mész? - ordítottam rá,mikor kinyitotta az ajtót,megszeppent kirohanásomon -Sajnálom. - mondtam rögtön
-öhm,randim lesz...-mondta
-És te mész a fiúért? - kérdezem -Miért nem mutatod be nekem?
-Miért kéne? - kerekedtek el szemei - JiYong,nem vagyunk együtt. Megbeszéltük,az hogy lefeküdtünk nem jelent semmit. Te is randizhatsz,én is fogok,mint látod. - magyarázta - Most pedig megyek,már várnak lent. -ezzel elment.
Miért teszi ezt mindig? Miért viselkedik így? A legfontosabb pedig,hogy kivel találkozik?
Igaz elhívtam JiHyun-t magamhoz,de nem történt köztünk semmi,pont ezért,erre ő ezt teszi velem. Szeret ő még engem,és én szeretem őt? Meg fogom várni míg haza ér és tisztázom vele a dolgokat. Tudnom kell mit érez irántam. Sosem játszott még egy nő sem velem,talán ő a büntetésem? Ha így is van,nekem vele kell lennem,visszafogom őt szerezni. Meg kell értenie,hogy nem élhetünk egymás nélkül. Valami oknál fogva mégis mindig visszatérünk egymáshoz,végül mindig eltávolodunk egymástól....Már lassan 6 éve így van. Az igazság az,hogy nem tudom mit érzek iránta és ő  hogy érez irántam. Megmagyarázhatatlan. Egyszerre akarom is őt ,meg nem is.

JaeKyung szemszöge: 

Már napokkal ezelőtt megbeszéltük JiHoval ezt a "randit", nem akartam szólni erről JiYongnak. Én csak nem akartam felzaklatni vele,azt hittem már alszik mire haza érek és feltünés nélkül elmehetek.Nem értem JiYong felháborodását. Szó sem volt arról,hogy mi újra egy pár vagyunk,én sem rendeztem féltékenységi jelenetet,mikor láttam itt azt a lányt,pedig már a számon volt egy-két dolog,de higgadt maradtam.
-Wow,gyönyörű vagy ma. - mondta JiHo és megpörgetett,majd kinyitotta nekem kocsija ajtaját
-Hogy-hogy JiYongnál laksz?- kérdezte mikor már az étteremben ültünk és az ételünket vártuk.
- Magam sem tudom. - mondtam - Mikor ide jöttem,azt mondta csak pár napot kell maradnom,de már 1 hete,hogy ott vagyok. Ez nagyon bonyolult. - fejtettem ki - De a hétvégén kiköltözöm. - meséltem boldogan
- Ez nagyszerű!
-Igen,valóban az. Eléggé kényelmetlen volt számomra ez a helyzez. - ismertem be
-Szereted őt? - kérdezi minden bevezető nélkül,teljesen meglepett,hogy csak így rákérdez ilyen nyíltan
- Azt hiszem,igen. - feleltem,de nem éreztem magamban a szerelem,a vágy és az izgalom afféle felbolydulását,amelyet néhány évvel ezelőt.Reméltem,hogy egyszer majd visszatér,de legutóbb úgy megtépázták az érzelmeimet,hogy kicsit értéktelenné váltam. Különös érzés volt,mint mikor elzsibbad a karom és arra számítok,hogy bármelyik pillanatban bizseregni kezd majd. - Szeretem őt! - mondtam,de még én is hallottam,hogy a hangomból nem sugárzik boldogság
-Ah,értem. - mondta - Akkor mi értelme elköltöznöd? Azt mondod szereted... - ez ma a "még magam sem tudom" kérdések napja volt.
-Zico...vagyis JiHo - mindig elfelejtem rendes nevén szólítani -,ez nem ilyen egyszerű. - fogtam hozzá a vacsorához - Kérlek,inkább beszéljünk másról. - néztem mélyen szemébe - Hogy vagy? Mikor jön ki az új számod? Miújság a többiekkel? Mesélj valamit... -tettem fel kérdéseim,hogy elindítsam egy másik irányba a beszélgetést
-Jól haladok az új dallal,szerencsére. -törölgette meg száját. Ah,milyen szép ajkak. - A többiek pihennek,szórakoznak. -magyarázta - Egyébként nagyon örülök,hogy igent mondtál. Főleg,hogy JiYong még mindig képben van. - fogta meg kezem az asztal felett. Nagyon jó,ismét visszatértünk JIYonghoz
-Miért ne randizhatnék másokkal is? - kortyoltam bele pezsgőmbe - JiYong is randizik,én is fogok.
Az este folyamán már nem jött szóba JiYong. JiHo teljesen más,ha egy lánnyal van. Olyan más,nem tudom miért,vagy hogyan de más,mint Zico,aki a kamerák előtt ugra-bugrál. Nagyon jól éreztem magam vele.
-Köszönöm,nagyon jól éreztem magam. - nyitotta ki  nekem a kocsi ajtaját,mikor JiYonghoz értünk. Megakart ölelni,de hirtelen JiYong ott termett és szétválasztott minket. Mindketten nagyokat pislogva néztük őt.
-Túl közel voltatok. - mondta
- JiYong,elköszönhetnék tőle? - néztem rá,egy lépést hátrább lépett. - Négyszemközt. - tettem hozzá. JiYong zsebre tette kezét,majd hátat fordított nekünk. Ah,nincs tisztában a magánszféra fogalmával.
-Mi van nem köszönsz el tőle? - kérdezte válla felett

Jiyong szenszöge:

-Mégis miért kellett ezt? -állított meg mikor mentünk fel a lépcsön - Nem tett semmit és én sem,amiért ellenőrizned kéne.
- Nem tudom,mit mondjak. -válaszoltam - Törődöm veled.Szeretek veled lenni. Szeretek ágyba bújni veled. Szeretek veled enni,veled főzni. - soroltam - Majdnem mimdent szeretek,ami veled kapcsolatos,beleértve a tehetséged is. De....-most jön a lényeg,nem tudom mire számítsak - ....nem vagyok jó az osztozkodásban.
-Nem járok egyszerre két férfival. - felháborodott,érdekes kijelentés volt
-Miről beszélsz?
-Arról beszélek,hogy én veled vagyok,téged szeretlek,kivéve,ha te mást mondasz. - felelte
Magamhoz húztam és megcsókoltam. Imádom ezt a nőt. Nem akarok mást rajta kivűl. Kezembe vettem és lassan bemanővereztem vele a lakásba,onnan pedig a szobába. Egy percre sem szakadtam el ajkaitól. Nem fogom őt elengedni,egy lépést sem tehet innen a hétvégén,abból a célból,hogy elköltözik. Lassan lefektettem őt ágyamra és fölé másztam. Kibújtattam ruhájából,majd végig csókoltam minden porcikáját. Elhelyezkedtem lábai közt,és már bent is voltam. Lassú tempót diktáltam,hogy minél tovább tudjam húzni,és tovább tartson.
-Csak várj meg. - simogattam arcát - Mindjárt! - öröm mámorban úszva terültem el mellette,mikor beteljesült szerelmünk. JaeKyungf oldalára fordult,mögé bújtam arcom hajába fúrtam,majd elaludtam.
Reggel ébresztőórámra ébredtünk mindketten,felültem az ágyon,megcsókoltam JaeKyung-ot,majd felálltam,hogy nyújtózkodhassam. JaeKyung egyik pillanatban az ágy szélén ült,a másikban pedig beszaladt a fürdőbe és magára zárta az ajtót.
-Mindketten elférünk ott,miért zártad be? - álltam oda az ajtóba - Nyisd ki. - dörömbőltem
-Nem hallom...-mondta,majd hallottam,hogy hangosan kezdett el énekelni
-Képes vagy ezt csinálni? - teljesen kétségbeestem,nem fogok elkészülni időben
-Mond szépen. Sze-ret-lek - nyitotta ki résnyire az ajtót
-Nagyon szeretlek. Imádlak,édesem. - mondtam,nem kért nagy dolgot és ha nem kéri,akkor is mondanám neki. - Had segítsek letusolni,felöltözni. - kérleltem
-Peched van. Kész vagyok. - nyitotta ki az ajtót
-Kinek öltözöl mindig ilyen csinosan? - néztem rajta végig
-Miért? Te kinek öltözöl mindig ilyen tökéletesen? - vágott vissza
-Most te nyertél! - nyelvet öltöttem rá
Mire végeztem JaeKyung kávét főzött,előkészítette a táskáját és amiket vinni akart magával
-Hogy-hogy ilyen hamar bemész? - mutattam a mappára az asztalon - Később szoktál,nem?
-De. - válaszolta - Tegnap Bommal nem volt időnk,csak átolvasta a nyilatkozatot és már mennie is kellett. - lépett oda hozzám - És ma veled szeretnék menni. - fonta kezeit nyakam köré
-Wow,mi történt,hogy ennyire velem szeretne lenni az én hercegnőm?? - raktam kezeim derekára
- Nagyon jól nézel ki,oppa. - hangsúlyozta az 'oppa' szót. Ez a meglepetések napja.

JaeKyung szemszöge: 

-Oppa? - ismételte vissza
- Szeretlek. - mondtam - Azt nem tudom,hogy miért,de szeretlek. Azokon a csöpögős beceneveken akarlak szólítani,ahogy régen,amelyeket akkor használ az ember amikor szerelmes...és nem érdekel mennyire hülyén hangzik. - néztem szemeibe - Mondani akarom,hogy kicsikém,hogy öregem és ősz hajjal is szeretni foglak. - túrtam hajába,majd megcsókoltam - Meg még azt is tudom,hogy mindig hűséges leszel hozzám - akkor is,ha ez biztosan nem történik meg. -mélyen szemeibe néztem,elvesztem bennük,olyan gyönyörű és úgy csillog. JiYong egy gyönyörű férfi.
Végül lábujjhegyre álltam,hogy megcsókolhassam. Lassan,lágyan csókolt. Ez különleges volt. Aztán egy csókot nyomott homlokomra. A mellkasára hajtottam fejem,hogy halljam szívdobogását.
- Csak érted dobog...-suttogta
-Ha értem dobog....akkor ezt akarom hallgatni egész hátra lévő életemben...-mondtam halkan
Elmosolyodott,majd magához húzott gyengéden. Behunytam szemem és magunkat láttam;egy örökké tartó szerelmet.

Az első munka nap (18.rész) [+18]

JaeKyung szemszöge:

Este elég hamar elaludtam,bár volt min gondolkodnom,de sok ilyen veszekedésünk volt már JiYonggal,így nem tudtam mit tenni.A kanapén aludtam el,de regge JiYong szobájában ébredtem,kimentem körül néztem,de sehol nem találtam őt.Egy cetlit ragasztott a hűtőre.

"Reggel korán bementem dolgozni,később találkozunk!"

Hát jó,ennyit a feltételéről,hogy ő visz dolgozni.

"9-re ott lesz érted menedzser Hyung és behoz téged.Addigra készülj el!!"

Hogy tudja rávenni még őt is,hogy engem furikázzon? Ha lesz időm rákérdezek tőle. Az órára pillantottam,8:30. Te jó ég mindjárt itt lesz és én még mindig pizsamában vagyok.

A tusolásommal rekordot döntöttem,sose voltam még ennyire gyors,fogat mostam,majd felöltöztem.Próbáltam az öltözékem a kinti időjáráshoz igazítani,most még hűvös van kint de reménykedem benne,hogy felmelegszik az idő.

-Jó reggelt,uram! - hajoltam meg illedelmesen.

-Hívj csak te is nyugodtan Menedzser Hyungnak,ahogy a többiek. - nyitotta ki nekem a kocsija ajtaját - És kérlek teggez.

 Kellemesen elbeszélgettünk egész úton. Sok mindent elmondott a fiúkról,hogy mi történt velük a távollétemben.

-Maknae nagyon sokszor emlegetett téged. - mondta - Biztos örül,majd ha meglát téged.

-Biztosan...Nagyon kedvelem őt. - mosolyogtam -Bár ma még nem tudok találkozni velük...tudod sok dolgom van. - Sajnáltam SeungRit nagyon mikor elmentem,de vele folyton tartottuk a kapcsolatot és időt is sikerült rám szakítania,aminek nagyon örültem.

Ahogy oda értünk már is YG-hoz kellett mennem,gondolom meg akar beszélni még 1-2 dolgot,mielőtt bárminek is neki kezdenénk.Beléptem az irodába YG mosolyogva fogadott,de nem feltétlen volt boldog.Nem tudom,hogy ez vajon a jelenlétem miatt van,vagy nagyon sok nehézség nyomja a vállát egyszerre. Bom is az irodában volt,de úgy nézett ki,mint aki tudatában sincs annak,hogy hol is van pontosan. A bőre sápadt volt,szeme karikás,kissé beesett. Azt hiszem annak ilyen az arca,akit nagyon bánt valami és sokáig rágódik rajta,miközben mások már rég alszanak. Így is volt,talán napok óta nem alszik valami jól,hiszen majdnem elalszik ülve az asztal előtt.Sose láttam még őt így;összetört,magányos és segítségre szorul.

-Üdvözöllek! - állt fel és az asztala előtt lévő egyik székre mutatott. Leülök,illedelmesen köszönök,Bom épphogy felemelve bolint,majd tovább bámul maga elé. - Mint már azt gondolom tudod miért vagy itt,így ezt nem is firtatnám hosszan. - helyeselve bolintok,szemem sarkából a mellettem ülőt nézem. - Bomnak szüksége van egy ügyvédre,a legjobbra. - emeli ki határozottan. - Vagy legalábbis egy olyan személy kell neki,aki elsimítja a dolgokat és mindenben segíti őt.

-Értem. Szóval az ügy nem került se a hatóságok se bíróság elé,igaz? - kérdeztem. Hiszen nehezebb dolog lenne,ha igen,mint hogy csak el simítani a dolgokat.

-Így van. Nem,nem lett belőle ilyesmi. Csak kivizsgálás lesz/lett belőle. - felelte

-Ah,akkor ha minden igaz sétagalopp lesz. De egy kérdés foglalkoztat,ha megengedi. - néztem rá,bolintott -  Egy ilyen kivizsgálás nem nagy dolog szokott lenni,vagy is akarom mondani,nem fordítanak nagy figyelmet az ilyennek. - magyarázkodom - Akkor miért pont én kellek? - reméltem,hogy ezzel nem sértettem meg egyikőjüket sem.

-Mert te vagy a legjobb. - szólal meg végre Bom is,felnéz kapucnia alól -....és tudod a "fanok",a sajtó...ők csinálnak belőle nagy ügyet.

-Megértem és köszönöm. - mosolygokrá a mellettem ülőre. 

- Gondolom meg kell beszélnetek mindent. Van egy üres iroda a folyosó végén.. -fejével balra biccentett - ...és,ha valóban a legjobb leszel,akkor a tiéd lehet. Ugyanis lesz még egy pár megbízásod. - magyarázta - Menjetek! - felálltam,Bom követett,ahogy az ajtón kiléptünk felé fordultam.

-Most pedig Unnie,elmegyünk reggelizni és neked egy erős kávéra is szükséged van. - karoltam át vállát és elindultunk. Halvány mosoly jelent meg arcán.

-Köszönöm. - mondta

Nem akartam,hogy bárki is lássa őt így és gondolom ezt ő sem akarta,ezért először is a parkolóba kértem az autót és egy olyan helyre mentünk,ahol ilyenkor a legkisebb a forgalom. Hiszen ilyenkor legtöbben munkában vannak a fiatalok pedig iskolában.

-Ez egy nagyon nyugott környék. Senki sem fog meglátni és további pletykákat terjeszteni. - nyugtattam meg.

Sok mindent sikerült megbeszélnünk és mindent elmondott az üggyel kapcsolatban. Így már tisztán láttam a dolgokat most már nagyjából tudtam,hogy mi lesz a dolgunk.A végén már kezdett ő is felvidulni,már amennyire tudott,az arca is más ábrázatott adott;megkönnyebűlés,hála,köszönet.

Amint beléptünk az irodába láttom,hogy minden dolog meg van benne,amire szükségem lehet a továbbiakban. Az asztal előtt lévő két széken foglaltunk helyett,hogy ez inkább egy baráti segítségnek tűnjön,mint kőkemény faggatásnak,tanácsadásnak egy ügyvédtől. Jegyzetelni és az iratok között nézelődni,kutatni később is tudok.

-A legelső amit tehetünk,hogy valamiféle magyarázatot kell adnunk az embereknek a történtekről. Ezt megteheted személyszerint akár te is,vagy a YGent. Ha ez megtörtént úgy gondolom halványodni  kezd,majd az emberekben a pletykák és különféle történetek terjesztése. - bíztattam - Végül elsimítjuk a dolgot,ahogy azt YG is mondta. Megpróbálok minél több mindent megtenni,ami neked a legjobb.

- Rendben. - mondta - De tudnod kell,hogy az "utálóim",nem fogják egy könnyen feladni. -lehajtotta fejét - Attól félek belebetegszem ebbe. - megtört,ismét. Hátát simogatva nyugtattam.

-Ne foglalkozz azokkal,akik folyton tönkre akarnak tenni téged,akik folyton aláznak és valótlan dolgokat terjesztenek rólad. - kezdtem - Hiszen ők egyszerűen csak féltékenyek és irigyek rád,mivel te elérted azt amit ők nem....A saját életedet csak te bírálhatod,csak te ítélkezhetsz felette és nálad jobban senki sem tudhatja az igazságot....akik pedig az ellenkezőjét állítják,hát ők pukkadjanak meg. - szorítottam meg kezét óvatosan -  Tudom,ez a te életed,ez csak egy baráti tanács,neked már csak döntened kell erről. Csak dönts helyesen! Mondjuk dönts úgy,hogy az ilyen emberektől távol tartod magad....és minden jobb lesz. - néztem mélyen szemébe - Bízz bennem!!

Kora délután volt mikor haza értem JiYong lakására,fogalmam sem volt,hogy haza jön e vagy sem....azt viszont tudtam,hogy semmire se vágyom jobban,mint egy jó forró fürdőre. De keresztűl húzták a tervem,mint általában;csöngettek. Nem tudtam ki lehet az és,hogy vajon kinyithatom e úgy,hogy JiYong nincs itthon.

-JiYong kizártad magad? - kérdeztem,hiszen nem egyszer fordult már elő ilyen. Ajtót nyitottam. - Te-te mit keresel itt. - nem hittem el,hogy itt áll előttem -  Te honnan tudod,hogy hol lakik JiYong? És azt,hogy én itt vagyok?  - kérdésekkel bombáztam még mielőtt megszólalhatott volna. - Omo,hogy lehetek ilyen? - korholtam magam,majd visszanéztem a látogatóra. - Sajnálom. Szia Ren. - köszöntem.

-Semmi gond,megértem. Szia. - mosolygott.

-Nagyon jól nézel ki! - állapítottam meg

-Köszönöm...-zavartan hajába túrt. Omo,milyen sexy - gondoltam.

-Behívnálak,de...

-Bemennék,de... - felnevettünk -  Csak gondoltam meglátogatlak. Örülök,hogy látlak! - elpirult

-Umm,nem akarom megzavarni a partitokat... - állt meg JiYong Ren mögött,most még magasabbnak láttam,mint általában. Ez eddig nem tűnt fel,hiszen alacsonynak számított,az átlaghoz képest. - Csak...1,te mit keresel itt? - mutatott Renre - 2,te miért nem vártál meg munka után? - nézett rám.

-Sajnálom Sunbae,hogy nem szóltam előre,hogy eljövök. Csak erre jártam és gondoltam,hogy benézek,de már megyek is ha akarod. - magyarázkodott,végül JiYongra nézett.

-Igen akarom. - mondta közben rá se nézett Renre,végig engem figyelt. Úgy hiszem lesz egy hosszadalmas beszélgetésünk.

-Sziasztok. - köszönt,majd elment.

JiYong szemszöge:

Igaz a tegnap este nem sikerült a legjobban ,de attól még ma érezhetjük magunkat jól,vagy ha ő nem is,majd én jól érzem magam helyette is.

Ami azt illeti egyáltalán nem  vártam el,hogy megkeressen engem,tudtam hogy nem fog,sőt úgy voltam vele vele,hogy lehet hozzám se szól napokig. De arra nem számítottam,hogy arra érjek haza,hogy Rennel trécsel az ajtóban.Minél hamarabb elakrtam zavarni őt,végül is ő hozta fel,hogy elmegy nem értem JaeKyung,miért fogta rám,hogy "elzavartam".

-Most miért zavartad el? - tudhattam volna,hogy rögtön nekem esik miest becsukom az ajtót - Tudom ez a te lakásod,de... - megállt mondandójában - JiYong,figyelsz te rám?

-Persze,hogy figyelek,csak hangos vagy. -ültem le a kanapéra.

-Igen és valószínüleg ezért fogod be a füled....mikor normál hangon beszélek hozzád. - rám mosolygott. Az első jó dolog a napban. Ismételten hosszú napom volt,és a munkán kivül még a pletykákra is figyelnem kellett. Azt hiszem ezt utálom a legjobban.

-Igen,valószínüleg,azért mert egész nap a studióban voltam és most számomra minden hangzavart jelent. - közben próbáltam a leghiggadtabb lenni.

A nap további részében nem foglalkoztunk egymással,én ledőltem aludni,ő pedig;ő...igazából fogalmam sem volt mit csinált. Végül sikerült kialudnom magam,nem volt hangzavar,nem keltet fel senki és semmi. Napok óta most először aludtam ilyen jót,igazán jó érzés. Az első dolgom volt,hogy a fürdőbe mentem és megmostam az arcom,még az otthonomban sem "mutatkoztam",gyűrött,fáradt arcal.  A nappaliba mentem ,a TV szólt,de elég halk volt ahhoz,hogy ne halljam. A konyhából jó illatok jöttek,az orrom és a  korgó gyomrom oda vezetett.

-Ah,éhes vagyok. - a gyomromra raktam kezem - Csak tudnám JaeKyung hol van. - körbe pillantottam,de nem volt sehol. Semmi üzenet,semmi telefonhívás,semmi. - Nem érdekel,éhes vagyok. - mondtam ki. Ráérek később is aggódni. Az azért kedves volt tőle,hogy főzött mielőtt elment,azt hiszem ezt még meg kell hálálnom;feltéve ha még ma előkerül.

Sikerült jó hosszan aludnom,a hasam tele volt,most már csak telefonálnom kell párat és minden rendben lesz.

-Szóval azt mondod nincs nálad? - kérdeztem SeungHyuntól. Először őt hívtam,azt hittem,hogy elment meglátogatni,hiszen nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Majd YB-t és SeungRit,de ők se tudtak semmit.

-Hyung,nem is mondtad,hogy itt van Koreában. - förmedt rám SeungRi,ezzel le is tette.Biztosan rosszul esett neki,hiszen nagyon várta már JaeKyung-ot,de kisebb gondom is nagyobb volt annál,hogy feltétlen szóljak neki. Mindent megtettem,amit tudtam,az szóba sem jött,hogy talán másnál van. Végül azzal nyugtattam magam,hogy lehet YG Papa hívta vissza valamiért. Ez elfogadható magyarázat volt számomra.

Késő este volt már,mikor hallottam az ajtót nyitódni. Rögtön elé mentem,nem tudtam elaludni míg nem jött haza.

-Mond,mégis hol voltál? - álltam meg vele szemben. Nagyon meg volt lepődve és hatalmas szemei fel-le jártak rajtam. Lenéztem magamra. Vajon azért csinálja ezt,mert egy szál boxerben állok előtte,vagy azért mert elég feltűnöen jelét adtam,hogy megkívántam őt? 

-Öhm....hát,azt hiszem...dolgom volt...- bökte ki végül -JiYong? - nézett szemeimbe,most először mióta belépett az ajtón.

JaeKyung szemszöge:

Amikor felém hajolt,különös melegség futott át a testemen. Semmi másra nem tudtam gondolni;csak a forró leheletét éreztem a bőrömön. Egyre közelebb és közelebb hajolt,a szeme automatikusan lecsukódott. Nagyon finoman csókolt,végtelenül gyengéden. Úgy,mintha nem lenne biztos benne,hogy megteheti. Épphogy ajkaink értek össze. Ártatlan volt,bensőséges a lelkemet perzselte. A tarkóm alá nyúlt fejem lassan hátradöntötte. Mélyen felkavart,a pulzusom az egekben éreztem.Vágytam rá;vágytam,hogy hozzám érjen,hogy ma éjjel az övé legyek.Azt hiszem jobban akarom őt bárminél. Magához húzott,nyelve bebocsátást nyert ajkaim közé.Óvatosan lehámozta rólam a kabátot és félre dobta azt,egy percre sem hagyta abba;tovább csókolt. Kezem derekáról felfutattam hosszú,szőke hajáig,beletúrtam.

A szoba felé mutattam,gyengéden felkapott bevitt és az ágyra fektetett. A blúzom pillanatok alatt a földön hevert,darabokban. Végül nadrágom is lekerült. Falatnyi kis fehérneműben voltam,kezdtem szégyenlős lenni,nagyon régen voltam már JiYonggal. Majd az is lekerült rólam. Sokáig csak játszadozott velem. Érezni akartam őt,jobban. Ismét csókolozni kezdtünk

,majd egyre lentebb és lentebb csókolt,melleimnél megállt és elidőzött velük,csókolgatta és puszikkal lepte el. Ujjait végig húzta oldalamon,amibe beleborzongtam;egyik ujját óvatosan belém helyezte,majd egy másikat és mozgatni kezdte....

-JiYong...ne húzd...az időt. - mondtam mély levegőket véve közben - Megfogom gondolni magam. - hazudtam. Felnevetett,majd kihúzta ujjait és alhasam puszilgatta. Ha tovább csinálja ezt,kénytelen leszek más játszótársat találni. Istenem,kit akarok becsapni,senki nem tudja felülmúlni JiYongot.

Belémhatolt...könyörtelenül és fájdalmasan,hangosan nyögtem fel,ahogy egyre erősebben lökött.

-Sajnálom! - arcom simogatta és csókot nyomott homlokomra. Sose csinált még ilyet. Körmeim a hátába mélyesztettem és éreztem,ahogy vére befolyik alájuk.

Majd lelassult,egyre lassabb lett,kaján vigyor ült ki arcára,sikerült húznia az agyam;ez volt a fő célja.A gyönyör kapuja előtt lebegtem....majd elértem,JiYong kihúzódott belőlem mielőtt ő is elérte volna,a levegő után kapkodva dőlt le mellém. Ezért  később megdicsérem őt,ez egy okos dolog volt tőle.

A csipőjére ültetett. Szőke haja széttertült a párnán.

-Milyen napod volt,hogy ment? - zihált

-Sűrű. Összetett. - szavakkal tudtam válaszolni.

Kuncogott éreztem,ahogy hasa megmozdult alattam. Majd én megleckéztetem az úrfit. - gondoltam.

Magamba vezettem őt és lassan mozogni kezdtem,ez egy visszavágó volt. Ő nem bírta annyira visszafogni magát,ahogy én. Kezeit derekamra tette és mozgatni próbált magán,de nem hagytam.

-Én irányítok! - nyelvet öltöttem rá - JiYong úrfi! - tettem hozzá

-Kezdesz pimaszkodni...- mondta - ...Ez tetszik,angyalom. - chh,hogy még ilyenkor is ilyeneken jár az esze.

Próbáltam tempót tartani vele,ahogy ő azt az előbb tette.Elfáradtam,végül hagytam,hogy ő irányítson;ismét.

-Ez csodás volt. - mondtam. Közel húzott magához és ránk húzta a takarót. Sokáig csak feküdtünk és a plafont bámultuk,ilyenben nem volt részem mostanában.

JiYong szemszöge:

Felálltam és a fürdőbe mentem,le kell tusolnom,ilyen jó éjszakám volt már. JaeKyung,beszállt mögém és lemosta a hátam,majd szembe fordított magával és előről is beszappanozott. Szerepet cseréltünk,most én tettem ugyanezt,elég alaposam.

Megszárítkoztam és tiszta alsót húztam,JaeKyung megtalálta egyik ingem és felvette. A konyhába mentem kezembe vettem két jegesteát és a nappaliba mentem. Ahogy leültem a kanapéra JaeKyung,az ölembe húzódott. Én csak jól akartam érezni magam ma,de nem gondoltam,hogy ilyen jól fog alakulni...és nem bántam meg. Sokáig csak csendben ültünk és kortyoltuk a teánkat;igazán jó befejezés,annyira megnyugtató.

-SeungRi találkozni akar veled. - mondtam,megtörve a csendet. - Igazából az egész banda. -tettem hozzá. Továbbra is hallgatott,csak bolintott mindenre,amit mondtam. Álla alá nyúltam és szembe fordítottam magammal. - Valami  rosszat mondtam,vagy tettem? - szeme könnytől csillogott. Fejét lassan mellkasomnak döntötte és sírt. Nem mondott semmit én pedig hagytam,hogy kisírja magát. Felnézett rám,könnyei patakokban folytak végig arcán,beszédre nyitotta száját és elkezdte letörölni könnyeit. Ujjaim szájára tettem.

-Shh...csak nyugodtan. - mondtam halkan.

Telefonom csörgése zavarta meg a csendet. Nem tudtam ki lehet az ilyenkor,nem akartam felvenni,nekem most JaeKyung a legfontosabb.

-Vedd csak fel! - szipogta,majd felállt és a fürdőbe ment.

-Mondjad te idióta. - vettem fel - SeungRi,nem most nincs kedvem. - ki más is lehetne ilyenkor,ha nem ő.

-Vele vagy igaz? - kuncogott. Ah,lefáraszt komolyan.

-SeungRi. - szóltam rá,de továbbra is csak mondta,mondta és mondta. - MAKNAE! - nagyon ritkán hívtam őt így,de tudta ha így hívom akkor mérges vagyok.

-Jól van.Jól van. Felfogtam. - mentegetőzött.

-Ki az? -jött vissza JaeKyung,gondolom sikerült összeszednie magát.

-SeungRi. - sutottogtam - Akarsz vele beszélni? Akkor legalább lekopik rólam. - tartottam felé a telefonom.

Nem sokat beszéltek telefonon,de úgy egy 20 perc múlva itt állt az ajtóban a 4 fiú hálozsákokkal a kezükben. Hogy mi? Néztem rájuk vissza,nem hittem a szememnek. Ez biztosan SeungRi műve. Ebben biztos vagyok.

-Hyung. - rám kacsintott - Öhm,sajnálom,ha megzavartunk valamit. - mondta. Ugyan már,de hogy sajnálod. - gondoltam. Csak azért jött,hogy első kézből tudjon meg mindent.

Egész jó este volt. JaeKyung teljesen kivirult,folyamatosan csak mosolygott és nevetett.Többször találkozott tekintetünk és mindig elégedett mosolyt láttam arcán. Viszont később még beszélnünk kell,ezt ő is tudja.

Örültem,hogy itt van,hogy velem van.Erre vágytam,ez kellett,ahhoz hogy boldog legyek. Azt akartam,hogy ő is így érezzen,hogy szeressen úgy,ahogy régen. Boldoggá akarom tenni őt,magam mellett tudni,mindent megadni neki...szereteben élni,kétségek nélkül.