JaeKyung szemszöge:
Reggel írtózatos fájdalommal a szívemben ébredtem fel,hisz holnap lesz a "nagy nap",haza utazom,haza Magyarországra. Már most hiány érzetem volt,hisz itt kell hagynom mindent,és mindenkit,és csak egy valamit vihetek haza magammal...az emlékeim.Anya és apa már reggel az első géppel haza utaztak,így én már tegnap elbúcsúztam tőlük.
Valahogy még mindig érdekelt,hogy vajon mi lett JiYonggal,hisz mikor tegnap utánam futott és kedves volt velem,azon nagyon meglepődtem. S azt hiszem ugyanazt éreztem,mint 4 éve....Gondolatomból telefonom csörgése hozott vissza a jelenbe. A szüleim hívtak,hogy biztonságban megérkeztek Magyarországra és,hogy mennyire várnak haza a testvéreim és az ott élő barátaim. Ó Drágáim,már nekem is nagyon hiányoznak! Szeretném már magamhoz ölelni őket,megpuszilni arcukat,igaz minden nap látom őket,de Skypeon beszélni nem ugyanaz.
Nagy telefonálás közepette jó kis reggelit hoztam össze magamnak. Miután megettem mindent,felöltöztem úgy gondoltam elmegyek kicsit vásárolgatni. Egy kényelmesebb ruhát választottam,elvégre is meleg van....fekete rövidnadrágot vettem fel fehér atlétával és hozzá illő fekete magasszárú tornacipővel. Igazán jól mutatott,sportos de közben enyhén elegáns is volt. Halvány sminkkel dobtam fel,majd egy kis parfüm,amit még anno JiYongtól kaptam,de nem sűrűn használtam ,mert isteni illata van.
Majd elindultam,egyedül indultam neki ennek a csodás napnak;vagyis úgy indult,hogy egyedül leszek...2 óra hosszát azzal töltöttem,hogy egyik butikból a másikba mentem,a kis vásárólgatásom jó nagyra sikeredett,hisz majdnem minden boltból nagy szatyrokkal jöttem ki. De amikor az egyik butikban a próbafülke előtt lévő tükörben magamat néztem,hogy a kiválasztott ruha jól áll e rajtam,ismerős hang szólalt meg mögöttem.
-Nagyon jól áll rajtad ez a ruha - néztem fel az illetőre - kiemeli a szép,hosszú combjaid. - folytatta. Most az egyszer örültem,hogy ő volt az,hisz ha valaki ért a divathoz,akkor az nem lehet más,mint JiYong.
-Köszönöm! - mosolyodtam el,közben illedelmesen meghajoltam,közben lestem a mögöttem álló magas férfit,aki tekintetével jól végig mérte alakom. Majd közelebb lépett,egészen közel,kezeit vállamra helyezte,fejét pedig az enyém mellé nyomta,és úgy bámultuk tovább egymást a tükörben.
Majd megtörve a köztünk lévő csendet megszólalt:
-Kit látsz a tükörben? - kérdezte. Elég fura kérdés ezért nem is tudtam rá mit válaszolni - Én egy bombanőt! - molyosgott rám,szinte majd mind a 32 foga villant,olyan volt mosolya.
-Én pedig egy divat majmot! - nevettem és a hátam mögött állónak dőltem - Na jó,ez nem volt szép tőlem.Sajnálom! -nem akartam elrontani ezt a napot,az utolsó napot amit itt töltök,így illedelmesen bocsánatot kértem tőle. De JiYong alsóajkát lebiggyesztette,és most oly ártatlannak tűnt,kár hogy tudtam milyen mikor megmutatja a másik oldalát - Kiengesztelés képpen gyere,meghívlak ebédelni... - de ő továbbra is csak hallgatott
-Lélegzet elállító vagy ebben a ruhában. - mondta,és ravasz mosoly jelent meg arcán. Éreztem magamon,hogy elpirultam,sőt láttam is a tükörben.
-Már azt hittem Csendkirályt játszunk. - nevettem ismét hozzá simulva vállához.
Végül szembe fordultam vele és gyönyörű,sötét íriszeivel találtam szembe magam,egész közel....Sokáig bámultam e mély barna szempárt,el is vesztem bennük egy időre,végül JiYong szavaira "ébredtem".
-Indulunk? - kérdezte
-Igen. Csak,ha most megbocsájtasz,elmegyek és ezt kifizetem. - levettem a ruhát,majd visszaöltöztem,végül az eladóhoz mentem. De mikor kiléptem sehol nem láttam JiYongot. Gondoltam biztos dolga akadt,azért elköszönhetett volna. Mikor fizettem volna ki az általam választott ruhát egy férfi kéz nyúlt elém,pénzel és egy másik ruhadarabbal a kezében. Mire feleszméltem gondolataimból,hogy JiYong milyen "udvarias" volt,már a butikból mentünk kifelé.
-Köszönöm! D-de miért? - kérdeztem
-Hát,nem tudom;talán csak kedvezni akartam neked! - mondta és közben zavartan hátulról hajába túrt. Mostanában nem láttam ilyennek,aranyos volt. Miközben sétáltunk egymás mellett néha-néha rá pillantottam szemem sarkából. Más sem hiányzott jobban számomra,mint a sikoltozó rajongói.Nagyon feleslegesnek éreztem magam,tudtam,hogy nem szereti,ha ilyenkor,mikor magánéletet (próbál) élni zavarják;ezért kimentettem.
-Oppa! - ordítottam oda neki,mire minden lány,és ő is rám pillantottak - Mehetünk?
-Persze! - indult el felém. Láttam a rajongókon,hogy nagyon nem tetszett nekik ez a jelenet. Anno nekem sem tetszett volna,ha a Biasom elrángatták volna az orrom elől. De én felnőttem,és nekik is felkell!!
Egy étteremben ültünk le,egy ideig csak beszélgettünk,most annyi témánk volt....Most még a rossz dolgok sem érdekeltek,amiket tett velem,jó volt Vele beszélgetni....az új JiYonggal,vagyis azzal,akit 4 éve megismertem.Majd rendeltünk,én maradtam a kedvencemnél,Kimchit rendeltem,Ő Vongolét. A múlt jutott eszembe,ezen el is mosolyodtam,hiszen mindig Vongolét "kellett" csinálnom neki,mikor haza ért egy-egy turnéról. Ez már olyasmi ünnepi/fogadtató étel volt nálunk.
JiYong szemszöge:
Minden olyan jól alakult köztünk,mióta találkoztunk a butikban,aztán megjelentek a rajongók. Imádtam mindenegyes rajongóm,de nem szerettem,ha olyankor zavartak,ha a magánéletemet próbáltam élni. Nagyon hálás voltam,hogy JaeKyung kimentett. Bár elég fura módszert választott rá,de jó volt újra hallani szájából,hogy "Oppa".
Imádtam a Vongolét,rögtön minden eszembe jutott,mikor még minden olyan rendben volt köztünk,mikor még olyan hevesen szerettem őt,ahogy ő engem. Most meg már csak a kétségbe esett,vissza akarom őt szerezni,mert meghalok nélküle,szerelmet éreztem iránta.
-Mi az? - kérdeztem,láttam rajta,hogy valami megmosolyogtatta őt.
-Áh...csak eszembe jutott valami. - kérdőn néztem rá,hátha velem is megosztja gondolatait - Emlékszel,mindig Vongolét csináltam mikor megjöttél egy turnéról. - hát persze,hogy emlékszem,sosem tudom majd elfeledni.
-Emlékszem. Nagyon finoman csináltad mindig,ezért is csak az ízlik,amelyiket Te készíted. - megfogtam kezét és puszit leheltem rá.
-JiYong! - szólított meg
-Igen?! - kaptam fel tekintetem
-Kérdezhetek valamit? - kihúzta kezét kezeim közül,pedig olyan jó volt megérinteni őt.
-Természetesen,igen. Mondd! - válaszoltam neki,minél halkabban.
-Hogy-hogy ilyen....ilyen,vagyis,hogy-hogy megváltoztál? - nyögte ki - Vagyis inkább,hogy-hogy újra ugyan olyan vagy,mint 4 éve? - ezen még én is elgondolkoztam,közben mélyen szemébe néztem,nyeltem egy nagyot és csak remélni tudtam,hogy elfogadja,amit mondok neki.
-Tudod,én akkor döbbentem rá,hogy szeretlek,sőt még el sem feledtelek téged,pedig őszintén...próbáltam. De ez akkor tört elő belőlem,mikor már hónapokig nem beszéltünk,ekkor én találtam egy képet;egy képet,amin kézen fogva álltunk,mikor még nagyon boldogok voltunk. - sóhajtottam - Akkor döbbentem rá,hogy mi lett belőlem,egy szánalmas ember,aki terrorizálja a szerelmét csak azért,mert az jogosan elhagyta. Az volt az a pillanat,mikor tudtam változnom kell;változnom....Érted,és talán egyszer majd Értünk. - először azt gondoltam,hogy csak próbálok majd valami olyat mondani neki,amit elhisz,de mikor a végére értem mondandómnak,tudtam,hogy amit mondtam azt szívből,őszintén mondtam. Sokáig nem szólalt meg,látszott rajta meg lepődött,hogy tudok én ilyen is lenni.
-JiYong....én....én....- ujjam szájára raktam,tudtam úgyse tudna mit mondani.
-Tudom,nem kell semmit mondanod. - felálltam,pénzt vettem elő a zsebemből az asztal közepére tettem,majd elsétáltam. Semmit nem tett,csak ott ült és banbán nézett tovább maga elé,majd nem sokkal később nevemet ordította és utánam futott.
JaeKyung szemszöge:
-JiYong,állj meg Légy szives! - tettem kezem egyik vállára a fiúnak,kit nagy nehezen sikerült utolérnem a parkolóban. JiYong egy pillanatra megállt,s csak egy helyben állt ott,ahol "elkaptam" őt. Majd megfordult,de egyszer sem nézett szemembe,talán gondolatai repítették őt oly messzire. Nem tudtam mivel,de valamivel visszakellett őt hoznom a jelenbe. Így hát magam sem tudom miért,de megcsókoltam őt. Jó volt újra megízlelni méz édes ajkait,kezeim nyaka köré fonódtak,ő pedig kezeit derekamra rakta csók közben.
Komolyan úgy éreztem magam,mint egy kamasz,aki mindent megtesz csak,hogy visszaszerezze a pasiját. Csak mi nem voltunk se kamaszok,sőt nem is volt a pasim,ha már ott tartunk a JiYonggal való kapcsolatom inkább tekinthető már élettársi kapcsolatnak...márha együtt vagyunk. Hosszú lenne elmagyarázni mit éreztem közben,de azt tudtam,hogy ennyi idő után már igazán jól esett. S talán az érzés,amit akkor éreztem az volt,akár 4 éve.....ezernyi pillangót éreztem a mellkasomban. Majd puha ajkaink elváltak egymástól,JiYong száját egy apró nyögés hagyta el,ezzel tudatva,hogy jól esett neki.
-JaeKyung,mond,miért teszed ezt velem? - nézett rám - Újra magadba bolondítasz teljesen,holnap pedig,mintha mi sem történt volna elutazol. S itt hagysz,ki tudja mikor jössz vissza,sőt lehet,hogy vissza sem jössz...Szerinted mi lesz velem?? - folytak le arcán könnyei,becsíkozva a fiú arcát.
-Muszáj holnap elutaznom.... - mondtam neki zokogva. Mire ő megragadta a kezem és "betuszkolt" az autóba,majd becsapta az ajtót és ő is beszállt.
-De miért,s mi az,hogy muszáj? - nézett rám kérdőn - Tudom én üldöztelek el,én "kényszerítettelek" távozásra azzal,ahogy bántam veled.....de megváltoztam,most már nem kell elmenned. - tört ki zokogásba. Akárhányszor sírni látom egy világ omlik összebennem. Látni,ahogy a könny végig folyik arcán....S az a borzasztó tudat,hogy akinek minden nap mosolyt varázsoltam arcára,most miattam sír.
-Tudom,hogy megváltoztál,de....de...- nem tudtam befejezni mondatom
-Ne hagyj itt kérlek! Nem mehetsz el! - fogta kezei közé enyém,és csókokkal lepte be azt. - JaeKyung,egyet kérek tőled,az utolsó napot,az utolsó éjszakát had töltsem veled....kérlek! - kitudott volna neki nemet mondani?!
-Rendben! - töröltem le könnyeit,majd rá mosolyogtam,ezzel őt is mosolyra késztetve. Úgy gondoltam "megérdemlem",hogy azzal töltsem az utolsó estém,aki miatt ideköltöztem Koreába.
JiYongot az én lakásomhoz vezettem,hogy oda menjünk,hisz egy az ott vannak a dolgaim,amik már becsomagolva várják az indulást,na meg ha oda mennénk,ahol együtt laktunk végképp nem tudnék onnan elszakadni....Így is nehéz lesz.
JiYong szemszöge:
Mikor oda értünk hozzá,rögtön a szoba felé szaladt és már ugrott is az ágyba,látszott rajta nagyon fáradt volt. Felhozattam a kisasszony szatyrait amik tele voltak ruhával és egyéb dolgokkal,majd én is csatlakoztam hozzá. Lefeküdtem mellé,éppen vele szembe,sokáig gyönyörű,kipirult arcát néztem,egészen addig,amíg le nem hunyta szemeit. Majd betakartam őt és tovább néztem,ahogy békésen alszik.
"Itt fekszel mellettem. Gyönyörű vagy.Szemed lehunyva,nem mozdulsz,csak mellkasod emelkedik minden lélegzetvételednél.Alszol.A végtelenségik eltudnálak így nézni.Ahogy békésen járod álmaid országútját,vétek lenne megzavarni ezt a tökéletes harmóniát.Én mégsem tudom megállni. Végig simítom arcod,és egy apró mosoly szökik szádra,ahogy lassan megfordulsz.Álmosan kinyitod a szemed,s én elveszek annak mélységes tengerében.Lehajolok és egy apró,szelíd csókot lehelek homlokodra.Közelebb bújsz hozzám,egyik lábad átveted combomon,és így ölelve hajtod le a fejed,hogy újra álomba szenderülj."
Minden gondolatot leírtam,amit csak tudtam,hisz fene tudja,mikor történik meg ez újra. Óvatosan felálltam,kimentem a konyhába,hogy igyak egy pohár vizet,közben a levelet a hűtőre ragasztottam egy mágnessel. Minél feltűnőbben,hogy reggel biztosan megtalálja,majd visszabújtam mellé és én is elaludtam.
JaeKyung szemszöge:
Egész este JiYongot szorongatva aludtam,mikor pedig felébredtem gyönyörű ajkait néztem,ahogy szökik be köztük a levegő,minden levegő vételénél. Egy órát aludni sem bírtam,folyton a JiYonggal való beszélgetés járt a fejemben,nem tudtam hova tegyem ezt az egész dolgot.
"...megváltoztam,most már nem kell elmenned.Ne hagyj itt,kérlek!" - semmi másra nem tudtam gondolni csak erre,amit akkor mondott. Teljes mértékben megértettem őt,tényleg nem volt már okom elmenni,de úgy éreztem időre van szükségem és,hogy most mégha meg is változott távol kell lennem tőle egy időre.
-Hogy-hogy már fent vagy? - ült fel mellettem,megdörzsölte szemeit,majd lehajolt és megcsókolt.
-Nem tudtam már aludni. -mondtam neki,de közben még mindig magam elé bámulva a semmibe gondolkoztam. Ő mellettem fekve könyökölt,közben ujjaival arcom simogatta,mikor szembe fordultam vele.
-De látom rajtad valamin nagyon elgondolkodtál,vagy tévednék? - mondta
-Igen,gondolkodtam. Azon,amit az autóban mondtál! - ültem fel az ágyon - Igazad van. - majd ült fel JiYong is - Igazad van,nem muszáj elmennem,de valahogy mégis úgy érzem mennem kell...- fordultam JiYong felé - Talán csak....azért,hogy átgondoljam ezt az egészet. Nem tudom,de...de - JiYong közben csupasz vállam puszilgatta
-Megértem! - ölelt meg - Most még nekem is fura,hogy újra itt vagy mellettem.Sosem gondoltam volna. De most mindennél boldogabb vagyok!! - valotta be. Neki dőltem felsőtestének,ezzel az ágyba taszítva a fiút,a mellkasára feküdtem,közben ujjaim izmos felsőtestén köröztek. Néha egy-egyet még mosolygott is,hisz érzékeny volt hasa,mint mindenkinek,nekem is sokszor mosoly szökött számra,ahogy behúzta hasát minden olyan érintéskor.
-JiYong...-figyelt fel rám - én....én... - nem tudtam befejezni mondatom,felálltam és a fürdőbe szaladtam.Nem akartam őt még jobban összezavarni,azzal,hogy kimondom: "Szeretlek!"
-Mi a baj? - jött oda hozzám és hátulról szorosan magához húzott. Kezem kezére raktam,jól esett újra és újra magamon érezni érintéseit.
-Szeretlek! - csúszott ki számon végül. Kezem gyorsan szám elé kaptam,s csak reméltem,hogy nem mondtam olyan hangosan. - Sajnálom,nem akartalak ezzel is terhelni....
-Semmi gond. - mondta,de hallottam hangjában a fájdalmat,amit érzett - Én is Szeretlek...- szembe fordított magával,megfogta a nyakam,majd megcsókolt.
Felültem a mögöttem lévő kis szekrényre,közben lábam JiYong derekára,kezeim pedig nyaka köré fonódtak. Vadul csókolt,mint mindig,közben hajába túrtam. Majd számtól egyre lentebb haladt,nyakamnál és kulcscsontomnál elidőzött kicsit,hisz tudta a legérzékenyebb pontjaim,amiket valaha "kitapintott". Fejem hátra szegtem és hátam teljesen megfeszült,ahogy melleim lepte be gyengéd csókokkal,egyik kezével combom simogatta másikkal pedig hátam tartotta. Majd a combomat eddig simogató keze elindult egyre fentebb és szép lassan húzta fel az atlétát,amit reggel vettem fel,hogy most már kezeivel is "bepillantást" nyerjen mellemhez.Lábaim szinte erőtlenek lettek,s elengedték JiYong derekát,de szabad kezével rögtön bal lábam után kapott és már ő tartotta azt.Ajkaival a fülem kezdte el kényeztetni,felemelő érzés volt hallani,ahogy belenyög fülembe egy-egy érintésem miatt. Egyik kezem mellkasán pihent meg,majd simogatni kezdtem,ami miatt többször is apró nyögések hagyták el ajkait. Egyik kezét fehérneműmbe csúsztatta és immár ott folytatta "kényeztetésem". Ahogy egyre jobban eljátszadozott ujjaival,egyre jobban látszott rajta,hogy már nem sokáig bírja már visszafogni magát. Kezét kivette fehérneműmből,majd a falatnyi kis ruhadarabot okosan lejátszotta rólam,hogy kezeit feltudja váltani valamivel,ami már a nadrágját nyomta. Végül én is megszabadítottam őt a feleslegessé vált ruhadarabjától,majd belém vezette magát. Kezeim háta közepén álltak meg,ahogy egyre többször és gyorsabban hatolt belém,körmeim úgy karmolták hátát,míg egy olyan nagyot nem lökött rajtam,hogy körmeim teljesen hátába vájtam,s vért folyt végig JiYong hátán.De ez egy cseppet sem hatott meg se engem se őt,csak egy apró szisszenés hagyta el száját,jelezve nem volt elég kellemes,de nem érdekelte különösebben. Kezeim végül derekán álltak meg,JiYong egy utolsó lökéssel kihúzódott belőlem. Csókolni kezdtem ajkait,majd nyelvemmel bebocsájtást nyerve,nyelveink őrült táncot jártak. Közben kezembe vettem az irányítást,szó szerint...Férfiasságát kezembe vettem,majd kezem le-fel húzogattam rajta. JiYong nem egyszer belenyögött csókunkba,végül egy hangosabb nyögés hagyta el ajkait,ekkor értük el mindketten a gyönyört.
Fejem JiYong vállának támasztottam,ahogy ott állt előttem,kezeit az alattam lévő bútornak támasztotta. Percekig így voltunk,s próbáltuk magunkat összeszedni. JiYong se szó,se beszéd nélkül belebújt egy köntösbe,elindult ki a fürdőből,majd ki ment a teraszra;és rágyújtott. Később én is kitántorogtam a szobába,felvettem JiYong pólóját és kimentem hozzá,majd leültem mellé.Még mindig egy szót sem szólt,csak a panorámában gyönyörködött.
JiYong szemszöge:
-Itt tudnád/tudod hagyni ezt a gyönyörű várost és a barátaidat? - néztem rá,rágyújtottam a második cigarettámra,majd újra a város fényeit bámultam . Nagyon elgondolkozhatott kérdésemen,hisz ő is a várost figyelte,ami alattunk terül el...valóban gyönyörű. Egy kósza könnycsepp folyt le arcán,de kezével rögtön le is törölte azt.
-JiYong....nem szívesen hagyom itt Szöult,de úgy érzem muszáj mennem...-felé fordultam és kezei után kaptam
-Eltudnál egy dolgot magyarázni? - nézett rám nagy,kikerekedett szemekkel - Hogy csináltad? Hogy tudtál tovább lépni? Hogy tudtál mindent elfelejteni,ami a miénk volt? Hogy törölted ki az összes emléket a fejedből? Hogy tudtad elengedni a szerelmünket? - addig nem engedhettem elmenni,amíg ezeket nem tisztáztam vele - De a legfontosabb,hogy akarhattad? Kérlek magyarázd el,mert ezt még mindig nem tudom,és mondjuk őszintén szólva lehet nem is akarom....- még szinte levegőt is elfelejtettem venni,ahogy ezeket a kérdéseket feltettem neki.
-JiYong a válasz egyszerű pedig. - kezdett bele - Soha nem felejtettem el,hogy milyen volt veled lenni. Az illatod,a hangod,a mosolyod,a szemeid emléke mind végig velem voltak. Jobban meggondolva soha nem is tudtam tovább lépni. - állt fel- És,hogy tudd soha nem is engedtem el a szerelmünket,hisz legbelül én talán mindvégig szerettelek! -ahogy indult be,kezei után nyúltam.
-Ne utazz el kérlek!
-Sajnálom! - húzta ki kezeit kezeim közül,ismét rágyújtottam és a várost kémleltem tovább...egymagamban.
Közben legalább ő felöltözött,csőnadrág,ujjatlan póló és egy szandál,meleg volt ma is,tetszett ez a laza stílusa,viszont ha kellett nagyon elegáns is tudott lenni. A konyha felé vettem az irányt,az illatokat követtem. Egy szót sem tudtam szólni hozzá,egy az nem tudtam volna mit mondani,kettő annyira éhes voltam,hogy örültem,hogy ehettem.
-És mi a terved mára? - szólaltam meg végül
-Hmmmm,ezen még nem is gondolkodtam. Végül is tegnap voltam vásárolni,kikapcsolódtam,szóval talán egész nap itthon leszek....pihenek. - kortyolt bele kávéjába
-Értem! - mondtam - Nem jössz el velem a YG-ba? - tettem fel gyorsan kérdésem - Klippet forgatok,jó lenne ha elkísérnél,ha gondolod tanácsokat is adhatsz közben. - mosolyogtam rá biztatóan
-Oh,hát az remek lenne...-mondta közben a konyha felé vette az irányt a tányérokkal
-Akkor készülődj,csajszi - csaptam fenekére, ahogy elhaladt mellettem.
JaeKyung szemszöge:
Nekem fél órába telt,hogy elkészültem,JiYong kevesebb,mint 20 perc alatt kész lett,és mégis úgy nézett ki,mintha egy modell újságból lépett volna elő. Igaz mindig ilyen volt,már hozzá szoktam most mégis úgy éreztem magam mellette,mintha egy kis utolsó valami lennék .Még ebben a miniszoknyában,ujjatlan pólóban,csinos magas talpú szandálban is rosszul éreztem magam mellette...pedig én mindent megtettem.
Mikor oda értünk szememmel gyorsan végig futottam az épületen...rég voltam már itt. Nagyon meglepődtem,mert mikor beértünk mindenki,még a gyakornokok is név szerint köszöntöttek engem....Rögtön JiYongra néztem,de ő csak vigyorgott,erre gúnyolódva nyelvet öltöttem rá és elfordultam.
Egy nagy teremhez értünk,mindenhol díszletek,elég hátborzongató díszletek....ekkor lett igazán kíváncsi milyen klipről lehet szó,ráadásul fogalmam sem volt róla,hogy JiYong,vagyis GD új dalt írt. Miután beértünk GD el is tűnt a sminkesek,stylistok és egyéb dolgok közt,én inkább csendesen voltam,leültem és vártam,hátha felbukkan. Fél óra múlva bukkant csak elő,ordibált,nagyon mérges volt valamire vagy valakire.De nem lettem volna annak a helyében akivel így beszélt.Ezen kuncogni kezdtem.Majd csak arra eszméltem fel,hogy JiYong guggolt előttem és a térdemen támasztotta meg magát.
Már nem volt mérges,mosolygott.Zavarba jöttem.
-Hát te itt? - néztem mindenfelé csak GD szemébe nem,hisz az is lehet,hogy látta és most hülyének nézett,hogy itt nevetgéltem egymagamban. -öhm...az előbb...miért voltál olyan mérges? - tereltem a szót
-Ha majd végre rám nézel...elmondom. - mosolygott
Nagy nehezen sikerült teljesítenem kérését,de még mindig pirult arcom,ahogy nézett.
-Na látod,így már jobb is! - mondta,és a szemembe lógó tincseket is fülem mögé rakta. - Csak az történt,hogy akit felkértem lányt,történetesen Mina Kwont,hogy legyen a "főszereplő" lány a klipben,lemondta pont ma,mikor forgatnánk. - újra kicsit idegesebb lett mire mondata végére ért,de újra lenyugodott - Most pedig van 2 percem,hogy kerítsek egy hosszú,barna hajú lányt,aki épphogy egy fél fejjel alacsonyabb nálam... - komiszul kezdett mosolyra húzódni szája.majd egy kicsit oldalra döntötte fejét
-Na neeeem - esett le,hogy rám gondolt -...azt már nem...Én biztos nem! - mondtam neki,hogy még csak véletlen se tudjon belerángatni ebbe a hülyeségbe.
10 perc múlva már forgattunk is...Igen sikerült bele rángatnia,szó szerint. Már vagy 3 órája forgattunk,de GD így sem volt megelégedve a klippel,ami utólag kiderült számomra is,hogy a "She's Gone"-hoz készült. Végül géppel "pofoztak"(pofoztak,na igen,amit valószínűleg GD-vel is tettek volna,ha tovább hisztizik) egy kicsit a klipen és így már talán neki is tetszett.
Mielőtt leléptünk volna,még leültünk egy kávét meginni. A 2NE1 épp a mellettünk lévő asztalnál ült,gondolom ők épp egy táncpróbáról léptek le,mert nagyon ziháltak és látszott rajtuk örültek,hogy végre ülhetnek.
-JaeKyung Dongsaeng! - jött oda CL és megölelt
-Szia,Unni! - üdvözöltem én is őt
-Hát te...hogy-hogy ezzel vagy itt? - suttogott fülembe,de közben hüvelykujjával az éppen kávéját szürcsölgető fiúra mutatott. CL is tudta mi történt köztünk JiYongal,ahogy szinte mindenki,hisz nagy port kavart ez az egész még itt bent is a YG-ban. - úgy tudtam,hogy ti...ti már nem...
-Igen,így van,nem vagyunk együtt. Csak barátok vagyunk. -néztem JiYongra,aki éppen akkor kezdett fuldokolni kávéjától,amit félre nyelt. - "Barátság extrákkal" - köhögte,lábon rúgtam az asztal alatt,amitől kicsit "felkiáltott",reméltem senki más nem hallotta,amit mondott.
-Na mindegy,a ti dolgotok. -mosolygott. Gyönyörű nő,gyönyörű mosollyal. -De ha már így alakult,akkor már bemutatom neked a többieket is. -állt fel a többi lány is. Istenem,nem kell őket bemutatni,hisz nálam jobban senki nem ismeri őket,mindent tudok róluk,még azt is milyen a kosár méretük...mindent. IMÁDOM ŐKET! Öröm könnyek gyűltek szemembe,hogy ilyen közel lehetek hozzájuk,nem is értettem,hisz egyszer már találkoztam velük,de ez...ez most olyan más volt.
-Bemutatom MinzY-t! - jött oda MinzY
-Gong MinJi vagyok! - fogott velem kezet,fura volt,nem igen fogtam még kezet lányokkal,max még fiatalabb koromban,amikor még boxoltam,de hát akkor ez volt a "divat" a boxolók közt,hogy kezet ráztunk - De hívj csak nyugodtan MinzY-nek. - mosolygott rám
-Ő pedig itt...
-Bom - válaszoltam helyette,mindenki nagy szemekkel bámult rám.
-Igen,Bom....Park Bom! - hajolt meg őt is - De mint látom,te ezt már tudod! - nevetett
-Óóóóó,igen...nagyon is. - most biztos úgy tűntem,mint egy kis rajongó picsa,de hátha az örök példaképem állt épp előttem,akkor milyennek kéne lennem? - Mond csak hívhatlak....Bommi Unnie-nak? - csillogni kezdtek szemeim
-Természetesen!
-És...szab-...szabad? - nyújtottam felé kezeim,erre ő válasz nélkül magához rántott és megölelt. Még álmomban sem gondoltam volna,hogy ilyen közel leszek hozzá...megnyugtató.
-Mi van JaeKyung,már lány idolokkal is kezdesz,hogy minél nagyobb hírnévre tegyél szert? Nem volt elég JiYong oppa és Ren? - erre elengedtem Bommie-t
és Sandarahoz léptem. Kb Azóta rivalizált velem,mióta együtt voltam JiYonggal,szóval olyan 5 éve lassan. Magasabb voltam nála így csak,hogy nem fel kellett rám néznie.
-Na ide figyelj! - kezdtem - Ki vagy te,hogy bíráld az életet,amit élek? Tudom,hogy nem vagyok tökéletes,és nem is leszek,de nem is azért élek,hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél - nyúltam keze után,de ő rögtön elkapta azt - győződj meg róla kicsi szivem,hogy a te kezeid teljesen tiszták! - rákacsintottam. Még magamon is meglepődtem,hogy nem húztam fel magam és végig higgadt maradtam. CL és a többiek kikerekedett szemmel figyelték az eseményeket,Sandara nagyon sebesen elviharzott onnan.
-Hagyd rá,ő ilyen! - mondta Bom - De most...ha megbocsájtasz,inkább utána megyünk. - simogatta meg vállam.
-Örülünk,hogy megismerhettünk jobban. - mondta MinzY,majd mindhárman Dara után szaladtak.
Majd visszaültem JiYong mellé.
JiYong szemszöge:
-Hmmm. - néztem rá - Most,hogy-hogy ilyen higgadt maradtál? - kérdeztem kuncogva,az előbbiekre gondolva és Dara meglepett arcára.
-Magam sem tudom! - nevetett.
Amikor megittuk kávénkat kimentünk és beültünk az autóba. Talán az utolsó alkalmam,hogy marasztalni tudjam őt,így hát megpróbáltam...Tudtam,hogy reménytelen,de muszáj tennem valamit.
-De JaeKyung,nem értem,hogy tudsz így elmenni. - bámultam ki az autóból ,az utat néztem,de még csak véletlen sem azon járt az eszem - Hisz gondolom sok minden fog hiányozni.Nem?-mondtam-Például a 4 év,azért szép volt....
-Igen,tonnányi dolog lesz,ami hiányozni fog az együtt eltöltött időből,de lesz egy dolog ami nem...Az összes kétség!Az összes éjszaka,mikor ébren feküdtem,és azon agyaltam,hogy vajon még mindig én vagyok-e az,amit akarsz. És tudod mit talán hülye vagyok,mert annyi rosszat tettél velem és mindezt megbocsájtottam,amit mai napig nem értek miért. De egy valamit tudok,hogy van szívem. Talán egy nap mikor te is visszagondolsz arra miket tettél,rá fogsz jönni,hogy voltam én,aki tényleg szeretet téged,de te elbasztad. - szerintem kb mindent belesűrített ebbe,amit akart,nem maradt ki semmi,és....Igaza volt....megint! - Most már boldogan hagyom itt Koreát! - mondta,majd kiszállt az autóból,mielőtt bármit is mondani tudtam volna mondani neki eltűnt a házban.
Mi mást tehettem volna,szeretem őt...muszáj ezt neki bebizonyítanom,utána mentem....
