Valóban szeretem? (19.rész) [+16]

JaeKyung szemszöge:

Nagyon jól éreztem magam tegnap,az igazat megvallva nagyon hiányzott már nekem ez az 5 idióta. Azért ez a tegnapi nap remélem,majd csak később kerül ismétlésre,mert nagyon kimerültem. Kitaláltak mindenfélét,még társasoztunk is...te jó ég. Hosszú este volt és alig aludtam,reggel pedig nagyon fáradt voltam,ha megtehettem volna egész nap alszok,de dolgoznom kell. Nem tudom a fiúk,hogy fognak ma énekelni és próbákra menni,mikor biztosan nagyon fáradtak ők is. Az én munkám talán annyival könnyebb,hogy többször megállhatok pihenni. Lehet,hogy ők már rég dolgoznak,míg én itthon heverészem,így kilenc óra felé.
Felkeltem,hogy igyak egy kávét,amitől felébredek. A nappali borzasztóan nézett ki,úgy volt még mindig,ahogy hagytuk. Üvegek hevertek mindenhol,a fiúk tegnap rengeteg soju-t megittak. Most biztosan fáj a fejük. Mikor jobban a nappaliba mentem láttam,hogy a fiúk még mindig itt alszanak a kanapén egymás hegyén-hátán. Elnevettem magam. Ébredeztek,nem gondoltam,hogy ilyen hangos vagyok.
-Ne,ne kelljetek fel! - beszaladtam a szobába a mobilomért - Ezt meg kell örökítenem. Muszáj. - így is tettem
Azt hiszem,hogy ezt be kell kereteztetnem. Hoztam nekik is kávét és szendvicseket készítettem.
- Nektek nem kellenne már rég a YG-ban lennetek? -ültem le velük szemben
- Szabadnapunk van. - mondta T.O.P
- Akkor ti most mindannyian lefekszetek,vagy itt üldögéltek,nekem mindegy,csak térjetek észhez....a mai nap folyamán.  - ütögettem meg Daesung combját,aki a legtöbbet ivott - Én viszont most megyek,sok dolgom van ma....és valakinek dolgoznia is kell. - felálltam és a szobába mentem
A jó időre való tekintettel rövidnadrágot vettem fel egy atlétával és megszokásaim megszegve balerinacipőbe bújtam tornacipő helyett. Ah,ritkán van ilyen. A hajam felkötöttem és halvány sminket tettem fel. Összeszedtem a szükséges papírokat az íróasztalról,az irataimmal együtt.
A papírokat mappába tettem az irataim pedig a táskámba süllyesztettem. Még utóljára belepillantottam a tükörbe és kitipigtem a nappaliba.
- Később találkozunk. - egy-egy csókot nyomtam homlokukra - Jiyong,kölcsön vehetem az autód? - kérdeztem
-Persze,ott van a kulcs a pulton. - mutatott felé - De ha gondolod szólhatok valakinek,hogy jöjjön érted? - mondta,majd rögtön homlokára tapasztotta kezét - Ahhh,a fejem.
-Ugyan,nem várhatom el,hogy folyton cipeltessem magam. -feleltem - Egyébként is szeretek vezetni,főleg,hogy ilyen jó idő van. - az arcomra csúsztattam napszemüvegem és otthagytam őket
Szerencsére sokszor vezettem már Koreában,így nem tévedtem el,és ezt az utat is jól ismerem már. A YG előtt össze is futottam Bommal.
- Jó reggelt. - hajoltam meg - Mikor érsz rá ma? -emeltem fel a mappát,ami a kezemben volt,hogy értse mire gondolok.
- Nem tudom. Megpróbálok időt szakítani. - még mindig nem volt a régi,de már tudott mosolyogni - Sajnálom. - mondta
- Semmi baj,hallod? - mosolygok rá,bár nem örültem neki,hogy feleslegesen jöttem be,de legalább lesz egy kis időm,hogy elintézzem,amit már megbeszéltünk. Talán még ebédelni is eltudok menni. - Az irodámban leszek,ha pedig nem találsz ott,hívj fel,tudod a számom. - felmentem az irodába és neki is láttam a munkának. YG-val is beszéltem,hogy egy közleményt kell kiadnunk az üggyel kapcsolatban,de rám bízta,hogy írjam meg. Közelget az ebédidő,vártam még egy picit,de Bom még mindig nem jött,ezért úgy döntöttem keresek egy jó helyet,ahol ebédelhetek.
Ahogy a liftre vártam megcsörrent a telefonom.
- Igen? - vettem fel,közben a lift gombot nyomogattam,mert nagyon siettem
- Rá érsz? Gyere ebédeljünk! - mondta. Amikor felismertem barátnőm hangját sikítani tudtam volna az örömtől,de kínos lett volna,mivel elég sokan vannak a liftben,ami időközben megérkezett.
-JanDi. Miért nem szoltál,hogy már itt vagy? Kimehettem volna a reptérre! - örömködtem.
Szinte rohantam az autóhoz,mikor leértem a garázsba. Nagyon vártam már,hogy lássam őt. Egy csapat fiú kezdett  el integetni nekem és mindannyian meg is hajoltak,mikor már az autónál voltam,majd hangosan egy "Szia Noona"-t ordítottak oda nekem. Wow,Mino-t felismertem és Seungyoon-t,szóval ők a Winner. Élőben még aranyosabbak. Intettem nekik,majd beszálltam az autóba és az ebédlőhöz hajtottam,ahova JanDival megbeszéltük.
Egy asztalnál ült,már rendelt magának és nekem is,természetesen tudta mit szeretek a legjobban. Hosszú percekig csak öleltem őt,vártam már,hogy lássam,végre nem érzem magam egyedül.
-Olyan rég láttalak. Hogy vagy? Mikor érkeztél? Miért nem szóltál,hogy jössz? - leültem vele szemben,egy csomó kérdéssel halmoztam el őt - Ah,sajnálom. - mondtam
- Egész jól,csak furcsa újra itt lenni. - kezdte,még én sem szoktam meg teljesen - Tegnap,de NamJoon ki jött elém,meg hát nem akartalak zavarni. -magyarázta
-NamJoon? - nézek rá - Az a NamJoon. - kérdezem - Tudod. BTS. Rap Monster. -próbálom rá vezetni kire gondolok
-Omo,dehogy. - neveti el magát - Még csak nem is testvérek,vagy rokonok. - mondta,közben hozzá fogott ebédjéhez - Joon,nem szeret se táncolni,énekelni,vagy bármi egyéb olyan dolgot. - biggyesztette le ajkait - Ő egy komoly férfi. Nagyon. - büszkeséget láttam szemeiben - És tudod a szülei...elég...öhm,kegyetlenek? -g ondolkodott el egy pillanatra - De szeretem őt. - teljesen kivirult,ahogy róla beszélt - Majd bemutatlak neki. De most beszéljünk rólad. Hallom a YG-nál dolgozol. Jó ez így neked?
- Nem a legkényelmesebb,hogy együtt kell dolgoznom JiYonggal,de szeretem a munkám,ezért semmi sem érdekel. Minden nap más és más,bár most Bomra kell koncentrálnom. -meséltem
SMS-t kaptam Bom-tól,hogy rá ér jelenleg így a beszélgetést itt be is rekesztettük. Megbeszéltük,hogy majd legközelebb folytatjuk,még neki is sok dolga van,ami azt jelenti nekem is.

JiYong szemszöge:

Egész nap sajgott a fejem,örültem,hogy Menedzser Hyung elintézte a szabadnapot. Így nem tudtam volna dolgozni. A többieket SeungRi vitte haza,hiszen ő nem ivott semmit. A nap további részében vagy a kanapén,vagy az ágyamban heverésztem,TV-ztem,és mikor éhes lettem inkább rendeltem valamit. Minden pihenő nap ilyen,de van hogy elmegyek vásárolni,vagy a barátaimmal vagyok,vagy a srácokkal együtt töltjük a napot és van hogy még olyankor is dolgozunk.
- El kell mennem vásárolni. - mondtam ki hangosan
Gyorsan meggondoltam magam,túlságosan fáradt voltam,hogy megmozduljak és borzasztóan fájt a fejem,hogy autóba üljek. Apropó, JaeKyung-nál van az autóm. Féltem az én kicsikémet,nagyon megfogja hajtani,én sem kímélem,de benne egy autóversenyző veszett el. Omo....A napom további részét végig aggódtam,mikor éppen nem aludtam. Aish,találnom kell valamit,hogy ne csak ebből álljon a napom.
-JiHyun-ah,rég láttuk egymást. - nyitottam ajtót
-Valóban. De miért hívtál? - állt meg a nappaliban. Szerencsére összepakoltam.
-Hiányoztál? Unatkoztam? - JiHyun egy csodálatos nő,mindig vonzódtunk egymáshoz,de csak mint férfi és nő,sosem volt szó többről. Ez nekem is megfelelt és neki is. Rengeteg kalandunk volt már,de az utóbbi időben nem kerestük egymást.
-JiYong,én már mást szeretek. Az igazság az,hogy együtt vagyok valakivel,és boldogabb vagyok,mint valaha. - mondta
-oh,nagyon szerencsés férfi. - felelem - De nem ezért hívtalak. - tagadom - Ugyan úgy,ahogy te,mást szeretek...én mindig is mást szerettem. - mondom - Sajnálom. - végig úgy éreztem,míg "együtt voltunk", hogy JiHyun többet akar,mint ami valóban volt köztünk.
-Sajnálod? - szemei elkerekedtek - Annyi időt elpazaroltam feleslegesen rád,és most is itt vagyok,ahelyett,hogy haza mennék,ahhoz az emberhez,aki szeret engem. - meglepődtem kirohanásán. Szóval ez a helyzet. - JiYong,felejts el! Nem akarom,hogy írj,vagy hívj,hogy emlékezz rám,vagy bármit mondj,tegyél ami velem kapcsolatos. - felpofozott,majd elment. JaeKyung jött vele szemben,csak értetlenül állt,majd becsukta az ajtót.
- Ki volt ő? - mutatott az ajtóra,ahol JiHyun az előbb kiment -  Elég dühösnek tűnt.- nevetett - Rossz fát tettél a tűzre,JiYong,te gazfickó. - mondta,közben lepakolt,majd ahogy elment mellettem arcon csókolt. Utána fordultam. - Omo,összepakoltál. Nagyon ügyes vagy. - leült a kanapéra -  Azt hittem nekem kell,ha már itt lakom...jelenleg. - majd bement a szobájába,hogy átöltözzön - Á,egyébként a hétvégén kiköltözöm. - kiáltotta a szobából
- Hogy micsoda? - benyitottam rá. Épp egy gyönyörű fekete elől méllyen kivágott mini ruhába bújt bele. -Hova mész? - oda állt elém,hogy hátán felhúzzam a ruha cipzárját
-Kiköltözöm. - mondta ismét. A tükör elé állt,hogy végig nézzen magán.
-Miért öltözöl ki ennyire? Gondolom nem az én kedvemért. - álltam mögé
-Jól gondolod. - megfordult,mutatóujjával orromra koppintott - Ha éhes vagy gondolom,majd rendelsz,ha szórakozásra vágysz,majd TV-zel,vagy visszahívod azt a csajt,bár kétlem hogy felvenné a telefont,ha társaságra van szükséged felhívod a srácokat. - sorolta,közben táskájáért nyúlt,rásegítettem kabátját.
- Mégis hova mész? - ordítottam rá,mikor kinyitotta az ajtót,megszeppent kirohanásomon -Sajnálom. - mondtam rögtön
-öhm,randim lesz...-mondta
-És te mész a fiúért? - kérdezem -Miért nem mutatod be nekem?
-Miért kéne? - kerekedtek el szemei - JiYong,nem vagyunk együtt. Megbeszéltük,az hogy lefeküdtünk nem jelent semmit. Te is randizhatsz,én is fogok,mint látod. - magyarázta - Most pedig megyek,már várnak lent. -ezzel elment.
Miért teszi ezt mindig? Miért viselkedik így? A legfontosabb pedig,hogy kivel találkozik?
Igaz elhívtam JiHyun-t magamhoz,de nem történt köztünk semmi,pont ezért,erre ő ezt teszi velem. Szeret ő még engem,és én szeretem őt? Meg fogom várni míg haza ér és tisztázom vele a dolgokat. Tudnom kell mit érez irántam. Sosem játszott még egy nő sem velem,talán ő a büntetésem? Ha így is van,nekem vele kell lennem,visszafogom őt szerezni. Meg kell értenie,hogy nem élhetünk egymás nélkül. Valami oknál fogva mégis mindig visszatérünk egymáshoz,végül mindig eltávolodunk egymástól....Már lassan 6 éve így van. Az igazság az,hogy nem tudom mit érzek iránta és ő  hogy érez irántam. Megmagyarázhatatlan. Egyszerre akarom is őt ,meg nem is.

JaeKyung szemszöge: 

Már napokkal ezelőtt megbeszéltük JiHoval ezt a "randit", nem akartam szólni erről JiYongnak. Én csak nem akartam felzaklatni vele,azt hittem már alszik mire haza érek és feltünés nélkül elmehetek.Nem értem JiYong felháborodását. Szó sem volt arról,hogy mi újra egy pár vagyunk,én sem rendeztem féltékenységi jelenetet,mikor láttam itt azt a lányt,pedig már a számon volt egy-két dolog,de higgadt maradtam.
-Wow,gyönyörű vagy ma. - mondta JiHo és megpörgetett,majd kinyitotta nekem kocsija ajtaját
-Hogy-hogy JiYongnál laksz?- kérdezte mikor már az étteremben ültünk és az ételünket vártuk.
- Magam sem tudom. - mondtam - Mikor ide jöttem,azt mondta csak pár napot kell maradnom,de már 1 hete,hogy ott vagyok. Ez nagyon bonyolult. - fejtettem ki - De a hétvégén kiköltözöm. - meséltem boldogan
- Ez nagyszerű!
-Igen,valóban az. Eléggé kényelmetlen volt számomra ez a helyzez. - ismertem be
-Szereted őt? - kérdezi minden bevezető nélkül,teljesen meglepett,hogy csak így rákérdez ilyen nyíltan
- Azt hiszem,igen. - feleltem,de nem éreztem magamban a szerelem,a vágy és az izgalom afféle felbolydulását,amelyet néhány évvel ezelőt.Reméltem,hogy egyszer majd visszatér,de legutóbb úgy megtépázták az érzelmeimet,hogy kicsit értéktelenné váltam. Különös érzés volt,mint mikor elzsibbad a karom és arra számítok,hogy bármelyik pillanatban bizseregni kezd majd. - Szeretem őt! - mondtam,de még én is hallottam,hogy a hangomból nem sugárzik boldogság
-Ah,értem. - mondta - Akkor mi értelme elköltöznöd? Azt mondod szereted... - ez ma a "még magam sem tudom" kérdések napja volt.
-Zico...vagyis JiHo - mindig elfelejtem rendes nevén szólítani -,ez nem ilyen egyszerű. - fogtam hozzá a vacsorához - Kérlek,inkább beszéljünk másról. - néztem mélyen szemébe - Hogy vagy? Mikor jön ki az új számod? Miújság a többiekkel? Mesélj valamit... -tettem fel kérdéseim,hogy elindítsam egy másik irányba a beszélgetést
-Jól haladok az új dallal,szerencsére. -törölgette meg száját. Ah,milyen szép ajkak. - A többiek pihennek,szórakoznak. -magyarázta - Egyébként nagyon örülök,hogy igent mondtál. Főleg,hogy JiYong még mindig képben van. - fogta meg kezem az asztal felett. Nagyon jó,ismét visszatértünk JIYonghoz
-Miért ne randizhatnék másokkal is? - kortyoltam bele pezsgőmbe - JiYong is randizik,én is fogok.
Az este folyamán már nem jött szóba JiYong. JiHo teljesen más,ha egy lánnyal van. Olyan más,nem tudom miért,vagy hogyan de más,mint Zico,aki a kamerák előtt ugra-bugrál. Nagyon jól éreztem magam vele.
-Köszönöm,nagyon jól éreztem magam. - nyitotta ki  nekem a kocsi ajtaját,mikor JiYonghoz értünk. Megakart ölelni,de hirtelen JiYong ott termett és szétválasztott minket. Mindketten nagyokat pislogva néztük őt.
-Túl közel voltatok. - mondta
- JiYong,elköszönhetnék tőle? - néztem rá,egy lépést hátrább lépett. - Négyszemközt. - tettem hozzá. JiYong zsebre tette kezét,majd hátat fordított nekünk. Ah,nincs tisztában a magánszféra fogalmával.
-Mi van nem köszönsz el tőle? - kérdezte válla felett

Jiyong szenszöge:

-Mégis miért kellett ezt? -állított meg mikor mentünk fel a lépcsön - Nem tett semmit és én sem,amiért ellenőrizned kéne.
- Nem tudom,mit mondjak. -válaszoltam - Törődöm veled.Szeretek veled lenni. Szeretek ágyba bújni veled. Szeretek veled enni,veled főzni. - soroltam - Majdnem mimdent szeretek,ami veled kapcsolatos,beleértve a tehetséged is. De....-most jön a lényeg,nem tudom mire számítsak - ....nem vagyok jó az osztozkodásban.
-Nem járok egyszerre két férfival. - felháborodott,érdekes kijelentés volt
-Miről beszélsz?
-Arról beszélek,hogy én veled vagyok,téged szeretlek,kivéve,ha te mást mondasz. - felelte
Magamhoz húztam és megcsókoltam. Imádom ezt a nőt. Nem akarok mást rajta kivűl. Kezembe vettem és lassan bemanővereztem vele a lakásba,onnan pedig a szobába. Egy percre sem szakadtam el ajkaitól. Nem fogom őt elengedni,egy lépést sem tehet innen a hétvégén,abból a célból,hogy elköltözik. Lassan lefektettem őt ágyamra és fölé másztam. Kibújtattam ruhájából,majd végig csókoltam minden porcikáját. Elhelyezkedtem lábai közt,és már bent is voltam. Lassú tempót diktáltam,hogy minél tovább tudjam húzni,és tovább tartson.
-Csak várj meg. - simogattam arcát - Mindjárt! - öröm mámorban úszva terültem el mellette,mikor beteljesült szerelmünk. JaeKyungf oldalára fordult,mögé bújtam arcom hajába fúrtam,majd elaludtam.
Reggel ébresztőórámra ébredtünk mindketten,felültem az ágyon,megcsókoltam JaeKyung-ot,majd felálltam,hogy nyújtózkodhassam. JaeKyung egyik pillanatban az ágy szélén ült,a másikban pedig beszaladt a fürdőbe és magára zárta az ajtót.
-Mindketten elférünk ott,miért zártad be? - álltam oda az ajtóba - Nyisd ki. - dörömbőltem
-Nem hallom...-mondta,majd hallottam,hogy hangosan kezdett el énekelni
-Képes vagy ezt csinálni? - teljesen kétségbeestem,nem fogok elkészülni időben
-Mond szépen. Sze-ret-lek - nyitotta ki résnyire az ajtót
-Nagyon szeretlek. Imádlak,édesem. - mondtam,nem kért nagy dolgot és ha nem kéri,akkor is mondanám neki. - Had segítsek letusolni,felöltözni. - kérleltem
-Peched van. Kész vagyok. - nyitotta ki az ajtót
-Kinek öltözöl mindig ilyen csinosan? - néztem rajta végig
-Miért? Te kinek öltözöl mindig ilyen tökéletesen? - vágott vissza
-Most te nyertél! - nyelvet öltöttem rá
Mire végeztem JaeKyung kávét főzött,előkészítette a táskáját és amiket vinni akart magával
-Hogy-hogy ilyen hamar bemész? - mutattam a mappára az asztalon - Később szoktál,nem?
-De. - válaszolta - Tegnap Bommal nem volt időnk,csak átolvasta a nyilatkozatot és már mennie is kellett. - lépett oda hozzám - És ma veled szeretnék menni. - fonta kezeit nyakam köré
-Wow,mi történt,hogy ennyire velem szeretne lenni az én hercegnőm?? - raktam kezeim derekára
- Nagyon jól nézel ki,oppa. - hangsúlyozta az 'oppa' szót. Ez a meglepetések napja.

JaeKyung szemszöge: 

-Oppa? - ismételte vissza
- Szeretlek. - mondtam - Azt nem tudom,hogy miért,de szeretlek. Azokon a csöpögős beceneveken akarlak szólítani,ahogy régen,amelyeket akkor használ az ember amikor szerelmes...és nem érdekel mennyire hülyén hangzik. - néztem szemeibe - Mondani akarom,hogy kicsikém,hogy öregem és ősz hajjal is szeretni foglak. - túrtam hajába,majd megcsókoltam - Meg még azt is tudom,hogy mindig hűséges leszel hozzám - akkor is,ha ez biztosan nem történik meg. -mélyen szemeibe néztem,elvesztem bennük,olyan gyönyörű és úgy csillog. JiYong egy gyönyörű férfi.
Végül lábujjhegyre álltam,hogy megcsókolhassam. Lassan,lágyan csókolt. Ez különleges volt. Aztán egy csókot nyomott homlokomra. A mellkasára hajtottam fejem,hogy halljam szívdobogását.
- Csak érted dobog...-suttogta
-Ha értem dobog....akkor ezt akarom hallgatni egész hátra lévő életemben...-mondtam halkan
Elmosolyodott,majd magához húzott gyengéden. Behunytam szemem és magunkat láttam;egy örökké tartó szerelmet.

Az első munka nap (18.rész) [+18]

JaeKyung szemszöge:

Este elég hamar elaludtam,bár volt min gondolkodnom,de sok ilyen veszekedésünk volt már JiYonggal,így nem tudtam mit tenni.A kanapén aludtam el,de regge JiYong szobájában ébredtem,kimentem körül néztem,de sehol nem találtam őt.Egy cetlit ragasztott a hűtőre.

"Reggel korán bementem dolgozni,később találkozunk!"

Hát jó,ennyit a feltételéről,hogy ő visz dolgozni.

"9-re ott lesz érted menedzser Hyung és behoz téged.Addigra készülj el!!"

Hogy tudja rávenni még őt is,hogy engem furikázzon? Ha lesz időm rákérdezek tőle. Az órára pillantottam,8:30. Te jó ég mindjárt itt lesz és én még mindig pizsamában vagyok.

A tusolásommal rekordot döntöttem,sose voltam még ennyire gyors,fogat mostam,majd felöltöztem.Próbáltam az öltözékem a kinti időjáráshoz igazítani,most még hűvös van kint de reménykedem benne,hogy felmelegszik az idő.

-Jó reggelt,uram! - hajoltam meg illedelmesen.

-Hívj csak te is nyugodtan Menedzser Hyungnak,ahogy a többiek. - nyitotta ki nekem a kocsija ajtaját - És kérlek teggez.

 Kellemesen elbeszélgettünk egész úton. Sok mindent elmondott a fiúkról,hogy mi történt velük a távollétemben.

-Maknae nagyon sokszor emlegetett téged. - mondta - Biztos örül,majd ha meglát téged.

-Biztosan...Nagyon kedvelem őt. - mosolyogtam -Bár ma még nem tudok találkozni velük...tudod sok dolgom van. - Sajnáltam SeungRit nagyon mikor elmentem,de vele folyton tartottuk a kapcsolatot és időt is sikerült rám szakítania,aminek nagyon örültem.

Ahogy oda értünk már is YG-hoz kellett mennem,gondolom meg akar beszélni még 1-2 dolgot,mielőtt bárminek is neki kezdenénk.Beléptem az irodába YG mosolyogva fogadott,de nem feltétlen volt boldog.Nem tudom,hogy ez vajon a jelenlétem miatt van,vagy nagyon sok nehézség nyomja a vállát egyszerre. Bom is az irodában volt,de úgy nézett ki,mint aki tudatában sincs annak,hogy hol is van pontosan. A bőre sápadt volt,szeme karikás,kissé beesett. Azt hiszem annak ilyen az arca,akit nagyon bánt valami és sokáig rágódik rajta,miközben mások már rég alszanak. Így is volt,talán napok óta nem alszik valami jól,hiszen majdnem elalszik ülve az asztal előtt.Sose láttam még őt így;összetört,magányos és segítségre szorul.

-Üdvözöllek! - állt fel és az asztala előtt lévő egyik székre mutatott. Leülök,illedelmesen köszönök,Bom épphogy felemelve bolint,majd tovább bámul maga elé. - Mint már azt gondolom tudod miért vagy itt,így ezt nem is firtatnám hosszan. - helyeselve bolintok,szemem sarkából a mellettem ülőt nézem. - Bomnak szüksége van egy ügyvédre,a legjobbra. - emeli ki határozottan. - Vagy legalábbis egy olyan személy kell neki,aki elsimítja a dolgokat és mindenben segíti őt.

-Értem. Szóval az ügy nem került se a hatóságok se bíróság elé,igaz? - kérdeztem. Hiszen nehezebb dolog lenne,ha igen,mint hogy csak el simítani a dolgokat.

-Így van. Nem,nem lett belőle ilyesmi. Csak kivizsgálás lesz/lett belőle. - felelte

-Ah,akkor ha minden igaz sétagalopp lesz. De egy kérdés foglalkoztat,ha megengedi. - néztem rá,bolintott -  Egy ilyen kivizsgálás nem nagy dolog szokott lenni,vagy is akarom mondani,nem fordítanak nagy figyelmet az ilyennek. - magyarázkodom - Akkor miért pont én kellek? - reméltem,hogy ezzel nem sértettem meg egyikőjüket sem.

-Mert te vagy a legjobb. - szólal meg végre Bom is,felnéz kapucnia alól -....és tudod a "fanok",a sajtó...ők csinálnak belőle nagy ügyet.

-Megértem és köszönöm. - mosolygokrá a mellettem ülőre. 

- Gondolom meg kell beszélnetek mindent. Van egy üres iroda a folyosó végén.. -fejével balra biccentett - ...és,ha valóban a legjobb leszel,akkor a tiéd lehet. Ugyanis lesz még egy pár megbízásod. - magyarázta - Menjetek! - felálltam,Bom követett,ahogy az ajtón kiléptünk felé fordultam.

-Most pedig Unnie,elmegyünk reggelizni és neked egy erős kávéra is szükséged van. - karoltam át vállát és elindultunk. Halvány mosoly jelent meg arcán.

-Köszönöm. - mondta

Nem akartam,hogy bárki is lássa őt így és gondolom ezt ő sem akarta,ezért először is a parkolóba kértem az autót és egy olyan helyre mentünk,ahol ilyenkor a legkisebb a forgalom. Hiszen ilyenkor legtöbben munkában vannak a fiatalok pedig iskolában.

-Ez egy nagyon nyugott környék. Senki sem fog meglátni és további pletykákat terjeszteni. - nyugtattam meg.

Sok mindent sikerült megbeszélnünk és mindent elmondott az üggyel kapcsolatban. Így már tisztán láttam a dolgokat most már nagyjából tudtam,hogy mi lesz a dolgunk.A végén már kezdett ő is felvidulni,már amennyire tudott,az arca is más ábrázatott adott;megkönnyebűlés,hála,köszönet.

Amint beléptünk az irodába láttom,hogy minden dolog meg van benne,amire szükségem lehet a továbbiakban. Az asztal előtt lévő két széken foglaltunk helyett,hogy ez inkább egy baráti segítségnek tűnjön,mint kőkemény faggatásnak,tanácsadásnak egy ügyvédtől. Jegyzetelni és az iratok között nézelődni,kutatni később is tudok.

-A legelső amit tehetünk,hogy valamiféle magyarázatot kell adnunk az embereknek a történtekről. Ezt megteheted személyszerint akár te is,vagy a YGent. Ha ez megtörtént úgy gondolom halványodni  kezd,majd az emberekben a pletykák és különféle történetek terjesztése. - bíztattam - Végül elsimítjuk a dolgot,ahogy azt YG is mondta. Megpróbálok minél több mindent megtenni,ami neked a legjobb.

- Rendben. - mondta - De tudnod kell,hogy az "utálóim",nem fogják egy könnyen feladni. -lehajtotta fejét - Attól félek belebetegszem ebbe. - megtört,ismét. Hátát simogatva nyugtattam.

-Ne foglalkozz azokkal,akik folyton tönkre akarnak tenni téged,akik folyton aláznak és valótlan dolgokat terjesztenek rólad. - kezdtem - Hiszen ők egyszerűen csak féltékenyek és irigyek rád,mivel te elérted azt amit ők nem....A saját életedet csak te bírálhatod,csak te ítélkezhetsz felette és nálad jobban senki sem tudhatja az igazságot....akik pedig az ellenkezőjét állítják,hát ők pukkadjanak meg. - szorítottam meg kezét óvatosan -  Tudom,ez a te életed,ez csak egy baráti tanács,neked már csak döntened kell erről. Csak dönts helyesen! Mondjuk dönts úgy,hogy az ilyen emberektől távol tartod magad....és minden jobb lesz. - néztem mélyen szemébe - Bízz bennem!!

Kora délután volt mikor haza értem JiYong lakására,fogalmam sem volt,hogy haza jön e vagy sem....azt viszont tudtam,hogy semmire se vágyom jobban,mint egy jó forró fürdőre. De keresztűl húzták a tervem,mint általában;csöngettek. Nem tudtam ki lehet az és,hogy vajon kinyithatom e úgy,hogy JiYong nincs itthon.

-JiYong kizártad magad? - kérdeztem,hiszen nem egyszer fordult már elő ilyen. Ajtót nyitottam. - Te-te mit keresel itt. - nem hittem el,hogy itt áll előttem -  Te honnan tudod,hogy hol lakik JiYong? És azt,hogy én itt vagyok?  - kérdésekkel bombáztam még mielőtt megszólalhatott volna. - Omo,hogy lehetek ilyen? - korholtam magam,majd visszanéztem a látogatóra. - Sajnálom. Szia Ren. - köszöntem.

-Semmi gond,megértem. Szia. - mosolygott.

-Nagyon jól nézel ki! - állapítottam meg

-Köszönöm...-zavartan hajába túrt. Omo,milyen sexy - gondoltam.

-Behívnálak,de...

-Bemennék,de... - felnevettünk -  Csak gondoltam meglátogatlak. Örülök,hogy látlak! - elpirult

-Umm,nem akarom megzavarni a partitokat... - állt meg JiYong Ren mögött,most még magasabbnak láttam,mint általában. Ez eddig nem tűnt fel,hiszen alacsonynak számított,az átlaghoz képest. - Csak...1,te mit keresel itt? - mutatott Renre - 2,te miért nem vártál meg munka után? - nézett rám.

-Sajnálom Sunbae,hogy nem szóltam előre,hogy eljövök. Csak erre jártam és gondoltam,hogy benézek,de már megyek is ha akarod. - magyarázkodott,végül JiYongra nézett.

-Igen akarom. - mondta közben rá se nézett Renre,végig engem figyelt. Úgy hiszem lesz egy hosszadalmas beszélgetésünk.

-Sziasztok. - köszönt,majd elment.

JiYong szemszöge:

Igaz a tegnap este nem sikerült a legjobban ,de attól még ma érezhetjük magunkat jól,vagy ha ő nem is,majd én jól érzem magam helyette is.

Ami azt illeti egyáltalán nem  vártam el,hogy megkeressen engem,tudtam hogy nem fog,sőt úgy voltam vele vele,hogy lehet hozzám se szól napokig. De arra nem számítottam,hogy arra érjek haza,hogy Rennel trécsel az ajtóban.Minél hamarabb elakrtam zavarni őt,végül is ő hozta fel,hogy elmegy nem értem JaeKyung,miért fogta rám,hogy "elzavartam".

-Most miért zavartad el? - tudhattam volna,hogy rögtön nekem esik miest becsukom az ajtót - Tudom ez a te lakásod,de... - megállt mondandójában - JiYong,figyelsz te rám?

-Persze,hogy figyelek,csak hangos vagy. -ültem le a kanapéra.

-Igen és valószínüleg ezért fogod be a füled....mikor normál hangon beszélek hozzád. - rám mosolygott. Az első jó dolog a napban. Ismételten hosszú napom volt,és a munkán kivül még a pletykákra is figyelnem kellett. Azt hiszem ezt utálom a legjobban.

-Igen,valószínüleg,azért mert egész nap a studióban voltam és most számomra minden hangzavart jelent. - közben próbáltam a leghiggadtabb lenni.

A nap további részében nem foglalkoztunk egymással,én ledőltem aludni,ő pedig;ő...igazából fogalmam sem volt mit csinált. Végül sikerült kialudnom magam,nem volt hangzavar,nem keltet fel senki és semmi. Napok óta most először aludtam ilyen jót,igazán jó érzés. Az első dolgom volt,hogy a fürdőbe mentem és megmostam az arcom,még az otthonomban sem "mutatkoztam",gyűrött,fáradt arcal.  A nappaliba mentem ,a TV szólt,de elég halk volt ahhoz,hogy ne halljam. A konyhából jó illatok jöttek,az orrom és a  korgó gyomrom oda vezetett.

-Ah,éhes vagyok. - a gyomromra raktam kezem - Csak tudnám JaeKyung hol van. - körbe pillantottam,de nem volt sehol. Semmi üzenet,semmi telefonhívás,semmi. - Nem érdekel,éhes vagyok. - mondtam ki. Ráérek később is aggódni. Az azért kedves volt tőle,hogy főzött mielőtt elment,azt hiszem ezt még meg kell hálálnom;feltéve ha még ma előkerül.

Sikerült jó hosszan aludnom,a hasam tele volt,most már csak telefonálnom kell párat és minden rendben lesz.

-Szóval azt mondod nincs nálad? - kérdeztem SeungHyuntól. Először őt hívtam,azt hittem,hogy elment meglátogatni,hiszen nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Majd YB-t és SeungRit,de ők se tudtak semmit.

-Hyung,nem is mondtad,hogy itt van Koreában. - förmedt rám SeungRi,ezzel le is tette.Biztosan rosszul esett neki,hiszen nagyon várta már JaeKyung-ot,de kisebb gondom is nagyobb volt annál,hogy feltétlen szóljak neki. Mindent megtettem,amit tudtam,az szóba sem jött,hogy talán másnál van. Végül azzal nyugtattam magam,hogy lehet YG Papa hívta vissza valamiért. Ez elfogadható magyarázat volt számomra.

Késő este volt már,mikor hallottam az ajtót nyitódni. Rögtön elé mentem,nem tudtam elaludni míg nem jött haza.

-Mond,mégis hol voltál? - álltam meg vele szemben. Nagyon meg volt lepődve és hatalmas szemei fel-le jártak rajtam. Lenéztem magamra. Vajon azért csinálja ezt,mert egy szál boxerben állok előtte,vagy azért mert elég feltűnöen jelét adtam,hogy megkívántam őt? 

-Öhm....hát,azt hiszem...dolgom volt...- bökte ki végül -JiYong? - nézett szemeimbe,most először mióta belépett az ajtón.

JaeKyung szemszöge:

Amikor felém hajolt,különös melegség futott át a testemen. Semmi másra nem tudtam gondolni;csak a forró leheletét éreztem a bőrömön. Egyre közelebb és közelebb hajolt,a szeme automatikusan lecsukódott. Nagyon finoman csókolt,végtelenül gyengéden. Úgy,mintha nem lenne biztos benne,hogy megteheti. Épphogy ajkaink értek össze. Ártatlan volt,bensőséges a lelkemet perzselte. A tarkóm alá nyúlt fejem lassan hátradöntötte. Mélyen felkavart,a pulzusom az egekben éreztem.Vágytam rá;vágytam,hogy hozzám érjen,hogy ma éjjel az övé legyek.Azt hiszem jobban akarom őt bárminél. Magához húzott,nyelve bebocsátást nyert ajkaim közé.Óvatosan lehámozta rólam a kabátot és félre dobta azt,egy percre sem hagyta abba;tovább csókolt. Kezem derekáról felfutattam hosszú,szőke hajáig,beletúrtam.

A szoba felé mutattam,gyengéden felkapott bevitt és az ágyra fektetett. A blúzom pillanatok alatt a földön hevert,darabokban. Végül nadrágom is lekerült. Falatnyi kis fehérneműben voltam,kezdtem szégyenlős lenni,nagyon régen voltam már JiYonggal. Majd az is lekerült rólam. Sokáig csak játszadozott velem. Érezni akartam őt,jobban. Ismét csókolozni kezdtünk

,majd egyre lentebb és lentebb csókolt,melleimnél megállt és elidőzött velük,csókolgatta és puszikkal lepte el. Ujjait végig húzta oldalamon,amibe beleborzongtam;egyik ujját óvatosan belém helyezte,majd egy másikat és mozgatni kezdte....

-JiYong...ne húzd...az időt. - mondtam mély levegőket véve közben - Megfogom gondolni magam. - hazudtam. Felnevetett,majd kihúzta ujjait és alhasam puszilgatta. Ha tovább csinálja ezt,kénytelen leszek más játszótársat találni. Istenem,kit akarok becsapni,senki nem tudja felülmúlni JiYongot.

Belémhatolt...könyörtelenül és fájdalmasan,hangosan nyögtem fel,ahogy egyre erősebben lökött.

-Sajnálom! - arcom simogatta és csókot nyomott homlokomra. Sose csinált még ilyet. Körmeim a hátába mélyesztettem és éreztem,ahogy vére befolyik alájuk.

Majd lelassult,egyre lassabb lett,kaján vigyor ült ki arcára,sikerült húznia az agyam;ez volt a fő célja.A gyönyör kapuja előtt lebegtem....majd elértem,JiYong kihúzódott belőlem mielőtt ő is elérte volna,a levegő után kapkodva dőlt le mellém. Ezért  később megdicsérem őt,ez egy okos dolog volt tőle.

A csipőjére ültetett. Szőke haja széttertült a párnán.

-Milyen napod volt,hogy ment? - zihált

-Sűrű. Összetett. - szavakkal tudtam válaszolni.

Kuncogott éreztem,ahogy hasa megmozdult alattam. Majd én megleckéztetem az úrfit. - gondoltam.

Magamba vezettem őt és lassan mozogni kezdtem,ez egy visszavágó volt. Ő nem bírta annyira visszafogni magát,ahogy én. Kezeit derekamra tette és mozgatni próbált magán,de nem hagytam.

-Én irányítok! - nyelvet öltöttem rá - JiYong úrfi! - tettem hozzá

-Kezdesz pimaszkodni...- mondta - ...Ez tetszik,angyalom. - chh,hogy még ilyenkor is ilyeneken jár az esze.

Próbáltam tempót tartani vele,ahogy ő azt az előbb tette.Elfáradtam,végül hagytam,hogy ő irányítson;ismét.

-Ez csodás volt. - mondtam. Közel húzott magához és ránk húzta a takarót. Sokáig csak feküdtünk és a plafont bámultuk,ilyenben nem volt részem mostanában.

JiYong szemszöge:

Felálltam és a fürdőbe mentem,le kell tusolnom,ilyen jó éjszakám volt már. JaeKyung,beszállt mögém és lemosta a hátam,majd szembe fordított magával és előről is beszappanozott. Szerepet cseréltünk,most én tettem ugyanezt,elég alaposam.

Megszárítkoztam és tiszta alsót húztam,JaeKyung megtalálta egyik ingem és felvette. A konyhába mentem kezembe vettem két jegesteát és a nappaliba mentem. Ahogy leültem a kanapéra JaeKyung,az ölembe húzódott. Én csak jól akartam érezni magam ma,de nem gondoltam,hogy ilyen jól fog alakulni...és nem bántam meg. Sokáig csak csendben ültünk és kortyoltuk a teánkat;igazán jó befejezés,annyira megnyugtató.

-SeungRi találkozni akar veled. - mondtam,megtörve a csendet. - Igazából az egész banda. -tettem hozzá. Továbbra is hallgatott,csak bolintott mindenre,amit mondtam. Álla alá nyúltam és szembe fordítottam magammal. - Valami  rosszat mondtam,vagy tettem? - szeme könnytől csillogott. Fejét lassan mellkasomnak döntötte és sírt. Nem mondott semmit én pedig hagytam,hogy kisírja magát. Felnézett rám,könnyei patakokban folytak végig arcán,beszédre nyitotta száját és elkezdte letörölni könnyeit. Ujjaim szájára tettem.

-Shh...csak nyugodtan. - mondtam halkan.

Telefonom csörgése zavarta meg a csendet. Nem tudtam ki lehet az ilyenkor,nem akartam felvenni,nekem most JaeKyung a legfontosabb.

-Vedd csak fel! - szipogta,majd felállt és a fürdőbe ment.

-Mondjad te idióta. - vettem fel - SeungRi,nem most nincs kedvem. - ki más is lehetne ilyenkor,ha nem ő.

-Vele vagy igaz? - kuncogott. Ah,lefáraszt komolyan.

-SeungRi. - szóltam rá,de továbbra is csak mondta,mondta és mondta. - MAKNAE! - nagyon ritkán hívtam őt így,de tudta ha így hívom akkor mérges vagyok.

-Jól van.Jól van. Felfogtam. - mentegetőzött.

-Ki az? -jött vissza JaeKyung,gondolom sikerült összeszednie magát.

-SeungRi. - sutottogtam - Akarsz vele beszélni? Akkor legalább lekopik rólam. - tartottam felé a telefonom.

Nem sokat beszéltek telefonon,de úgy egy 20 perc múlva itt állt az ajtóban a 4 fiú hálozsákokkal a kezükben. Hogy mi? Néztem rájuk vissza,nem hittem a szememnek. Ez biztosan SeungRi műve. Ebben biztos vagyok.

-Hyung. - rám kacsintott - Öhm,sajnálom,ha megzavartunk valamit. - mondta. Ugyan már,de hogy sajnálod. - gondoltam. Csak azért jött,hogy első kézből tudjon meg mindent.

Egész jó este volt. JaeKyung teljesen kivirult,folyamatosan csak mosolygott és nevetett.Többször találkozott tekintetünk és mindig elégedett mosolyt láttam arcán. Viszont később még beszélnünk kell,ezt ő is tudja.

Örültem,hogy itt van,hogy velem van.Erre vágytam,ez kellett,ahhoz hogy boldog legyek. Azt akartam,hogy ő is így érezzen,hogy szeressen úgy,ahogy régen. Boldoggá akarom tenni őt,magam mellett tudni,mindent megadni neki...szereteben élni,kétségek nélkül.

Korea,megyek! (17.rész) [+16]

JaeKyung szemszöge:

Egész este nem tudtam aludni,ideges voltam és mérges. Reggel pedig kialvatlanul ébredtem,talán ha 2 órát tudtam aludni,de nem érdekelt különösebben,mert legalább biztosan végig tudtam gondolni mindent. Talán szeretem JiYongot még mindig,de az ő kedvéért nem tettem volna meg,hogy visszamegyek Koreába. De akármennyire is nem kedveltem anno YG-t,azért mert ahogy bánt velem meg JiYonggal,hogy szinte megtiltott nekünk mindent,most szüksége van rám...segítenem kell neki/nekik.

Nagy nehezen erőt vettem magamon és kiszálltam az ágyból. Vasárnaponként,ha tehetném az ágyban feküdnék,de sok elintézni valóm van,és még takarítanom is kell. A konyhába mentem,reggeliztem,megittam a reggeli kávém,így már indulhat is a nap. A nappaliban csörögni kezdett telefonom,el sem tudtam képzelni ki lehet ilyenkor.

-Igen? - vettem fel - omo,JanDi. - nagyon meglepett de örültem neki.

-El nem hiszed,amit mondani fogok,még én sem hiszem el.... - mesélte boldogan,nagyon kíváncsivá tett.

-Mesélj... - mondtam - De ha nem telefon téma,akkor gyere át. - ajánlottam fel.

-Igazad van,nem telefon téma... - egyre boldogabb volt,ahogy hallottam hangján,és ennek örültem,ráfért már egy kis boldogság. - 20 perc és ott vagyok. - mondta és le is tette.

Felöltöztem és már csak vártam,hogy megérkezzen. Izgatott voltam,hiszen régen láttam és ami azt illeti,nem tartottuk nagyon a kapcsolatot.

Kopogtak. Ahogy kinyitottam az ajtót megölelt.

-Nagyon  csinos vagy... - néztem végig rajta - És kicsattansz a boldogságtól. - állapítottam meg.

-Áááá. - tapogatta meg egyre jobban piruló arcát - Üljünk le gyorsan. - mondta és már szinte a kanapén ült.

-Öhm,mesélj. - ültem le mellé,nem hervadt le a mosoly egy pillanatra sem az arcáról,olyan volt,mintha oda ragasztották volna.

-El sem hiszed... - kezdte - Találkoztam egy fiúval,nagyon szimpatikus nekem....ráadásul ázsiai,mint én. - tette hozzá

-Ez jól hangzik JanDi. - mondtam - De....honnan ismered és mióta? - kérdeztem rá.

-Hát persze,hogy jól hangzik. - nevetett - Tudod,a ruhaüzletem,egy unalmas nap sétált be. Rögtön egy hullámhosszon voltunk. - egyre jobban pirult arca - Meglepte,hogy koreai vagyok és itt élek Magyarországon. Elhívott kávézni. - mesélte - De már haza ment Szöulba. Már 2 hónapja nem láttam. Akkor is csak pár napot volt itt.- biggyesztette le ajkait.

-Ezek szerint tényleg nagyon egymásra találtatok. - mondtam - De gondolom tartjátok a kapcsolatot. 

-Hát persze,mikor tudjuk...Nagyon elfoglalt ember,ez biztos,de nem mondja meg,hogy mi a munkája. - láttam a kíváncsiságot arcán.

-Értem...

-Valamelyik nap nagyon meglepett... - nem értettem mi lehet ennyire meglepő,hogy ilyen boldog tőle. - Azt mondta már szeretne látni...és....hogy miért nem költözök hozzá. - ez még engem is meglepett. Örültem JanDi boldogságának,de bátor lány,ha 2 hónap után oda költözik. Bár ha nem jön neki össze,akkor oda költözik az apjához.

-Nagyon szerencsés lány vagy! - öleltem magamhoz - De mi lesz az üzleteddel? - álltam fel és a konyhába mentem.

-Igen,erről is beszélni szerettem volna veled. - kezdte - Nem tudom kire tudnám bízni,akinél biztos jó kezekben lenne. - mondta hangosabban,mivel ő még a nappaliban volt - Ezért rád gondoltam. - jött be ő is a konyhába. 

-Nem fog menni... - fordultam felé. Nem jó szívvel mondtam,de igaz volt. - Tudod,most vizsgáztam,és már most jó állást kaptam. Bár nagyon nincs kedvem hozzá,de ezt mindjárt el is mesélem. - a kezébe adtam a poharát,amibe narancslevet öntöttem neki. 

Mindent elmondtam neki,a munka ajánlatról,Koreáról,és hogy JiYong kért meg. Nagyon meglepetten figyelt végig,majd ahogy láttam rajta,szóhoz sem jutott. Hát nem csodálom...

-De hát ez...ez nagyszerű! - mondta végül. 

Bolond ez a lány,ő örömködik,hogy megyek én pedig....nekem olyan hangulatom volt ettől,mintha minimum kivégezni vinnének holnap.

-Miért lenne ez nagyszerű? - ültem le vele szembe az asztalhoz. - Nem,nem az. JiYong nem fog addig békén hagyni,amíg legalább egy napot nem töltök el vele,vagy nem fekszem le vele. - mondtam idegesen.  - Én dolgozni megyek,nem pedig ő nagysága szórakoztatására,de ezt ő nem fogja fel.

-Jól van,megértem az álláspontod. - értett egyet velem - De ne foglalkozz vele,ne nézz rá,ne szólj hozzá,egyszóval hagyd figyelmen kívül. Akkor talán békén hagy. - mondta

-Tudod milyen JiYong. - álltam fel - Te is ismered,ő aztán biztos nem adja fel. - mondtam félmosollyal az arcomon. Ez az egy becsülendő benne;kitartó. - Te mikor utazol? - tereltem a témát.

-Ummm.... - gondolkodott. - Még fel kell hívnom apát,hogy megyek,még beszélnem kell anyával is,bár neki azt mondom,hogy csak apához megyek. - magyarázta - Szerintem jövő héten. - mondta.

-Én a héten. - törődtem bele,hogy hamarosan utaznom kell. - Csak kíváncsi voltam mennyit kell várnom rád. - mosolyogtam rá.

-Értem. Azonnal szólok,ha indulok. - simogatta meg vállam - De én most már megyek,még sok elintézni valóm van. - elköszönt és már ment is.

Jó volt kicsit kibeszélgetni magam,erre már szükségem volt. Már csak annyi dolgom van,hogy összeírjam azokat,amiket vinni akarok magammal,a többire amire még szükségem lesz,megveszem ott. Takarítanom is kell mielőtt elutazom,muszáj rendben itt hagynom a lakást. Ma még JiYongot is fel kell hívnom,amit a hátam közepére nem kívántam,de beszélnem kell vele erről az utazásról.

Felhívtam,de mielőtt bármit is mondhattam volna a telefonba,annyit mondott 10 perc és itt van. JiYong gondolat olvasó lett? Honnan tudta,hogy beszélnem kell vele és,hogy miért hívom? 

Ahogy mondta,betartva "ígértét" itt is állt az ajtóm előtt.

-Megjöttem! - ölelt szorosan magához. Egy virágcsokrot tartott elém,nagyon szép volt bár nem tudtam miért kapom. - Mivel régen találkoztunk. - mondta. Meglepett vele,előtte sose vett nekem virágot,még akkor sem mikor együtt voltunk.

-Köszönöm!  - két puszit adtam arcára. Elvettem tőle és a konyhában már vázába is tettem. Ő már a kanapén ült,ott várt engem.

-Nagyon csinos vagy! - mondta. Én csinos? Hiszen csak egy sima rövid nadrág van rajtam egy sima  fekete atlétával. Valamiben nagyon mesterkedik,nagyon udvarlós kedvében van,de rám ezzel már nem hat.

-JiYong! - szólítottam meg.

-Jó,jó,befejeztem. - nevetett - Szóval,hogy döntöttél? Jössz? - kérdezte.

-Igen,de... - be sem bírtam fejezni,amit mondani akartam,felállt oda jött hozzám megölelt és arcon csókolt. - Kwon JiYong! - rögtön el is engedett,ahogy teljes nevét mondtam. - De csak,azért megyek,mert YG-nak segítek. Nem pedig azért,hogy veled foglalkozzak. - magyaráztam neki - Jobb,ha ezt már most elkönyveled magadban. -kacsintottam rá.

-Megértem és elfogadom. Egy feltétellel. - aish,tudhattam volna,hogy nem tudja egyszerűen csak megérteni és elfogadni. Neki muszáj,hogy valami alkut kössön. Nem bírja ki!!! 

-Muszáj vagyok meghallgatni a feltételed,igaz? - néztem rá.

-Azt hiszem igen. - nevetett ismét.

-Szóval?...

-Szóval,bele kell törődnöd,hogy minden alkalommal,mikor be kell jönnöd a YGe-be,én viszlek be autóval. - eddig ez tűrhető volt,de tudom nem fogja beérni ennyivel. - És köteles vagy néha velem ebédelni! - kacsintott. Na erre nem számítottam,ráadásul miért lennék köteles? Nagyon bolond,ha azt hiszi,hogy ezt elfogja érni,bár sose volt normális.

-Miért vagyok köteles? - néztem rá kikerekedett szemekkel,majd felálltam - Mert,ha nem ebédelek veled mit csinálsz? Haza küldesz,vagy nem szólsz hozzám többé,mert akkor ezt a kockázatot vállalom. - nevettem,majd rá kacsintottam.

-Nem. Elrabollak. - ez az,amire nem gondoltam,de valahogy kinézem belőle,hogy megtenné.

-De hát... -próbáltam tiltakozni,de vele szemben? Esélytelen. - Lényegtelen,de erre még visszatérünk. - ültem le vissza mellé.  - Nem erről akartam beszélni veled,vagyis részben igen.

-Akkor miről? - döntött hanyatt a kanapén és fölém mászott. Nagyon közel voltak ajkai enyémhez és olyan kívánatosak voltak,de észhez kellett térnem,ha most megcsókol és hagyom magam azzal JiYong elérné a célját. Így lelöktem magamról és a földön landolt a kanapé mellett.

A könnyeim kicsordultak,ahogy nevettem rajta,ő felült,majd magára rántott. Olyan hirtelen,hogy még a lélegzetem is elállt egy pillanatra,ahogy ajkaink összeértek. Nem tudom azt mondani,hogy nem volt jó érzés,hogy újra megízlelhettem puha ajkait. Az az érzés fogott el,hogy úgy éreztem feltöltődtem általa. Nem akartam,hogy megtörténjen ,hisz nem akarok ugyanúgy felesleg és az a naiv lány lenni,aki voltam mellette. 

JiYong szemszöge:

SeungHyun már tegnap haza utazott,mert már ma a forgatáson kellett lennie. Sajnálta,hogy nem tudott elköszönni JaeKyung-tól,de megígértem,hogy azonnal átadom neki és,hogy mindent elkövetek,hogy rábeszéljem jöjjön Koreába. Miután Hyunt elvitte a sofőr a reptérre,kávézni indultam,majd JaeKyung-hoz mentem. Muszáj őt látnom...

Mintha megérezné,ha rá gondolok,már a kocsimban ültem,hogy oda menjek hozzá,mikor felhívott.Igaz még mindig az irodában való beszélgetésünk járt az eszemben,megbántott,de ha egyszerűen akarom megfogalmazni,már megszoktam,hogy mindig bántjuk egymást. Én nem tudok rá haragudni és ő se rám,ez .

Mikor megérkeztem már tudtam,hogy muszáj valamit csinálnom,hogy legalább egy kicsit közelebb legyek hozzá.Még csak ha megérinthetem már az is elég lenne,arról nem is beszélve mennyire örülnék,ha megcsókolhatnám. Mindent megbeszéltünk,legalább azt,ami neki fontos volt,ami nekem volt fontos azt nem mertem megemlíteni. Biztos nagyon mérges lett volna ami számomra nem lett volna előnyös,ezért óvatosan,de közeledtem.

Arról meg,hogy megcsókoltam csak ő tehet. Újra megcsókolhattam őt,oly sok idő után,még az sem zavart,hogy "véletlen" volt. Jól esett és kész,talán még neki is,hiszen nem lökött el magától,nem pofozott fel,és hagyta.Nem ezért jöttem,de nem bántam,hogy így alakult,de ha jobban belegondolok,akkor de....de egyrészt ezért is jöttem.Bár a sex szóba sem jöhetett,ezért nem is próbálkoztam,nem erőltettem.

-Itt akarok aludni.- mondtam

-Ha itt a padlón neked jó,egyedül a sötétben,akkor csak egész nyugodtan. - nevetett,majd felült csípőmre. Ez az,amit nem kellett volna megtennie....

-Így jobb. - rántottam vissza magamra. - Azt mondod,hogy nem akarsz velem lefeküdni,akkor legközelebb ne csinálj ilyet. - böktem meg orrát. - Vagy előtte legalább szólj,hogy húzni akarod az agyam,mert akkor feltudok rá készülni,hogy visszafogjam magam. Ha meg nem tudom,akkor így jártál. - húztam közelebb magamhoz és megcsókoltam homlokát.

-De nekem ez így nem kényelmes. - állt fel megfogta kezem,felhúzott magához és,ahogy leült  a kanapéra magával rántott és megcsókolt. Ezek után nem merje nekem azt mondani,hogy ne akar tőlem semmit. 

Hevesen csókolt,közben hátul hajamba túrt és ez tetszett;a pár év alatta,amit együtt töltöttünk,rájött a gyenge pontjaimra. Csípőm egyre jobban az övéhez nyomtam,hogy érezze kívánom őt.

Hirtelen ellökött magától.

-És most menj vissza a szállodádba. Pénteken találkozunk. - mondta nevetve,majd érzékien végig nyalt ajkain.

-De JaeKyung,ezt ugye nem gondolod komolyan,hogy csak így elmegyek és itt hagylak... - felhúztam szemöldököm,és reméltem,hogy csak húzza az agyam. - ....ráadásul,így hogy megyek utcára? - mutattam a dudort a nadrágomon. Nem teheti ezt,hogy felizgat aztán csak úgy dönt,hogy menjek haza.

-De komolyan gondolom. - kacsintott rám - ....azt pedig,ummm,takard el! - az ajtóhoz ment és kinyitotta - És most menj,gyerünk. - Felálltam oda mentem hozzá,elég közel álltam meg előtte.

-Ezt még megbosszulom,csak várd ki. - komoly volt arcom,de kiöltöttem rá nyelvem.

-Egyszer levágom,majd azt a nagy nyelved. Most pedig riszáld szépen azt a formás popsid... - csapott fenekemre,ahogy elmentem előtte - ...keress egy prostit,majd ő csillapítja az éhséged a hancúrozásra...- mondta végig mosollyal az arcán,majd becsapta az ajtót.

Ezt nem ússza meg ilyen könnyen legközelebb,esküszöm ugyanezt teszem majd vele,de ő könyörögni fog nekem a vágytól,hogy feküdjek le vele. Most pedig arra kell koncentrálnom,hogy senki ne lásson meg így,míg ki érek az autómig,vicces lenne,de nem hiszem,hogy nevetnék rajta. Igaza volt JaeKyung-nak,találnom kell valakit,aki könnyít rajtam. Bár akkor úgy érezném megcsalom őt,pedig nem is vagyunk együtt. De akkor is szeretem őt és az már majdnem ugyanaz....vagy legalább is azt érezném,hogy megcsalom a szerelmem,aki magasról tesz rám.

Régen teljesen más volt,akár koncertek után is bárokban összeismerkedtem lányokkal és az ágyban kötöttünk ki,pedig egy éjszakás kalandok voltak,de nekem akkor pont elég volt. Most pedig,mióta jelen van az életemben,nem tudok másra nézni,másra gondolni,ha meg is nézek lányokat nem állok le velük flörtölni és nem viszem őket az ágyamba. Mikor fél évre lépett ki az életemből,volt mikor tényleg mással bújtam ágyba,de férfi vagyok és egy férfi még akarattal sem tudja meg vonni magától,azt hogy huzamosabb ideig ne  lefeküdjön le senkivel.

-Azt mondta,hogy elvállalja. Sikerült rá beszélnem,hogy "segítsen" nekünk. - hívtam fel YG-t

-Ennek örülök. - válaszolta - Bár azt nem tudom,hogy ezzel történetesen Bomnak és a YG-nak segítek vagy éppen a te kedvedre tettem ezzel. - mondta. Mindig a lényegre tudott tapintani,mintha tanulta volna. Tudta,hogy JaeKyung-al nagyon sokáig együtt voltunk és,hogy a lánykérésig is eljutottunk,egyszóval mindent tudott rólunk,meg volt rá az oka,hogy ezt feltételezze. De még magam sem tudom,hogy ezzel valóban egy jó munkát "találtam" neki,vagy azért,hogy a közelemben tudjam őt.

-Ugyan már. - mondtam  - Már rég nem vagyunk együtt,amúgy is mindketten új életet kezdtünk. - magyaráztam. Remélem elhiszi és nem lát nagyon a dolgok mögé.

Még megbeszéltünk egy pár dolgot,majd letettem a telefont.

Az ágyon feküdtem és nem tudtam másra gondolni csak arra csókra. Olyan perzselő volt és vad,JaeKyung egy vadmacska,mint az ágyban és nekem erre volt szükségem,hogy vadul szeretkezhessek vele. Ahogy rá gondoltam a szívem gyorsan és még gyorsabban kezdett el verni,ugyanezt érzem mikor a közelében vagyok,olyankor nem én vagyok és attól félek,hogyha még egyszer ezt csinálja nem bírom visszafogni magam. Ha akarja,ha nem az ágyba fogunk kerülni...

-Nyugodj le JiYong,nyugi! - tettem szívemre a kezem és nyugtattam magam. Nem szabad rá gondolnom,mert ő számomra olyan,mint a drog,tönkre teszi az egészségem és a józan eszem,mindezt akaratán kívül.

JaeKyung szemszöge:

Még tegnap elköszöntem mindenkitől,hiszen ma nem tudtam volna,mert reggel korán indul a gép. Anya már nem aggódott annyira,mint mikor először Koreába mentem,vagy legalább is ezt mondta. De előttem semmit nem tud titkolni,láttam rajta,hogy most talán még jobban aggódik. JanDival megbeszéltük,hogy hív,ha már ő is Koreában lesz,legalább ha úgy vesszük,nem leszek egyedül. Tegnap este JiYong is felhívott,hogy szóljak neki,ha indulok,majd értem küld valakit,aki kivisz a reptérre,de nem éltem a lehetőséggel;taxit hívtam.

Mielőtt kiléptem az ajtón alaposan körbe jártam lakásom,tegnap pedig irodám is. Sok emlékem van itt is,ott is,amik hiányozni fognak,de nem először hagyok a hátam mögött mindent,így ez már valamivel könnyebb volt. Azért reméltem,hogy minél hamarabb haza jöhetek majd,de a YG-ban mindig történik valami,amit el kell simítani. Ezért nem lesz egyszerű. Mindig támadják őket...Arról nem is beszélve,hogy a híres-neves G-Dragon úgy is kitalál valamit,hogy maradnom kelljen.

JiYonggal csak a reptér előtt futottam össze,nem volt valami jó kedvében. Rögtön a torkomnak ugrott,hogy miért nem hívtam fel,hogy menjen értem valaki. Csak a szemem forgattam. Szerintem már az  agyára megy,hogy mindenhova pingvineknek öltözött emberekkel vitette magát,hát én ebből nem kérek. Végig emelt hangnemben beszélt velem,először csak szemet forgatva hallgattam,végül meguntam.

-JiYong,befejezted? - először nyugodtan szóltam hozzá,de ő tovább beszélt. - JIYONG! - ordítottam el magam. Rögtön befejezte és nagy kikerekedett szemekkel  nézett rám. Majd kétségbeesetten körbe nézett,mindenki minket figyelt.

-Normális vagy? - nagyon kiakadt,de én csak néztem rá és nevettem. - Egyszer az életben akarok úgy végig menni egy repülőtéren,hogy ne vegyenek körül,erre ordibálsz. - mondta.

 -Nem hagytál más választást. - mosolyogtam rá.

-Aish. - nyögte. Megfogta csuklóm és elkezdett húzni maga után az épületbe. Egyáltalán nem zavart,hogy ezt csinálta,igazából már hozzá szoktam,mindig ezt csinálja/csinálta,nem hiába ő a leader a bandában is.

-Engedj el! Megyek magamtól is! - húztam ki kezem szorításából. Erre megállt előttem,kezei közé fogta arcom és egyre csak közeledett....még levegőt is elfelejtettem venni. Nem tudtam mire készül,csak annyit,hogy amit ő akar,azt én nem. A tegnapi pedig talán csak egy gyenge pillanatomban történt,ami nem fog megtörténni többé,ha rajtam múlik. Felemeltem egyik térdem,azt gondoltam,hogy ha még közelebb jön megteszem és azt nem fogja megköszönni;végül is nem akar gyereket. Kuncogtam. Észrevette mire készülök ezért hátrálni kezdett,kezeit nadrágja elé rakta. "Védekező pózban" volt és ezen csak nevetni tudtam.

- Ezt ugye nem akartad tényleg megtenni? - szemei villámokat szórtak felém. De rég is láttam ezt a tekintetet. Egy percre elgondolkodtam,magam sem tudom,hogy valóban ennyire kiszúrtam e volna vele,bár azért akkor egy pillanatra végig futott agyamon a gondolat,hogy igen.

-Nem tudom. Talán. - kacsintottam rá,majd elindultam,de kezem után kapott,visszarántott magához és váratlanul megcsókolt. A picsába,még csak fel sem tudtam rá készülni. - JiYong! - szakadtam el tőle - Ennek nagy híre megy,ha ezt valaki látta! - mondtam. Láttam rajta,hogy erre nem nagyon gondolt,szerintem azt gondolta,hogy mivel nem Koreában itt tehet bármit,de azt nem,hogy itt is ugyanannyi rajongója van,akik figyelik őt. 

Aggódóan körbe nézett,majd nagyot sóhajtva felém fordult újra.

-Nem látok olyat,aki figyelne minket! - mondta meg könnyebbülve - Ezért tehetek most bármit. De aranyos,hogy így aggódsz! - húzott magához és megölelt.

Szinte egész úton nem beszéltünk egymással,JiYong elaludt,amit megértettem,hiszen ráfért. Mindig nagyon nyúzott volt és fáradt. Én tudom,hogy fontos neki a munkája,de az egészségének fontosabbnak kéne lennie. Aggódtam érte.Végül én is pihentem egy kicsit,nem aludtam,mert nem tudtam,de lehunytam szemeim. Mielőtt lecsuktam volna szemeim JiYongra néztem,hátra dőlve békésen aludt,de később vállamra hajtotta fejét. Ráhajtottam fejem az övére,ami vállamon pihent és így már én is tudtam szunyókálni valamennyit.Annak ellenére,hogy ma is kiabált velem,nem tudok rá haragudni,pedig néha úgy szeretnék,de nem tudok.

Egy autó jött értünk a reptérre,nem volt kedvem másokhoz JiYongon kívül,de most annak azért örültem,hogy még az autóba volt időnk ébredezni. JiYong lakásánál szálltunk ki.

-Egyenlőre be kell érned azzal,hogy nálam alszol. Legalább ma... -  ásított nagyot,közben elővette kulcsait és kinyitotta az ajtót. Ha nem lettem volna ennyire fáradt biztosan tiltakoztam volna ellene,de jelenleg annak örültem a legjobban,hogy egyáltalán letudok feküdni valahol aludni. 

Míg a fürdőben voltam hallottam,hogy beszélget valakivel,már végeztem de inkább nem mentem ki,mert nem akartam senkivel se találkozni. Ehelyett inkább fogat mostam. Bár,amit találtam arra egy cseppet sem voltam kíváncsi. Egy csinos fehérnemű és egy alsónadrág lógott ott,ahol a törölközőnek kellett volna. Még jó,hogy hoztam be magammal saját törölközőt,mert akkor hamarabb veszem észre és magamat ismerve azonnal szállodába mentem volna. Tudom,hogy nem szabhatom meg JiYongnak,hogy ne feküdjön le senkivel,de először nagyon rosszul esett. Ráadásul nem akartam olyan ágyban sem aludni,ahol előtte ki tudja kivel fetrengett.

-JiYong,találtam valamit,ami a tiéd és talán egy ártatlan lányé,akit felszedtél egy éjszakára. - emeltem fel a ruhadarabokat,amiket találtam,miközben jöttem ki a fürdőből. Rögtön kikapta őket a kezemből. 

-Tudod,hogy nem hozok fel akárkiket a lakásomba,ráadásul nem egy éjszakás kalandokat. - mondta - Mindig szállodába megyek velük,vagy felmegyek hozzájuk. - biztosan felidegesítettem őt.

-Akkor ez ide repült. - vontam fel vállam és az ajtókeretnek támaszkodtam. Választ vártam,nem tartozott rám és még csak elszámolással sem tartozott nekem,de érdekelt.

-Semmi közöd hozzá! - ordított rám. Nem gondoltam,hogy ez így fel fogja hergelni őt. Tudtam mire képes,ütött már meg és most megint féltem tőle. Most éreztem úgy először,hogy ebben a pillanatban nem akarok egy lakásban tartózkodni vele.

-JiYong te nem vagy normális,elképesztően hülye vagy! - mondtam idegesen én is kicsit felemeltem rá hangom. Nem akartam már most összeveszni vele,de ha ő ezt csinálja,akkor én is.

-Óóóó....Igazad van én vagyok a hülye. Már rég elfelejthettelek volna... - kezdte - De nem,nem ment! Minden nap meg kellett,hogy nézzem a fényképed mert borzasztóan hiányzott a mosolyod. Minden este rád gondoltam,mert hiányoztál,átkozottul hiányoztál. - jött közelebb - Miután elmentél;elhagytál engem,nem egyszer álmodtam veled és másnap könnyes szemekkel ébredtem.  El tudod te képzelni,hogy milyen így élni? - fogta meg két karom és megrángatott,végül elengedett - Minden nap mikor tudtam és eszembe jutottál elmentem arra a helyre,ahol először találkoztunk,hogy enyhítsem a fájdalmam. Ez adott erőt a napjaimhoz... - gyorsan kezdett el verni a szívem,ahogy ezeket hallottam. De ez nem az a fajta gyorsan dobogó szív,mikor újra látod a szerelmed,hanem az,amikor egy olyan embert látsz összetörten,aki a világot jelenti neked,miközben tudod,hogy miattad van. - Aztán jött valaki,akiben láttam valami különlegeset,ami megfogott;megszerettem de mégsem tudtam annyira,mint téged. Később már benne is téged láttalak. Ezt már nem tudtam elviselni... - minta könnyeket láttam volna szemeiben. - Most,hogy látlak....azt hittem jobb lesz;de nem. - mondta. Fájt érte a szívem,de már nem tudtam volna mit mondani neki. - Ha rád  nézek folyton csak arra gondolok,hogy soha többé nem leszel már az enyém. Mindezt azért,mert elszúrtam! - talán igaza van,mert soha nem felejtem el neki,hogy hogyan bánt velem;egy nővel nem lehet olyat tenni,amit ő tett velem.  Viszont ezzel ellentétben,mégis szeretem őt,de nem mutattam ki neki,mert féltem tőle és a saját érzéseimtől. Nem akarok újra egy senki lenni mellette,nem akarok mindig otthon ülni és rá várni,hogy haza jön-e,vagy valaki mással múlatja az időt.

A kételyek....Nem,nekem ez nem biztos,hogy menne újra. - Valóban hülye vagyok....hülye,mert szeretlek téged. - ezzel elviharzott és még csak annyit se tudtam neki mondani,hogy "Sajnálom"...

Miért teszi ezt mindig? (16.rész) [+16]

JaeKyung szemszöge:

El sem hittem,hogy átmentem,hihetetlen érzés volt,sosem gondoltam volna. Igaz,nem az enyém lett a legjobb,de a lényeg,hogy sikerült. Életemben először büszke voltam magamra;büszke és végre önbizalmam is volt. Talán JiYong jelenléte hozta ki belőlem ezt a boldogságot,lehet a vizsga sikere;de boldog voltam...mostanában ez az első alkalom,hogy örültem,hogy itt volt.

-Velem jössz? - nyújtotta felém kezét JiYong,néztem rá nagy szemekkel.

-M-mégis hova? - nyújtottam felé óvatosan kezem,majd a többiekre néztem,mindenki bólogatott.

-Csak gyere. - kacsintott - Jajj,nyugi...nem rabollak el. - mondta - ...max ha ellenkezel. - kétségbe esetem,de ő nyelvét nyújtotta rám.

Elindultunk ki az épületből egyenesen az autóhoz,JiYong kiszállította a sofőrt,majd ő ült a helyére. Végig az utat nézte,egy pillantást se vetett rám,én pedig őt néztem...olyan hihetetlen volt ez az egész;mégis eljött értem....meg késve...de eljött. Újra itt ült mellettem,érezhettem illatát,érinthettem bőrét,hallhattam hangját...felemelő érzés volt. A fél év alatt rengetegszer elképzeltem,hogy egyszer csak felbukkan és,mint mindig magával ragad,magába bolondít....de nem gondoltam volna,hogy valóban meg is történik. Hiányzott,viszont még próbáltam távol tartani magamtól,több kevesebb sikerrel. Szeretetem nem változott felé,hiába is próbáltam magam,oly sokszor becsapni,hogy nem szeretem.

-JiYong! - szólítottam meg. Végre rám nézett,gyönyörű barna szemeivel...ellehet veszni bennük,akár évekre - Nem ismered Magyarországot,akkor mégis hova megyünk? - nevettem,vicces lett volna eltévedni vele,az egyetlen újdonság ami történt volna velünk az 5 év alatt - Nem fogunk eltévedni? - faggattam  tovább 

-Nyugi már,majd én tudom hova megyünk;ne aggódj! - tette combomra kezét.

Végre megérkeztünk,egy gyönyörű,eléggé elegáns étteremnél álltunk meg,hát persze,tipikus JiYong - Most pedig ünnepelni fogunk! - kacsintott. Kiszállt az autóból,kinyitotta nekem az ajtót majd kisegített. Mikor kiszálltam és bementünk még jobban megnézhettem milyen hely is ez....Káprázatosan szép hely,gondolom ezzel együtt jó drága is - Tetszik? - állt oda mellém és derekamra rakta kezét.

-Gyönyörű - mondtam még mindig körbe nézve a teremben - JiYong, - fordultam felé - És a többiekkel mi lesz? - néztem szemeibe,sajnáltam,hogy ott kellett hagyjam őket,elvégre is miattam jöttek.

-Már küldtem értük autót,nem sokára ők is itt lesznek! - mondta,majd elindult egy asztalhoz.

-A-autót? - motyogtam halkan - Minek? - szaladtam utána,már teljesen elszoktam JiYong világától. 

-Hát,ők is ide jönnek! - mondta,meglepett arccal figyelt engem.  - Vagy nem akarsz velük ünnepelni? - kérdezte és állt meg velem szemben.

-De,de igen. - válaszoltam. Kihúzta előttem székem és leültem. - JiYong,minek küldtél értük autót? Nekik is van! - kezdtem kicsit mérges lenni rá. 

-Előkelő helyre,előkelően kell jönniük! - mondta,majd összekulcsolta az asztal felett kezeit,fejét rá rakta és engem kezdett el bámulni.

-Kwon JiYong! - álltam fel - Nem rángathatod bele a világodba a családom;ezt nem teheted! - emeltem fel hangom,már kezdtem elgondolkodni rajta,hogy ott hagyom őt. Miért kell mindig ezt csinálnia? 

-JaeKyung,ezt jegyezd meg: 'Nincs olyan,hogy JaeKyung világa és JiYong világa,csak Te és én,ugyanabban a világban!' - elgondolkodtam rajta,igaza volt,de akkor is ez a puccos élet nem a családomnak való.  - Nemde? 

Fogalmam sem volt,hogy erre mit válaszolhatnék,nem tudtam rá visszavágni.

-Most az egyszer te nyertél JiYong! - nevettem,majd visszaültem  helyemre.Elszoktam már,hogy JiYong minden hülyeségére vissza kellett vágnom,ismét el kell kezdenem ezt megtanulni.

A többiek kicsit később jöttek,mint gondoltam,nem tudtam miért. Rájuk néztem,mindenki egytől-egyig elegánsan volt felöltözve. Az alatt a 4 év alatt sem tudtam rájönni,hogy csinálja ezt. Telefonálgatások,sms-ek nélkül autókat küld értük,elegáns ruhákat ad  nekik,étterembe hoz,de még sem jöttem rá soha;hogyan?

-JiYong,mond,mégis hogy csinálod ezt? - tettem fel a kérdést,ami már évek óta foglalkoztatott

-Még is mit? - vonta fel szemöldökét - Jaaaa,hogy ezt!? - ült ki az arcára egyfajta,büszkeség - Varázslat! - mondta. Gondolhattam volna,hogy hülyeséget mond,mindig ezt csinálja ki tér a válaszadás alól....de egyszer úgyis ki szedem belőle.

Kezdtem szépen lassan rádöbbenni,hogy ez hiányzott az életemből,ez volt az a bizonyos űr,amit éreztem az nap...de ez az űr kezd ismét megtelni. Most már bevallhatom magamnak;hiányzott JiYong és,hogy igaz volt,amit Ren-nek mondtam....Szeretem ezt az idiótát. Szeretem,szeretem,szeretem!!!

Néha,néha oda pillantottam a többiekre,akik egy másik nagyobb asztalnál ültek,hogy ők jól érzik e magukat,hogy jól "mulatnak" e. De biztosítottam magam,hogy igen. JiYongnak ismét sikerült elérnie,hogy minden a legjobban sikerüljön....az ő "varázslatával".

- Muszáj bevallanom neked valamit! - fordítottam komolyra a szót. Felcsillant szeme - Hiányoztál JiYong! - pirultam el,lesütöttem szemeim,nem tudtam,hogy takarjam arcom. Kár volt ezt felhoznom,de nem gondoltam volna,hogy így fogok rá reagálni. Ráadásul saját kijelentésemen - Most ki kell mennem a mosdóba... - mondtam - Ha megbocsájtasz.. - felálltam,illedelmesen meghajoltam,majd távoztam. De jóóóó,ismét hülyét csináltam magamból....miért pont mosdóba,és mi a francért hajoltam meg?? 

-Sziasztok! - léptem "vendégeim" asztalához - Hogy telik az estétek?

-Sose ettem még ilyen puccos helyen,szóval jól! - mondta anya,ha ettünk is korábban a családdal étteremben,az inkább hasonlított vendéglőhöz,mint ehhez.

-Igen,valóban gyönyörű hely! - tettem hozzá

-JiYong elfog rabolni! - súgta fülembe,hátam mögé állva egy ismerős ,mély hang. Nem mertem megfordulni,bevallom kicsit megijedtem,és a többiek arc kifejezése sem tetszett. Majd óvatosan,hogy senki ne lássa az asztalon lévő késért nyúltam.  Megfordultam és rögtön magam elé kaptam azt.

-Nem félek használni! - kiáltottam el magam. Végül kinyitottam először szépen,lassan a bal,majd a jobb szemem. A hátam mögül hangos nevetést hallottam. 

-A bíróságon magadat is védheted,ha véletlen leszúrsz ezzel a késsel engem? - kérdezte SeungHyun

-Jézusom! Hyung.... - ordítottam fel TOP láttán.

-Még mindig hangos vagy! - mondta és füléhez rakta egyik kezét. - Már meg sem öleled a jó öreg SeungHyun bácsit? - nevetett. Kaptam az alkalmon és jó szorosan magamhoz öleltem őt. Nagyon régen láttam/hallottam őt,milyen jó is volt megölelni végre. A legjobb barátom volt és én még mindig annak tekintettem,és reméltem,hogy ezt még ő is így gondolja rólam. Vele mindig mindent megtudtam beszélni,mindig is ő volt az egyetlen,akiben őszintén bízni tudtam....az egyetlen.

-Én...én,annyira Sajnálom! - engedtem el és léptem egy lépést hátra

-Semmi gond! - nyomott puszit arcomra - Csak rossz a lelkiismereted! - öltötte ki rám nyelvét,mellkasára ütöttem egy gyengét.

- JaeKyung,most már mennünk kell....Lassan kezdünk! - jött oda JR 

-Jól éreztük magunkat! - folytatta MinHyun. Végül a többi fiús megjelent mögöttük.

-Persze. Menjetek csak,majd még találkozunk. 

-Mielőtt elmennénk... - nyújtott felém egy nagyon,nagy rózsacsokrot az 5 fiú - ...ez a tiéd! 

-Gratulálunk,így utólag! - adott puszit arcomra Ren

Ren szemszöge:

Mikor beszálltunk az autóba semmi másra nem tudtam gondolni,csak JaeKyung-ra. Hiába beszéltük meg,hogy barátok leszünk,nekem idő kell,hogy elengedjem őt....az első szerelmemet.

-Aron,én elfogom őt engedni és nem fog fájni többet,ha látom! - fordultam csapattársamhoz

-Ren,ez nem lesz olyan egyszerű. - mondta - Tudom,hogy szörnyű érzés....

-Nagyon fájdalmas.... - könnyek gyűltek szemembe - Én még mindig szeretem őt,de fáj ha rá gondolok,fáj ha rá nézek,vagy csak róla beszélek,ezért muszáj elengednem őt.

-De....ennek van egy jó része is. - mondta hátamat simogatta közben,meglepett - Egy nagyon szép pillanat. 

-Mégis mi lehet ebben szép? - néztem rá - Mi lehet abban szép ha valaki elengedi azt akit szeret?

-Ha mondjuk 1 év  vagy fél év múlva összefuttok valahol... - kezdte - ....és a másik szemébe néztek,mosolyogtok....Olyan "még mindig emlékszem rád/ránk" mosoly lesz. - bámult végig maga elé - Majd a másikról a tekintetek a távolba mered,eszetekbe jut minden;minden amin keresztül mentetek jó és rossz,amikor még tökéletes pár voltatok. - gondolkozott el egy pillanatra,majd folytatta - Újra a múltra gondoltok...eszetekbe jut az egymás iránt érzett izzó szerelem és az egymásért folytatott folyamatos küzdelem. - egy pillanatra sem nézett rám - Majd ismét a másikra néztek,köszöntök egymásnak és már mentek is tovább. - nézett végül rám - Mindketten visszanéztek majd a másikra egy másodpercre és átkozni fogjátok a napot,mikor elengedtétek egymás kezét....örökre! 

JaeKyung szemszöge:

Miután ők elmentek lassan a többiek is indultak; későre járt már. SeungHyun és JanDi voltak olyan kedvesek és haza vitték a szüleim. Megköszöntem nekik,majd el is mentek. Végül rájöttem SeungHyun igazat mondott....JiYong tényleg "elrabolt".  Nem gondoltam volna,hogy lehet jobb is ez az este,de Ji úrfi tett róla,hogy legyen.

Egy gyönyörű autó jött értünk az étteremhez,most sofőrünk is lesz,talán olyan helyre megyünk ahol JiYong eltévedne....Vagy így akar romantikus lenni? Esélytelen volt,hogy kérdezősködjem,úgy sem válaszolt volna. Mikor kiszálltunk a lélegzetem állt el,ismét egy meglepetés.

Mindig tud ujjat mutatni!

A Duna parton voltunk...egy stégen csomó gyertya,amik egy gyönyörűen feldíszített asztalt fogtak közre,amin egy még szebb gyertya volt,és mellette behűtve pezsgő. Nagyon szép látvány volt,sosem láttam ennél szebbet....Komolyan,könny fakasztó volt.

-JiYong ez....ez gyönyörű! - mondtam,miközben sétáltunk le egymás mellett a partra. Miután leültünk percekig csak a szellő mozgatta vizet néztem. Milyen békés....

Annyi,de annyi gondolat volt bennem,amit kiakartam mondani,de sose találtam a megfelelő pillanatot. Inkább hagytam,hogy ezen a meghitt,nyugodt helyen finom pezsgőt kortyolgathassam a világ legjobb pasijával.

-Ez a legkevesebb,amit tehettem.....Amit már nagyon rég megérdemeltél a történtek után. - mondta és vizet figyelte. Örültem volna,ha legalább erre a 2 percre a gondolataiba olvashattam volna. Nagyon el volt merülve bennük. - Egyre jobban érzem azt.... - kezdte,felé kaptam tekintetem - ....hogy veled akarok lenni,sőt minél inkább rád gondolok,annál jobban azt érzem,hogy mindig veled akarok lenni! - ez volt az amire nem számítottam - Tudnod kell,bármi is történjen a közel jövőben...küzdeni fogok értünk! - fordult felém;végre. - És soha többé nem foglak elengedni. - fogta meg kezem - Ha meg is tenném,az is csak akkor lenne.... - vett mély levegőt -....ha te kérnél meg rá. - nyomott puszit kéz fejemre - .....És akkor is csak,azért tenném,mert szeretlek téged JaeKyung! - egyszerre lettem a világ legboldogabb nője,de viszont fájt is ez az egész egyszerre - Tudod,azért mert én többet érzek irántad,mint te gondolnád....mert én azt érzem,hogy te Park JaeKyung ,életem nője te vagy!!!! - könnyek folytak végig arcomon. Kérdem én,van nála édesebb/romantikusabb férfi? 

-Kwon JiYong tud romantikus is lenni! - mondtam - Ki tudta ezt eddig? 

-Most már te. Csak ez számít! - állt fel és oda lépett hozzám - Szeretlek! - Megcsókolt. De ez nem egy egyszerű csók volt. Ebbe benne volt minden érzése.....amit irántam érez. - Szeretlek! - ismételte. Újra egésznek érezhettem magam,az űr teljesen eltűnt....újra szerelmes voltam,sőt még szerelmesebb,mint valaha. Köszönöm Kwon JiYong. Köszönöm,megmutattad nekem mi az szeretni.

-JiYong! - szakadtam el tőle és mélyen szemébe néztem,de kezeim még mindig arcán tartottam - Szeretlek! - majd közelebb húztam arcát és megcsókoltam. Az asztalnak támaszkodott előttem,majd apró könnyeket láttam szemében....nem,hogy ő még én sem hittem el,hogy ki mondtam....hogy ki tudtam mondani azt a szót.

JiYong szemszöge:

Mindennél jobban arra törekedtem,hogy a legtökéletesebb,legfelejthetetlenebb estét töltsük együtt. A folyót bámulva csak arra tudtam gondolni,hogy vissza kell őt szereznem,nem hagyhatom ismét ki sétálni az életemből. Ha ezt hagynám,azzal nem csak őt,de magamat is elveszteném;lélekben. Akkor már nem lennék ugyanaz. 

-Szeretlek! - mikor kimondta,olyan gyorsan kezdett el verni a szívem,hogyha nem lennék ilyen fiatal,szívrohamot kaptam volna. A folyó felé vettem az irányt és a korláthoz mentem,próbáltam hideg levegőhöz jutni. Ő is oda jött. Olyan szorosan,mégis gyengéden öleltem magamhoz,most annyira ragaszkodtam hozzá,mint még soha. 

Hátulról átölelve őt álltunk percekig. 

-Kwon JiYong,SZERETLEK! - ordította el.  Hiányzott az életemből ez a lány és a hülyeségei. Ő adott mindig erőt a minden napjaimhoz,de miután elment....semmi kedvem és erőm nem volt  munkába menni,vagy elmenni valahová akár a barátaimmal. Most pedig újra itt van,ölelhetem,csókolhatom,érezhettem azt a kellemes méz édes illatát,beszélhetek hozzá,másra se vágytam jobban.

JaeKyung szemszöge:

-Tudod,ha most nem itt lennénk,hanem mondjuk....a szobámban - bökte ki - ...akkor most nagyon csúnyán magamévá tennélek! - mondta majd a nyakamba csókolt,már csak a gondolat,hogy milyen régen éreztem magam JiYonghoz olyan közel...elég izgató volt. De semmi esélyt nem láttam rá,hogy ma lefekszem vele...Most én fogok játszani vele,és nem leszek naiv. Megfogom mutatni JiYongnak,hogy igenis megváltoztam.....nem ugrok első szavára,nem játszhat velem,legfőképp nem fogok lefeküdni vele csak azért,mert ő nagysága kanos.

-Tudja jól az én drága JiYongom,hogy nem fogok vele lefeküdni! - fordultam vele szembe és nyelvet öltöttem rá

-Pedig kéne! - rántott egész közel magához. Már értem honnan ez a nagy felajánlás....vagyis érzem.

- Nem! - toltam kicsit távolabb magamtól - Most pedig haza akarok menni...Fáradt vagyok! - szakadtam ki karjai szorításából. Tudtam,hogy JiYong nem erre számított,de most már ehhez hozzá kell szoknia.

Elmagyaráztam neki,hogy merre menjen,utána pedig egész végig csöndben ültünk egymás mellett. Nem tudtam neki mit mondani,és ezek szerint ő se nekem. Végül is így belegondolva jól esett volna egy kiadós szeretkezés,a vizsgák után feszültség levezetése képpen,na meg szerelmi bánatom van nekem is,neki is,mint ez tudomásomra jutott.

-Megjöttünk! - mondtam,majd ránéztem. Ismét egy gondolataiba meredő JiYongot láttam,nagyon rossz lehet most neki,először én miattam ment tönkre érzelmileg,majd ezek szerint más is ezt tette vele. Már csak arra voltam kíváncsi,hogy azt a lányt jobban szerette-e,mint engem?!  Fogalmam sem volt mit gondoljak,de azt tudtam,hogy nagyon untam már ezt a folyton depressziós JiYongot. Nekem a régi JiYong kell,az élettel teli,mindig vidám,mosolygós,boldog srác,aki volt.

(https://www.youtube.com/watch?v=WMnLXBupQM0 )

-JiYong ennek semmi értelme,hogy ezt csinálod! - emeltem fel hangom - Mit akarsz ezzel elérni? - ráztam meg két vállánál a felém forduló fiút. - Mond,mégis ez mire jó? Te nem ilyen vagy,baszki! - lehet,hogy kicsit túlságosan kitörtem,de muszáj valakinek észhez térítenie! 

Egyszerre láttam az arcán meglepettséget,csalódottságot  és talán ez egy kis düh is lett közben.

-A k*rva életbe JaeKyung! - ordította,na most már én is meglepődtem - Mit gondolsz milyen mikor álmaid nője dob téged egy másik fiú miatt,majd kiderül,hogy a lány terhes,majd visszaszerezni és próbálni magam mellett tartani;végül mi történik.....a baba meghal,egy átkozott részeg állat miatt,a menyasszonyod pedig súlyos sérülésekkel fekszik a kórházban és azt sem tudod túl éli-e..... - vett egy mély levegőt,majd folytatta - Mikor végre felébred,az életed adnád azért,hogy ne szenvedjen annyit a szerelmed de nem teheted,mert közben neked is fel kell dolgoznod a történteket. Aztán a lány úgy dönt elhagy,semmi ok,semmi magyarázat,elhagy...és haza utazik egy mérföldekkel arrébb lévő országba. Azt sem tudod látni fogod e még valaha...Magán nyomozót fogadsz fel,de feleslegesen,mert képek és  néha egy-egy hang felvétel miatt nem fogod jobban érezni magad. És tudod,ez még csak a kezdet.... - szemembe egyre több könny gyűlt,ahogy ezeket mondta - Minden napot túl élni az ember első igaz szerelme nélkül,egyenlő azzal,hogy inkább ugranál ki egy autó elé,ami úgy elüt,hogy fel sem kelsz többé,hogy ennek vége szakadjon. De nem fog! - annyira megrémültem,hogy zokogásban törtem ki. Hogy tehettem ezt vele? - És mikor hónapok után találkozol egy másik lánnyal,akiről azt hiszed helyre rak,betapasztja az űrt,sőt viszont szeret majd;ő is csalódást okoz. Végül az a lány is ezt teszi veled;

összetör,majd elhagy. - fejezte be - Szerinted,ezek után....mikor fogok ugyanaz a Kwon JiYong lenni,aki voltam? - nézett rám.  

Nem tudtam rá mit válaszolni...kiszálltam az autóból és felszaladtam a lakásomhoz. Mikor beértem az ajtónak dőlve bőgtem végig szinte az egész éjszakát. 

JiYong szemszöge:

Talán most először törtem ki ennyire egy lánynak,sosem mondtam még ennyire nyíltan,amit éreztem,hogy ki kell mondanom. Nem pont JaeKyung-nak a fejéhez akartam vágni ezeket,de fogjuk rá,hogy ő volt az aki kezdeményezte ezt. Egész úton máson sem járt az eszem,mint hogy van minimum egy napom arra,hogy kibékítsem JaeKyung-ot,vagy még holnap elutazom és hagyom az egészet. A másodiknál döntöttem,hátha így könnyebb lesz tovább lépnem,vagy is remélem....

-Igen? - vettem fel telefonom - SeungHyun?

-Hol vagy már? - kérdezte - Történt valami? - fogalmam sem volt,hogy ezt neki elmondjam e...de hát ki másnak ha nem neki,maximum kinyír engem ezért.

Mikor beértem a Hotel szobánkba rögtön hideg zuhanyt vettem,majd mindent elmondtam TOP-nak. Kár volt....se szó se beszéd nélkül csak felállt és elindult a szobájába.

-Viszont,azt nem tartom jó ötletnek,hogy már holnap haza utazz!! Bocsánat kérés nélkül....- mondta,majd becsapta maga mögött az ajtót.

Azért egy csekély "kis ajándékkal" meglepem majd,vagyis már mindent előkészítettem hozzá. Kár,hogy az arcát nem láthatom mikor közlik vele a (számomra) jó hírt. Mosolygásra késztetett. De a lényeg,hogy utána már többször láthatom,majd azt az édes pofit.

A reggelem elég viccesen indult,feltéve ha az,hogy SeungHyun meztelenül sétálgat a konyhában,másnak is humoros. Az egyik köntössel a kezemben indultam ki a konyhába,majd hozzá vágtam TOP-hoz.

-Vedd fel! - ordítottam nevetve,majd elindultam a mosdó felé - Vár... - fordultam vissza - ...egy kérdés,miért vagy így? - néztem rá,majd kérdésemre választ kapva egy gyönyörű nő sétált ki  a szobájából fehérneműben. - Á,értem. - mosolyogtam. - Egyébként,szép. - tettem hozzá,bár azon azért elgondolkodtam,hogy értették meg egymást mielőtt a szobába kerültek. Gondolom SeungHyun frappánsan ezt is megoldotta.

Egész nap a szobában voltam,vagy aludtam vagy TV-ztem,bár nagyjából semmit nem értettem belőle. Mondjuk azokat,amiket JaeKyung már mondott nekem magyarul azokat értettem. Ilyen volt például az idióta;hülye gyerek,és időnként a szívem vagy a szeretlek. Szép is volt az a boldog 4 év,a többi része miután már az utolsó időszakban történtek kevésbé volt szép,de legalább vele voltam.

Délután SeungHyun is csatlakozott hozzám,miután a kis csaj elment. Végre sikerült olyan adót találnunk,ahol angolul beszéltek,bár nagyon untuk a filmet,de legalább értettük. 

-SeungHyun! - szólítottam meg - Kérdezhetek valamit? - fordultam felé

-Igen. - mondta - De tudnod kell most egy utolsó lúzernek tartalak,barátom. - mondta

-Ummm,azt hiszem ezzel meg is kaptam a választ! - álltam fel,de SeungHyun kezem után kapott.

-Kérdezd akkor....

-Most komolyan....miért szúrom el mindig? 

-Mert idióta vagy. - mondta - Még "fiatal" vagy ehhez,de te már is nagyon tudsz szeretni,nagyon tudsz ragaszkodni ahhoz,akit szeretsz,ez miatt nagyon előre tervezel. Túl előre.... Már egy gyönyörű kertes házon gondolkozol,gyerekeket tervezel,együtt akarsz vele megöregedni. - igaza volt - Én elhiszem,hogy jót akarsz,a legjobbat akarod neki. Én tudom,hogy nagyon szeret téged JaeKyung,de ő még  fiatalabb nálad,hiába gondolkodik nálad sokszor érettebben. - mosolygott - Ő még nem hiszem,hogy ilyen hamar elkötelezné magát. - hmmm,ez elgondolkodtató - Hidd el,elfog jönni az ideje,hogy készen áll majd arra,hogy feleség és majd egyszer anyuka legyen,de még csak most kezdődik az igazi nagy betűs élete. Hagynod kell,had élvezze ki,még nagyon az elején tart ahhoz,hogy máris eldobja az egészet egy fellángolás,esetleg szerelem miatt. - folytatta - Azt is eltudom képzelni róla,hogy ha úgy érzi készen áll és már mindenét beleadta a karrierje sikerességébe;meg fog keresni téged,mert szeret. Neked csak annyi a dolgod,hogy várj rá....

Most ébredtem rá igazán,hogy SeungHyun már tényleg közelebb van a 30-hoz,mint a 20-hoz. Egyre megfontoltabb volt,mindenre jobban oda figyelt,szerintem az életet is máshogy kezdte felfogni. Lassan elérkezik az ő saját Nagy Betűs életéhez. Meg fog házasodni,mindent fel fog adni,hogy megvédje a szerelmét. Mindennél jobban reméltem,hogy ne így legyen,de ő így fog dönteni;tudom. Azt hiszem így lesz helyes és nekünk majd mindenben támogatnunk kell őt. 

De amíg ez nem következik be,addig ő itt lesz nekünk,és továbbra is mellettünk áll majd. 

-Hyung! - nem sűrűn hívtam így,de ez egy ilyen helyzet volt - Köszönöm.... - öleltem magamhoz,ez is elég ritka volt köztünk,de máshogy nem tudtam volna neki ezt megköszönni. - Most megyek! - álltam fel és a kabátomért mentem,közben a kulcsomat felvettem a pultról és már indultam is.

JaeKyung szemszöge:

Reggel különös telefonhívást kaptam a főnökömtől,minél hamarabb be kell mennem. Meglepődtem,hisz nem gondoltam volna,hogy máris dolgoznom kell. Azt hittem,hogy legalább 2-3 napot pihenhetek a vizsgák után. Erre be kell mennem...chh,ennyit a pihenésről.

Ahogy beértem rögtön a főnök irodájába mentem.

-Jó reggelt! - hajoltam meg. Erről még egy fél év alatt sem tudtam leszokni. Mindig,mindenhol meghajoltam....aish,miért?

-Lenne egy kis munkád! - mondta mosolyogva. Pedig nekem jelenleg nagyon nem volt kedvem semmihez. - Sajnálom,hogy még 1 nap sem telt a vizsga óta,de az a sármos úriember azt mondta fontos munkád lesz. - Sármos,úriember? Ez fura,nem ismerek úriembereket és az,hogy főnök így említette,meglepett hiszen ő is férfi.

-Szóval... - kezdtem bele - Mi lesz a munkám? - kérdeztem

-Majd ő mindjárt elmondja. - mutatott az ajtó felé. JiYong lépett be.

-Na neeeee.... - mondtam hangosan.

-Szia édesem. - puszilta meg lágyan homlokom,ahogy felé fordultam.

-De főnök... - fordultam felé - Miért? - teljesen kétségbe voltam esve - Hiszen jó volt a vizsga eredményem! - mondtam,ezt az egészet egy büntetésnek fogtam fel. Másra sem volt jobban szükségem,mint erre a félkegyelműre...Miért büntet engem vele Isten,mit tettem?

A főnök és JiYong felváltva mondták,hogy mi lesz a dolgom,és hogy miért pont engem választottak. Nem tetszett....nagyon nem.

-Aigoooo... - mentem be az irodámba,becsaptam magam mögött az ajtót,majd mindent lesöpörtem az asztalomról mérgemben. - Vége a nyugodt életemnek... - mondtam ki hangosan gondolataim,közben kifelé bámultam az ablakon. - A francba! 

Kopogtak.

- aeKyung,YG-nak szüksége van rád. - jött be JiYong - Nagyon sok minden van most ott,amiben csak te tudsz segíteni. - közelebb jött,mellém állt.

-De ti ezt nem értitek. - ültem le asztalom mögé és az ajtót bámultam. Nagyon mérges voltam. Magamra,JiYongra,YG-ra,egyszóval mindenkire. - Eljöttem onnan,mert elegem lett Koreából,elegem lett mindenkiből,már nem bírtam elviselni YG-t,a rajongóid. Abból,hogy ott nincs nyugodt életem. - gyűltek könnyek szemembe - Mindenki tudja,hogy a barátnőd voltam,hogy megkérted a kezem,hogy voltam olyan hülye,hogy elhagytalak. Mindenről tudnak....és engem utálnak,mert veled voltam,aztán meg azért,mert elhagytalak! - töröltem meg szemeim - Utálom,hogy nem lehetsz egy normális,sima közember. - mondtam. JiYong arcát néztem,szomorúság volt az arcán,lehet ezzel a kijelentéssel messzire mentem,de én...én nem akarok vissza menni Szöulba. 

Sokáig nem szólt hozzám,amit megértettem.

-Szeretsz engem? - kérdezte

-Nem tudom. - válaszoltam - Ha mondjuk egy sima kis közember lennél,mint én,akkor talán...talán igen,megint tudnálak úgy szeretni! - nem szólt semmit.

-Ha közember lennék... - még mindig háttal állt nekem,zsebre tett kézzel - ... akkor nem lenne ilyen irodád,jól menő munkád,autód,lakásod. - mondta,majd a hátam mögé állt - Semmid. - súgta fülembe.

-Azért ez nem így van! - emeltem fel hangom.

-De igen! - támaszkodott neki asztalomnak velem szemben - Nézz csak körül! 

Nem tudtam mit mondani,talán igaza volt,nem tudom. Közelebb hajolt,megakart csókolni de nem hagytam;felálltam.

-JiYong ez annyira bonyolult. Nem tudom mit érzek. - mondtam - Néha hiányzol,és azt szeretném,hogy végre velem legyél,néha csak szükségem van arra,hogy tudjam velem vagy,még ha nem is szólok hozzád,rád sem nézek,de tudjam,hogy szeretsz,hogy velem vagy. Van mikor ellöklek magamtól,mert félek tőled. Olyankor eszembe jut a rossz oldalad,hogy milyen tudsz lenni,hogy milyen voltál velem. Megijeszt! - magyaráztam,ő csak követte,ahogy mondtam és mondtam a dolgokat - Néha úgy érzem,hogy bármit megtennék azért,hogy újra együtt lehessünk. Aztán megint azt érzem,hogy nem szeretem,ha itt vagy,ha velem vagy,ha hozzám beszélsz,mert olyan dolgokat vársz el tőlem,amit nem tudok megtenni. Lehet neked könnyű,de nekem nem!! - kikerekedett szemekkel nézett engem - Viszont a szívem megszakad ha mással látlak téged,mert olyankor eszembe jut,hogy én is veled lehetnék,ha nem taszítanálak el mindig magamtól. - mentem hozzá közelebb - Mikor a tv-t nézem és látlak téged benne,minden emlék eszembe jut;jó és rossz. Aztán rájövök,hogy nem tudok rád haragudni,bárhogy is szeretnék. - mélyen a szemébe néztem,komoly volt az arca - Amikor rád gondolok sírok,néha nevetek,van mikor ordítók,de végül megint oda jutok,hogy mosolyogni kezdek,mert jó ember vagy! - öleltem magamhoz,majd elhúzódtam tőle - Látod,ezért nem egyszerű...egyáltalán nem az! 

Elindult az ajtó felé,se szó,se beszéd.

-Tudod,nem vagyok hajlandó végig nézni azt,hogy valaki más töltse be azt a szerepet az életedben,amit nekem kellene betöltenem. - a kilincsért nyúlt,majd kinyitotta - Mindenesetre,én szeretlek... - mondtam,majd kilépett az ajtón. Faképnél hagyott! 

Komolyan,egyre jobban alakul az életem...JiYongot megbántottam,újra itt kell hagynom mindent és mindenkit,ráadásul semmi kedvem Koreába menni,főleg így,hogy JanDi nem tud velem jönni....ennél rosszabb már nem lehet,vagyis remélem.